Budapesti Hírlap, 1912. június(32. évfolyam, 129-153. szám)
1912-06-01 / 129. szám
Budapest, 1912. I l megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizeti.J árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor* negyedévre 7 kor, egy hónapra 3 kor. 40 fii. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fii. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. __ XXXII. évfolyam, 129. szám. Szombat, június 1. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: TIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. az. Telefon 54—63. Kiadóhivatal : Vin. ker., József körut 5. az. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Elárusítás 92-90. Apróhirdetés 55-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 92-90. Igazgató 9-35 Haláltusa. Irta Issekutz Győző dr. országgyűlési képviselő. Budapest, máj. 31. . A magyar közélet agonizál. Elnöki erős kéz éter-injekció csak, a beszédesobstrukció altatószer. A béketanácskozások is üdvös eredményt alig érnek el, mert nem az orvoslást keresték, mert nem ismerték föl a közélet bajainak forrását. Magyarországon alapjában megingatva van a tekintély tisztelete. Nem a kor szelleme, éle a szellem korhadása idézte elő. A közélet, minden bajának forrása innen fakad. Politikában vezérszerepet játszanak politikai készültség nélküliek; 'közhivatalokba ülnek szakértelem nélkül szűkölködők; ' ily módon emészti fel a tekintély súlyát az egyéniség könnysége. Fogjanak kezet legjobbjaink, keressék a tekintély helyreállásának feltételeit és akkor könnyű lesz a megelvezés, a kiegyenlítés. .1 védőerő kérdését dűlőre kell vinni, ezt követeli a király és az ország érdeke egyaránt. A választói jog reformját megvalósítani' mielőbb a nemzeti közérdek. Hosszú évek közszelleme a tekintélyek alkonyát, idézte föl, derüljön föl az érték elismerésének hajnala. Ebből kialakul majd a közélet tisztasága és ekkor megkezdődik a tekintély egy új korszaka. Bajaink orvoslása is csak akkor remélhető. ' '■ : !; 'Alkotmányunk biztosítéka is'ebben keresendő. Nemzeti erőnket a nemzet tekintélye fedi. Nemzetünk tekintélye — a közélet irányításának tekintélyéből épül föl. Újoncmegajánlás, védőszervezet megszabása, költségvetés megállapítása ,alkotmánybiztosítékok egy erős, öntudatos, tekintélyében le, és felfele egyaránt meg nem ingatott parlament kezében. Ellenben kétélű fegyver, gyermek kezében kés, melye tulajdonosát sebzi meg, egy tekintélyt nem ismerő, a tekintélyt megtámadó,a tekintély iránt érzéketlen közélet rendjében" . M- védőerőjavaslat'ezen az obstrukció kétélű fegyver. .1 választói jog reformjának paktumszerű szövegezése gyermek kezében kés. A védőerőtörvényt meg kell alkotni a választói jog paktumszerű kodifikálásától függetlenül. Aválasztó törvény reformját meg kell csinálni ,szakértelemmé!.. nem pártok, nem vezérek, nem egyének kedve és érdeke, hanem a magyar nemzeti állam , megifjodása, új nemzeti erők gyűjtése,érdekében és emez érdekek kielégítésének követelményei szerint. . És ha ilyen objektív alapon keressük, akkor meg is találtuk a ma akuttá vált közbajok orvoslásának módját. A parlament tevékenysége a közéletnek fejlesztő eleme, új tétlensége pedig: megölő betűje. .1 tekintélyt is a parlamenti tevékenység restaurálja, a parlamenti tétlenség pedig végleg kiirtja. • A parlamenti béke is csak ''ezeken, az alapelveken valósulhat meg. Jóhiszeműség és jóakarat kell ehhez minden részről. .1 közélet megtámadott terdmtélyének helyreállítása a legelső, legfőbb feladat. Minden oly eszköz, amely nem ezt acélt szolgálja, minden olyan, it, a mely nem az őszinte irányt követi, a súlyos bajra csak narkózis, a mély gyakran és azoperációnál is gyorsabban öl. ..Meggyőzni és nem legyőzni'k — ez a tekintély feltétele. . . v .• ..Megtörni és úgy győzni', — ez a tekintélynek további erkölcsi devalvációját idézi föl. A magyar közélet haláltusájának percei közelednek. ■ • Szíveljék meg tételeimet a hivatot Irom a levelet. Irta Néma, írom a levelet: Verjen meg az isten! Minden lépésednél érjen utól átkom! . . . Magamba zokogom: Áldd meg, áldd m meg isten, Teljen minden perce igaz boldogságban! Folytatom írásom: Ne tudj elfeledni. Legyek emlékedben örökös kisértet, . . . Magamba zokogom: Áldd meg isten, áldd meg, Feledje el, a mit én ellenemvétekd A levelem vége: Meglépett szivednek Igaz nyugodalmat még a föld se adjon. Magamba zokogom: Áldd meg isten, áldd meg, A hova lép, ott is gyöngyvirág fakadjon. Modern hősök. A klivlandi rejtelem. — Elbeszéli egy felvidéki segédjegyző. —* • Irta Néma. A kétszázoldalas B. főkönyvijén tizenhét fillér földadóhiányt kerestem már harmadnapja. Al- meg átrevideáltam a felosztási jegyzéket, a főkönyvi tételeket, az én tizenhét fillérem azonban csak bujdokolt tovább. Érthető jóindulattal kívánhattam tehát a mélységes pokol fenekére azt a vakmerőt, aki irodámba tolakodni merészkedett, különösen most este, miikor a hivatalos időn jó három órával is túl vagyunk! Én ugyan arra sem méltattam, hogy megnézzem, ki az a tolakodó, csak a fülem vett róla tudomást, hallván, hogy az illető mindig közelebb, közelebb csoszog. A számkeresésnek azonban befellegzett. Figyelmemet akaratom ellenére is megosztotta az a tudat, hogy valaki volt a hátam mögött. Ekkor, az összeadás közepén villant meg agyamban, hogy az illető nem is lehet a mi rusznyákjaink közül való. Slliszen tudni való dolog, hogy a mi jámbor muszkánk, ha már belépni merészkedik, oly körülményes istendicsérettel kezdi, hogy aznap az emberfiának imádkozni se kell. De ni, az én tolakodóm morog is valamit! Hallga! ... Ez nem orosz beszéd, — de hisz német se Iphyt — erre már én is visszafordulok. Uramfia, öles ember áll előttem, levett fényes kürtő kalappal, oly elegánsan öltözve, ahogy én még a főszolgabirámat sem láttam soha. Fölugrottam. Istenem, Itátha valami miniszteri tanácsos, vagy talán a főispán maga. Az én idegenem pedig alighanem valami bemutatkozás-félét darál, még pedig, ha jól pedzem, angol nyelven. Látván azonban, hogy sehogy sem értem beszédét, franciára fordította a társalgást s csak a mikor megtudta, hogy az is japánul van nekem, akkor kisérlelte meg a németet. No, hála Isten! így aztán valahogy csak’ boldogulhatunk! Nem hinném, hogy Göttfe lefordításáértdísztagráut választana valamely német tudóstársulat, de viszont a vásáron sem adhatnánakel, hála, az én néhai jó kapitányom germanizáló kura vas-porcióinak. Szó, a mi szó, megértettem az én idegenemet. Hogy ő kelme Edgar Ruslin volna, a szövetséges észak-amerikai alktivinák polgára, bc• i • • csületes foglalkozására nézve pedig detektív a világhírű Pinkerton-társuxlatnál. Egy rejtelmes ügyben sodorták ide a nyomozat szálai és örök hálát esküszik, ha itt a végső állomáson segítségére leszek. .Hát természetesen, hogy megígértem. Elsősorban azonban az anyagiakról kellett gondoskodnom. Ezt az anglinót fél 9 órakor este sózta a nyakamba a szomszéd falunkban megálló vasúti. Hát most miit tegyek vele?! Felvidéki korcsmába nem küldhetem. Princimet már két napja vitte el az ördög. Isten a megmondhatója, hol kártyázik s ahogy én ismerem a természetét, a hét végéig haza sem várhatóim. A tanítóra gondolni sem lehet. Az a hétgyerekes felekezetű pária ugyancsak megsinylené a késői vendéglátást. Egyéb intelligens elem nem lévén, mit volt mit tennem, a magam szegény, lakására kvártélyoztam be. Angliusom furcsa ábrázattal fürkészte körül fényesnek még itt, a Felvidéken sem mondható kvártélyomat. Mintha azon tűnődnék, hogy hát ha nem is jó helyen kopogtatott. . De a barátságos meleg, a föltétlen ,kitűnőnek minősített szűzdohány, na meg a mémlakossággal megokolható nagyobb tisztaság, bizonyos mértékben barátságosabb kedvbe hozza. Hát mikor fölfáradtama vacsorát!? Pompás, kifagyott szalonna, elég tűrhető szalámi, no meg a zsidók megszokott adója, a ropogósra kisütött libamáj látható,, vidám fllönynyüséggel csúszott le angolom torkán. Szilvári úrnőm is szakértelemre valló kortyokban találta meg méltó útját, csak a teámmal volt valahogy sehogysem! Hogyne, kérem!Váltig azt akarta belém Mai számunk 32 oldal.