Budapesti Hírlap, 1912. május (32. évfolyam, 104-128. szám)
1912-05-01 / 104. szám
Budapest, 1912. XXXII. évfolyam, 104. szám. Szerda, május 1. Budapesti Hirla megjelenik hétfő kivételével mindennap. Blafilbusi árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor. eg7 hónapra 2 kor. 40 fll. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 UL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Kiárusítás 92-90. Apróhirdetés 65-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 92-90. Igazgató 9-31. A delegáció munkája. Bécs, ápr. 30. (Kiküldött munkatársunktól.) Sajátos körülmények között, vagy mint mondani szokás: vegyes érzelmek között ült össze rövid tanácskozásra Bécsben a magyar delegáció, közvetetlenül a válság és a kormányváltozás után. A rövid tanácskozás — rendes tárgyalás helyett hosszabb keletű indemnitás — arra való, hogy bizonyos kényes természetű kérdések hosszú pertraktálása lehetőleg elkerülhető legyen Minthogy a jövő perspektívája homályos és a politikai helyzet nem tisztult, mert a válságos kérdések egész sora függőben maradt: ez okoknál fogva a delegátusok a benső nyugtalanságnak egy nemét hozták magukkal a delegáció üléseire. Az érdeklődés főképpen arra irányult, hogy a lezajlott válság elemei miként fognak kidomborodni, és milyen tükörképben fognak mutatkozni a delegáció tárgyalásain. A december utolján tartott tanácskozás óta a delegáció külső képe is jelentékenyen megváltozott. Akkor még élt Aehrenthal gróf és a közös pénzügyminiszter pozícióját Burián báró foglalta el. Azóta Aehrenthal gróf meghalt, Buriánt megbuktatta az osztrák cselszövés. A közös miniszterek közül a múlt delegációból csak Auffenberg lovag ismeretes, de hogy mennyi és milyen világításban, azt fölösleges bővebben jellemezni. Apponyi Albert gróf ma ki is emelte, hogy két új közös miniszterrel állunk szemben, a harmadiknál pedig az a baj, hogy nem uj. Az eknésség hatott, a szemek fölragyogtak és csendes mosoly vonult el az arcokon. Az új külügyminiszter azonban igen kedvező benyomást tett a delegátusokra. Érdekes fej, nagy koponya, értelmes szem, magatartásában rendkívüli nyugalom: ez külső megjelenésében Berchtold gróf, a monarkia új külügyminisztere. Expozéját, amelyet bemutatott, komoly megfontoltság és a nagy felelősség átérzése jellemzi.* Aehrenthal gróf politikáját követi és folytatja az új külügyminiszter. Minden szóvirágtól ment világos fejtegetését, amelyben a monarkia álláspontját ecsetelte a hármas szövetséghez és a többi hatalomhoz, a közeli és a távoli vonatkozásokhoz és valamennyi aktuális külpolitikai kérdéshez való viszonylatban, a magyar delegáció teljes elismerése és őszinte tetszése honorálta. ..Politikánk az állandóság és a béke politikája, a létezőnek fentartása, a bonyodalmak és , megrázkódt utások elkerülése“ . — ez a tétel juttatja tömör kifejezésre Reichfeld gróf programját, srugaszkodás a hármas-szövetséghez és a jó viszony fentartása a többi állammal, s a béke megóvása a Balkán népei között: ezek sarkpontjai maradnak a monarkia külső politikájának. Kijelentette Berchtold gróf, hogy Olaszország a Balkán nyugalmát avagy Törökország területi épségét nem fenyegeti veszedelemmel, él az a képe, mely a jogi kar egyik termében emlékét őrzi azon a nevére szóló alapítványon kívül, melyet a kar a millenium évében első dékánságom idejében szorgalmas jogi hallgatók jutalmazására alapított. Ha valaki, úgy Daruváry zárta lelkébe a Frank Ignác emlékét. Nemcsak az ábrázatja, de a nagysága emlékét is. Mestere nem hiába csepegtette a lelkébe régi magánjogunk tudományos ismeretét. Általa szerette meg a jogot. Ezzel ő jegyezte el. A jogi studiumok és vizsgák befejeztével még 1846-ban Temesmegye szolgálatába lépett. Mint aljegyző kezdte a közszolgálatát mindjárt az igazságszolgáltatási szakban, melyhez mindvégig hű maradt. Az 1848 utáni időben mint törvényszéki biró már Pesten működött s az osztrák jogot alaposan kiismerte. Persze nálunk ebben az átmeneti időben a magyar jog ismerete is szükséges volt. Az októberi diplomát követő időben 1861 óta újra egészen a magyar jog világába került bele. Nehéz idő volt. Az 1861. évi országbírói értekezleten alkotott ideiglenes törvénykezési szabályokkal a bírósági praxisnak szinte meg kellett küzdeni. Hisz az értekezlet sokat volt kénytelen az osztrák jogból megtartani, habár elvileg némi módosításokkal a régi jogra ment vissza. A legtöbbet természetesen a praxisra kel A hatalmak arra törekszenek, hogy megfelelő alapot találjanak az olasz-török konfliktus elintézésére. Mindez teljes méltánylással találkozott a magyar delegációban. Sajnos, Berchtold gróf egész expozéját németül terjesztette elő, bárha a változások során, melyek a közös minisztériumokban elkövetkeztek, úgy szerepelt, hogy ő a magyar miniszter. Bevezetőben ugyan magyar nyelven kért elnézést, de bármily szimpatikusan mutatkozott is be az egyénisége, a valóság az, hogy most már egy közös miniszterrel se lehet magyarul tárgyalni, holott az osztrákok a legnagyobb prepotenciával követelik, hogy két közös miniszter mindig közülök vezessék. Ilyen körülmények között az elemi méltányosság is azt követeli, hogy legalább egy közös miniszter nemcsak lelkében, hanem nyelvében is teljesen magyar legyen. Auffenberg lovag egy színtelen nyilatkozatot olvasott föl, amely rövid mondatokban kijelenti a következőket: 1. Sikerült elintéznie a két kormánnyal együtt az altiszti kérdést. 2. Ez bizonyságul szolgálhat arra, hogy a hadügyminiszter a végleges védőerőrefom megvalósítására törekszik, s erre mindig törekedett. 3. Kijelenti továbbá, hogy előterjesztéseiben mindig csak katonai motívumok vezérelték. Ez a nyilatkozat annyit jelent, hogy Auffenberg lovag tiltakozik az ellen, mintha a védőreformmal szemben a katét biznia, mely aztán a jogi szokás támogatásával munkálta ki az ideiglenes törvénykezési szabályokban foglaltakat. Abban Daruvárynak nagy része volt, hogy az 1861 óta folyt magyar ítélkezés mégis csak megállósa a helyét. Főképpen azt vallotta Werbőczit követve, hogy maga a juszticia vagyis az igazságszolgáltatás a legelső. Tulajdonképpen ez csinálja a just is. A kettőből fakad aztán a juriszprudencia vagyis a jogi tudomány. Nem voltak teoretikus velicitásai. Pedig nagy teoretikus volt. Nálánál tanultabb bírót nem ismertem. Tudott is a tudományán uralkodni. Valójában justitia, ius és iurisprudentia összhangzatosan fértek meg benne. Ezért volt mint jurista olyan nagy. A szükséges általános műveltsége sem hiányzott. A világért sem szatócskodott a joggal. A társadalmi élet szerves alkotó részének tekintette. Ennek felismerésére erős ítélő tehetsége kiválóan képesítette. A bírói temperamentuma sem hiányzott. Ezek a nagy tulajdonságok alkották, melyek következtében gyorsan emelkedett a bírói pályán. A hatvanas évek elején kir. táblai biró lett s már 1869-ben kúriai biró. Innét levitték a régi királyi táblára tanácselnöknek. Meglehetősen hitetlenséggel teli a jog iránt kerültem föl a királyi táblához mindjárt az ő tanácsába fogalmazónak a királyi Daruváry Alajos — 1826—1912 írta K. Kováts Gyula egyetemi professzor, imént április huszonkettedikén halt meg itt Budapesten Daruváry Alajos nyolcvanhat éves korában. Röviden leírom mindazt, amit felőle följegyezni valót tudok. 1826-ban született Kalocsán. A gimnáziumot Pesten a piaristáknál végezte, honnét a pesti egyetemre került. Előbb az akkori tanítási rend szerint a filozófiai kurzust kellett elvégeznie. 1843-ban lett a filozófia doktora. Mint ilyen lett joghallgató ugyancsak a pesti egyetemen. Itt a magyar magánjogot ennek a jognak a legnagyobb professzorától Frank Ignáctól tanulta, aki aztán olyan tragikus véget ért. A világért sem segített Bécsben, hová fölhívták, azt az ősiségi Pátenst megcsinálni, amely régi jogunknakvéget vetett. Nehogy ezt megérje, inkább öngyilkossá lett. Nagy turista volt. Előbb latinul irta meg az 1818 előtti magánjogunkat. Később magyarul Közigazság Törvénye Magyarhonban cím alatt. Mikor aztán sokkal halála után nemrégiben arra került a sor, hogy a budapesti jogi kar korán elhunyt jelesének arcképét megszerezze, ezt sehol sem találta. Egy elkallódott arcképe valahol mégis akadt. Ebben már csak Daruváry ismerte föl Frankot, így készülhetett Mai számunk 44 oldal