Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

Budapest, 1912 XXXII. évfolyam, 52. szám Péntek, március 1 megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedé­vre­ 7 kor. egy hónapra 3 kor. 40 fik Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fik Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Szerkesztőség: VIII. ker., Bükk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon 54—63. Kiadóhivatal: VII. ker., József­ körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 65-85. Kiárusítás 55-53. Apróhirdetés 55-96. Hirdetés 55-63. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 81-04. A horvát elszakadási törekvések. Budapest, febr. 29. Valahányszor a magyar nemzeti po­litika bátrabban törekszik a maga célja felé, mindannyiszor merészebben lépnek föl a szeparatisztikus törekvések is. Ha a magyarság nemzeti követeléseket tá­­­ínaszt, azonnal megmozdulnak a nemze­tiségi izgatók is, a Dráván túl pedig erős elszakadási törekvések tapasztalhatók. Így volt ez a múltban, így van ma is. A múlt század negyvenes éveinek­­nemzeti mozgalmaival párhuzamosan indult meg a­ tót mozgalom, a szerbek és az oláhok követelődzése nemzetiségi autonómia iránt, Horvátországban pedig az illir-tö­­rekvés. A magyar szabadságharc kitörése­kor Erdélyben az oláhok, délen a szerbek nyilt lázadásban voltak s Jellasics hor­­vá­­ sereg­ élén indult a magyar főváros ellen. De azért, bár orosz segítséggel sike­rült legyőzni a magyar seregeket, bár Er­délyt ismét elszakította a hatalom az or­szágtól, s a­ délvidéken a tom­esi bánság és szerb vajdaság kihasittatott az ország testéből s Horvátország is elszakadt.Ma­­gyarországtól­ Magyarország ma mégis él és egységesebb, mint volt 1848 előtt. A mióta­­a Bánffy bukásával e szá­zad kezdetén a magyar , nemzet erőtelje­sebb nemzeti öntudatának adott kifeje­zést, azóta állandóan foglalkoztatja a közvéleményt a nemzetiségi kérdés, Hor­vátországban pedig a triálizmus "jelsza­vát halljuk egyre hangosabban és széle­sebb" körben harsogtatni. A­ munkapárt megalakulásakor látszólag csillapodtak ezek a szeparatisztikus mozgolódások, de most, hogy az ellenzék egy része megint a nemzeti követelések húrjait pengette a katonai javaslatokkal szemben, ismét hangosabbak lesznek a horvát államiság harsonái. Már-már úgy tüntetik föl a dol­gok állását Horvátországban, mintha az­­állami egység a múlté volna, mert oly or­szággyűlést, melyen a kiegyezés hív­ei­nek többsége volna, ott összehozni többé nem lehet. A szél, mely ezeket a v­izeket moz­gatja, megint onnan fút, a­honnan a múlt század közepén. A divide et im­pera elve •az, mely az ellentétes­­ törekvéseket ki­­játsza egymás ellen. A triálizmus eszméje csak új jelszó­­alatt megjelenő ili­zmus, hiszen­ ennek is, annak is célja a délszláv egység;­ez is, az is.erejét az osztrák biro­dalmi egység­ támogatóinak pártfogásá­ból meríti; ez is,­ az is ignorálja a törté­neti múltat, a tételes közjogot és képze­­letszü­lte álomképek megvalósításán fá­radozik. .... .v. . . r Y. • . . A horvát jogpárt, mely a jog alatt a tételes közjog lábbal tiprását és a jogi kö­telékek szétszaggatását érti, immár nyilt­tan hirdeti, hogy az összes délszlávok­­n­ak­ el kell­ szakadni a magyar szent ko­­­ronától és Boszniával és az osztrák dél­szláv tartományokkal, egyesülve kell meg­­­­teremteni a Magyarországtól független horvát királyságot, mely a Habsburgok uralkodása, alatt álló két állam mellé mint egyenlőrangú harmadik állam­ sora­kozzék. A közelmúltban lefolyt horvátor­­­­szági v­álasztások az unionista pártot nem juttatták többségre, sőt a nemzeti hala­dás pártja a választottaknak csak egy negyedrésze volt. Ma tudni nem lehet, vájjon az új választások milyen ered­ménnyel fognak járni. De látjuk, hogy az unióellenes agitáció nagyobb mértéket öltött Horvátországban, most eddig bár­mikor. Az unióellenes pártok fennen han­goztatják, hogy sem Csuvas Ede, sem­­ semmiféle­ más bűn, a­ki a kiegyezési tör­vény alapján áll, nem fog többé a horvát­­ országgyűlésen unionista többséget ösz­­szehozni, mert a horv­át nép lelkében oly erőteljessé vált a triálizmus és a délszláv egység eszméje, mint valamikor Olaszor­szágban az unita It­áliáé. Miként a dara­bokra tördelt­ Olaszország apró államai, egy egységes nemzeti eszme által át­hatva, kivívták az egységes és független­­ Olaszországot, akként fogják a horvátok­­kivívni­ a trializmust és a­ délszláv, egysé­get.­ A történelmi jognak föl kell forgat­­tatnia, hogy romjain megszülessék a hor­vát állam­jog, a­ független horvát király­ság. A horvát jogpárt, úgy látszik, Pie­­m­ont szerepét szánta ebben a mozgalom­ban Horvátországnak, mely hivatva van­­ maga­­körül csoportosítani és önmagával egyesíteni az összes délszláv népeket, most már nem egy illír, hanem egy hor­vát királyságban. Hogy m­i sikerül és mi nem Csuvaj- A nyugat leánya. — Opera három felvonásban. Zenéjét, Civinini­t? Zan­ga­­rini szövegére szerzette Puccini Giacomo. A szöveget fordította: Várady Sándor. Először adták a magyar ki­rályi Operah­ázban 191­1. február 29-dikén. — Eddigelé csak pezsgőspalackról ismer­­jük a gyári jegyet: Gont américaín. Hogy az ónkupak jelmondata átvándorolt partitúrák élére, azt Puccini Giacomónak köszönheti a mű­történelem. Puccini az első ember, a­ki egyene­sen ,és kimondottan az újvilág számára kompo­nált, amerikai operát az amerikaiaknak. Nem­csak tárgyában, de hangjában, gondolkozásá­ban, fölépítésében amerikai darabot. Puccini, az operaszövegek bolygó hollandija, szándéko­san és céltudatosan fordította pirosvitorlás reklámhajóját Kalifornia felé, mikor hét évvel ezelőtt a Pillangókisasszony­ban búcsút mon­dott a nagazaki kikötőnek. Valami ősi, vad ame­rikai téma kellett neki. A mi tűzre lobbantja a maga másfélszáz éves históriáján megittasodó jenkit, s Európát is­ izgatja. Hisz elvégre a mi fiatalságunk fantáziája is bőrharisnyában ba­rangolta be a prérit és az őserdőt. Emitt a nem­zeti önérzet, amott a gyermekkori impressziók ereje: minő biztos üzleti alap annak, a­ki a színpadi siker tőzsdéjén spekulál! A dráma színhelye Kalifornia, az ötvenes évek Klon­­dyke-je, az aranyásók kalandorbirodalma. A poéta, munkáján dolgozva, szinte öntudatlanul látja az arany titokzatos csillogását... Láz fogja el. A kincskereső láza. Mindent kész oda­dobni egyetlen fantomért,­ meggyőződést, talen­tumot, művészetet, lelkét, saját én­jét. Az auri sacra Jumes mint láthatatlan, makacs szimbó­lum ott lebeg a Nyugat leánya partitúrája fölött. A darab tendenciáját, megírásának indí­tékait szinte könnyebben értjük meg, mint ma­gát a darabot. Erre már nem vagyunk eléggé amerikaiak. Nem fogjuk mindenekelőtt megér­teni és drámának érezni, az érzelgősség és bruta­litás keverékét, a­mi voltaképpeni tárgya és tar­talma a Nyugat leányá­nak. Ez azonban ere­dendő esztéti­kai és lélektani hiba, a­min nem lehet segíteni. Ue van ebben a darabban sok mindenféle egyéb, külső tudnivaló is, a­mit az olasz librettó-írók az európai közönségnek hosszú előszóban magyaráznak. A magyar for­dítás kihagyta ezt, eléggé helytelenül. El­mondunk egyet-mást, hogy a szöveg megértését megkönnyítsük. A dráma — így szól Civinini és Zangarini urak magyarázata — Kaliforniában játszik, közvetellenü­l miután Marshall bányász Colo­­niában 1848-ban az első aranytömböt találta. Ezt a hírt a pénzsóvárság­ dühös kitörése, a társadalmi rend teljes felfordulása, a tökéletes anarkia követte. Isten tudja, honnan jött em­berek állottak össze közös munkára, egymás ne­vét sem tudták talán, az igazit semmiesetre. Itt, a­hol: ez a gyülevész népség járt-kelt, küzdött, örült, szenvedett, gyűlölt, szeretett és gyilkolt, itt játszódik le a dráma. Az aranyásókat gyil­kos rablóbandák veszélyeztetik. Többnyire a forrongó Mexikóból elmenekült szökevények, a­kik a rablásban könnyebb módját keresik a kincsszerzésnek. Örökös a harc az aranyásók és a rablók közt. Az igazságszolgáltatás primitív és kegyetlen­ lincselés. Legtöbb baja van a rab­lókkal a szállítótársulatoknak, melyek az ara­nyat a kikötőkig v­iszik. Az egyik társulat, a Wells Fargo, épp ötezer dollár jutalmat tűzött ki Ramerrez, a hírhedt rablóvezér fejére.­­ Ezt a falragaszt látjuk a Polka nevű korcsma falán, mikor a Nyugat leány­a első föl­­vonásában fölmegy a függöny. Hogy milyen ez a korcsma, azt kedvesen jellemzi egy párbe­széd, melyben az egyik: jövevény (uj és isme­retlen)­viszkit kér szódával. — Szódával a visz­­kit a cukrászdában isszák, hangzik a válasz. Vagyis ez a korcsma — nem cukrászda. Az egyik oldalon az instrukció szerint „vas védő­fal pisztolylövések­ ellen“, a másikon fáraó­asz­tal, hátul a söntés. A társaságot részben Bret Harte, részben Mark Twain révén ismerjük. •Azok a bizonyos napbarnította, marcona legé­nyek. Hol ordítoznak, hol siránkoznak. A köny épp oly hamar kerül ki a szemükből, mint a pisztoly a zsebükből. Szentimentalizmus és brutalitás a két alaptulajdonságuk, melyről már szó volt. A honvágyról énekelnek szivet­­tépő dalokat és egyetlen bántó szó elég, hogy indiánüvöltéssel egymásnak essenek. Ebből a zűrzavaros, hangos miliőből, melynek karak­terét a­­füst, kártya és a pálinka adja meg, emelkedik ki a dráma három főalakja. A leány Mimni. Valami kassziruskisasszonyféle. Az egyetlen nő ennyi férfi közt. Tisztességét való­színűen udvariés nagy számának köszönheti, a­­bicskás gavallérok ugyanis szörnyen féltik a leányt­­ egymástól. Mintsem a sok közül va­lakié, inkább senkié se legyen. Az egyetlen ko­molynak látszó jelölt a fekete szalonkabátos seriff, a vidék bírája. Kissé üreges, intrikus, de ■--------------- ----------------- -------------------- -“­* 21 ai számunk 32 oldal.

Next