Budapesti Hírlap, 1912. május (32. évfolyam, 104-128. szám)

1912-05-01 / 104. szám

1912. május 1. BUDAPESTI HÍRLAP (104. o.) tunk azon, hogy a balkáni államokkal való ke­reskedelmi viszonyainkat szerződések útján rendezzük, kikapcsolva ezzel a véletlent, a­mi a népek között való érintkezésben mindig ve­szedelmet jelent. Az olasz-török háborítval szemben sem­legességet fogadtunk és ezt becsületesen meg is tartjuk. Az osztrák és magyar külügyi hivatal annak idején azt indítványozta, hogy a semle­ges hatalmak ebben a háborúban minden köz­vetítő akciónál együttesen járjanak el. Ezt az elvet az összes hatalmak magukévá tették. Az első, orosz vezetés alatt megindult közvetítő kí­sérlet, sajnos, még nem vezetett célra. De Berchtold gróf annak a ma már európai re­ménynek adott kifejezést, hogy a hatalmak vé­gül mégis csak találnak oly megoldást, melyet mind a két hadvezető fél elfogadhat. A hang­súly itt az utolsó mondaton nyugszik. Hiszen épp azért, mert békét akarunk a Balkánon, hir­detjük és hirdeti ma már velünk mindenki, hogy a békeközvetítésnél a legnagyobb tekin­tettel kell lenni Törökország státuskvótára és presztízsére, mert különben a háborús állapot­nak épp ama veszedelmes következményei rea­lizálódnának, melyeknek elhárításán dolgoz­nak, Olaszországot is beleértve az összes hatal­mak és a­melyek beálltával a Kelet békéjét nem lehetne fönntartani. Olaszország idejében felismerte ezt a veszedelmet és tudvalévően már a h­áború kezdetén ígéretet tett, hogy tartóz­kodni fog mindentől, a­mi a Balkán státuszkvó­­tát veszélyeztethetné. Erre vonatkozóan igen megnyugtatóan hat a jövőre nézve is Berchtold gróf ama kijelentése, hogy az olasz kabinettel való érintkezésbe lépés alapján Olaszországnak ez ígéretéhez való ragaszkodását biztosra veszi. Papp Elek kitüntetése. A hivatalos lap mai száma közölte azt a királyi kéziratot, a­mely arról szól, hogy ő felsége a Lipót-rend közép­­­keresztjével tüntette ki Papp Elek pénzügyi államtitkárt. Ez a kitüntetés őszinte örömet keltett mindazok körében, a­kik Papp Eleket ismerik s benne az igazi tudást, a lankadatlan energiát s a lekötelező szeretetreméltóságot be­csülik. Papp Elek évek hosszú során át leg­­odaadóbb munkatársa volt Teleszky János mos­tani pénzügyminiszternek, a­kivel együtt készí­tették elő az utóbbi évek jelentős pénzügyi és gazdasági törvényjavaslatait. Együtt­működtek érdekeink külföldi képviseletében több nemzed­iget a hetvenes években fogalmazó létemre az­­ó tudásából rendeztem be magamnak. Majd­nem öreg bíró számába vettek mindjárt. Valójában nagyon rászolgált arra, hogy sok kitüntetésben volt része. Ő felsége már 1875-ben adományozta neki a Szent István-rend kiskeresztjét. 1876-ban az oly korán tragikus vé­get ért Rudolf trónörökös jogi vizsgálatára hívta meg mint bizalmi férfiút. Az 1882. évi magyar jogászgyűlés elnökévé választotta. Azzal, hogy a Kúria második elnöke lett, belekerült a fő­rendiek házába, hol a közjogi és a törvényke­zési bizottságnak volt hasznos tagja. Jól bele­illett a főrendiek házába. Nem közönséges köz­jogi tudással rendelkezett. Az angol parlamenti életet is alaposan ismerte. A liberális iránynak hódolt. Azok között volt, kik a főrendiek házá­ban a kötelező polgári házasság behozatalát megszavazták. Az alkotmányosságnak igaz hive volt és rendületlenül ragaszkodott Deák Ferenc alkotásához az 1867. évi közjogi kiegyezéshez. Ennyiben, de csakis ennyiben sótt labanc. Ku­ruc egyáltalán nem volt. Se hangosan, se sut­tyomban. Jól tudta, hogy béke idején politikát csak a jog határai között mozogva lehet csi­nálni. Politikai íróink közül leginkább Széchenyi István gróf hatott rá. Visszavonultságában en­nek a munkáiból szerette az arany­mondásokat kézi szerződés megkötésénél s különös érdeme­ket szerzett az osztrák pénzügyi kormánnyal az adóügyi egyezmény megkötése iránt folytatott tárgyalásokban, a­hol sikerült az eddig Magyar­­országra nézve káros gyakorlatot megszüntetni és a viszonosságot minden tekintetben érvénye­síteni. Papp Elek kitűnő adminisztratív erő, a­kinek nagy érdemei vannak abban, hogy pénz­ügyi igazgatásunk gyorsabbá, a kincstár és az adózó polgárok érdekeit egyaránt kielégítőbbé vált, javakorabeli ember, a­kinek szaktudására, széles látókörére, minden irányú gyakorlati is­mereteire különösen az egyenes adók nagysza­bású reformjának végrehajtásában lesz nagy szükség. A bank­szabadalom megújítása iránt folytatott tárgyalásokban Papp Eleknek ugyan­csak igen előkelő szerepe volt s ezért annak ide­jén a király Teleszky Jánossal együtt legmaga­sabb elismerésében részesítette. A balassagyarmati választás­­rA. Wicken­­burg Márk grófnak külügyi osztályfőnökké való ki­nevezésével megüresedett­­balassagyarmati választó­­kerületben ma volt a képviselőválasztás. A nemzeti munkapárt jelöltje Sztranyavszki Sándor dr., a­­ti­l­d szemben a választók kis töredéke állított jelöltet Justh-párti programmal. A fél egykor befejezett vá­lasztás eredménye az, hogy Sztranyavszki Sándort 519 szóval ellen­jelöltje 17 szavazatával szemben képviselőjé választották. A horvát királyi biztos tervei­ Zág­rábból jelentik: Duvaj Ede dr. királyi biztos el­nöklésével ma konferencia volt, melyen részt vettek a tartományi kormány osztályfőnökei és székelőadói, úgyszintén a főbb törvényszé­kek fejei és az államügyészség képviselője. A királyi biztos, hivatkozván a miniszterelnök programbeszédére, a­ki kijelentette, hogy Hor­vát- és Szlavónországban mindaddig megmarad a királyi biztosi intézmény, míg a közélet min­den terén teljesen normális viszonyok nem ál­lanak helyre, kifejtette terveit. Meg kell kez­deni — úgymond — kulturális és gazdasági té­ren is a reális munkát. Az orsszág összes nyilvá­nos hatóságainak kettős munkát kell kifejte­niük: az egyik irány a közigazgatási, a másik pedig a jövő alkotmányos kormány szempont­jából előkészítő jellegű. Felszólította a jelenle­vőket, hogy e két irányt szolgáló munkapro­gramot készítsenek és terjesszenek eléje. Re­méli, hogy „Horvátországnak Magyarországhoz való viszonyát megerősítheti. A jelenlevők nagy helyesléssel fogadták a királyi biztos fejtegeté­seit és a maguk, valamint »lantos szerveik tá­mogatását megígérték. Zichy Aladár gróf beszámolója. Székesfe­hérvárról jelentik: Zichy Aladár gróf, a bodajki ke­kihalászni. Jegyzeteiben többek között ezekre az arany-mondásokra bukkantam:­­ Akárminek eszközlésében és véghezvitelé­ben az önbizás, ha józan számolásra van ál­lítva és elbizottsággá nem fajul, a legnagyobb sikert hozó. (Világ.. . ) Erőltetéssel, ha leh­et — mi még nagy kér­dés — csak akkor vívhatni ki győzelmet, ha óriási és elrára a disponibilis erő, midőn ha ilyen nincs és csak képzeletben vagy elbizott­­ságban játszik, minden erőlködésnek habár késő, de elkerülhetetlen dija kudarc. (Hírlapi cikkek.)" Az ellenhatás törvényes tudományának is­merete nélkül az ország-ember vajmi kis ember. (Kelet képe.)­­ Fenékig meg kell barátkoznunk, azon ténnyel, hogy a közbirodalom­mal feloldhatatla­­nul egybeházasik­a vagyunk s hogy ekképp ezen kapcsolatban kell keresnünk és találnunk üdvöt. (Politikai programtöredékek.) * A jelen nemzedéknek megbocsáthatatlan bűne az, hogy százszorta jobb idők és kedve­­zőb körülmények dacára, mégis újból a gyü­mölcslétén kuruc­ szellemet buzgolkodik feléb­reszteni. (Politikai Programtöredékek.) Daruváryt politikai tekintetben egészen a Széchenyi szelleme hatotta át. Egyike volt a Széchenyi-litteratura legalaposabb ismerőinek.­rület képviselője május 12-én több országgyűlési képviselő kíséretében Mórra megy s ott beszámolót mond. Az uj lelkészségek kongruája. Az uj lel­kés­zi állások kongrua-kiegészitésének dolgában a több oldalról fölhangzott fölzólasulások alapján az Országos Kongruatanács megállapította a kongrua-­ kiegészítés föltételeit s ezeket most a vallás- és köz­oktatásügyi minisztérium közölte az egyházmegyei hatóságokkal is. E feltételek szerint konynia kiegészítés szem­pontjából csak olyan új lelkészi állások szervezése ismerhető el megokoltnak, a­melyeknél az önállósí­tandó egyházközség lélekszáma a nyolcszázat eléri. Minden új lelkészi állás részére elsősorban bizonyos helyi javadalmazás biztosítandó, így igazolni kell, hogy az önállósítandó egyházközségben isteni tiszte­let tartására alkalmas helyiség és lelkészi lakás van, kerttel együtt s hogy az alkalmazandó lelkész ré­szére legalább nyolcszáz korona helyi javadalmazás is állandóan biztosítva van. A­mennyiben azonban az újabb lelkészi állást kisebb képesítésű lelkésszel töltenék be, elegendő négyszáz korona helyi jövede­lem biztosítása. Az új lelkészség kongrua igényének megállapítása előtt meg kell vizsgálni azt is, hogy az anyaegyházközség az elcsatolás folytán nem szen­ved-e oly mértékű jövedelem-csorbulást, hogy ennek folytán szintén kongrua-kiegészítésre szorul. Ezért önállósítás esetében a volt anyaegyház lelkészének jövedelmi veszteségéért legföljebb négyszáz korona kiegészítésre lehet igénye, vagyis, a­mennyiben az új állás kongrua-szükséglete nyolcszáz korona, úgy a két lelkészi állás együtt csak ezerkétszáz koroná­val terhelheti meg a kongrua-alapot. Az osztrák védőerőbizottság ülése­ Bécs­ből jelentik. Az osztrák képviselőház védőerőbizott­sága ma folytatta a védőerőjavaslat általános vitá­ját. Udrzai képviselő utalt arra, hogy a hadseregben ápolni kell a katonák anyanyelvét. Az újabb sza­bályzatban is irtóznak az anyanyelv kifejezéstől és pedig a magyaroktól való félelem miatt. Az 1867. évi kiegyezés szelleme káros volt, és ha nem lesznek óvatosak, alig lehet majd az osztrák hadsereget a két részre való osztás veszedelmétől megmenteni. Magyarországnak erre vonatkozó igényeit a leghe­lyesebben úgy lehet semlegesíteni, hogy az összes osztrák nemzetiségeket teljesen egyenlőjogosítják a hadseregben. Azt kívánja, hogy a szolgálati szabály­zatba vegyenek föl egy rendelkezést, mely szerint (A katonai becsület megkívánja az egyén nemzetisé­géhez való hűségét, és hogy a nemzetiségek kigúnyo­lását és az azok ellen irányuló gyűlöletet meg kell torolni. Seidel Ferdinand és Cuggenberg felszólalása után a vita folytatását hétfőre halasztották. A vasárnapi választójogi gyűlés. A vas­es fémmunkások otthonának udvarán lefolyt vasárnapi választójogi gyűlésen tudvalévően lehur­rogták és ököllel megfenyegették a feministák szó­nokát, Schwimmer Rózát. Ebben az ügyben ort a nők választójoga érdekében alakult férfi-liga DK­-Már 1888-ban elnyerte a belső titkos ta­­nácsosságot. 1892-ben kapta a Szent István­­rend középkeresztjét. 1893-ban lépett nyuga­lomba. Ekkor nevezték ki a főrendiház tag­jává, hogy ennek a háznak továbbra is tagja lehessen. Nem szerették volna itt nélkülözni. Később 1898-ban a kormány javaslatára a ki­rály a főrendiház alelnökévé nevezte ki. De ekkor már betegeskedni kezdett. Alelnöki állá­sáról 1900-ban mnndott le. Utódja Széll Kálmán miniszterelnök idejében Ernuszt Kelemen lett. Kitüntetései közé kell azt is számítani, hogy előbb a kolozsvári egyetem, utóbb a budapesti egyetem választotta meg ő felsége hozzájárulá­sával az összes jogi tudományok tiszteletbeli doktorává. Ekkor a budapesti egyetem tanácsa teljes díszben vonult ki lakására s igy adta neki át a doktori diplomát. A megboldogult a bírói magisz­trat­urának szemefénye volt. Úgy a mint a bírói hivatás meg is kívánja, meglehetősen visszavonult életet élt Szinte észrevétlenül árasztotta magából a jo­gászi kvalitásokat. Olyan volt, hogy mindjob­ban látni fogjuk, hogy mit is veszítettünk benne. Ha majd egyszer rákerül a sor arra, hogy a ma­gyar igazságszolgáltatás újabb történetét komo­lyan megírják, akkor fognak csak érdemei a maguk teljességükben föltárulni. ”

Next