Budapesti Hírlap, 1912. július (32. évfolyam, 154-179. szám)

1912-07-24 / 173. szám

1912. julius 21. BUDAPESTI HÍRLAP (173. sz.) hogy a brit érdekeket úgy a Földközi-tengeren, mint a világ minden más részében teljes és kellő módon biztosítsuk. Ezután a legénységi létszámnak 15.000 ember­rel való fölemelésére vonatkozó póthitelt 291 szava­zattal 42 ellenében elfogadták. Ellene szavaztak a munkáspárt tagjai és néhány radikális képviselő. A nők választójoga. Budapest, júl. 23. A külföldi hatás alatt a magyar nők körében is megindult a küzdelem a nők választójoga s a férfiakkal való egyenlő jogosítása érdekében. Ma már az egész országra kiterjedő szövetség fáradozik eszméi megvalósításán, a­melynek érdekében angol mintára előadásokat tartanak. A magyar feminis­ták propagandájuk megerősítésére, hatásának foko­zására meghívták az angol szüffrazsett-mozgalom egyik vezérét, missz­ak­ely Dean Corbett-et, a­ki a minap Trencsén-Teplicen, ma pedig a fővárosban tartott előadást az angol női küzdelemről. A ma­gyar női kiválóságok közül Teleki Sándorné grófné beszélt Trencsén-Teplicen, a­kinek ötletes és elmés előadását alább közöljük. Ezzel azonban nem merült ki a tervezett nyári akció programja, mert július 28-án Ótátrafüreden rendeznek ünnepséget a ma­gyar feministák és ott állítják szószékre Cicely Cor­­bett-et. Ez a mozgalom bevezetése a nők választó­­jogi világszövetsége által rendezendő kongresz­­szusnak, a­melyet a jövő évben tartanak meg Bu­dapesten. A mostani előadásokról szóló tudósítá­sunk a következő: Cicely Corbett Budapesten. A nők választójogi világszövetségének VII. kongresszusát előkészítő bizottság meghívására ma délután öt órakor Cicely Corbett, a hírneves angol szüffrazsett előadást tartott a Svábhegyi nagyszálló dísztermében. Az előadást ötórai tea előzte meg. Az uzsonnázó hölgyek között volt természetesen missz Corbett is, a­kinek bájos megjelenése már egymagában biztosította a sikert. A­mikor uzsonná­­zás után az emelvényre lépett, lelkes tapssal köszön­tötték. Túlnyomó számban nőkből telt ki a hallga­tóság, de nem hiányoztak a férfiak sem, a­kik az előadás végén vitát provokáltak. Miss Corbett an­golul beszélt. Meg lehetett állapítani, hogy a hallga­tóságnak legalább a fele tudott angolul, a­mi kelle­mesen lepte meg az előadót.­­Beszédét mindamellett magyrul is tolmácsolták, ugysziném­ köszönetét is. Schwimmer Róza volt a tolmács, a­ki a beszédet azonnal lefordította és hellyel-közzel kommentárral kisérte. Érdekes volt az a kijelentése, hogy tudo­mása szerint a magyar kormány tervezete a válasz­tójogot a nőkre is kiterjeszti. Miss Corbett mindenekelőtt sajnálkozását fe­jezte ki, hogy bár már oly sok ízben járt Magyaror­szágon, még mindig saját anyanyelvén kénytelen előadását megtartani, de ennek — úgymond — mi vagyunk az okai, mert mindannyian jól tudunk an­golul és nem kényszerítjük a szüffrezsetteket arra, hogy a mi nyelvünket megtanulják. Vázolta az angol nők küzdelmét a választójogért és ismertette azokat a számarányokat, a­melyeket a nők választójogáról szóló törvényjavaslat Angliában kapott. Első ízben százhetvenhat szavazattal maradt kisebbségben a törvényjavaslat, a legutolsó szavazásnál azonban már csak mindössze tizenegyen szavaztak a javaslat ellen. Ez azt mutatja, hogy nem mi nők vagyunk szeszélyesek, nem mi változtatjuk az elveinket, ha­nem bizony a férfiak sem mentek ettől a hibától. Példákkal illusztrálta ezután azt a küzdelmet, a­me­lyet Angliában a szaffrazsettek a női választójogért folytatnak és a cél érdekében kifejtett propaganda legkülönbözőbb módjainak ismertetése után meg­emlékezett arról a munkáról is, a­melyet a nők vá­lasztójogának ellenzői fejtenek ki. Az anti-szaffra­­zsettek folytonosan a bölcsővel és a sk­ó­k termek­kel argumentálnak. Nagyon furcsának tartja, hogy ezek a gyermekek sohasem nőnek föl és hogy ezeket a bölcsőket mindig ringatni kell. Pedig ezek a gyer­mekek felnőnek, nagyok lesznek, nem kell mindig velük törődni. A nemzet anyáit hozzá kell juttatni ahhoz, hogy a nemzet apái mellett gondoskodjanak a nemzet gyermekeiről. (Lelkes taps.) A természetre hivatkoznak az emberek­, azt mondják, hogy a természet tiltja, hogy a nők szavaz­zanak. Úgy tudja, hogy a természet a választójog kérdésében még egyáltalában nem nyilatkozott. (Nagy derültség és tetszés.). A­mennyiben a természet nyilatkozott, az az, hogy a férfit és a nőt egymás mellé rendelte, nélkülözhe­tetlenné téve úgy az egyiket, mint a másikat. Ezt a természetes állapotot akarjuk mi, a választó­jog hívei a társadalomban is és a családban is ér­vényre juttatni. Rátért ezután arra, hogy sehol a világon, a­hol a nők választójogot kaptak, — pe­dig sok ilyen állam van m­ár — egyetlen kísérlet sem történt arra, hogy a nők leigázzák a férfiakat, hanem csak arra törekedtek, hogy olyan törvénye­ket alkossanak, a­melyek a nők helyzetét emberiessé tegyék. A férfiak, úgy látszik félnek a nők választó­jogától. Ezt a félelmet csak azzal lehet megmagya­rázni, hogy a férfiak tudatában vannak annak, hogy oly rosszul bántak a nőkkel, hogy ha majd fölsza­badulnak egyszer, keserves revánszot fognak venni. Nem hiszi, hogy a magyar férfiak olyan rosszul bántak volna a magyar nőkkel, hogy ily revánzstól tartani kellene. Előadásának végén a jövő évben Bu­dapesten tartandó választójogi világkongresszusról szólott és lelkes fölhívást intézett a közönséghez, hogy mindent kövessenek el e nagyszabású kon­gresszus sikere érdekében. Az előadást percekig tartó taps és éljenzés kö­vette és Schwimmer Róza a hallgatóság nagy tet­szése mellett mondott köszönetet a kiváló szónok­nőnek élvezetes előadásáért. Majd a hallgatóság sorából többen kérdéseket intéztek az előadóhoz. Az egyik kérdés úgy szólt, hogy mi a véleménye a legutóbbi szüffrazsett zavar­gásokról és váljon helyesli-e a harcias szüffrazset­tek taktikáját és magatartását. Cicely Corbett úgy nyilatkozott, hogy ő ugyan nem tudna részt venni ily romboló munkában. Ez temperamentum és ízlés dolga, az ő ízlése ellenzi ezt, de az igazságosság megkívánja annak elismerését, hogy épp ennek a taktikának köszönhető, hogy a saj­tó, a­mely a legális eszközökkel dolgozó, nagy áldoza­tokat hozó és hatalmas erőt kifejtő nőmozgalomról egyáltalában nem vett tudomást, most, hogy ezek a skandalumok történtek, a legnagyobb részletes­séggel foglalkozik a mozgalommal és az eszmével és ezért, a­kik nem vesznek ebben részt, csak hálával tartozhatnak az önfeláldozó harcosoknak. Az előadás hatása alatt gyűjtést rögtönöztek a választójogi világszövetség céllaira s rövidesen te­kintélyes összeg gyűlt egybe. Ezután társasvacsora volt, a melyen lelkesen ünnepelték az előadót. Teleki Sándorné grófné előadása. Nagy parkünnepet rendezett vasárnap a Felvi­déki Feministáik Egyesülete a jövő évi nőkongresz­­szus alapja javára Trencsénteplicen. Teleki Sándorné grófné és Miss Cicely Corbett előadásai álltak az öt­letes és változatos program középpontjában. A két előadó a gyógytermet zsúfolásig megtöltő közönség előtt fejtegette a nők választójogának jelentőségét. Engel Berta dr., a Felvidéki Feministák Egyesületé­nek elnöke, szívesen üdvözölte a nemzetközi kö­zönséget, a­melynek soraiban ott voltak Sel­­dern gróf és neje, Csáky grófnő, Máriássy grófnő, Teleki Sándor gróf stb. Miss Corbett ismer­tette az angol mozgalom legújabb helyzetét. A nem­zetközi közönségre való tekintettel Bédy-Schwimmer Róza Teleki Sándorné grófné előadását német nyelvre, Miss Corbettét magyar nyelvre fordította. Mind a két előadó hangoztatta a jövő évi nőkongresszus fontos­ságát és adakozásra szólította föl a közönséget. A föl­hívás olyan eredményes volt, hogy a kongresszus alapja néhány ezer koronával szaporodott. Az elő­adást sportünnep követte, a­melyet Fodor Károly vívómester rendezett. Több mint kétezer főnyi közön­ség hullámzott a földíszített parkban, megostromolva a sátrakat, a­melyekben Csáki­ grófné, Teleki grófné, Aczél ezredes és neje, Nagy főhadnagy, Friedlenderné, Oswald igazgatónő, Hódos­süné, Fried­rika, Kohl­­bachné stb., stb. árulták a kongresszus alapja javára a virágokat, cigarettát, hűsítőket és emléktárgyakat. Külön sátrakban mulatott Trencsénteplic bájos gyer­mekserege. Este fényes tűzijáték zárta be a parkünne­pet, a melyet reggelig tartó bál követett. Teleki Sándorné grófné előadásának kivonata a következő: — Ha valaki a Marsból —­­mondjuk a Mars­ból, mert már megszoktuk azt a gondolatot, hogy a Mars lakóival, hogy úgy mondjam, vizit­lábon ál­lunk­,­— ha tehát valaki a Marsból a földre szállna, — de nem Ausztráliában vagy Amerika nyolc álla­mában, sőt Norvégiában sem, hanem ott, a­honnan azt hallotta, hogy legelőbbre van a kultúra; teszem föl Londonban, vájjon mit szólna a látottakhoz? Vájjon elhinné-e, hogy lehetséges az emberiség anyáit eltiltani olyan polgári jogok gyakorlásától, a­mely­ben az apák mindkettőjük részére szabják a tör­vényeket. Mily különös! — tűnődnék, úgy hiszem, a Mars lakója. — Hát a földön kizárólagosan himnemű jog is van? , S mit felelhetnénk reá most, mint egy para­doxont, azt, hogy: Nincs kérem, csak — létezik . ... Létezik, mert minden szavazati urnától eltil­tott nő tapasztalja létezését, de nincs, mert jog és törvény alkalmazásában már lényegénél fogva nem ismerhet el nemi különbséget. Erre tudom nagyon sokan azt gondolják most, hogy hiszen maga a ter­mészet is elismeri a hím és nőstény közötti különb­séget, s törvényszerűleg más kötelességekre utalja az egyiket s másra a másikat. Igen ám, csakhogy ez nem törvény, hanem­­ berendezkedés. A ter­mészeti törvényeket tudniillik a fizikából tanuljuk meg: a nehézség, gyorsaság, fény, hang stb. stb. törvényeit. A biológia, morfológia, antropológia azonban leginkább csupa berendezkedésről, a cél­szerűséghez alkalmazkodó berendezkedésről ad fölvilágosítást. Ilyen berendezkedés az, hogy az erősebb ural­kodik a gyengén. Ezt már csak azért se lehet jogos­nak nevezni, mert nincs benne igazság. A kultúra gyönyörű missziója éppen az, hogy ezt a törvényte­lenséget minden irányban csökkentse, szüntesse. A nő alárendelt helyzete se természeti törvényen alap­szik, hanem primitív társadalmak önkényes beren­dezkedésén. Bizonyság erre, hogy a kultúra hala­dásával ők maguk milyen rohamosan fejlődnek fé­lig odaliszk, félig cseléd­mivoltukból, egész emberré, s hogy a sorsuk is mint válik napról-napra ember­hez méltóbbá. Ezek a tények bizonyítják, hogy nem harco­lunk hiába. De mégis csodaszámba megy, hogy még ma is, a madame Curiek századában harcolnunk kell egy napnál világosabb jogért. Mars lakója azon is nagyon csodálkozhatnék, hogy nemzetek, melyek szobrot emelnek nagy ki­rálynőiknek. — Magyarország Mária Teréziának, Anglia Viktóriának — e nagy királynők egész ne­mét mégis annyira megvetik, hogy oda utalják, a­hová a férfi-lakosságnak csupán a szemetjét: a hülyékhez, őrültekhez és gonosztevőkhöz. Bizony­ságul íme a mi törvénykönyvünkből egy cikkely, a mely így szól: „Az esküdtek jegyzékébe nem vehető föl az. a ki nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért volt elitélve. a ki hivatalvesztésre vagy politikai jogai gyakorlatának ideiglenes fölfüggesztésére volt ítélve, a ki szabadságvesztés végrehajtása alatt áll. a ki ellen bűnvizsgálat folyik, vagy vád alá van he­lyezve. a ki csőd, gyámság vagy gondnokság alatt van, a ki testi vagy szellemi fogyatkozás miatt az esküdt kötelességeit teljesíteni nem képes (1897. évi XXXIII. törvénycikk 5. szakasz) — és a nő, bárha a törvény előírta minden minősítése meg is van.“ Természetesen ugyancsak ezen az alapon zár­ják ki a nőt a választói jegyzékből. Ha bárhol, a legkonzervatívabb társaságban valaki fölemlíti, hogy mégis különös az, hogy Mme Curie el van tiltva a szavazástól, holott laborató­riumának szolgáját megilleti ez a jog, vagy ha azt mondom: „igazság az, hogy a kocsisom szavazhat, de én nem?“ Ekkor rendesen majdnem kivétel nél­kül egyértelmű a felelet: „Tökéletesen igaza van.“ „Nos, tehát, — diadalmaskodom — akkor miért nem adják meg nekünk a szavazati jogot? .­­. .“ Csend és vállvonogatás. „De miért nem?“ faggatódzom to­vább és ekkor határozott, ellenvetést nem tűrő han­gon harsogják felém: „Mert nem lehet!4* De miért nem? . . . Csak. S ezzel be van fejezve a vita. Ha egyszer férfi azt mondja, hogy csak, akkor megszű­nik minden. Érv, alku, bizonyítás, okos szó, köny­­hullatás és bájos mosoly, — minden, minden hiába-*­­való, mert: csak. Mert a csak, az döf és falhoz sze­gez. Elveszi a lélekzetet, kiszikkasztja az agyvelőt. Mert a csak nem más, mint az előítélet hűséges kis kutyája. Csahol körülötte, őrzi, nem tágít mellőle.­­ Egy kongresszus lesz 1913-ban Budapesten, melynek célja azzal a csak­kal megmérkőzni. Arra a kongresszusra messze földről fognak eljönni azok, a­kik tudják, hogy az asszony ma már egész em­ber, s hogy az igazság tehát az, hogy őt is az egész embert megillető elbánásban részesítsék. E mellett a főok mellett azon a kongresszu­son mindenről lesz szó, a­mi asszonyt érdekel, a sorsát méltóbbá, szerencsésebbé teheti. Ezért részt vehet azon a kongresszuson mindenki, a­kinek van mondandója, a­kinek a családi élet harmóniája , a gyermek jobb nevelése, a nő boldogulása, előbbre­­menetele, tökéletesedése a szívén fekszik. Szó lesz ott a társadalom égető kérdéseiről, a­milyen az anya- és csecsemővédelem, a fehér rabszolgaság, az alkohol ellen való mozgalom, az asszonyi munka bérének szabályozása, stb. stb. Bármiként gondol­kozzék is tehát valaki a választói jogról s lelke mé­lyén bár ott is őrködik az örökké éber kis, csak, azért mégis eljöhet s nem jön el hiába. *S mi, a­kik a­ kongresszust rendezzük, nagy örömmel várjuk s nem fogjuk faggatni, hogy hogyan gondolkozik a választói jog felől 4 * ■ P Missz Ck­ely Corbett július 28-án, vasárnap dél­után n­égy órakor Ótátrafüreden a Grand Hotel nagytermében tart előadást. Az előadás után koncert, ötórai tea, este lampionos­­kivilágítás és a szokásos cigányzene helyett katonazene lesz. A rendezőbizott­ság élén Teleki Sándorné grófné, a szövetség elnöke, továbbá rácalmási Pajzs Gyuláné és Badhai Árpádné állanak.­ ­

Next