Budapesti Hírlap, 1912. június(32. évfolyam, 129-153. szám)
1912-06-19 / 144. szám
1912. június 19. BUDAPESTI HÍRLAP (144. sz.) képviselőházból való kizárása ellen s követeli az általános, egyenlő, titkos választói jogot. Az indítvány elfogadása után Györffy Gyula, Vertán Endre, Sümegi Vilmos, és Bartha Endre református esperes mondott beszédet. Nagykanizsa. A tiltakozó népgyűlést az ellenzéki pártok vasárnap délután tartották meg. A Kossuth-párt részéről Barabás Béla, a Justh-pártból Batthyány Pál gróf, és Bosnyák Géza, a néppártból Szmrecsányi György jelent meg a gyűlésen, a szociáldemokrata párt részéről Csizmadia Sándor, a választójogi liga képviseletében pedig Bartha Imre dr. A gyűlés első szónoka Barabás Béla volt, aki az obstrukció jogosságát fejtegette, beszélt még Bosnyák Géza, Szmrecsányi György és Csizmadia Sándor. Végül határozati javaslatot fogadtak el, amely bizalmat nyilvánít a küzdő ellenzék s a kerület képviselője Bosnyák Géza iránt s tiltakozik a történt alkotmánysérelmek ellen. Somogyvisonta. Szabó István, a nagyatádi kerület kisgazdapárti képviselője több községben beszámolót tartott, a gyűléseken elitélték a véderő erőszakos keresztülvitelét s a házszabályon történt sérelmek ellen tiltakoztak. Szigetvár. A kerület kisgazdapárti képviselője, Herczegh Sándor hat községben beszámoló beszédet mondott. A választók határozatot fogadtak el, melyben további küzdelemre buzdítják az ellenzéket. Herczegh Sándor iránt bizalmukat nyilvánították. Zsolna: A zsolnai szocialisták 16-án, vasárnap népgyűlést akartak tartani a lót nemzetiségi párttal együtt. A rendőrkapitány azonban a már megadott engedelmet visszavonta, mire a gyűlést pártértekezlet formájában egy vendéglő udvarán tartották meg. Tasnád. A tasnádi kerület polgársága 16-ikán népgyűlést tartott, melyen megjelent és beszédet mondott a kerület képviselője, Jaczkó Pál, továbbá a Kossuth-párt képviseletében Somssich Tihamér gróf. Végül határozati javaslatot fogadtak el, mely elitéli a kormány és pártja törvénytelen tetteit és Tisza törvényrombolását. A szövetkezett ellenzék vezéreit táviratban üdvözölték. Külföldi lapvélemények. A berlini Deutsche Tageszeitung hosszabb cikkelyben foglalkozik a legutóbbi parlamenti eseményekkel. Ismerteti az ellenzék obstrukcióját, Tisza István gróf energikus föllépését, az ellene elkövetett merényletet, az ellenzék izgatásait s azután igy folytatja: Tisza István grófnak azonban nagy elégtételben volt része, mert nagy művét, a védőerőreform és a házszabályrevizió energikus keresztülvitelét, legfelső helyen is elismeréssel honorálták. Ferenc József, az ősz uralkodó leplezetlenül a legnagyobb csodálattal emlékezett meg a két fontos törvényjavaslat gyors és céltudatos elintézéséről. Tisza István gróf mindenesetre nagy megnyugvással érkezett haza az osztrák fővárosból. Azután a Kovács-féle merényletről ir az újság és a többi között ezt mondja: Épp oly jellemző, mint szomorú dolog, hogy ezt a gyilkoskedvű,országgyűlési képviselőt a szanatóriumban üdvözlésekkel és együttérzésről biztosító írások"§"kal halmozzák el, sőt még ajándékot is küldenek neki. Mint nemzeti hőst ünnepük és akadnak nők , akik virágokkal hiszítik szobáját, sőt meg is lát ■ gatnák, ha detektívek nem őriznék. E szomorú tünetekhez nem kell kommentár és önmaguk mond ■ nak ítéletet. Félreismerhetetlenül mutatják azonban e jelenségek a szenvedelmek elvadulását, valamit azt is, hogy a negyvennyolcas ellenzék mértéktelen izgatása minő gyümölcsöket termett. Justh urstársai valóban nem csodálkozhatnak azon, ha a komány kénytelen lesz tekintélyének megóvása vége komoly rendszabályokat alkalmazni. A Parole berlini katonai Újság, a németország harcosszövetség és Vilmos császár hivatalos lapj Bátorság címen vezércikkelyt ír Tisza István grófról. A többi között ezeket írja: Hogy mit jelent politikai életben egyes ember rendületlen bátorsága mutatják a magyar képviselőházban történt események. A képviselőház elnöke, Tisza István gróf, bátorságával Magyarország legkitűnőbb vezérfiává emelkedett. E sziklaszilárd bátorságával érte el, hogy a magyar népképviselet többsége és az erőszakos, a törvény korlátait túllépő kisebbség harcában a Habsburg-birodalom nagyhatalmi állására, harcképességére és szövetségesei helyzetére oly szükséges katonai javaslatok most már törvényerőre emelkedhetnek. Rendületlenül és föltartóztathatatlanul, pillanatig sem ingadozva lépett föl Tisza István gróf, hogy megtörje az ellenzék erőszakosságait, melyek minden határozathozatalt megakadályoztak. Ismerteti azután a képviselőházban történt dolgokat és végül a német ifjúságnak mintaképül állítja Tisza Istvánt, a kinek példáján okulhat, a kitől bátorságot, hazaszeretetet, öntudatot, önbecsülést, önbizalmat, önállóságot, férfiasságot és jellemet tanulhat. A L’Etoile Belge belga ellenzéki újság és vele csaknem valamennyi belgiumi napilap részletesen közölte a legutóbbi parlamenti eseményeket és csaknem valamennyi az obstrukciót okolja a rendkívüli eszközök alkalmazásáért. Azt írják, hogy a magyar képviselőház elnökének magatartása szükséges és természetes folyománya volt az egy éves alkotmányellenes obstrukciónak. Az említett L'Etoile Belge a Kovács-féle merényletről ezeket írja: Tisza István elnök bámulatos hidegvért és rettenthetetlen bátorságot mutatott. Tisza mindenesetre rendkívüli ember, akinek helyén van a szíve. Nem kell megítélni a módot, amellyel a házszabályokat kezeli, hanem konstatálni kell, hogy azzal a tudattal alkalmazta, hogy igy hazájának rendkívüli szolgálatokat tesz. Nem hatalmi vágy indította Tisza grófot arra, hogy az elnöki széket elfogadja ily nehéz és kritikus időkben. Meggyőződése volt, hogy a helyzet nem húzódhatik igy tovább a nélkül, hogy súlyos veszedelmekbe ne sodorja az országot. Közel egy éve, hogy az obstrukció húzódik. Egy törpe kisebbségnek sikerült megakadályozni a többséget abban, hogy teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyeket a nemzet reájuk bízott. Ilyen körülmények között szükséges és kívánatos volt a nemzetre, hogy az obstrukciót letörje. Mindenesetre tűrhető lett volna a szövetkezett ellenzéknek az obstrukció letörése ellen való parlamenti harca, de nem lett volna szabad, hogy egy ellenzéki képviselő a revolver használatáig sülyedjen. Föl kell tételeznünk, hogy, miképp Tisza mondotta, egy őrült ember merényletével állunk szemben. Mindenki csak boldog lehet, hogy Tiszát gondviselésszerűen kikerülték a golyók és szeretnék hinni, hogy ez a megrázkódtatás, amelyet a parlamenti dráma okozott, csak csillapítani fogja a két pártot és visszatereli a nyugodalmas, békés és jótékony parlamenti életbe. A Frankfurter Zeitung „Csendesebb idők Ausztriában és Magyarországon" címen bécsi levelezőjének tollából származó hosszabb közleményben foglalkozik a magyar és az osztrák parlamenti helyzettel. Ausztriában — mondja a cikk — nagyon sajnálják, hogy a Magyarországon folyt felelőtlen obstrukció a védőerőreformon tervbe vett változtatásokat lehetetlenné tette, úgy hogy a tervezet változatlanul fog törvényerőre emelkedni. A magyar parlament által elintézett védőerőreformot a korona még e hónapban szentesíteni fogja. A magyar ellenzék ugyan még úgy tesz, mintha ez a törvény hatálytalan és keresztülvihetetlen volna, de többé ő maga sem kételkedik abban, hogy a törvény keresztülvitelét senki sem fogja és senki sem akarja meggátolni. A restitució in integrum, amit a magyar ellenzék követel, nem annyira a védőerőreformra, mint inkább a házszabályrevízióra vonatkozik. Tisza István, aki önmagát csak harci elnöknek tekintette, nem igen lesz a pártközi békének akadálya, de hogy a harcnak bizonyos értékes eredményeit s különösen a házszabályrevíziót békekötés esetén föl fogják áldozni, kizártnak kell tekinteni. Miután az ellenzék nem csakis presztízséért akar küzdeni, hanem tényleg uralkodni, még több krízisre kell elkészülnünk. Annyi azonban kétségtelen, hogy a Magyarországon uralkodó hangulat az ellenzékre nézve nem kedvező, mert eddigelé nem sikerült neki az országot a kormány és ennek pártja ellen föllázítani. A király üzenete: Tén&ycUk'ff sz. — Bécs, jun. 18. Heynold báró miniszter a három rutén klub elnökségét ma magához kérette, hogy a védőerőjavaslat dolgában a királynak egy fontos üzenetét közölje velük. A miniszter Stürgkh gróf miniszterelnöknek következő sorait olvasta fel előttük: ő felsége a király, akinek a rutének kezdetben való állásfoglalása a védőerő-javaslattal szemben nagymértékben zokon esett, különös megnyugvással vette tudomásul, hogy az ukrajnai szövetség idejekorán meggondolta magát és a kérdéses ügy komolyságának megfelelő higgadt taktikai magatartásra határozta el magát. Ő felsége a rutén nép kipróbált hazafias érzésétől és királyhűségétől határozottan elvárja, hogy annak képviselői mostani magatartásuk mellett a védőerőjavaslat dolgában következetesen ki fognak tartani. A rutének erre elhatározták, hogy a napirend megváltoztatása elé nem fognak akadályt gördíteni oly feltétel alatt, hogy a költségvetési provizóriumot parlamentáris módon el fogják intézni. A királynak a ruténekhez intézett üzenete az osztrák képviselőházban általában mély benyomást keltett. A rutén klub vezetőit a királyi üzenet teljesen kielégítette. Egészen más hatása volt az üzenetnek a lengyel klubban. Az üzenet valósággal konsternálta a lengyel képviselőket. Általában konstatálták, hogy a lengyel klubot királyi elhatározásról nem értesítették, sőt maga a két lengyel miniszter sem tudott róla. Az események következtében Dluvos galíciai miniszter beadta a lemondását. Heynold báró belügyminiszter León dr.-t, a lngyel klub elnökét magához kérette és közölte vele a királynak a lengyelekhez intézett üzenetét. Ő felsége, amikor Heynold miniszternek a védőerőjavaslat tárgyalásáról szóló jelentését fogadta, megbízta a minisztert, közölje a lengyelek klubjával, hogy ő felsége örömmel látta, hogy a lengyelek mindenkor készek Galíciában a békés viszonyok egyenlítésénél közreműködni, miért is ő felsége elismerését fejezi ki a lengyel klubnak az évtizedek óta tanúsított különös királyhűségért és hazafias magatartásukért. " Bécs, jún. 18. (Saját tudósítónktól.) A parlamenti helyzet, amely ma reggel még oly tiszta és derűs volt, egyszerre válságosra fordult, s miután az összes nagy pártok a védőerőjavaslatoknak nyomban való tárgyalása mellett nyilatkoztak, most egyszerre egészen bizonytalan lett ezeknek a javaslatoknak a sorsa. A fordulatot a királynak a ruténekhez intézett üzenete okozta, amely a lengyeleket nagyon elkedvetlenítette. Dlugos galíciai miniszter, Zaleszki pénzügyminiszter, Leó, a lengyel klub elnöke és Abrahamowicz ma egész délután tanácskoztak s a tanácskozás eredményeként megküldték a kormánynak a király által a lengyelekhez intézendő köszönetnek szövegét. Dlugos galíciai miniszter e válságos fordulat következtében már beadta lemondását. Zaleszki pénzügyminiszter, akit tárcaminiszter létére ez a dolog nem érint közvetetlenül, még nem adta be lemondását. A lengyelek ingerültsége már a holnapi napirendről való szavazásnál mutatkozott. A szocialisták ugyanis azt kívánták, hogy a védőerőjavaslatokat csak a költségvetési provizórium után tárgyalják. A szavazás előtt sok lengyel elment és az indítványt 211 szavazattal 150 ellen elvetették. A kormány mellett szavaztak a német nemzetiek, a rutének, a keresztényszocialisták és a kisebb pártok. Heynold báró belügyminiszter ma este megjelent a lengyel klub parlamenti bizottságában s ott kijelentette, hogy nem volt szándéka a lengyelek megsértése. A lengyelek azt felelték neki, hogy ragaszkodnak a teljes elégtételhez. Heynold báró több miniszterrel tanácskozásra vonult vissza. Leó klubelnök este informálta Stürgkh grófot, azután visszament a lengyel klubba, amely folytatta tanácskozását, amely még késő éjjel sem ért véget. Bécs, jan. 18. (Saját tudósítónktól.) A lengyel klubban ma este értekezlet volt, mely éjfélig tartott. Azt a határozati javaslatot tárgyalták, hogy követeljék okvetetlenül Heynold báró visszalépését, mert elvesztette a klub bizalmát. A vita során az a nézet alakult ki, hogy Stürgkh gróffal szemben a klub tartózkodó álláspontot foglal el, ha azonban Stürgkh Heynolddal szolidárisnak mondja magát, a klub kénytelen Stürgkh visszalépését is követelni. Határozathozatalra ma nem került a sor. A parlamenti konfliktus alkalmasint úgy ér véget, hogy Heynold kiválik a kabinetből. A stokholmi olimpiász. .. magyar válogatott futball-csapat olimpiai túrája. — Berlin, jun. 17. A művelt világ minden tájékán ma az olimpiász az érdeklődés középpontja s az állam és társadalom karöltve dolgozik, hogy a nemzetek e fönséges viaskodásában a sikert magának biztosítsa. Nincs a kultúrnemzetek sorában egyetlen egy sem, amely ne várná teljesen fölvértezve a modern kor legkolosszálisabb sportünnepét, amelynek rendezését ezúttal a svédekre bízta a Parisban székelő Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Ahogy a tavaszi nap éltető sugarával elárasztotta a földet, a testi kultúra pázsitos templomaiban, a hatalmas sporttelepeken fölpezsdült az élet. Munkába állottak a különböző sportágak sok babért szerzett művelői s mint egykor a régi görögök, fogadalmat tettek, hogy a nagy küzdelmek napjáig az olimpiásznak szentelik idejüket és erejüket. Ita valahonnan végigtekinthetnek észak és dél, nyugat és kelet sporttelepein, káprázatos kép tárulna elénk. Lázasan készülődik ezer és ezer déli atléta s valamennyi Stokholm felé törekszik. Látnánk, hogy mint népesednek be az olimpiász felé az utak, mind nagyobb és nagyobb csapatokkal s mint oszlik el a száz irányból jövő gyülekezet a testedző küzdelmek csarnokában, a stokholmi Stadionban. * Hála a kultuszminiszternek, hazánk sem fog .