Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-01 / 52. szám
Budapest, 1912 XXXII. évfolyam, 52. szám Péntek, március 1 megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor. egy hónapra 3 kor. 40 fik Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fik Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Szerkesztőség: VIII. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54—63. Kiadóhivatal: VII. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 65-85. Kiárusítás 55-53. Apróhirdetés 55-96. Hirdetés 55-63. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 81-04. A horvát elszakadási törekvések. Budapest, febr. 29. Valahányszor a magyar nemzeti politika bátrabban törekszik a maga célja felé, mindannyiszor merészebben lépnek föl a szeparatisztikus törekvések is. Ha a magyarság nemzeti követeléseket táínaszt, azonnal megmozdulnak a nemzetiségi izgatók is, a Dráván túl pedig erős elszakadási törekvések tapasztalhatók. Így volt ez a múltban, így van ma is. A múlt század negyvenes éveineknemzeti mozgalmaival párhuzamosan indult meg a tót mozgalom, a szerbek és az oláhok követelődzése nemzetiségi autonómia iránt, Horvátországban pedig az illir-törekvés. A magyar szabadságharc kitörésekor Erdélyben az oláhok, délen a szerbek nyilt lázadásban voltak s Jellasics horvá sereg élén indult a magyar főváros ellen. De azért, bár orosz segítséggel sikerült legyőzni a magyar seregeket, bár Erdélyt ismét elszakította a hatalom az országtól, s a délvidéken a tomesi bánság és szerb vajdaság kihasittatott az ország testéből s Horvátország is elszakadt.Magyarországtól Magyarország ma mégis él és egységesebb, mint volt 1848 előtt. A miótaa Bánffy bukásával e század kezdetén a magyar , nemzet erőteljesebb nemzeti öntudatának adott kifejezést, azóta állandóan foglalkoztatja a közvéleményt a nemzetiségi kérdés, Horvátországban pedig a triálizmus "jelszavát halljuk egyre hangosabban és szélesebb" körben harsogtatni. A munkapárt megalakulásakor látszólag csillapodtak ezek a szeparatisztikus mozgolódások, de most, hogy az ellenzék egy része megint a nemzeti követelések húrjait pengette a katonai javaslatokkal szemben, ismét hangosabbak lesznek a horvát államiság harsonái. Már-már úgy tüntetik föl a dolgok állását Horvátországban, mintha azállami egység a múlté volna, mert oly országgyűlést, melyen a kiegyezés híveinek többsége volna, ott összehozni többé nem lehet. A szél, mely ezeket a vizeket mozgatja, megint onnan fút, ahonnan a múlt század közepén. A divide et impera elve •az, mely az ellentétes törekvéseket kijátsza egymás ellen. A triálizmus eszméje csak új jelszóalatt megjelenő ilizmus, hiszen ennek is, annak is célja a délszláv egység;ez is, az is.erejét az osztrák birodalmi egység támogatóinak pártfogásából meríti; ez is, az is ignorálja a történeti múltat, a tételes közjogot és képzeletszülte álomképek megvalósításán fáradozik. .... .v. . . r Y. • . . A horvát jogpárt, mely a jog alatt a tételes közjog lábbal tiprását és a jogi kötelékek szétszaggatását érti, immár nyilttan hirdeti, hogy az összes délszlávoknak el kell szakadni a magyar szent koronától és Boszniával és az osztrák délszláv tartományokkal, egyesülve kell megteremteni a Magyarországtól független horvát királyságot, mely a Habsburgok uralkodása, alatt álló két állam mellé mint egyenlőrangú harmadik állam sorakozzék. A közelmúltban lefolyt horvátországi választások az unionista pártot nem juttatták többségre, sőt a nemzeti haladás pártja a választottaknak csak egy negyedrésze volt. Ma tudni nem lehet, vájjon az új választások milyen eredménnyel fognak járni. De látjuk, hogy az unióellenes agitáció nagyobb mértéket öltött Horvátországban, most eddig bármikor. Az unióellenes pártok fennen hangoztatják, hogy sem Csuvas Ede, sem semmiféle más bűn, aki a kiegyezési törvény alapján áll, nem fog többé a horvát országgyűlésen unionista többséget öszszehozni, mert a horvát nép lelkében oly erőteljessé vált a triálizmus és a délszláv egység eszméje, mint valamikor Olaszországban az unita Itáliáé. Miként a darabokra tördelt Olaszország apró államai, egy egységes nemzeti eszme által áthatva, kivívták az egységes és független Olaszországot, akként fogják a horvátokkivívni a trializmust és a délszláv, egységet. A történelmi jognak föl kell forgattatnia, hogy romjain megszülessék a horvát államjog, a független horvát királyság. A horvát jogpárt, úgy látszik, Piemont szerepét szánta ebben a mozgalomban Horvátországnak, mely hivatva van magakörül csoportosítani és önmagával egyesíteni az összes délszláv népeket, most már nem egy illír, hanem egy horvát királyságban. Hogy mi sikerül és mi nem Csuvaj- A nyugat leánya. — Opera három felvonásban. Zenéjét, Civininit? Zangarini szövegére szerzette Puccini Giacomo. A szöveget fordította: Várady Sándor. Először adták a magyar királyi Operaházban 1911. február 29-dikén. — Eddigelé csak pezsgőspalackról ismerjük a gyári jegyet: Gont américaín. Hogy az ónkupak jelmondata átvándorolt partitúrák élére, azt Puccini Giacomónak köszönheti a műtörténelem. Puccini az első ember, aki egyenesen ,és kimondottan az újvilág számára komponált, amerikai operát az amerikaiaknak. Nemcsak tárgyában, de hangjában, gondolkozásában, fölépítésében amerikai darabot. Puccini, az operaszövegek bolygó hollandija, szándékosan és céltudatosan fordította pirosvitorlás reklámhajóját Kalifornia felé, mikor hét évvel ezelőtt a Pillangókisasszonyban búcsút mondott a nagazaki kikötőnek. Valami ősi, vad amerikai téma kellett neki. A mi tűzre lobbantja a maga másfélszáz éves históriáján megittasodó jenkit, s Európát is izgatja. Hisz elvégre a mi fiatalságunk fantáziája is bőrharisnyában barangolta be a prérit és az őserdőt. Emitt a nemzeti önérzet, amott a gyermekkori impressziók ereje: minő biztos üzleti alap annak, aki a színpadi siker tőzsdéjén spekulál! A dráma színhelye Kalifornia, az ötvenes évek Klondyke-je, az aranyásók kalandorbirodalma. A poéta, munkáján dolgozva, szinte öntudatlanul látja az arany titokzatos csillogását... Láz fogja el. A kincskereső láza. Mindent kész odadobni egyetlen fantomért, meggyőződést, talentumot, művészetet, lelkét, saját énjét. Az auri sacra Jumes mint láthatatlan, makacs szimbólum ott lebeg a Nyugat leánya partitúrája fölött. A darab tendenciáját, megírásának indítékait szinte könnyebben értjük meg, mint magát a darabot. Erre már nem vagyunk eléggé amerikaiak. Nem fogjuk mindenekelőtt megérteni és drámának érezni, az érzelgősség és brutalitás keverékét, ami voltaképpeni tárgya és tartalma a Nyugat leányának. Ez azonban eredendő esztétikai és lélektani hiba, amin nem lehet segíteni. Ue van ebben a darabban sok mindenféle egyéb, külső tudnivaló is, amit az olasz librettó-írók az európai közönségnek hosszú előszóban magyaráznak. A magyar fordítás kihagyta ezt, eléggé helytelenül. Elmondunk egyet-mást, hogy a szöveg megértését megkönnyítsük. A dráma — így szól Civinini és Zangarini urak magyarázata — Kaliforniában játszik, közvetellenül miután Marshall bányász Coloniában 1848-ban az első aranytömböt találta. Ezt a hírt a pénzsóvárság dühös kitörése, a társadalmi rend teljes felfordulása, a tökéletes anarkia követte. Isten tudja, honnan jött emberek állottak össze közös munkára, egymás nevét sem tudták talán, az igazit semmiesetre. Itt, ahol: ez a gyülevész népség járt-kelt, küzdött, örült, szenvedett, gyűlölt, szeretett és gyilkolt, itt játszódik le a dráma. Az aranyásókat gyilkos rablóbandák veszélyeztetik. Többnyire a forrongó Mexikóból elmenekült szökevények, akik a rablásban könnyebb módját keresik a kincsszerzésnek. Örökös a harc az aranyásók és a rablók közt. Az igazságszolgáltatás primitív és kegyetlen lincselés. Legtöbb baja van a rablókkal a szállítótársulatoknak, melyek az aranyat a kikötőkig viszik. Az egyik társulat, a Wells Fargo, épp ötezer dollár jutalmat tűzött ki Ramerrez, a hírhedt rablóvezér fejére. Ezt a falragaszt látjuk a Polka nevű korcsma falán, mikor a Nyugat leánya első fölvonásában fölmegy a függöny. Hogy milyen ez a korcsma, azt kedvesen jellemzi egy párbeszéd, melyben az egyik: jövevény (uj és ismeretlen)viszkit kér szódával. — Szódával a viszkit a cukrászdában isszák, hangzik a válasz. Vagyis ez a korcsma — nem cukrászda. Az egyik oldalon az instrukció szerint „vas védőfal pisztolylövések ellen“, a másikon fáraóasztal, hátul a söntés. A társaságot részben Bret Harte, részben Mark Twain révén ismerjük. •Azok a bizonyos napbarnította, marcona legények. Hol ordítoznak, hol siránkoznak. A köny épp oly hamar kerül ki a szemükből, mint a pisztoly a zsebükből. Szentimentalizmus és brutalitás a két alaptulajdonságuk, melyről már szó volt. A honvágyról énekelnek szivettépő dalokat és egyetlen bántó szó elég, hogy indiánüvöltéssel egymásnak essenek. Ebből a zűrzavaros, hangos miliőből, melynek karakterét afüst, kártya és a pálinka adja meg, emelkedik ki a dráma három főalakja. A leány Mimni. Valami kassziruskisasszonyféle. Az egyetlen nő ennyi férfi közt. Tisztességét valószínűen udvariés nagy számának köszönheti, abicskás gavallérok ugyanis szörnyen féltik a leányt egymástól. Mintsem a sok közül valakié, inkább senkié se legyen. Az egyetlen komolynak látszó jelölt a fekete szalonkabátos seriff, a vidék bírája. Kissé üreges, intrikus, de ■--------------- ----------------- -------------------- -“* 21 ai számunk 32 oldal.