Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-01 / 52. szám
4 Precedens a koalíció idejéből. Návay ezután elmondta, hogy az együttes szavazás nem példa nélkül való a képviselőház gyakorlatában, 1907 december 10-én, amikor nem szabadságolásról volt szó, hanem fontos az ügyről, az autonóm vámtarifáról, a horvátok obstrukciójával szemben Hoitsy Pál, majd Ság Manó indítványozta, hogy a törvényjavaslat négy szakaszát egy szavazással fogadja el a száz, ami meg is történt. Barabás Béla volt a következő szónok, az első a Kossuth-pártból, aki részt vett a technikai obstrukcióban. Elismerte, hogy most jelentéktelen dologról van szó, de a mai eljárás precedens lehet és megtörténhetik, hogy majd a védőerőjavaslat 7 — 8. szakaszáról is egy szavazással akar határozni a többség. Polónyi Dezső és Kenedi indítványa ellen szólárt föl. Bakonyi Samu az ellen tiltakozott, hogy a többség a horvátok obstrukcióját és a függetlenségipárt obstrukcióját egy kalap alá vonja. — Ugyanaz! — kiáltották jobbról. — Önöket Bécsből dirigálják! Egry Béla arra hivatkozott, hogy a horvát obstrukció idején lehetett négy szakaszról egyszerre szavazni, mert senki sem tett ellenindítványt. — Ez nincs benne abban a precedensben, amelyet fölolvastam. — mondotta az elnök. — De benne van! — kiáltott föl Polónyi Dezső és szaladt föl az elnöki emelvényre. — Rendre! Rendre! — kiáltották jobbról. — menjen le az elnöki emelvényről! — Joga van fölmenni! — védelmezte a fiát Polónyi Géza. Návay izgatottan fölkiáltott: — Becsületemre mondom, hogy nincs benne! Egry beszéde után fölszólalt Polónyi Dezső és fölolvasta a Ház naplójából az elnök 1907 december 10-iki kijelentését, amely szerint az elnök az öszszevont szavazáskor megállapította, hogy „ellenindítvány nem létetett." Erre Návay azt felelte, hogy ő a Hoitsy indítványára vonatkozó elnöki nyilatkozatot olvasta föl, melyben nincs benne az ellenindítványra való hivatkozás, Polónyi pedig a Ság indítványára vonatkozó nyilatkozatot olvasta föl, melyben benne van a ki.változás. Ábrahám Dezső érvelt még Kenedi" indítványa ellen, majd Hock János, a ki mikor beszédében Bécset említette, a munkapártból fölkiáltott Molnár Viktor. ... .—Az önök vezére jár. Bécsbe: Batthyányi — Mi köze hozzá az urnak? — kiáltott föl Batthyány Tivadar gróf indulatosan, a baloldal óriási lármája közben. Közbeszólt erre Rudnyánszky György is: Batthyány is Bécsbe szaladgál! (Óriás zaj.) Batthyány Tivadar erre fölállt a helyén és úgy kiabál, de egyetlen egy szavát sem lehetett érteni a zajban. Az elnök csöngetett s erre már hallható volt Batthyány Tivadar gróf szava, a ki ezeket mondotta: ■ — Majd mindig bejelentem Rudnyánszkynak, hogy hová utazom! . . . Igenis voltam Bécsben . . . és annyiszor megyek, a hányszor nekem tetszik! Hock folytatta beszédét: intette az elnököt, hogy erőszakra ne vállalkozzék, mert a Macht geht vor Becht elve jól állhatott Bismarcknak, de nem áll jól Návaynak. Kovács Gyula, Siáth Endre, Benedek János és Verláni Endre szólalt még föl Kenedi indítványa ellen. Justhés a technikai obstrukció. Návay is még egyszer nyilatkozott, emlékeztette a Házat, hogy mikor Justh Gyula volt az elnök, a horvát obstrukció idején maga Justh is megakadályozta a névszerinti szavazások szétforgácsolását, ugyanúgy járt el, mint most Návay és azt az elvet hirdette, hogy „az elnök úgy tegye föl a kérdést, hogy a többség akarata érvényesüljön". Ezt a citátumot a munkapárt zajosan megtapsolta. Návay ezután, aki ma a miniszterelnökhöz volt hivatalos az új külügyminiszter tiszteletére rendezett ebédre, átadta az elnöki széket Beöthy Pálnak. Az ülés vége. Szmresányi György néppárti volt az utolsó szónok a mai ülésen azt fejtegette, hogy Olyan trükköket, amilyennel ma Kenedi előállott, nem szabad alkalmazni, mert ezekkel úgy sem lehet védekezni a teknikázás ellen. Az elnök ne engedje, hogy pártoskodásba sodorják. Ezért a kifejezésért Beöthy Pál rendreutasította Szmrecsányit, aki csak két órakor fejezte le felszólalását. Az elnök indítványozta, hogy a mai ülés napirendjének tárgyait tűzzék ki a holnapi ülésre. Batthyány Tivadar gróf, a kinek nyilván nagyon tetszett a mai ülés lefolyása, indítványozta. BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz., 1912. március 1, hogy a holnapi ülésen folytassák még a mai házszabály vitát is. — Ez természetes, — válaszolt erre az elnök — hiszen a vita tárgyát, az öt képviselő szabadságkérését még nem intéztük el. Az ülés ezzel véget ért. A politikai események. Budapest, febr. 29. Koncentrált támadás. Lapunk mai számában rámutattunk arra az együttes ostromra, amelyet néhány nap óta Bécsben és Budapesten intéznek a kormány és a Kossuth-párt között létrejött békés megállapodás ellen. Bécsben a Csonrád-válságban letört katonapárt, továbbá az osztrák kormánytól sugalmazott sajtó lázst ama nemzeti „vívmányok" ellen, amelyek a békés pontozatokban foglal tatnak; ugyanakkor pedig Budapesten a Justh párt végzi a parlamenti munka megakasztásának feladatát s ilyképpen támadja a kormány pozícióját. • • . Az obstrukció ma is vígan folyt a képviselőházban; erről bő tudósítás olvasható országgyűlési rovatunkban. Névszerinti szavazás, sokra eddig még nem került a sor, egyelőre telik az idő házszabály vitával is. De, úgy látszik, a munkapárt már megtalálta a technikai obstrukciónak némely ellenszerét. Azt teszi ugyanis, amiről a Budapesti Hírlap elmélkedett már hónapokkal ezelőtt — hogy az obstrukcióval szemben ellenobstrukciót támaszt. A házszabály fogyatékos rendelkezéseit épp úgy forgathatja a többség a kisebbség ..ellen, mint a kisebbség a többség ellen. Az első lépés ebben az irányban a mai napon történt, amikor a munkapárt részéről azt az indítványt terjesztette elő Kenedi Géza, hogy a szabadságkérő levelekről ne k ülőnekülőn, hanem egysikteresen döntsön a képviselőház. Ezzel mindenesetre jelentékenyen lehet csökkenteni a név szerinti szavazások számát. Az obstrukciós vezérek, élükön a nagymesterrel, Polónyi Gézával, erre azt mondják ugyan, hogy van elég tartalékfegyverük az obstrukció számára a szabadságkérő leveleken kívül is. De hihető és remélhető, hogy viszont a többség sem lesz rest és minden egyes fogással szemben megtalálja a megfelelő ellenfogást. A mai házszabály és a precedensek erre kétségtelenül bőséges módot adnak. * A mai napon azonban nem annyira az obstrukció játékai, mintinkább a bécsi események és ami ezeknek hátterében lappang, kötötte le a politikusok figyelmét. Nincs abban semmi kétség, hogy a fiók-obstrukció a maga gyönge fegyverzetével nem parlamenti akciójától, hanem a bécsi intrikától várja sikerét. Bécsben ugyanis felülkerekedett ismét az úgynevezett katonapárt, amely Konrád vezérkari főnök bukásakor háttérbe szorult. Ez a párt ■ kapott azon az ürügyön, amelyet a Kossuthpárttal megállapított békepontozatokban talált arra, hogy mint a hadsereg egységének, a király felségjogainak és a monarkia hatalmi érdekeinek védője szerepeljen a magyar aspirációkkal szemben. Auffenberg lovag hadügyminiszter, Schemua vezérkari főnök siettek a királyhoz és az újabb hírek szerint ő felsége kihallgatáson fogadta Ferenc Ferdinnánd trónörököst is. Mind,ezeket a kihallgatásokat a katonai kérdéssel hozzák kapcsolatba, mert Isten tudja, milyen veszedelmet látnak abban a határozatban, amelyben a magyar országgyűlés Héderváry gróf hozzájárulásával kimondaná, hogy az új védőtörvénynek a póttartalékosok behívásáról rendelkező része a nemzet újoncmegajánlási jogát nem csorbíthatja. És a katonapárt mozgalmához csatlakozott nyilván az osztrák kormány is, ami kifejezésre jut az osztrák sajtó egységes magatartásában. Hogy csak ürügyről van szó, amit a katonapárt felhasznál arra, hogy ismét felülkerekedjék, az kitűnik nyomban, ha számbaveszszük a megegyezésnek azt a pontját, amelyen Bécsben megütköznek. A Kossuth-párttal megállapított pontozatnak idevágó része olyképpen szól, hogy a védőjavaslat negyvenharmadik szakaszában (2. pont) foglalt rendelkezés, amely a tartalék és a póttartalék harmadik évfolyamának behívásáról intézkedik, nem érvényesíthető a következő esetekben: 1. Ha az újoncjavaslatot nem terjesztették a törvényhozás elé. 2. Ha a javaslatot a képviselőház saját hibáján kívül eső okokból nem tárgyalhatta. 3. Ha a törvényhozás az újoncokat megtagadta. Tudnivaló, hogy a védőtörvény ugyne szakaszának harmadik pontja sértetlenül hagyja a királynak azt a jogát, hogy veszedelem pillanatában behívhatja az egész tartalékot és az egész póttartalékot A király felségjogát tehát semmi néven nevezendő veszedelem nem fenyegeti. Az idézett pontozatokban csak arról van szó, hogy Magyarország egy sarkalatos alkotmányos erőssége, az újoncmegajánlás joga az új törvényben él ne homályosakon. Ezt a jogát a nemzet eddig is féltő gonddal őrizte, s ezentúl is sértetlenül akarja föntartani. Ez ellen a királynak sem lehet kifogása vagy ellenvetése, ezért járult hozzá, hogy Héderváry gróf miniszterelnök elfogadja az imént idézett pontozatot De a bécsi katonapárt mindenfélét belemagyaráz a meghozandó országgyűlési határozatba és mindenképpen sikerhez akarván jutni, a kákán is csomót keres s hirdetik Bécsben, hogy a miniszterelnök a Kossuth-párttal kötött békében bécsi megállapodásainak ellenére cselekedett. A bécsi lapok ma már azt írják, hogy Héderváry gróf felhatalmazást kapott a királytól arra, hogy, az újoncmegajánlásra vonatkozóan megnyugtató nyilatkozatot tegyen a parlamentben, de ahhoz nem volt joga, hogy országgyűlési határozat hozatalához hozzájáruljon. Arra akarják rászorítani a miniszterelnököt, hogy ha nem is egészben, legalább részben csinálja vissza a Kossuth-párttal kötött megállapodását. Nagyon természetes, hogy Héderváry gróf erre nem kapható, de a követelésnek nincs is semmi komoly alapja, semmi komoly jogosultsága. Mert hogy csak ürügykeresésről van szó, erre bizonyságul szolgálhat az az értesülésünk is, hogy a bécsiek a három eshetőség közül, csak az egyiknek törlését kívánják. Nevezetesen belenyugosznak abba, ha a 43. szakasz nem belenyugosznak abba, hogy a 43. szakasz nem tárgyalhatta az újoncjavaslatot, vagy ha az országgyűlés megtagadta az újoncot. De arra az esetre, ha valamelyik kormány egyáltalán elő sem terjesztette a Házban az újoncjavaslatot, érvényben akarják tartani a, királynak a póttartalékosok behívására vonatkozó jogát. Ennek a követelésnek értelmét alig lehet felfogni. Mert hiszen nem képzelhető olyan kormány, amely a király rendelkezésére az újoncjavaslatot a parlamentben elő ne terjesztené. Lehet, hogy nem tárgyalja, de mindenesetre előterjesztheti, kivéve , az olyan kormányt, amely szétkergeti és egyáltalán nem hivatja össze az országgyűlést. De ki gondol ilyen végső eshetőségre? . . Azt hallottuk, hogy Jierchtold gróf külügyminiszter, aki ma beköszöntő látogatásokat tett Budapesten, melegen érdeklődött a kérdés iránt, amelyet most Bécsben összeütközéssé fújnak föl a magyar kormány és az osz- trák kormány, illetve a bécsi legfőbb katonai körök között. Előreláthatóan Héderváry gróf is fel fog menni Bécsbe, hogy jelentést tegyen