Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-19 / 67. szám
2 '■ ________________~ érdekében, liogy a bécsi katonai körök kegyeit keresve, a kormányzó párttal szemben Bécs érdekében lefelé licitál! Soha nem volt még erre példa a magyar függetlenségi párt történetében s egész újabb alkotmányos életünkben páratlanul áll ez az eset. Hiszen voltak a bel ügyekben eddig is ellentétek; lesznek ezután is. Ha a legradikálisabb választói reformot fogjuk megcsinálni, a „népparlament44 klerikális és radikális elemei között még nagyobb ellentétek lesznek. Es akkor a Justh-párt valahányszor valamely radikális programja ellenállásba ütközik, az alkotmányos többség ellen mindig a bécsi katonai pártra támaszkodik? Aufi’enbergek és Konrádok lesznek akkor is, katonai túlkövetelések pedigjnindig lesznek, Es akkor — a'mai recept szerint — a függetlenségi p'ártő lesz ismét a dicső szerep, hogy a nemzet kívánságaival szemben lefelé licitáljon? A bécsi katonai párt meg lehet elégedve. Megtalálta az arkimédesi csavart. Ma a választójog minden Justhóknak, holnap más radikális hóbort. Es ha helyes, megengedett politika s nem a nemzet ügyének elárulása az, hogy a választói jog érdekében vállalnak provizóriumot, mellőzik a két éves szolgálati időt s a nemzet ujonemegajánlási jogának biztosításáról lemondanak: akkor jöjjön vissza Konrád vezérkari főnök, mert az ő politikájának a magyar parlamentben már kész pártja van. És erőszakolják — tüzön-vizen erőszakolják — Becsben a radikális választói jogot, mert az a pánszlávok és dákorománokon kívül még egy magyar pártot is liferál a katonai követelések „fokozottabb14 teljesítésére. A múltban erő volt a nemzet számára a függetlenségi párt. Tagjai ideálizmusa Bécs ellen a magyar kormányok szilárd támasztéka volt. Ma a helyzet egészen megváltozott-. Szilárdan áll a kormánypárt s a Justh-párt kész mindent föláldozni a hatalomért; és a bécsi katókájával azt az egyetlen napot, melyet munkanapból ünneppé kivánt megtenni. A római népiélek szines fantáziájára vall, liogy első pil'anatban valamely tripoliszi elesett apjában keresték a merénylőt, nem is álmodván arról, hogy az oly alkotmányosan és jóságosán uralkodó derék fiatal családapát komolyan halálra szánhatnák az anarkisták. Voltak, a kik még szenzációsakban képzelték el u dolgot. Nyilván olyan apa elkeseredése szülhette a merényletet, kinek egyik fia már elesett Tripolisznál, s a másikat most viszik. Az ostoba valóság rácáfolt ezekre a megható kombinációkra. Bizony csak egy éretlen suhancról van itt szó, a ki azt sem tudta, mit akar tulajdonképpen, mikor téglái és habarcsa mellől gyilkos lesbe állították anarkista velleitásai. Nem mellőzhető jelentős momentuma az emlékezetes napnak az a hir, mely az ősz pápa nagy megdöbbenéséről szól. A szent atya sokáig imádkozott ezután, oly bensőséggel és niegindultsággal, melyből talán még béke is születhetnék, ha nem állana mögötte egy engesztelhetetlenül rideg elv embere. Ennek pandanjául a szocialista képviselők is megjelentek az udvarnál, örömüket és szerencseki vágataikat a kamara összeségévcl együttesen fejezni ki. Mindezeket a részleteket annál teljesebb megelégedéssel fogadta Róma, mennél jobban átgondolta azokat a speciális körülményeket, melyek minden részletében megrenditővé tették volna a csapást, ha Antónió d’Alba terve sikerül. Végre, miután az egész város, jóformán kivétel nélkül (beleértve, sőt kiemelve' az idegeneket!), kellőképpen átörvendezte a naoot, s a BUDAPESTI HÍRLAP (67 ez.) nui körök a nemzet ellen a Justh-párt magatartásából merítenek erőt. Egy szerencsétlen nemzet politikai züllésének szomorú tünetei ezek. A mi nemzedékünk történetének legszégyenteljesebb lapjai. Bizonyságai a politikai vakságnak és törtetésnek; és bizonyságai annak a tespedt közszellemnek, mely idealizmusában megfogyatkozva cl tudta tűrni ezt a politikát... Az olasz békefeltételek. •— Egy római beszélgetés. — Ráma, márc. 16. (Saját levelezőnktől.) Az olasz hivatalos világ intencióira vet világot az á beszélgetés, melyet olyan olasz politikussal folytattam, á ki mélyen belelát a dolgokba. — A béke megcsorbíthatatlan alapfeltétele, — mondotta az olasz politikus — csakis az 1911. november 5-ki királyi dekrétum lehet, mely törvénybe iktathatván, többé semmiféle címen meg nem változtatható. Vágy ettől a bázistól indul ki a bckekiscrlct, vagy egyáltalján nem lehet sző béketárgyalásokról. Hogy azonban a kissé kegyetlen ánnekszió szó helyett nem kerül-e majd a jóval szemérmesebb elhatározás szó jegyzőkönyvbe Olaszország szuverén jogainak dokumentálására; arról e percben még nem mondhatni biztosat. Annyi bizonyos, hogy az olasz kormány e kérdésben nem a szavakra, hanem cgyes-egyedül a lényegre vet súlyt. Békeföllételeink második pontja az ollómén csapatok visszavonása az anneklált tartományok területéről. Ez a békekérdés egyik legfogasabb pontja, mert hiszen velejárna a török kikötők teljes békéje és minden tengeri akciónk megszüntetése úgy á Vörös-tengerem mint az európai vizeken. Északafrika viszonyai és terepe azonban annyira különlegesek, hogy egy iyen visszavonási művelet nem ellenőrizhető oly módon, mint valamely európai terep rendes hadseregével. Libia belseje, — különösen a mig a benszülöttek ellentállása el nem pihen, — alig közelíthető meg. Es igy könnyen következhetnék el az az anomália, hogy Törökország, egy látszólagos visszavonulás örve alatt kivonná ugyan az uj olasz tartományból a betegeit, sebesültleszálló éjben az utolsó vig líurjántás is elveszett, — egyedül maradhatott a királyi család. Szivére ölelhette végre kicsinyeit a halál menekül Ije, és megszoríthatta bátor hitvese kezét, a ki a szörnyű pillanatban is királynő tudott maradni. Hogy nyugodt álom jött-e a fáradságos napra, nem mérnök állítani. Véres árnyak mögül hogyan ne látszottak volna ki mindazok az őrült fanatikusok, a kik az ölés, a rombolás gyönyörűségéért okosság és logika nélkül örökös bizonytalanságban tartják a szegény királyokat. És megfeledkezhettek-e a derék testőrtisztről, a ki királyért és hazáért szörnyű lázálomban vergődve, várja a reggelt, mely reménység helyett talán már csak a halált hozza meg neki. Neki, a ki éppen úgy családapa és férj, mint a király, és a kit éppen úgy a kötelesség állilott az ő veszedelmes helyére, mint fejedelmét. Görög tavasz. Irta Dobay István. Egy ismeretlen vendég jelent meg a Hotel d’ Angleterre tabló d’ balhéjánál. Korfuban egyetlen európai hely a d’ Ajigleterre, melynek lakói többnyire ismerik egymást s a nem nagy szállóban ennélfogva meglehetősen családias hang honol. Az üli ruhában, fátyolos kalappal megjelenő rendkívül elegáns hölgyet nem ismerte senki. Elkésve érkezett a reggelihez s megjelenése érthető feltűnést keltett. A vörös angol mellett fecsegő görög leány jzgalolLuu kánkod la 1912. március 19. jeit, katonái gyöngébb részét, ellenben beékelten arab bandái közé, visszahagyhatná tisztjei és emberei javát. Ily módon azután, mialatt kikötőiben teljes biztossághoz jutott, ismeretes rablóbanda rendszerével folytonosan ébren -tarthatná az örökös fölkelésekből táplálkozó ellenségeskedést. Ezen a ponton tehát az olasz kormány nem lehet eléggé komoly és körültekintő és az ottomán csapatok visszavonásával egyidejűleg okveleUeuül követelnie kell mindenrendü ellenségeskedés végleges megszüntetését. Tripoliszban, Kireinaikában és u csatolt részekben. Kemény dió még a vallási kérdések megoldása. Ehhez azonban, némely részletében világos példákat nyújt Ausztria és Magyarország Bosznia-Hercegovinát illető megegyezése Törökországgal. Az olasz szuverenitás teljes és korlátlan elismerése, tcruxészetesen elengedhetetlen. Szabad államhoz méltóan azonban minden méltányosságra és a legmesszebb menő toleranciára számíthat a muzulmán polgárok vallási meggyőződése,. De az olasz kormány semmiesetre sem hajlandó erre vonatkozólag formális kötelezettségeket vállalni. Az olasz kormány, a menynyiben az az uj afrikai tartományra alkalmazható, hajlandó lenne a már említett boszniai egyezmény diszpozicióit részben elfogadni. (A vallás szabad gyakorlása, ugyanazon politikai jogok a muzulmánoknak is, mint bármely más polgároknak. A szultán nevét mint kalifáét, folytatólagosan is hangoztathatják imádságaikban. Respektálandók a kegyes alapítványok jogai, s a muzulmánok továbbra is zavartalanul föntarthatják főpapjaik megerősitőjével, lelki fejükkel, a konstantinápolyi sejk-ül-izlammaí Iiitcleli összeköttetésüket). Az olasz kormány ezeket a pontokat azonban csakis az alábbi módosításokkal fogadhatná el: 1. A konstantinápolyi kálifáVust nem hajlandó elismerni, 2. tanulmányozás tárgyává fogja tenni a vakuf-jogok tiszteletben lariásáuak kérdését, hogy respektálásuk nem vonná-e maga után a kolónia közgazdasági értékesítésének megbénítását? Ezt a védekezésnek látszó tanulmányozást az teszi szükségessé, hogy meg kell akadályozni minden módot, a mi a kalifátustól függő muzumán klérust politikai célok eszközévé tehetné. Minden más errö vonatkozó kérdésben, fürtös fejecskéjét s kíváncsian kérdezősködött szomszédaitól az ismeretlen kilétéről. A- hölgy pedig észre sem vette az akaratán kívül okozott feltűnést s az ételsor felszolgálása közben nyugodtan tanulmányozta n Baedeekert. A nyitott ablakon beszökkent meleg, tavaszi napsugár az úti könyv piros táblájáról eltáncolva, különös fényű glóriával vonta be az idegen érdekes, szőke fejét. Finom, hosszúkás arcán végtelen báj s valami rejtett szomorúság reszketett. Egy Gainsbornck kép szállhatott ki patinás rámájából, hogy végigjárja a földtekét s elevenen hirdesse az angol képzőművészet tökéletessé vált finomságát. — Nem lehet más, mint angol ■*— volt az általános vélemény s csupán a szapora szavú görög lány tartotta teljesen megokolatlanul franciának. Reggeli után az irodába síeltünk, hogy megtudjuk az idegen kilétét. A bejelentőlapra csupán ennyit jegyzett fel: Miss Clara Garry, Kollesl. — Tehát csakugyan angol. — jelentettük ki örömmel, s érdeklődéssel lestük ezentúl az alkalmat, hogy megismerkedjünk a bájos angol misszcl. A tarka nemzetközi társaságból, modor, viselkedés tekintetében kimagasló angol leány azonban, öntudatos büszkeséggel tartott magától távol minden alkalmat, hogy bárkivel is megismerkedjék, s ezentúl papközben soha, csak a nyolc órai diner mellett láthattuk rendkívüli jó szabású, párisi szabót sejtető estei öltözékeiben. Meztelen nyakának szabályos ivét, értékes gyöngysor fogta körül, melyen kívül sem rózsásan átlátszó keskeny fjnoni ujjam, sem pedig öltözékén egyetlen más ékszert sem fedez-