Budapesti Hírlap, 1912. július (32. évfolyam, 154-179. szám)

1912-07-24 / 173. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP (173. sz.) 1912. julius 24. pedig lelkiismeretesen nem gondolkoznak. Mindezeket a sérelmeket abban az összetétel­ben látják, hogy a magyar képviselőházban nép­képviselet nincs, ott többségül a polgárság bajaival egyáltalán foglalkozni sem nem akaró, sem nem tudó egyéneket lát, s látja azt, hogy a rossz válasz­tási rendszer a polgárság bajait nem ismerő, azzal semmit sem törődő kormányt és többséget teremt, kiknek kezébe kerül a nemzet sorsának intézése. Arra kéri a képviselőházat, hasson arra, hogy a képviselőház még az ősszel, minden munkát meg­előzve. föloszlattassék és az ujonan választott kép­viselők alkossák meg a magyar nemzeti, széleskörű választási törvényt. Az újabb föloszla.tás után. az uj törvény alapján megválasztott képviselőház az elhanyagolások pótlását, a törvénytelenül megalko­tott védőerő- és egyéb törvények miképp leendő orvoslásával, in inteqrum restitutiojával gyógyítsa a sebeket. Végül elitéli a júniusi törvénytelenségeket és az ellenzéki képviselők kihurcolását. Az egri érsek jubileuma. Budapest, jul. 23, Hatvan éve pap s közel negyven eszten­deje egri érsek ma Samassa József: ennek az időben is hatalmas, jelentőségében pedig mesz- sze kimagasló dátumnak fordulóját ünnepelte meg ma az egri érsekség székvárosa: Eger. Az agg egyházfejedelmet gyöngélkedő állapotában éri egyháza és országa munkájába szervesen belekapcsolódó életének ez a nevezetes napja, de annál mélyebbről és melegebben fordul feléje mindenünnen a szeretet és az országos nagyra- becs'ülés, a mely hatvan esztendő hatalmas életmunkájának és páratlan eredményeinek láttán hódolattal viszi elismerését Samassa Jó­zsefnek. Az első, a ki az ünneplők sorában el­ismerésének gazdag adóját lerója, a koronás király. Meleghangú levélben fordul a kiváló fő­paphoz s' megemlékezve az egyháznak és az or­szágnak tett nagy szolgálatairól, szívből jövő kívánságát küldi néki, hogy munkában gazdag élete áldásos eredményeit még sokáig élvez­hesse. A pápa meleg üdvözletét és áldását küldte az agg főpásztornak. Magát a jubileumi ünnepet Eger városa, a jubiláns székhelye rendezte, ünnepi dis'zbe öl­tözött az egész vátos, a nagytemplomban tar­tott hálaadó-istentiszteleten ezerszámra ott volt az érseki székhelynek közönsége, azután pedig az egri egyházmegyei irodalmi társulat diszgyü- lésének lelkes sokasága és avatott szónokai adóztak hálával, szeretettel, ragaszkodással nagy főpapjuknak. De ennek az ünnepnek Egerből szétáradó fénye messze vetette suga­rait s találkozott az egész ország keresztény társadalmának azzal a belülről fakadó óhajtá­sával, hogy azon a széken, a mit egyháza dí­szére s nagy, országos érdekeknek javára tölt be Samassa József immár négy decennium óta, megfrissülő egészségben és csodálatos szel­lemének tiszta ragyogásában maradjon meg még ’ hosszú időkön át. A jubileumi ünnep részleteiről alábbi tu­dósításunk szól: ' A király Samassához. A hivatalos lap mai száma a következő ki­rályi kéziratot közli: Kedves Samassa bibornok! Az isteni gondviselés kegyejme megengedte, hogy első szentmise áldozatának hatvanadik évfordulóját és érseki széke elfoglalásának negyvenedik évét megérje. Örömmel'használom fel ezen ritka ün­nep alkalmát arra, hogy őszinte elismeréssel emlékezvén meg az egyház és a közügyek terén szerzett kiváló érdemeiről, önnek legmelegebb szerencsekivánataimat küldjem, azon szívből jövő óhajjal, hogy munkában gazdag élete ál­dásos eredményeit még sokáig élvezhesse. Kelt Bad-Ischlben, 1912. évi julius' 15-én. Ferenc 'József s. k. A pápa áldása. Korán reggel érkezett Egerbe X. Pius pápa üdvözlete és pápai áldása. A távirat, a melyet Merry dél Val küldött, igy szól: Fölötte kedves volt a Szent Atyának az áldozárságod hatvanadik évfordulójáról vett értesülés. A Szent Atya e napot üdykivánataival fogadja s Istentől mindazt, a mi csak szent, a mi csak kedves, számodra lekérve, téged szive mélyéből üdvözöl s áldását adja rád. A kedvező alkalmat magam is felhasználom és' üdvözlöm eminenciádat az áldozárság e nagy korünnepe alkalmából; úgy hallgasson meg az Isten, a mint azt időben gyarapodni s érdemekben gaz­dagodni kívánom. Merry Del Val bíboros. Az egri ünnep. Eger, jul. 23. Fényes ünnepséggel ülte ma meg Eger városa Samassa József bíboros érsek áldozópapságának hatvanadik és érsekségének közel negyvenedik év­fordulóját. Az jubileumi ünnepség már tegnap este megkezdődött, a mikor a 60. gyalogezred zenekara szerenádot adott az ősz egyházfő tiszteletére, majd megszólaltak a székesegyházi és többi templom ha­rangjai és egyidőben az egész egyházmegye terüle­tén fél órán át zúgtak a harangok. Ma reggelre az érseki város ünnepi díszt öl­tött. A hatóságok és testületek képviselői siettek az agg egyházfejedelem előtt leróni a tisztelet adóját és százával érkeztek az üdvözlő táviratok, a, melyek Samassa József kiváló egyházi és közéleti működé­sét dicsőítik. Az érseki székesegyházban délelőtt kilenc óra­kor hálaadó istentisztelet volt, a melyet Szmrecsá- nyi Lajos érseki koadjutor pontifikáit fényes segéd, lettel, utána pedig a Te Deumot intonálta. Az ün­nepi misén megjelentek Szabolcs, Jász-Nagy-Kun- Szolnok, Heves, Borsod vármegyék s ezek községei, nek küldöttségei is és az egyházmegye összes fő- papjai. Az érsek gyöngéi kedésére való tekintettel nem jelent meg ezen az ünnepi misén, hanem már reggel hét órakor a lakóosztályban lévő háziká­polnában hallgatott misét. A szentélyt teljeseit be­töltötte az egyházmegyéből összegyűlt papság, a templom hajójának első padsoraiban pedig a pol­gári és a katonai hatóságok fejei, az egyesületek és testületek vezetői foglaltak helyet. A megerősített egyházi zenekar Meichner Imre karnagy vezetésével egyházi énekeket adott elő. A mise végeztével a főtemplommal szemközt levő liceumépület dísztermébe vonult át az ünneplő közönség. Délinövény és művészi díszítés ékesítette a főhelyen á biboros arcképét s nagy sokaságban voltak felhalmozva a kegyeletnek szebbnél-szebb emléktárgyai. Ott volt a fűkáptalan fölirala és a gyémántmisére készült emlékérme, továbbá mind­azoknak a templomoknak és középületeknek képal­buma, a melyek létüket a főpásztor bőkezűségéből nyerték. Ott volt továbbá Samassa József beszédei­nek két hatalmas kötete, a mellyel az irodalmi egye­sület szerzett ünnepi meglepetést; a papnyugdijin- tézet, a jogliceum, a hittani főiskola és papnevelő intézet és Gyöngyös város fényes kiállítású feliratai. Ezek közt egyik legszebb müve a kegyeletnek, hogy az egyházmegye papsága Samassa auémántmisei alapítvány címén tízezer koronát tett alapítványul, hogy kamatait a nyugdíjas papok egyikének rend­kívüli pótlékul adják. Dutkay Pál, apát-kanonok, az egyházmegyei irodalmi egyesület elnöke, lelkes szavakban ismer­tette az ünnep országra szóló jelentőségét, s külön­leges okait az egyházmegyei papság irodalmi egyesü­letének, a melyek a mai ünnepség kegyeletes meg­tartására sürgették. A tartalmas elnöki megnyitó után következett a tulajdonképpeni ünnepi beszéd, a melyet Szmre- csányi Lajos érsek mondott. A nagy ünnepnek az irodalmi egyesület szem­pontjából való jelentőségét érintve, nagy vonásokban bemutatta az ünnepelt főpásztor alakját, — a ki már ifjú korában rendelkezett szabadon választott hiva­tásának alapvető föltételeivel — és megannyi elője­lét annak, a mit később a hazát és egyházat mozgató nagy kérdéseknél csodált benne a világ, a mely széles alapokra fektetett nagy tudását, irányadó fölfogását, tanácsát ismerni, győzelmes dialektikáját az eszme­harcban érvényesülve látni kívánta. Rámutatott a fényes útra, melyet rövid idő alatt befutott, mely jellemző volt reá s a korra, a mennyiben egyfelől törhetetlen kötelességérzet, munkaszeretet, önkép­zésben s a tudományos irodalom gazdagításában ki­fejtett nagy energia s mindcnekfölött hajlithatatlan elvliüsiég és jellemerő; másfelől mindezek elismerése és méltánylása karöltve emelték 45 éves korában az érseki székbe, csodálatára a tájékozatlanoknak, kik nem vették észre, hogy a háttérből megelégedéssel tekinti az emelkedést a haza bölcse, ki annak értelmi szerzője volt. Bemutatta a bíboros-érseket, a ki a kormányzásra a leglényegesebb föltételt magával hozta: kormányozni tudta önmagát s maga fáradt át önteni a lelkekbe azt, a mi az ő éleiét oly csodaszé­pen szabályozta. Szeretett mindig, ha nem is mulatta, de szere­tett szigorúsággal. A jóakaratunk fölismerték benne az atyát, az orvost s jobbak, nemesebbek lettek köze­lében. A sértett hiúság, a ki nem elégített dicsvágy tövissel szivében távozott előle és kész volt indulata lehűtésére a pokollal is szövetkezni. Szégyen az időkre, hogy e szövetkezés olykor sikerhez is ju­tott; de Samassa nagyságához tartozik, hogy mint a tenger szikláját, csak tisztábbra mosták a szennyes habok, s ő Szent Pállal magára csak azt a következ­tetést vonta le; ha az embereknek tetszeném, Krisz­tus szolgája nem lehetnék. Főpapi nagy alakja nem volt egészen a jelené. Messze a jövőbe hatott ki. Nem tartotta elégnek kormányozni, példát adni; legfőbb gondja volt az ige letéteményének. az igazságnak hűséges föntar- tása. Tanított a szó, a toll nagy hatalmával, mely tulajdona volt. S mivel azt tartotta, hogy az igaz­ság, a hit nem is a hatalmi túlkapástól, az ellenfél álokoskodásától szenved legtöbbet, hanem éppen övéinek tulbuzgalma. fondorlata ejt rajta legmélyebb sebet, tekintélyének egész fölényével lépett föl azok ellen, a kik a pillanatnyi hangulatért, a népszerű­ség rongyaiért veszedelimeztetik az igazságot, a hitet. A mennyiben pedig szivében nem tudta egy-, mástól elválasztani az egyházat, a hazát s egy iin- nepies pillanatban meghatóan tett arról vallomást, hogy a haza ideiglenes egyházunk s az egyház örökké való hazánk; más mértékkel mérni a hazá­nak sem tudott. Külső ellenségnél is veszedelmesebb­nek tartotta a honfiak tulbuzgalmát, vagy éppen ár­mányát s az ellen csak az igaz hazafisághoz mene­külve talált vigasztalást, reményt és segítséget. Köznek szentelt élete mindig az elvek komoly utján haladt s csak keveseknek volt alkalmuk, té- nyeinek külső hideg formái mellett, lelke mélyébe hatolni. De a ki látta, hogy az igazság s jog szigorú alkalmazásánál szive gyakran miként vérzett és fájt. a ki látta szerencsétlenségek láttán nagy áldo­zatokra hevülni, a ki látta panasztalanul szenvedni, ellenségeinek megbocsátani, az meghódolt mélyen érző szive előtt. Milliókra menő bölcsen osztott adományai s alkotásai csak azt bizonyítják, hogy senki nem érezte mélyebben a lelkiismeretbeli kötelességet al­kotásokban, jótéteményekben viszonozni az egyház­nak azt, a mit az földi javakban neki juttatott. A földön elérhető legnagyobb elismerések és méltóságok magaslatáról körültekintve már nem láthat ármányt, cselszövést, a mely őt oly sűrűn megközelítette. Láthat egy nagy tábort, a mely ál­dásos kormányzása alatt javult, nemesbedett, mely hő fohásszal csatlakozik a mai hálaimához, kérve, hogy a Mindenható tartsa meg neki és az egyháznak e szilárd támaszát és tartsa meg sokáig a hazának, a melynek nagyobb fia aligha van. A mély hatást keltett beszéd után Török Kál­mán prépost főesperes, országgyűlési képviselő, a jubiláns közéleti szereplését méltatta. Plasztikusan domborodott ki a főpap történelmi alakja a mind­végig érdekes beszéd során. Majd Madarász Flóris ciszterci főgimnáziumi tanár a biboros szónoki képességeit méltatta szép be­szédben. Ambrus István, szemináriumi alkormányzó, egyesületi alelnök zárószavaival ért véget az ünnep. Délben a papnevelő intézetben a főkáptalan száz teritékü diszebédet adott, a melyen a vármegye és vá­ros előkelőségei, a polgári és katonai hatóságok fejei, a főkáptalan, továbbá az egyházmegye papsá­gának képviselete vett részt. Az első felköszöntőt Szmrecsányi érsek mondta, megemlékezvén arról az ürömcseppről is. a mely a biboros betegsége miatt az ünnepi örömbe vegyül. Lelkes felköszöntőt mondott aztán Maizik Viktor alispán a külföldön tartózkodó főispán helyett. Jankovics Dezső polgármester, majd Breit József ezredes a papság hazafias érdemeit hárí­totta a példaadás nagy mesterére, a jubilánsra. Több lelkes pohárköszöntő hangzott még el, s mindannyi fokozta a lelkes hangulatot. A kiket a papnevelőház nagy ebédlője befogadni már nem tudott, azokat az érseki fiúnevelő intézetben látta vendégeiül a főkáptalan. Ott is egy sziyvel- lélekkel ünnepelték az egyház nagy fiát. Igen sok gratuláció érkezett a gyémántmise ünnepére. József királyi herceg, a főpapok, minisz­terek. államférfiak, általában az ország előkelőségei és igen sokan mások táviratban és levélben halmozták el üdvözletükkel a főpapot. * Á bíboros-érsek jubileuma alkalmából egy napilap a jubilánsról szólva, egyebek között azt ál­lítja, hogy sokat telt, de Egerért nem tett semmit. Egerből illetékes kézből kapjuk erre vonatkozóan a helyreigazítást. A cikkírónak meg kellett volna előbb hallgat­nia az egrieket, mondja informátorunk, akkor té­vedését belátva másképp irt volna. Egerben min­denki tudja, hogy a jogakadémiát senki más, ha­nem az érsek tartja fönn a káptalanéval együtt. A többi kultúrintézmények, melyek az ő fönhatósága alatt állnak, mind az ő áldozataiból élnek, például az országban párját alig találó leánynevelőintézet. Egerben mindenki tudja, hogy a törvényszék Sa­massa érsek hathatós közbenjárására maradt Eger­ben, melyhez a városnak házat és telket adott, úgy hogy árát az érseki törzsvagyonnak megfizette. Eger­ben mindenki tudja, hogy az árviz utáni pusztulás az érsek áldozataival tűnt el. Midőn a szőlővész pusztulással fenyegette a lakosságot, az érsek anyagi segítségével folyt éveken át a mentő munka s ebben a várost egy uj épület átengedésével is támogatta. A város fejlesztése érdekében az érseki fürdő át-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék