Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

4 Precedens a koalíció idejéből. Návay ezután elmondta, hogy az együttes sza­vazás nem példa nélkül való a képviselőh­áz gyakor­­latában, 1907 december 10-én, a­mikor nem szabad­ságolásról volt szó, hanem fontos az ügyről, az auto­nóm vámtarifáról, a horvátok obstrukciójával szem­ben Hoitsy Pál, majd Ság Manó indítványozta, hogy a törvényjavaslat négy szakaszát egy szavazással fogadja el a száz, a­mi meg is történt. Barabás Béla volt a következő szónok, az első a Kossuth-pártból, a­ki részt vett a technikai obstrukcióban. Elismerte, hogy most jelentéktelen dologról van szó, de a mai eljárás precedens lehet és megtörténhetik, hogy majd a védőerőjavaslat 7 — 8. szakaszáról is egy szavazással akar határozni a többség. Polónyi Dezső és Kenedi indítványa ellen szó­­lárt föl. Bakonyi Samu az ellen tiltakozott, hogy a többség a horvátok obstrukcióját és a függetlenségi­párt obstrukcióját egy kalap alá vonja. — Ugyanaz! — kiáltották jobbról. — Önöket Bécsből dirigálják! Egry Béla arra hivatkozott, hogy a horvát obstrukció idején lehetett négy szakaszról egyszerre szavazni, mert senki sem tett ellenindítványt. — Ez nincs benne abban a precedensben, a­melyet fölolvastam. — mondotta az elnök. — De benne van! — kiáltott föl Polónyi Dezső és­ szaladt föl az elnöki emelvényre. — Rendre! Rendre! —­ kiáltották jobbról. —­ menjen le az elnöki emelvényről! — Joga van fölmenni! — védelmezte a fiát Polónyi Géza. Návay izgatottan fölkiáltott: — Becsületemre mondom, hogy nincs benne! Egry beszéde után fölszólalt Polónyi Dezső és fölolvasta a Ház naplójából az elnök 1907 december 10-iki kijelentését, a­mely szerint az elnök az ösz­­szevont szavazáskor megállapította, hogy „ellen­­indítvány nem létetett." Erre Návay azt felelte, hogy ő a Hoitsy indít­ványára vonatkozó elnöki nyilatkozatot olvasta föl, melyben nincs benne az ellenindítványra való hivat­kozás, Polónyi pedig a Ság indítványára vonatkozó nyilatkozatot olvasta föl, melyben benne van a ki.­változás. Ábrahám Dezső érvelt még Kenedi" indítványa ellen, majd Hock János, a ki mikor beszédében Bécset említette, a munkapártból fölkiáltott Molnár Viktor.­ ... .­—Az önök vezére jár. Bécsbe: Batthyányi — Mi köze hozzá az urnak? — kiáltott föl Batthyány Tivadar gróf indulatosan, a baloldal óriási lármája közben. Közbeszólt erre Rudnyánszky György is: Batt­hyány is Bécsbe szaladgál! (Óriás zaj.) Batthyány Tivadar erre fölállt a helyén és úgy kiabál, de egyetlen egy szavát sem lehetett ér­teni a zajban. Az elnök csöngetett s erre már hallható volt Batthyány Tivadar gróf szava, a ki ezeket mon­dotta: ■ — Majd mindig bejelentem Rudnyánszkynak, hogy hová utazom! . . . Igenis voltam Bécsben . . . és annyiszor megyek, a hányszor nekem tetszik! Hock folytatta beszédét: intette az elnököt, hogy erőszakra ne vállalkozzék, mert a Macht geht vor Becht elve jól állhatott Bismarcknak, de nem áll jól Návaynak. Kovács Gyula, Siáth Endre, Benedek János és Verláni Endre szólalt még föl Kenedi indítványa ellen. Justh­­és a technikai obstrukció. Návay is még egyszer nyilatkozott, emlékez­­tette a Házat, hogy mikor Justh Gyula volt az el­nök, a horvát obstrukció idején maga Justh is meg­akadályozta a névszerinti szavazások szétforgácso­­lását, ugyanúgy járt el, mint most Návay és azt az elvet hirdette, hogy „az elnök úgy tegye föl a kér­dést, hogy a többség akarata érvényesüljön". Ezt a­ citátumot a munkapárt zajosan megtap­solta. Návay ezután, a­ki ma a miniszterelnökhöz volt hivatalos az új külügyminiszter tiszteletére ren­dezett ebédre, átadta az elnöki széket Beöthy Pálnak. Az ülés vége. Szmre­sányi György néppárti volt az utolsó szónok­ a mai ülésen­ azt fejtegette, hogy Olyan trükköket, a­milyennel ma Kenedi előállott, nem szabad alkalmazni, mert ezekkel úgy sem lehet vé­dekezni a teknikázás ellen. Az elnök ne engedje, hogy pártoskodásba sodorják. Ezért a kifejezésért Beöthy Pál rendreutasí­­totta Szmrecsányit, a­ki csak két órakor fejezte le felszólalását. Az elnök indítványozta, hogy a mai ülés napi­rendjének tárgyait tűzzék ki a holnapi ülésre. Batthyány Tivadar gróf, a kinek nyilván na­gyon tetszett a mai ülés lefolyása, indítványozta. BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz., 1912. március 1, hogy a holnapi ülésen folytassák még a mai ház­szabály vitát is. — Ez természetes, — válaszolt erre az elnök — hiszen a vita tárgyát, az öt képviselő szabadság­­kérését még nem intéztük el. Az ülés ezzel véget ért. A politikai események. Budapest, febr. 29. Koncentrált támadás. Lapunk mai számában rámutattunk arra az együttes ostromra, a­melyet néhány nap óta Bécsben és Budapesten intéznek a kormány és a Kossuth-párt között létrejött békés megálla­podás ellen. Bécsben a Csonrád-válságban letört katonapárt, továbbá az osztrák kormánytól su­galmazott sajtó lázst ama nemzeti „vívmányok" ellen, a­melyek a békés pontozatokban foglal­­ tatnak; ugyanakkor pedig Budapesten a Justh­­ párt végzi a parlamenti munka megakasztásá­­nak feladatát s ilyképpen támadja a kormány pozícióját. • • . Az obstrukció ma is vígan folyt a kép­viselőházban; erről bő tudósítás olvasható or­­­szággyűlési rovatunkban. Névszerinti szavazás, sokra eddig még nem került a sor, egyelőre te­lik az idő házszabály vitával is. De, úgy látszik, a munkapárt már megtalálta a technikai ob­­strukciónak némely ellenszerét. Azt teszi ugyanis,­­ a­miről a Budapesti Hírlap elmél­kedett már hónapokkal ezelőtt — hogy az ob­­strukcióval szemben ellenobstrukciót támaszt. A házszabály fogyatékos rendelkezéseit épp úgy forgathatja a többség a kisebbség ..ellen, mint a kisebbség a többség ellen. Az első lépés ebben az irányban a mai napon történt, a­mi­kor a munkapárt részéről azt az indítványt ter­jesztette elő Kenedi Géza, hogy a szabadság­­k­érő­ le­velekről­­ ne­ k ülőnek­ülőn, hanem egysiktere­­sen döntsön a képviselőház. Ezzel mindenesetre­ jelentékenyen lehet csökkenteni a név szerinti szavazások számát. Az obstrukciós vezérek, élükön a nagy­mesterrel, Polónyi Gézával, erre azt mondják ugyan, hogy van elég tartalékfegyverük az ob­strukció számára a szabadságkérő­ leveleken kí­vül is. De hihető és remélhető, hogy viszont a többség sem lesz rest és minden egyes fogással szemben megtalálja a megfelelő ellenfogást. A mai házszabály és a precedensek erre kétségte­lenül bőséges módot adnak. * A mai napon azonban nem annyira az obstrukció játékai, mint­­inkább a­ bécsi esemé­nyek és a­mi ezeknek hátterében lappang, kö­tötte le a politikusok figyelmét. Nincs abban semmi kétség, hogy a fiók-obstrukció a maga gyönge fegyverzetével nem parlamenti akció­jától, hanem a bécsi intrikától várja sikerét. Bécsben ugyanis felülkerekedett ismét az úgy­nevezett katonapárt, a­mely Konrád vezérkari főnök bukásakor háttérbe szorult. Ez a párt ■ kapott azon az ürügyön, a­melyet a Kossuth­­párttal megállapított békepontozatokban talált arra, hogy mint a hadsereg egységének, a király felségjogainak és a monarkia hatalmi érdekeinek védője szerepeljen a magyar aspirációkkal szemben. Auffenberg lovag hadügyminiszter, Schemua vezérkari főnök siettek a királyhoz és az újabb hírek szerint ő felsége kihallgatáson fogadta Ferenc Ferdinnánd trónörököst is. Mind­,­ezeket a kihallgatásokat a katonai kérdéssel hozzák kapcsolatba, mert Isten tudja, milyen veszedelmet látnak abban a határozatban, a­melyben a magyar országgyűlés Héderváry gróf hozzájárulásával kimondaná, hogy az új védő­­törvénynek a póttartalékosok behívásáról ren­delkező része a nemzet újoncmegajánlási jogát nem csorbíthatja. És a katonapárt mozgalmá­hoz csatlakozott nyilván az osztrák kormány is, a­mi kifejezésre jut az osztrák sajtó egysé­ges magatartásában. Hogy csak ürügyről van szó, a­mit a ka­tonapárt felhasznál arra, hogy ismét felülkere­kedjék, az kitűnik nyomban, ha számbavesz­­szük a megegyezésnek azt a pontját, a­melyen Bécsben megütköznek. A Kossuth-párttal meg­állapított pontozatnak idevágó része olyképpen szól, hogy a védőjavaslat negyvenharmadik szakaszában (2. pont) foglalt rendelkezés, a­mely a tartalék és a póttartalék harmadik év­folyamának behívásáról intézkedik, nem érvé­nyesíthető a következő esetekben: 1. Ha az újoncjavaslatot nem terjesztették a törvényhozás elé. 2. Ha a javaslatot a képviselőház saját hibá­ján kívül eső okokból nem tárgyalhatta. 3. Ha a törvényhozás az újoncokat megtagadta. Tudnivaló, hogy a védőtörvény ugyne sza­kaszának harmadik pontja sértetlenül hagyja a királynak azt a jogát, hogy veszedelem pillana­tában behívhatja az egész tartalékot és az egész póttartalékot A király felségjogát tehát semmi néven nevezendő veszedelem nem fenyegeti. Az idézett pontozatokban csak arról van szó, hogy Magyarország egy sarkalatos alkotmányos erős­sége, az újoncmegajánlás joga az új törvényben él ne homályosakon. Ezt a jogát a nemzet ed­dig is féltő gonddal őrizte, s ezentúl is sértetle­nül akarja föntartani. Ez ellen a királynak sem lehet kifogása vagy ellenvetése, ezért járult hozzá, hogy Héderváry gróf miniszterelnök el­fogadja az imént idézett pontozatot De a bécsi katonapárt mindenfélét bele­magyaráz a meghozandó országgyűlési határo­zatba és mindenképpen sikerhez akarván jutni, a kákán is csomót keres s hirdetik Bécsben, hogy a miniszterelnök a Kossuth-párttal kötött békében bécsi megállapodásainak ellenére csele­kedett. A bécsi lapok ma már azt írják, hogy Héderváry gróf felhatalmazást kapott a­ király­tól arra, hogy, az újoncmegajánlásra vonatko­zóan megnyugtató nyilatkozatot tegyen a par­lamentben, de ahhoz nem volt joga, hogy or­­szággyűlési határozat hozatalához hozzájárul­jon. Arra akarják rászorítani a miniszterelnö­köt, hogy ha nem is egészben, legalább részben csinálja vissza a Kossuth-párttal kötött meg­állapodását. Nagyon természetes, hogy Héderváry gróf erre nem kapható, de a követelésnek nincs is semmi komoly alapja, semmi komoly jogosult­sága. Mert hogy csak ürügykeresésről van szó, erre bizonyságul szolgálhat az az értesülésünk is, hogy a bécsiek a három eshetőség közül, csak az egyiknek törlését kívánják. Nevezetesen belenyugosznak abba, ha a 43. szakasz nem belenyugosznak abba, hogy a 43. szakasz nem tárgyalhatta az újoncjavaslatot, vagy ha az or­szággyűlés megtagadta az újoncot. De arra az esetre, ha valamelyik kormány egyáltalán elő sem terjesztette a Házban az újoncjavaslatot, érvényben akarják tartani a, királynak a póttar­­talékosok behívására vonatkozó jogát. Ennek­ a követelésnek értelmét alig lehet­­ felfogni. Mert hiszen nem­ képzelhető olyan kormány, a­mely a király rendelkezésére az újoncjavaslatot a parlamentben elő ne terjesztené. Lehet, hogy nem­ tárgyalja, de mindenesetre előterjeszt­heti,­­ kivéve , az olyan kormányt, a­mely szétkergeti és egyáltalán nem hivatja össze az országgyűlést. De ki gondol ilyen végső eshe­tőségre? . . Azt hallottuk, hogy Jierchtold gróf kül­ügyminiszter, a­ki ma beköszöntő látoga­tásokat tet­t Budapesten, melegen érdeklődött a kérdés iránt, a­melyet most Bécsben összeütkö­zéssé fújnak föl a magyar kormány és az osz- trák kormány, illetve a bécsi legfőbb katonai körök között. Előreláthatóan Héderváry gróf is fel fog menni Bécsbe, hogy jelentést tegyen

Next