Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-19 / 67. szám

Budapest, 1912. V- / (j XXXII. évfolyam, 67. szám. Kedd, március 19. Budape megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 3 kor. 40 fik Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fii. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkeaztő és laptulajdonos: Bábost Jenő. Szerkesztőség: VIU. kér., Bükk Szilárd-utca 4. sz. Telelőn 54—63. Kiadóhivatal: VIII. kér., lózseí-körut 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95, Elárusítói 93-90. Apróhirdetés 65-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 93-90. Igazgató 9-3S Függetlenségi politika. írta Réz Mihály. Budapest, mire. 18. Az 1867: XIL t.-c. alapgondolata Magyarország függetlenségének a mo- narkia nagyhatalmi pozíciójával való összeegyeztetése. Midőn az ország ebben garantálta a nagyhatalmi pozíciót: az or­szág b élkor mányzati önállóságát teljes mértekben biztositotta. Ez volt a hatvanhetes politika. Letérés volt erről az útról az a Kristóífy-féle politika, mely a nagyha­talmi pozíciót szolgáló védőerőjavaslatok érdekében a választói jog reformját erő­szakolta s igy Magyarország belkonnány- sati önállóságát taktikából egy katonai kérdés érdekének rendelte olaja. Nem cél, hanem eszköz lett o politika szemé­ben az ország belkoraiányzati önállósága s a bécsi politika pzt az eminenter belső 'ügyünket a nagyhatalmi pozíció, vélt' ér­dekeinek rendelte alája. Az ország első­rendű életkérdése csak taktikai eszköz nekik s annak az eldöntése, a mi a ma­gyarság fönnállásának problémája, nekik csak kényszereszköz, a mellyel a magyar­ságot minél több áldozatra lehessen rá­bírni. Egész nemzeti létünk függ attól, hogy milyen legyen a választói jog — helyes megoldása a magyar szupromáciát jelenti, hibás megoldása a magyarság pusztulását — cs nekik mindez csak arra szolgál, hogy a militárizmus napról­í---------------„— n apra fokozódó igényei számára minél többet kisajtoljanak. Ez a politika a hatvanhetes politika .egyenes megtagadása: Magyarország beíügyeinek a katonai érdekek alá, ren­delése. Ez összbirodalmi politika, a mely a birodalom nagysága vélt érdekének minden egyebet képes föláldozni, Es ezt . a politikát szolgálja a Justhról elnevezett függetlenségi párt. Hol tudva, hol pedig . tudatlanul. Mindig károsnak tartottuk a válasz­tói ;jog oly reformját, a mely megdönti az; értelmiség vezérszerepét. De sohasem láttuk olyan, megdöbbentő példáját an- .nak, hogy a politikai rövidlátás miként kockáztathatja a. nemzet legfontosabb érdekeit, mint:éppen, a Jusih-párt'mos­dani magatartásában. A mit ez a : párt tesz,,;a hogy ez a párt szolgálja az ország .ellens;égőinek érdekeit; ha nem volna jó­hiszemű tudatlanság eredménye —haza- lírylásnakkellenemondani. Es nem ment­heti spmmi egyéb, njiut hogy azok, á kik azt csinálják, nem tudják, mik esclekesz- nek. Mentség ez nekik; de gz országnak gyönge vigasztalás. És mi megtanultuk ebből azt, hogy a politikai érettség hiá­nya mim eredményezhet ..soviniszta'- .pártnál is oly politikát, a mely a nemzet és a bécsi politika közötti konfliktusban a bécsi katonai, párt mellé áll. Mindig ■féltünk,' hogy a radikális választói reform pánszlárokkal - és - dáko­románokkal tölti meg a törvényhozást: most látjuk, nem is kell hogy erre . ke­rüljön a sor. Elég ha a.Justh-párt kellő számban bejut: akkor Konrád és.Auffen- berg politikája pánszlávok és dákoromá­nok nélkül is bőven lesz képviselve. Képviselve a.legélesebb fegyverekkel: oly fegyverekkel, a melyekkel csak nemzeti ellenzéknek volt szabad. élnie. Ebből a krízisből ezt megtanultuk s tapasztalni fogja a Justh-párt ennek következmé­nyeit. ... Azt mondják Becsben — és azt mondják a Justh-pártban is, — hogy a nemzeti munkapárt energikus föllépésével csak taktikázik a maga választójogi pro­gramja; érdekében. És azt mondja a Just-h .lapja,, hogy a nemzet ujoncmegajánlási .jogának biztosításáért vivqtt harc: Becs ellen ,,zsarolás“. A szegény Bécset ime, hogy zsarolják s egy magyar „független- ,ségi“ pártnak hogy fáj ezért a feje. Akarjuk bizonyára a mi; választó­jogi programunk érvényesülését. Akar­juk, . mert az ország érdekében ez áll. .És milyen „taktikával11, milyen; ínódon űüv^njuk azt érvényesíteni? Úgy, hogy a .többi- kérdésben is hangsúlyozzuk Ma­gyarország 'önrendelkezési jogait. És ez Jaj: egy magyar pártnak. 'És ez'a párt füg­getlenséginek nevezi magát! * Nagyon jó volna, ha minden kor­mány úgy taktikázna a maga belpoliti­kája érdekében, 'hogy — mint a mostani — Bé es tulköuctelcseivcl szenibcállana. . Szeretnők mi az ilyen intrikát. És nagyon szomorú,, hogy a függetlenségi párt úgy -taktikázik a maga belpolitikai programja Róma a merénylet napján. Róma, anárc. 17. Olaszországban való utazóiban gyakran úgy látja az idegen, hogy az örökké forrongó lelkű taljánság nem valami nagyon szereli kis­termetű (bár nagyeszű) királyát. Csak a tegnapi izgalmas nap mulatta meg, mennyire kedves az 3 személye mégis rapszódikus népének. A me­rénylet híre egyetlen pillanat alatt végig futóit a városon. A lobruki nagy diadal, melytől még harsogtak a reggeli lapok, egyszeriben feledve volt. Egymásnak adták át a szót, nép, katona, idegen, koldus. Nem volt ill többé különbség ember es ember között. Csak egy megriadt tö­meg gomolygolt utcáról-utcára, lármásan tár­gyalva és kombinálva mindazokat a részleteket, melyek pcrcről.-percre változtak vagy kiegészi- lődtek. A királyi pár fenséges nyugalmán bá­mult az egyik, a másik a hős királyon, ki a Panleonbeli diszmise után nyitott autón és min­den kiséret nélkül rohant az S. Giacomoba, megsebesült testőrjét meglátogatni. A harmadik ezért a szép testőrért könnyezett, „Róma leg­szebb ■katonájáért", a kinek magas, elegáns, szikár alakját, pompás ősz fejet, nemes szabású vonásait oly jói ismer le az egész város. A né­met nevű őrnagy régi livornói,család sarja. Fel­nőtt gyermekei vannak, felesége, kiterjedt ro­konsága. Mikor a lövést követő esés után kór­házba kerüli, agyrázkódás tünetei is mutatkoz­tak. Mára ez utóbbi elpihent. Bár nagyon meg- kinozták az ébren végrehajtott operációval — mert hiszen kétféleképpen is megtámadott agyát nem ronthatták meg még jobban a narkózissal :— a golyó legalább künn van és most már van némi remény fölépülésére. Megható volt az a pár pillanat, mikor a Panteonból testőréhez siető király szembekerült a sebesülttel. Az őrnagy merev mozdulatlanság­ban fekve fogadta öl, a kíntól üveges szemét egyetlen pillanatra le nem véve róla. Senki se tudja, magánál volt-e akkor, vagy már úrrá lett rajta az önkívület. A király megindullsága azon­ban oly nagy volt, hogy egyetlen szót sem tu­dóit szólni, csak szorongatta némán Iiü embere ólomneliéz jobbját. A gyötrelmes jelenetnek vé­gül is az orvosok vetőitek véget, jelezvén, hogy féltik a beteget. A szerencsésen megmenekült uralkodó szeme még akkor is könnyes' volt, mi­kor autójához leérkezve övéihez hazasietelt. Ez azonban még nem jelentette azt, hogy már most azután megpihenhet. Tomboló, uj­jongó tömegtől zúgott a Piazza dél Kvirinale, mely minden áron látni kívánta a halálvesze- delemből épen inegtérőt. Alig húzódott vissza erkélyéről a királyi pár, már érkeztek végtelen kocsisorban az összes diplomaták, .kitűnőségek, " hatalmasságok. Közben a derék római népnek eszébe jutott az özvegy anyakirályné, a kinek ma meg nagyobb oka van az örömre, mint mindaimyiunknak együttvéve. Nosza föl a Pa-' lazzo Margerilához, hol addig evjvázott utca- suhane és idegen, ur cs dáma, inig a fehérhaju szépséges királyasszony személyesen nem mo­solygóit le xeájok. Most azután egymásnak örül­tünk, kicsiny a nagynak, nagy a kicsinynek. Pillanat alatt minden szív fölé odakerültek a picinyke nemzeti szinü zászlócskák, és mert ' Mai számunk 38 oldal. nem volt már kit zaklatni a királyi:házból, hát nagy mámorosán utcáról-utcára ömölve át, és abbanhagyva minden munkát, egész Róma késő estig csak az általános örvendezésnek élt. Dél­után persze újból a királyi palota elölt volt min­den ember, s a királyi pór újra megjelent, mo­solyogva és kedvesen, bárha valószínűleg alig állhatták már a lábukon. A merénylő személye körül forog ma az egész érdeklődés. Kik vannak mögötte? Az ifjú azonban mindent tagad, s hogy öt is mindenek megtagadják, az is természetes. Mégaöreg anyja is ellene fordult, az egyetlen, a kinek megbo- csájtanák, ha nem vádolná. Fáj egy kissé, és leront minden hatást ez a szegény együgyű, megijedt uémber, a mint maga adja meg tu­lajdon szülötte ellen a legsúlyosabb bizonyságo­kat. Igen, a iiu készült a dologra. Hiszen előző este, munkájából hazatérve, dicsekedve csapta asztal alá a szerszámúit, mondván: Na, holnap ünnepet csapok! > ­Eriié az ünnepre valóban ki is öltözködött (lakodalomra megyek) és úgy meíit cl, mint a ki ura éleLuck-hálálnák. 'Réudesen zárkózott, kevésszávn ember volt. Nyilván ezért nem be­szelt a terveiről senkinek. De azt, hogy ő anar- kista, mindenkor és mindenütt hangsúlyozta, hozzálévén, hogy ő azonban olyan szabad auur- kista, a ki semmiféle szövetség kötelékébe nem tartozik. 11a ez igaz, akkor az ambiciózus ifjú nyilván a svájci anarkista határozatnak kívánt elébe vágni, hogy „a már úgyis halálra ítélt ki- rály" pusztulása az ő dicsőségére válhassak. Ez­zel persze, hál’ Istennek, rettenetesen megjárta, s most megfizetheti egy egész élet kényszermun-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék