Budapesti Hírlap, 1912. július (32. évfolyam, 154-179. szám)
1912-07-24 / 173. szám
1912. julius 21. BUDAPESTI HÍRLAP (173. sz.) hogy a brit érdekeket úgy a Földközi-tengeren, mint a világ minden más részében teljes és kellő módon biztosítsuk. Ezután a legénységi létszámnak 15.000 emberrel való fölemelésére vonatkozó póthitelt 291 szavazattal 42 ellenében elfogadták. Ellene szavaztak a munkáspárt tagjai és néhány radikális képviselő. A nők választójoga. Budapest, júl. 23. A külföldi hatás alatt a magyar nők körében is megindult a küzdelem a nők választójoga s a férfiakkal való egyenlő jogosítása érdekében. Ma már az egész országra kiterjedő szövetség fáradozik eszméi megvalósításán, amelynek érdekében angol mintára előadásokat tartanak. A magyar feministák propagandájuk megerősítésére, hatásának fokozására meghívták az angol szüffrazsett-mozgalom egyik vezérét, misszakely Dean Corbett-et, aki a minap Trencsén-Teplicen, ma pedig a fővárosban tartott előadást az angol női küzdelemről. A magyar női kiválóságok közül Teleki Sándorné grófné beszélt Trencsén-Teplicen, akinek ötletes és elmés előadását alább közöljük. Ezzel azonban nem merült ki a tervezett nyári akció programja, mert július 28-án Ótátrafüreden rendeznek ünnepséget a magyar feministák és ott állítják szószékre Cicely Corbett-et. Ez a mozgalom bevezetése a nők választójogi világszövetsége által rendezendő kongreszszusnak, amelyet a jövő évben tartanak meg Budapesten. A mostani előadásokról szóló tudósításunk a következő: Cicely Corbett Budapesten. A nők választójogi világszövetségének VII. kongresszusát előkészítő bizottság meghívására ma délután öt órakor Cicely Corbett, a hírneves angol szüffrazsett előadást tartott a Svábhegyi nagyszálló dísztermében. Az előadást ötórai tea előzte meg. Az uzsonnázó hölgyek között volt természetesen missz Corbett is, akinek bájos megjelenése már egymagában biztosította a sikert. Amikor uzsonnázás után az emelvényre lépett, lelkes tapssal köszöntötték. Túlnyomó számban nőkből telt ki a hallgatóság, de nem hiányoztak a férfiak sem, akik az előadás végén vitát provokáltak. Miss Corbett angolul beszélt. Meg lehetett állapítani, hogy a hallgatóságnak legalább a fele tudott angolul, ami kellemesen lepte meg az előadót.Beszédét mindamellett magyrul is tolmácsolták, ugysziném köszönetét is. Schwimmer Róza volt a tolmács, aki a beszédet azonnal lefordította és hellyel-közzel kommentárral kisérte. Érdekes volt az a kijelentése, hogy tudomása szerint a magyar kormány tervezete a választójogot a nőkre is kiterjeszti. Miss Corbett mindenekelőtt sajnálkozását fejezte ki, hogy bár már oly sok ízben járt Magyarországon, még mindig saját anyanyelvén kénytelen előadását megtartani, de ennek — úgymond — mi vagyunk az okai, mert mindannyian jól tudunk angolul és nem kényszerítjük a szüffrezsetteket arra, hogy a mi nyelvünket megtanulják. Vázolta az angol nők küzdelmét a választójogért és ismertette azokat a számarányokat, amelyeket a nők választójogáról szóló törvényjavaslat Angliában kapott. Első ízben százhetvenhat szavazattal maradt kisebbségben a törvényjavaslat, a legutolsó szavazásnál azonban már csak mindössze tizenegyen szavaztak a javaslat ellen. Ez azt mutatja, hogy nem mi nők vagyunk szeszélyesek, nem mi változtatjuk az elveinket, hanem bizony a férfiak sem mentek ettől a hibától. Példákkal illusztrálta ezután azt a küzdelmet, amelyet Angliában a szaffrazsettek a női választójogért folytatnak és a cél érdekében kifejtett propaganda legkülönbözőbb módjainak ismertetése után megemlékezett arról a munkáról is, amelyet a nők választójogának ellenzői fejtenek ki. Az anti-szaffrazsettek folytonosan a bölcsővel és a skók termekkel argumentálnak. Nagyon furcsának tartja, hogy ezek a gyermekek sohasem nőnek föl és hogy ezeket a bölcsőket mindig ringatni kell. Pedig ezek a gyermekek felnőnek, nagyok lesznek, nem kell mindig velük törődni. A nemzet anyáit hozzá kell juttatni ahhoz, hogy a nemzet apái mellett gondoskodjanak a nemzet gyermekeiről. (Lelkes taps.) A természetre hivatkoznak az emberek, azt mondják, hogy a természet tiltja, hogy a nők szavazzanak. Úgy tudja, hogy a természet a választójog kérdésében még egyáltalában nem nyilatkozott. (Nagy derültség és tetszés.). Amennyiben a természet nyilatkozott, az az, hogy a férfit és a nőt egymás mellé rendelte, nélkülözhetetlenné téve úgy az egyiket, mint a másikat. Ezt a természetes állapotot akarjuk mi, a választójog hívei a társadalomban is és a családban is érvényre juttatni. Rátért ezután arra, hogy sehol a világon, ahol a nők választójogot kaptak, — pedig sok ilyen állam van már — egyetlen kísérlet sem történt arra, hogy a nők leigázzák a férfiakat, hanem csak arra törekedtek, hogy olyan törvényeket alkossanak, amelyek a nők helyzetét emberiessé tegyék. A férfiak, úgy látszik félnek a nők választójogától. Ezt a félelmet csak azzal lehet megmagyarázni, hogy a férfiak tudatában vannak annak, hogy oly rosszul bántak a nőkkel, hogy ha majd fölszabadulnak egyszer, keserves revánszot fognak venni. Nem hiszi, hogy a magyar férfiak olyan rosszul bántak volna a magyar nőkkel, hogy ily revánzstól tartani kellene. Előadásának végén a jövő évben Budapesten tartandó választójogi világkongresszusról szólott és lelkes fölhívást intézett a közönséghez, hogy mindent kövessenek el e nagyszabású kongresszus sikere érdekében. Az előadást percekig tartó taps és éljenzés követte és Schwimmer Róza a hallgatóság nagy tetszése mellett mondott köszönetet a kiváló szónoknőnek élvezetes előadásáért. Majd a hallgatóság sorából többen kérdéseket intéztek az előadóhoz. Az egyik kérdés úgy szólt, hogy mi a véleménye a legutóbbi szüffrazsett zavargásokról és váljon helyesli-e a harcias szüffrazsettek taktikáját és magatartását. Cicely Corbett úgy nyilatkozott, hogy ő ugyan nem tudna részt venni ily romboló munkában. Ez temperamentum és ízlés dolga, az ő ízlése ellenzi ezt, de az igazságosság megkívánja annak elismerését, hogy épp ennek a taktikának köszönhető, hogy a sajtó, amely a legális eszközökkel dolgozó, nagy áldozatokat hozó és hatalmas erőt kifejtő nőmozgalomról egyáltalában nem vett tudomást, most, hogy ezek a skandalumok történtek, a legnagyobb részletességgel foglalkozik a mozgalommal és az eszmével és ezért, akik nem vesznek ebben részt, csak hálával tartozhatnak az önfeláldozó harcosoknak. Az előadás hatása alatt gyűjtést rögtönöztek a választójogi világszövetség céllaira s rövidesen tekintélyes összeg gyűlt egybe. Ezután társasvacsora volt, a melyen lelkesen ünnepelték az előadót. Teleki Sándorné grófné előadása. Nagy parkünnepet rendezett vasárnap a Felvidéki Feministáik Egyesülete a jövő évi nőkongreszszus alapja javára Trencsénteplicen. Teleki Sándorné grófné és Miss Cicely Corbett előadásai álltak az ötletes és változatos program középpontjában. A két előadó a gyógytermet zsúfolásig megtöltő közönség előtt fejtegette a nők választójogának jelentőségét. Engel Berta dr., a Felvidéki Feministák Egyesületének elnöke, szívesen üdvözölte a nemzetközi közönséget, amelynek soraiban ott voltak Seldern gróf és neje, Csáky grófnő, Máriássy grófnő, Teleki Sándor gróf stb. Miss Corbett ismertette az angol mozgalom legújabb helyzetét. A nemzetközi közönségre való tekintettel Bédy-Schwimmer Róza Teleki Sándorné grófné előadását német nyelvre, Miss Corbettét magyar nyelvre fordította. Mind a két előadó hangoztatta a jövő évi nőkongresszus fontosságát és adakozásra szólította föl a közönséget. A fölhívás olyan eredményes volt, hogy a kongresszus alapja néhány ezer koronával szaporodott. Az előadást sportünnep követte, amelyet Fodor Károly vívómester rendezett. Több mint kétezer főnyi közönség hullámzott a földíszített parkban, megostromolva a sátrakat, amelyekben Csáki grófné, Teleki grófné, Aczél ezredes és neje, Nagy főhadnagy, Friedlenderné, Oswald igazgatónő, Hódossüné, Friedrika, Kohlbachné stb., stb. árulták a kongresszus alapja javára a virágokat, cigarettát, hűsítőket és emléktárgyakat. Külön sátrakban mulatott Trencsénteplic bájos gyermekserege. Este fényes tűzijáték zárta be a parkünnepet, a melyet reggelig tartó bál követett. Teleki Sándorné grófné előadásának kivonata a következő: — Ha valaki a Marsból —mondjuk a Marsból, mert már megszoktuk azt a gondolatot, hogy a Mars lakóival, hogy úgy mondjam, vizitlábon állunk,— ha tehát valaki a Marsból a földre szállna, — de nem Ausztráliában vagy Amerika nyolc államában, sőt Norvégiában sem, hanem ott, ahonnan azt hallotta, hogy legelőbbre van a kultúra; teszem föl Londonban, vájjon mit szólna a látottakhoz? Vájjon elhinné-e, hogy lehetséges az emberiség anyáit eltiltani olyan polgári jogok gyakorlásától, amelyben az apák mindkettőjük részére szabják a törvényeket. Mily különös! — tűnődnék, úgy hiszem, a Mars lakója. — Hát a földön kizárólagosan himnemű jog is van? , S mit felelhetnénk reá most, mint egy paradoxont, azt, hogy: Nincs kérem, csak — létezik . ... Létezik, mert minden szavazati urnától eltiltott nő tapasztalja létezését, de nincs, mert jog és törvény alkalmazásában már lényegénél fogva nem ismerhet el nemi különbséget. Erre tudom nagyon sokan azt gondolják most, hogy hiszen maga a természet is elismeri a hím és nőstény közötti különbséget, s törvényszerűleg más kötelességekre utalja az egyiket s másra a másikat. Igen ám, csakhogy ez nem törvény, hanem berendezkedés. A természeti törvényeket tudniillik a fizikából tanuljuk meg: a nehézség, gyorsaság, fény, hang stb. stb. törvényeit. A biológia, morfológia, antropológia azonban leginkább csupa berendezkedésről, a célszerűséghez alkalmazkodó berendezkedésről ad fölvilágosítást. Ilyen berendezkedés az, hogy az erősebb uralkodik a gyengén. Ezt már csak azért se lehet jogosnak nevezni, mert nincs benne igazság. A kultúra gyönyörű missziója éppen az, hogy ezt a törvénytelenséget minden irányban csökkentse, szüntesse. A nő alárendelt helyzete se természeti törvényen alapszik, hanem primitív társadalmak önkényes berendezkedésén. Bizonyság erre, hogy a kultúra haladásával ők maguk milyen rohamosan fejlődnek félig odaliszk, félig cselédmivoltukból, egész emberré, s hogy a sorsuk is mint válik napról-napra emberhez méltóbbá. Ezek a tények bizonyítják, hogy nem harcolunk hiába. De mégis csodaszámba megy, hogy még ma is, a madame Curiek századában harcolnunk kell egy napnál világosabb jogért. Mars lakója azon is nagyon csodálkozhatnék, hogy nemzetek, melyek szobrot emelnek nagy királynőiknek. — Magyarország Mária Teréziának, Anglia Viktóriának — e nagy királynők egész nemét mégis annyira megvetik, hogy oda utalják, ahová a férfi-lakosságnak csupán a szemetjét: a hülyékhez, őrültekhez és gonosztevőkhöz. Bizonyságul íme a mi törvénykönyvünkből egy cikkely, a mely így szól: „Az esküdtek jegyzékébe nem vehető föl az. a ki nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért volt elitélve. a ki hivatalvesztésre vagy politikai jogai gyakorlatának ideiglenes fölfüggesztésére volt ítélve, a ki szabadságvesztés végrehajtása alatt áll. a ki ellen bűnvizsgálat folyik, vagy vád alá van helyezve. a ki csőd, gyámság vagy gondnokság alatt van, a ki testi vagy szellemi fogyatkozás miatt az esküdt kötelességeit teljesíteni nem képes (1897. évi XXXIII. törvénycikk 5. szakasz) — és a nő, bárha a törvény előírta minden minősítése meg is van.“ Természetesen ugyancsak ezen az alapon zárják ki a nőt a választói jegyzékből. Ha bárhol, a legkonzervatívabb társaságban valaki fölemlíti, hogy mégis különös az, hogy Mme Curie el van tiltva a szavazástól, holott laboratóriumának szolgáját megilleti ez a jog, vagy ha azt mondom: „igazság az, hogy a kocsisom szavazhat, de én nem?“ Ekkor rendesen majdnem kivétel nélkül egyértelmű a felelet: „Tökéletesen igaza van.“ „Nos, tehát, — diadalmaskodom — akkor miért nem adják meg nekünk a szavazati jogot? .. .“ Csend és vállvonogatás. „De miért nem?“ faggatódzom tovább és ekkor határozott, ellenvetést nem tűrő hangon harsogják felém: „Mert nem lehet!4* De miért nem? . . . Csak. S ezzel be van fejezve a vita. Ha egyszer férfi azt mondja, hogy csak, akkor megszűnik minden. Érv, alku, bizonyítás, okos szó, könyhullatás és bájos mosoly, — minden, minden hiába-*való, mert: csak. Mert a csak, az döf és falhoz szegez. Elveszi a lélekzetet, kiszikkasztja az agyvelőt. Mert a csak nem más, mint az előítélet hűséges kis kutyája. Csahol körülötte, őrzi, nem tágít mellőle. Egy kongresszus lesz 1913-ban Budapesten, melynek célja azzal a csakkal megmérkőzni. Arra a kongresszusra messze földről fognak eljönni azok, akik tudják, hogy az asszony ma már egész ember, s hogy az igazság tehát az, hogy őt is az egész embert megillető elbánásban részesítsék. E mellett a főok mellett azon a kongresszuson mindenről lesz szó, ami asszonyt érdekel, a sorsát méltóbbá, szerencsésebbé teheti. Ezért részt vehet azon a kongresszuson mindenki, akinek van mondandója, akinek a családi élet harmóniája , a gyermek jobb nevelése, a nő boldogulása, előbbremenetele, tökéletesedése a szívén fekszik. Szó lesz ott a társadalom égető kérdéseiről, amilyen az anya- és csecsemővédelem, a fehér rabszolgaság, az alkohol ellen való mozgalom, az asszonyi munka bérének szabályozása, stb. stb. Bármiként gondolkozzék is tehát valaki a választói jogról s lelke mélyén bár ott is őrködik az örökké éber kis, csak, azért mégis eljöhet s nem jön el hiába. *S mi, akik a kongresszust rendezzük, nagy örömmel várjuk s nem fogjuk faggatni, hogy hogyan gondolkozik a választói jog felől 4 * ■ P Missz Ckely Corbett július 28-án, vasárnap délután négy órakor Ótátrafüreden a Grand Hotel nagytermében tart előadást. Az előadás után koncert, ötórai tea, este lampionoskivilágítás és a szokásos cigányzene helyett katonazene lesz. A rendezőbizottság élén Teleki Sándorné grófné, a szövetség elnöke, továbbá rácalmási Pajzs Gyuláné és Badhai Árpádné állanak.