Budapesti Hírlap, 1912. június(32. évfolyam, 129-153. szám)

1912-06-19 / 144. szám

1912. június 19. BUDAPESTI HÍRLAP (144. sz.) képviselőházból való kizárása ellen s követeli az általános, egyenlő, titkos választói jogot. Az indít­vány elfogadása után Györffy Gyula, Vertán Endre, Sümegi Vilmos, és Bartha Endre református esperes mondott beszédet. Nagykanizsa. A tiltakozó népgy­űlést az ellenzéki pártok vasárnap délután tartották meg. A Kossuth-párt részéről Barabás Béla, a Justh-pártból Batthyány Pál gróf, és Bosnyák Géza, a néppártból Szmrecsányi György jelent meg a gyűlésen, a szociál­demokrata párt részéről Csizmadia Sándor, a vá­lasztójogi liga képviseletében pedig Bartha Imre dr. A gyűlés első szónoka Barabás Béla volt, a­ki az obstrukció jogosságát fejtegette, beszélt még Bos­nyák Géza, Szmrecsányi György és Csizmadia Sán­dor. Végül határozati javaslatot fogadtak el, a­mely bizalmat nyilvánít a küzdő ellenzék s a kerület kép­viselője Bosnyák Géza iránt s tiltakozik a történt alkotmánysérelmek ellen. Somogyvisonta. Szabó István, a nagyatádi kerület kisgazdapárti képviselője több községben beszámolót tartott, a gyűléseken elitélték a véderő erőszakos keresztülvitelét s a házszabályon történt sérelmek ellen tiltakoztak. Szigetvár. A kerület kisgazdapárti képvise­lője, Herczegh Sándor hat községben beszámoló be­szédet mondott. A választók határozatot fogadtak el, melyben további küzdelemre buzdítják az ellenzé­ket. Herczegh Sándor iránt bizalmukat nyilvání­tották. Zsolna: A zsolnai szocialisták 16-án, vasárnap népgyűlést akartak tartani a lót nemzetiségi párttal együtt. A rendőrkapitány azonban a már megadott engedelmet visszavonta, mire a gyűlést pártértekez­let formájában egy vendéglő udvarán tartották meg. Tasnád. A tasnádi kerület polgársága 16-ikán népgyűlést tartott, melyen megjelent és beszédet mondott a kerület képviselője, Jaczkó Pál, továbbá a Kossuth-párt képviseletében Somssich Tihamér gróf. Végül határozati javaslatot fogadtak el, mely elitéli a kormány és pártja törvénytelen tetteit és Tisza törvé­nyrombolását. A szövetkezett ellenzék vezéreit táviratban üdvözölték. Külföldi lapvélemények. A berlini Deutsche Tageszeitung hosszabb cik­kelyben foglalkozik a legutóbbi parlamenti esemé­nyekkel. Ismerteti az ellenzék obstrukcióját, Tisza István gróf energikus föllépését, az ellene elkövetett merényletet, az ellenzék izgatásait s azután igy foly­tatja: Tisza István grófnak azonban nagy elégtétel­ben volt része, mert nagy művét, a védőerőreform és a házszabályrevizió energikus keresztülvitelét, legfelső helyen is elismeréssel honorálták. Ferenc József, az ősz uralkodó leplezetlenül a legnagyobb csodálattal emlékezett meg a két fontos törvényja­vaslat gyors és céltudatos elintézéséről. Tisza István gróf mindenesetre nagy megnyugvással érkezett haza az osztrák fővárosból. Azután a Kovács-féle merényletről ir az újság és a többi között ezt mondja: Épp oly jellemző, mint szomorú dolog, hogy ezt a gyilkoskedvű,országgyűlési képviselőt a szanatórium­ban üdvözlésekkel és együttérzésről biztosító írások"§"­kal halmozzák el, sőt még ajándékot is küldene­k neki. Mint nemzeti hőst ünnepük és akadnak nők , a­kik virágokkal hiszítik szobáját, sőt meg is lát ■ gatnák, ha detektívek nem őriznék. E szomorú t­ü­netekhez nem kell kommentár és önmaguk mond ■ nak ítéletet. Félreismerhetetlenül mutatják azonba­n e jelenségek a szenvedelmek elvadulását, valamit azt is, hogy a negyvennyolcas ellenzék mértéktelen izgatása minő gyümölcsöket termett. Justh ur­s­társai valóban nem csodálkozhatnak azon, ha a ko­mány kénytelen lesz tekintélyének megóvása vége komoly rendszabályokat alkalmazni. A Parole berlini katonai Újság, a németország harcosszövetség és Vilmos császár hivatalos lapj Bátorság címen vezércikkelyt ír Tisza István gróf­ról. A többi között ezeket írja: Hogy mit jelent politikai életben egyes ember rendületlen bátorsága mutatják a magyar képviselőházban történt esemé­nyek. A képviselőház elnöke, Tisza István gróf, bá­torságával Magyarország legkitűnőbb vezérfiává emelkedett. E sziklaszilárd bátorságával érte el, hogy a magyar népképviselet többsége és az erőszakos, a törvény korlátait túllépő kisebbség harcában a Habs­­burg-birodalom nagyhatalmi állására, harcképessé­gére és szövetségesei helyzetére oly szükséges katonai javaslatok most már törvényerőre emelkedhetnek. Rendületlenül és föltartóztathatatlanul, pillanatig sem ingadozva lépett föl Tisza István gróf, hogy megtörje az ellenzék erőszakosságait, melyek min­den határozathozatalt megakadályoztak. Ismerteti azután a képviselőházban történt dolgokat és végül a német ifjúságnak mintaképül állítja Tisza Istvánt, a kinek példáján okulhat, a kitől bátorságot, haza­szeretetet, öntudatot, önbecsülést, önbizalmat, ön­állóságot, férfiasságot és jellemet tanulhat. A L’Etoile Belge belga ellenzéki újság és vele csaknem valamennyi belgiumi napilap részletesen közölte a legutóbbi parlamenti eseményeket és csak­nem valamennyi az obstrukciót okolja a rendkívüli eszközök alkalmazásáért. Azt írják, hogy a magyar képviselőház elnökének magatartása szükséges és természetes folyománya volt az egy éves alkotmány­ellenes obstrukciónak. Az említett L'Etoile Belge a Kovács-féle me­rényletről ezeket írja: Tisza István elnök bámulatos hidegvért és ret­tenthetetlen bátorságot mutatott. Tisza mindenesetre rendkívüli ember, a­kinek helyén van a szíve. Nem kell megítélni a módot, a­mellyel a házszabályokat kezeli, hanem konstatálni kell, hogy azzal a tudat­tal alkalmazta, hogy igy hazájának rendkívüli szol­gálatokat tesz. Nem hatalmi vágy indította Tisza grófot arra, hogy az elnöki széket elfogadja ily ne­héz és kritikus időkben. Meggyőződése volt, hogy a helyzet nem húzódhatik igy tovább a nélkül, hogy súlyos veszedelmekbe ne sodorja az országot. Kö­zel­ egy éve, hogy az obstrukció húzódik. Egy törpe kisebbségnek sikerült megakadályozni a többséget abban, hogy teljesítse azokat a kötelezettségeket, a­melyeket a nemzet reájuk bízott. Ilyen körülmények között szükséges és kívánatos volt a nemzetre, hogy az obstrukciót letörje. Mindenesetre tűrhető lett volna a szövetkezett ellenzéknek az obstrukció le­törése ellen való parlamenti harca, de nem lett volna szabad, hogy egy ellenzéki képviselő a revolver hasz­nálatáig sülyedjen. Föl kell tételeznünk, hogy, mi­képp Tisza mondotta, egy őrült ember merényletével állunk szemben. Mindenki csak boldog lehet, hogy Tiszát gondviselésszerűen kikerülték a golyók és szeretnék hinni, hogy ez a megrázkódtatás, a­me­lyet a parlamenti dráma okozott, csak csillapítani fogja a két pártot és visszatereli a nyugodalmas, békés és jótékony parlamenti életbe. A Frankfurter Zeitung „Csendesebb idők Ausz­triában és Magyarországon" címen bécsi levelezőjének tollából származó hosszabb közleményben foglalko­zik a magyar és az osztrák parlamenti helyzettel. Ausztriában — mondja a cikk — nagyon sajnálják, hogy a Magyarországon folyt felelőtlen obstrukció a védőerőreformon tervbe vett változtatásokat lehe­tetlenné tette, úgy hogy a tervezet változatlanul fog törvényerőre emelkedni. A magyar parlament által elintézett védőerőreformot a korona még e hónap­ban szentesíteni fogja. A magyar ellenzék ugyan még úgy tesz, mintha ez a törvény hatálytalan és keresztülvihetetlen volna, de többé ő maga sem ké­telkedik abban, hogy a törvény keresztülvitelét senki sem fogja és senki sem akarja meggátolni. A resti­­tució in integrum, a­mit a magyar ellenzék követel, nem annyira a védőerőreformra, mint inkább a házszabályrevízióra vonatkozik. Tisza István, a­ki önmagát csak harci elnöknek tekintette, nem igen lesz a pártközi békének akadálya, de hogy a harc­nak bizonyos értékes eredményeit s különösen a házszabályrevíziót békekötés esetén föl fogják ál­dozni, kizártnak kell tekinteni. Miután az ellenzék nem csakis presztízséért akar küzdeni, hanem tény­leg uralkodni, még több krízisre kell elkészülnünk. Annyi azonban kétségtelen, hogy a Magyarországon uralkodó hangulat az ellenzékre nézve nem kedvező, mert eddigelé nem sikerült neki az országot a kor­mány és ennek pártja ellen föllázítani. A király üzenete: Tén&ycUk'ff sz. —­ Bécs, jun. 18. Heynold báró miniszter a három rutén klub elnökségét ma magához kérette, hogy a védőerőjavaslat dolgában a királynak egy fon­tos üzenetét közölje velük. A miniszter Stürgkh gróf miniszterelnöknek következő sorait ol­vasta fel előttük: ő felsége a király, a­kinek a rutének kezdet­ben való állásfoglalása a védőerő-javaslattal szem­ben nagymértékben zokon esett, különös meg­nyugvással vette tudomásul, hogy az ukrajnai szö­vetség idejekorán meggondolta magát és a kérdéses ügy komolyságának megfelelő higgadt taktikai ma­gatartásra határozta el magát. Ő felsége a rutén nép kipróbált hazafias érzésétől és királyhűségétől határozottan elvárja, hogy annak képviselői mos­tani magatartásuk mellett a védőerőjavaslat dolgá­ban következetesen ki fognak tartani. A rutének erre elhatározták, hogy a napirend megváltoztatása elé nem fognak akadályt gördíteni oly feltétel alatt, hogy a költségvetési provizóriu­mot parlamentáris módon el fogják intézni. A királynak a ruténekhez intézett üzenete az osztrák képviselőházban általában mély benyomást keltett. A rutén klub vezetőit a királyi üzenet tel­jesen kielégítette. Egészen más hatása volt az üze­netnek a lengyel klubban. Az üzenet valósággal konsternálta a lengyel képviselőket. Általában kon­statálták, hogy a lengyel klubot királyi elhatáro­­zásról nem értesítették, sőt maga a két lengyel miniszter sem tudott róla. Az események következ­tében Dluvos galíciai miniszter beadta a lemon­dását. Heynold báró belügyminiszter León dr.-t, a lngyel klub elnökét magához kérette és közölte vele a királynak a lengyelekhez intézett üzenetét. Ő felsége, a­mikor Heynold miniszternek a védőerő­javaslat tárgyalásáról szóló jelentését fogadta, megbízta a minisztert, közölje a lengyelek klub­jával, hogy ő felsége örömmel látta, hogy a lengye­lek mindenkor készek Galíciában a békés viszonyok egyenlítésénél közreműködni, miért is ő felsége elismerését fejezi ki a lengyel klubnak az évtizedek óta tanúsított különös királyhűségért és hazafias magatartásukért. " Bécs, jún. 18. (Saját tudósítónktól.) A parlamenti hely­zet, a­mely ma reggel még oly tiszta és derűs volt, egyszerre válságosra fordult, s miután az összes nagy pártok a védőerőjavaslatoknak nyomban való tárgyalása mellett nyilatkoztak, most egyszerre egészen bizonytalan lett ezeknek a javaslatoknak a sorsa. A fordulatot a király­nak a ruténekhez intézett üzenete okozta, a­mely a lengyeleket nagyon elkedvetlenítette. Dlugos galíciai miniszter, Zaleszki pénzügymi­niszter, Leó, a lengyel klub elnöke és Abraha­­mowicz ma egész délután tanácskoztak s a ta­nácskozás eredményeként megküldték a kor­mánynak a király által a lengyelekhez intézendő köszönetnek szövegét. Dlugos galíciai miniszter e válságos fordulat következtében már beadta lemondását. Zaleszki pénzügyminiszter, a­kit tárca­miniszter létére ez a dolog nem érint köz­­vetetlenül, még nem adta be lemondását. A len­gyelek ingerültsége már a holnapi napirendről való szavazásnál mutatkozott. A szocialisták ugyanis azt kívánták, hogy a védőerőjavaslato­kat csak a költségvetési provizórium után tár­gyalják. A szavazás előtt sok lengyel elment és az indítványt 211 szavazattal 150 ellen elvetet­ték. A kormány mellett szavaztak a német­ nem­zetiek, a rutének, a keresztényszocialisták és a kisebb pártok. Heynold báró belügyminiszter ma este megjelent a lengyel klub parlamenti bi­zottságában s ott kijelentette, hogy nem volt szándéka a lengyelek megsértése. A lengyelek azt felelték neki, hogy ragaszkodnak a teljes elégtételhez. Heynold báró több miniszterrel ta­nácskozásra vonult vissza. Leó klubelnök este informálta Stürgkh grófot, azután visszament a lengyel klubba, a­mely folytatta tanácskozását, a­mely még késő éjjel sem ért véget. Bécs, jan. 18. (Saját tudósít­ónktól.) A lengyel klubban ma este értekezlet volt, mely éjfélig tartott. Azt a határozati javaslatot tárgyalták, hogy követel­jék okvetetlenül Heynold báró visszalépését, mert elvesztette a klub bizalmát. A vita során az a nézet alakult ki, hogy Stürgkh gróffal szemben a klub tartózkodó álláspontot foglal el, ha azonban Stürgkh Heynolddal szolidárisnak mondja magát, a klub kénytelen Stürgkh vissza­lépését is követelni. Határozathozatalra ma nem került a sor. A parlamenti konfliktus alkalma­sint úgy ér véget, hogy Heynold kiválik a kabi­netből. A stokholmi olimpiász. ..­ magyar válogatott futball-csapat olimpiai túrája. — Berlin, jun. 17. A művelt világ minden tájékán ma az olimpiász az érdeklődés középpontja s az állam és társadalom karöltve dolgozik, hogy a nemzetek e fönséges vias­­kodásában a sikert magának biztosítsa. Nincs a kul­­túrnemzetek sorában egyetlen egy sem, a­mely ne várná teljesen fölvértezve a modern kor legkolosszá­­lisabb sportünnepét, a­melynek rendezését ezúttal a svédekre bízta a Parisban székelő Nemzetközi Olim­piai Bizottság. A­hogy a tavaszi nap éltető sugarával elárasztotta a földet, a testi kultúra pázsitos templo­maiban, a hatalmas sporttelepeken fölpezsdült az élet. Munkába állottak a különböző sportágak sok babért szerzett művelői s mint egykor a régi görö­gök, fogadalmat tettek, hogy a nagy küzdelmek nap­jáig az olimpiásznak szentelik idejüket és erejüket. Ita valahonnan végigtekinthetnek észak és dél, nyu­gat és kelet sporttelepein, káprázatos kép tárulna elénk. Lázasan készülődik ezer és ezer déli atléta s valamennyi Stokholm felé törekszik. Látnánk, hogy mint népesednek be az olimpiász felé az utak, mind nagyobb és nagyobb csapatokkal s mint oszlik el a száz irányból jövő gyülekezet a testedző küzdel­mek csarnokában, a stokholmi Stadionban. * Hála a kultuszminiszternek, hazánk sem fog .

Next