Budapesti Hírlap, 1912. április (32. évfolyam, 79-103. szám)
1912-04-02 / 79. szám
i tokiói nagykövetünk. Bécsből jelentik: Szentgyörgyi Müller báró külügyminiszteri osztályfőt tokiói osztrák, és magyar nagykövetté nevezték ki. " ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, ápr. 1. Az újonnan kinevezett kormány ma mutatkozott be a képviselőháznak, amelynek ülése iránt igen nagy volt az érdeklődés. Minden párt csaknem teljes számban felvonult, s a gyengélkedő Justh Gyula kivételével minden pártvezér jelen volt az ülésen. Kossuth Ferenc is megjelent ma a Házban, bár még annyira gyengélkedik, hogy beszéde közben is botra kell támaszkodnia. Ott volt továbbá Andrássy, Apponyi és Tisza is. Az ülésen Návay Lajos elnökölt. A szokásos előterjesztésekre nem igen figyelt a Ház csak a széki választás eredményének bejelentése után tört ki nagy lárma a baloldalon. —Szégyen, gyalázat az ilyen választás! kiáltották a Justh pártiak. — Éljen az általános választójog! Az elnöki irományok előterjesztése után vonultak be a terembe a kormány tagjai. Az egész munkapárt felállott helyéről és percekig éljenzett, tapsolt. Alig hogy a csend helyreállott, valaki felkiáltott a jobboldalon: — Éljen a király! Erre az egész munkapárt ismét felugrott, sőt az egész balközép is, és zajosan éljenzett. A Szélsőbaloldal nyugodtan viselkedett, csak a néppárt sorában ugrott föl az ováció után Zboray Miklós és felkiáltott: • Éljen a trónörökös! A munkapárt gúnyos derültséggel fogadta Zboray felbuzdulását. — Fogtok ti még éljenezni a trónörökösnek is! — kiáltott fel ismét Zboray. A miniszterelnök jelentkezett ezután szólásra, jelentette a Háznak, hogy a királytól két levél érkezett. . Az elnök felbontotta a két kéziratot és átadta Mihályi Péter jegyzőnek, aki nyomban felolvasta mind a kettőt. Az első kézirat Siéderváry grófnak, a második pedig minisztertársainak kinevezéséről szól. A felolvasás után ismét liéderváry gróf szólalt föl. A miniszterelnök röviden elmondotta a kormány újabb kinevezésének ismeretes körülményeit. Kijelentette, hogy abban a kérdésben, mely a kormányválságnak közvetetlen oka volt, jogi felfogását nem lehet megváltoztatni, de férfiasan el lehet állnia attól, hogy felfogását egy országgyűlési határozatban most érvényesítse. Ha a király kijelentette, hogy lelkiismeretével nem tudja összeegyeztetni a válságnak a határozat elfogadásával való megoldását, akkor nem lehet a kormánynak erőszakolnia azt, hogy jogi felfogásának következményei levonassanak, mert a kormány éppen úgy tudja, mint az ország, hogy a nemzet jövőjét a királlyal való egyetértés biztosítja. . . . Ehhez a fölötte logikus és higgadt felszólaláshoz teljesen méltó volt Kossuth Ferencnek a beszéde. Kossuth is a legnagyobb tisztelet hangján beszélt az uralkodóról, de fentartotta pártjának ismeretes álláspontját. A kérdés megoldására azt a módjót ajánlotta, hogy küldjön a Ház feliratot a királynak és ily módon igyekezzék meggyőzni a királyt arról, hogy felségjogait a Ház határozata nem érintené. A Justh-párt szónoka, Holló Lajos,, igen terjedelmes beszédet mondott, amelyben egyrészt azért támadta a kormányt, mert árt a korona tekintélyének azzal, hogy az uralkodóval fedezteti a saját álláspontját, másrészt pedig azért, mert a kormány a trónörökös ellen cselekszik, úgymond, akkor, amikor valami rendkívül'aggodalmas, sőt katasztrofális jelentőségűnek tünteti fel azt az eshetőséget, hogy a király után a trónörökös veszi át az uralkodást. A Justh-párt különben, a legnagyobb bizalmatlansággal van eltelve még most is a Hédervárykormány iránt. 1 . AtTM Talán csak tréfa ez "az egész kinevezés, »— szólt közbe Rákosi Viktor, nagy derültséget keltve , hiszen ma április elseje van! A néppárt elnöke, Zichy Aladár gróf elsősorban az ellen tiltakozott, mintha a választójogi reformot csak a Justh-párt sürgetné; ma már nincs olyan politikai faktor, aki ne óhaj, taná e reform sürgős megalkotását. Zichy gróf méltányolja a kormány eljárását, de a rezolució ügyében fenntartja álláspontját. A pártonkívüli függetlenségiek nevében Egry Béla szólalt föl, aki főként arról szeretne , hitelesnyilatkozatot kapni, hogy a király valóban mondotta-e héderváry grófnak, (amint a lapok írták,) hogy lemond, ha a válságot nem úgy oldják meg, mint ahogyan megoldották? Igen nagy érdeklődéssel fogadta a Ház Andrássy felszólalását. — Teljesen helyeslem a miniszterelnök úr eljárását, az ő helyén magam is így cselekedtem volna, mondotta Andrássy, amiért az egész munkapárt tapsolt neki, valamint a pártonkívüli 67-esek is. A kormány nem tette magáévá az uralkodó felfogását, tehát nem adott fel a nemzet jogaiból egy szemernyit sem. Kossuth indítványához nem járult hozzá Andrássy, mert szerinte a feliratnak sikere nem lenne. Mivel annak idején Andrássy közvetítené a rezolució ügyében a kormány és Kossuth-párt megállapodását, a rezolució ügyérenézve Andrássynak ma kifejtett véleménye döntő jelentőségű. Szabó István kisgazdapárti fejezte még ki bizalmatlanságát a kormány iránt, majd Zboray Miklós szólalt föl, aki azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy miért tartott alkotmányjogi bonyodalmaktól? Talán abból lesz bonyodalom, — úgymond, — hogy a trónörökös nem akarja magát megkoronáztatni? .• , — Ez nem áll! szólt közbe Zichy János gróf miniszter.. . ■ Apponyi Albert gróf is felszólalt: mindenrben csatlakozott Kossuth fejtegetéseihez; szerinte súlyos hiba volt, hogy a kormány kieszközölte a királytól az ismeretes kéziratot, melynek tartalma ellentétben van a parlamenti, többség álláspontjával. A felirat tervét nagyon pártolta Apponyi, mert ha mindenkivel közölhetjük véleményünket, — úgy mond Apponyi, —, miért ne közölhetnék a királylyal is? Batthyány Tivadar mondott még nagy beszédet, a melyet már igen kevesen hallgattak. — S azután a vita folytatását holnapra halasztották. A szónokok táblájára még 'vagy: harminc név van följegyezve, egy kőkorláton lovagolt. Nehogy még egyszer meg merje próbálni, érti"? Óh, micsoda egy bamba vén ember is az a Ruben bácsi! Azt se tudja eltűrni, hogy Axel sárkányt öldököljön és királykisasszonyokat mentsen meg! Szegény kis jó fiú te, aki valamikor csigát hajtottál a verőfényes nagy piacon, lám mit jelent az, ha nagy ember lesz az emberből: a múlt a jövendő rémét csinálja belőle! *'■*' | Falun Iván bácsiéknál mind az unokatestvérek együtt vannak a nagy udvaron. Axel köztük járkál, tele gyűlölettel Ruben bácsi iránt. Szeretné tudni, hogy ez a krampusz a többieket is úgy gyötri, mint élet. De valahogyan sejti, hogy szentségtörés volna ilyen kérdést föltenni. Végre mégis rászánja magát, mikor a gyerekek magukra maradtak s megkérdezi, hallották-e hirét a Ruben bácsinak? Hej ott nyomban villám cikázik a szemekben, a kis kezek ökölbe szorulnak, de a jk nem nyílik szóra. Tisztelet és félelem volt rajta a zár. — Csitt, csitt, — susogja az egyik csoport. — Nem, — mondja Axel. — Tudni akarom, hogy csak magam vagyok-e, akit boszant. Én azt tartom, hogy minden nagybácsik közt a Világon ő a legkiállhatatlanabb-Ez a bátor beszéd rést ütött a töltésen, amely elzárta e gyermeki szívek elkeseredését és haragját. Nagy zenebona, zendülés lett utána. Akár egy nihilista gyűlés, amely a cárt szidalmazza. És megcsinálták Ruben bácsi komputusát. Ruben bácsi üldözi unokaöccseit és húgait. Ruben bácsi ott hal meg, ahol akar. Ruben bácsi mindig annyi idős volt, amennyi az, akinek éppen meg akarja zavarni a nyugalmát. Nyilvánvaló, hogy Ruben bácsi hazug ember volt, de olyan, akinek tisztelettel tartozunk. Csak látni kellett, micsoda izével beszélnek róla a nagyok. Hát mit is tett olyan nevezeteset? Fogta magát, s meghalt, ugyan nagy dolog! Egyébiránt, akármit is tett, szemérmetlenül visszaél a hatalmával. Föltámadt minden ellen, ami a gyerekeknek kedves. Elkergette őket a fiúból, ahol olyan édesen lehet aludni. Fölfedezte a legjobb búvóhelyet a parkban és megtiltotta, hogy használni lehessen. Egy idő óta nem adta-e magát a lovaglásra is, meg arra, hogy fölmásszék a szénásszekérre. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy soha se lett több három évesnél, és itt van ii, most már tizennégy éves nagy fiukkal is kikezd. Furcsa dolgok sülnek ki róla, hogy horoggal halászott a híd karfáján; hogy csónakázott a tavon; hogy felakaszkodott a vélt fűzfára, melynek az ágai szinte odakinálkoznak, hogy az ember lombálja magát rajtuk a víz fölött; hogy még puskaporos hordón is halt volna. Mind a gyerekek meg voltak győződve róla, hogy nem lehet az ő zsarnoksága elől menekülni. Azzal könnyítettek magukon, hogy beszéltek szabadon, de ez a kis megkönnyebbülés nem volt egyszersmind orvossága a bajnak. Elhinné-e az ember? Mikor ezek a gyerekek felnőttek, s nekik is lettek gyermekeik, csakhamar előszedték ők is a Ruben bácsit. És az ő gyermekeik olyan jól megtanulták a leckéjüket, hogy egy napon egy kis ötéves ,semmiházi bátran neki ment az öreg Berta nagymamának, aki, kocsijára várakozva, leült a garádics szélére. " — Nagymama, azt mondja a lurkó, volt neked valamikor egy testvéred, a neve Ruben volt. — Igaz, kicsikém, — felelt a nagymama. És e névre — fölállt. Ez a jelenet felejthetetlen volt a gyerekekre nézve. Megérezték, hogy Ruben bácsi, bárha vissza is éltek vele, még sokáig fog élni és pedig csupádon csak azért, mert hogy igen gyöngéden szerették valamikor. Manapság, amikor kritikus szellem méricskél minden nagyságot, illendő, hogy mértékletesen éljünk Ruben bácsival. A visszaterelték őt a saját korára: se fa, se csónak, se puskaporos hordó nincsen már a birodalmában, de rajta van a keze még mindenen, ami köböl való, s amire rá lehet ülni. , , A gyermekek, akiket kevesebb engedelmességre s félelemre tanítanak, azok kritizálják és a kis iskolásgyermekek is tűnődnek rajta, hogy nemcsak mese-e az egész. De ez csak egyszerű divat. Igazában ez a nemzedék is épp úgy el van hatva Ruben bácsi nagyságától, mint voltak az előző nemzedékek. És eljön a napja annak is, hogy ezek a kis szentségtörők el fognak zarándokolni a régi házhoz és keresni fogják a régi kőlépcsőt. Mihelyest tudniillik nekik is lesznek gyermekeik, a nagy ember szükséges volta beveszi magát az ő elméjükbe is. . — Oh, kicsikém, ne ülj oda. A te édesanyád édesanyjának volt egy nagybátyja, a neve Ruben volt. Épp annyi idős volt, mint most te vagy, mikor meghalt, mert odaült pihenni szakasztott arra a kőlépcsőre. És így lesz, míg a világ világ. I II 1912. április 2. f. BUDAPESTI HÍRLAP (79. sz.) • A képviselőház ülése. Elnök: Nárayy Lajos. • Az elnök .jelenti a Háznak, hogy az olasz királyi pár ellen elkövetett merénylet alkalmából részvéttáviratot küldött az olasz kamara elnökének; bejelenti továbbá Szivák Imre komáromi képviselő elhunytát: ' Szivák emlékét megörökítik’ a mai ülés jegyzőkönyvében. Az elnöki előterjesztések után a kormány tagjai bevonulnak a terembe. Zajos fölkáltások a jobboldalon: Éljen , a király! Héderváry Károly gróf, miniszterelnök két királyi kéziratot terjeszt elő.Az elnök fölolvastatja a két kéziratot, melyek közül az első Héderváry Károly gróf, a második pedig minisztertársainak kinevezéséről szól. A miniszterelnök beszéde: Héderváry Károly gróf miniszterelnök: T. Ház! Midőn először is magamat és társaimat újólag bemutatom . . . (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk jobbfelől.). Az elnök: Csendet kérek! Héderváry Károly gróf miniszterelnök . . mindenekelőtt is kötelességemnek tartom a lefolyt válságról és annak lefolyásáról a t. Háznak beszámolni és a mostani megoldásnak is az "okait előadni. T. képviselőházi Amint méltóztatik tudni, az .