Budapesti Hírlap, 1912. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1912-09-05 / 209. szám

1912. szeptember 5.­ BUDAPESTI HÍRLAP (209. sz.) elkeserítették. Ehhez járult még az a körülmény, n­hogy vejét, Tabak István dr. gyomai ügyvédet sik­kasztás miatt börtönbüntetésre ítélte a törvényszék.­­Szombaton este Biró már elhatározta, hogy öngyil­kos lesz. Nagyszalontára utazott és a családjának terjedelmes levelet irt, melyben bejelentette az ön­­gyilkosságot. Hozzátartozói táviratilag kérték a fő­szolgabírót, hogy akadály­ozza meg Bírót végzetes el­határozásában. A főszolgabíró intézkedett is, de Bí­rót ekkor már nem találták sehol. Vasárnap reggel a vonat elé vetette magát. Holttestét Gyomára szál­lították.­­ (Gyászrovat.) Laczkovich Elemér dr.-t, a déli vasút főorvosát a részvét impozáns megnyilvánu­lása mellett temették el ma a budai Szent János-kór­­házból. A temetésen képviselve volt úgyszólván a szé­kesfőváros egész orvosi kara és ott voltak testületileg a déli vasút tisztviselői, a­kiket a külföldön tartózkodó Brám Miksa lovag vezérigazgató megbízásából Schlos­­­­ser Ferdinánd főfelügyelő vezetett. A templomban fölállított ravatalnál Gyurmán Endre dr. főorvos méltatta szép gyászbeszédben az elhunyt, érdemeit. A nagy segédlettel végzett szertartás után megindult a menet a farkasréti temetőbe, a­hol örök nyugalomra tették az alig negyvenöt éves orvost, a­kinek csak tegnapelőtt kézbesítették a déli vasút főorvosává való kinevezéséről szóló okmányt. Nagy számban jelent meg a népszerű­ orvos temetésén mind a déli vasút­nak, mind a magyar királyi államvasutaknak, a­me­lyeknek szintén tanácsadó orvosa volt­ szolgaszemély­zete is. Özvegy Theindt Alajosné, született okolicsnói Okolicsányi Mah­id szeptember elsején hatvannégy éves korában meghalt Veszprémben. Szterio Sándorné, született Kraut Karolina szeptember 2-án negyven éves korában meghalt Budapesten. Ámon Vilmos, a Soproni Napló és a Kultúra volt szerkesztője meghalt. Az elhunyt mintaképe volt a sajtó becsületes munkásainak és az egész­ Dunán­­túlon nagy tiszteletben és becsülésben állott. * — (Az emberirtó g­omba.) Néhány napja megkezdődött Franciaországban az őszi esőzés és a francia erdők világhírű kincse, a finom, zamatos husú gomba milliószor milliónyi számban üti ki az avarból kerek, buta kis fejét. Ugyancsak néhány nap óta új rovattal gazdagodtak a francia, újságok, az elgondol­hatóan leggyászosabb rovattal, a­mely­nek minden sora olyan­­embereknek a halála hírét közli, a­kik azt hitték, hogy az élet­ öröm­éből ha­­raptak egy jókorát, holott ugyanakkor az el­evem hárítható, villámszerű halált nyelték le nyugodtan, talán — mosolyogva. Les champignons veneneux — a mérges gomba — a szomorú rovat címe, ott van mindennap és mirtdenik újságban és egy-egy pa­rányi hite­­legalább két-három, de néha nyolc-tíz embert pusztulásáról beszél, a­hányán vannak a családnak­ a tagjai, a­melynek asztalára éppen oda­került a finom illatú, végzetes étel, a­mely gyorsab­ban és biztosabban öl minden gyilkos szerszámnál, irtózatos csapás ez Franciaországra,­­kicsinyített mása a tüdővésznek, 'de annál még leküzdhetele­­nebb, mert voltaképp nem is lehet védekezni ellene. Egy biztos mentség volna, ha a franciák gombát soha nem ennének, ez azonban képtelenség, azért is, mert legkedvesebb ételükről mondanának le, de azért is, mert ezzel évenként száz és százmilliónyi érték menne veszendőbe. A franciák tehát fogyaszt­ják­ a gombát és a gomba fogyasztja a franciákat. Egyetlen eszköz van a baj mérséklésére: az óvatos­ság, ezt azután öles cikkekben ajánlgat­ják is a fran­cia újságok, de ez az orvosság igazán csak írott m­alaszt­ó marad. Mert ha az emberek védekeznek a­­gomba ellen, a gomba is védekezik az emberek sze­messége­ ellen, olyanformán, hogy a mérges fajtái évről-évre változtatják az alakjukat, új és újabb és mindig tetszetősebb formában kínálkoznak, maguk a tudósok is bizonytalanságban vannak, ha egy-egy ilyen gombát hirtelenében kell rubrikázniok: mér­ges-e vagy­­ ehető. A gombák egyik világhírű tudósa,­­Atkinson, a­ki Amerikában egyetemi tanár,­­meg­állapította, hogy seregével van az olyan mérges gombafaj, a­mely Franciaországnak szomorú külö­nössége, és a­mely olyan gyorsan öl, hogy a halál­nak ezt a nemét csak a villámcsapáshoz­ hasonlít­hatni. Az amerikai tudós ennek a gombafajnak a hatását a death-cup szavakkal próbálja kifejezni, a­mit magyarul a halál ütésének lehet mondani. Si­ralmas helyzetben vannak a gombának ezekkel az átkozott fajtáival szemközt az orvosok is. Legtöbb­ször minden tudásuk meddőnek bizonyul, mert a­­mikorra­ a balsorsú házba érnek, ott már­ csak me­revre fagyott testeket találnak. De néha még mintha tréfát is űzne belőlük az alattomos champignon. A mai francia lapok említik, hogy a minap egy hét­tagú család fogyasztott el egy tál mérges gombát. Két gyerek azonközben halt meg, a­míg az orvos előkerült, a család többi öt tagján viszont a mér­gezésnek nyoma sem látszott. És mégis, másnapra mind az öten meghaltak. Valószínű, hogy többféle, de csupa mérges gomba került össze a végzetes fa­zékba. Grenoble-ban a nyilvános piacon árult egy ember gombát, a­mely átesett a kellő hivatalos vizs­gálaton. Tizenötöt­ vásároltak belőle, egy részük még aznap meghalt, a többinek is remény nélkül való az állapota­. És az ebédlőasztal áldozatainak a rémséges sora nap-nap után növekszik, mint valami véres csata után, már sok száz az áldozatok száma, és hiábavaló minden, azért a franciák étlapján most is a gomba a legkedvesebb — piat du jour. ■— (Bankig­azgatók afférja.) Ily című teg­napi hírünkre vonatkozóan ma helyreigazító sorokat kaptunk, melyek szerint Károly Lajost, a Heves me­gyei Általános Bank elnök-igazgatóját, Gyöngyösön Grüssner Jenő orozva támadta meg, s azután elfu­tott. Károly Lajosnak sem Grüssner Jenővel,­ sem mással szemben elintézetlen ügyei nincsenek, sőt ép­pen Grü­ssnerrel megelőzően lovagias ügye volt, mely befejezést nyert.­­ (A tengerbe veszett emlékmű.) Pétervár­­tál jelentik nekünk. A nemrég elmerült Kurszk Ha­jóval, a­mely Anverszből Oroszországba ment, a ke­leti tengerbe sülyedt az az emlékmű is, a­melyet a franciák a borodinói harctéren akartak fölállítani. Az emlékmű készítője, Resenval Viktor is a tengerbe fuladt. A francia katonai bizottság, a­mely az emlék­művet át akarta adni, időközben Pétervárra érkezett.­­ (Tűz az állatkertben.) Ma éjjel fél egy órakor tűz ütött ki a fővárosi állatkertben, a hól kigyuladt az igazgatósági épület egyik cselédlakása. A tüzet a középponti tüzőrség hamarosan eloltotta. A kár nem nagy. A tűz oka gondatlanság.­­ (Vasúti balesetek.) Ma több vasúti bal­eset történt, melyeknek súlyos, és könnyebb sebe­sültjei vannak, az egyiknél pedig emberélet is esett áldozatul.­­Az első szerencsétlenség délben a kelen­földi pályaudvaron történt. Kevéssel tizenkét óra után a bicskei helyiérdekű személyvonat­ának egyik harmadosztályú kocsija eddig isme­retlen okból a pályaudvar bejárójánál fölborult. A nagy rázkódásra a vonat azonnal megállt, men­tőkért telefonoztak s a vasúti állomásról sokan futva siettek a szerencsétlenség helyére. A kisiklásnak két könnyebb és egy súlyosabb sebesültje van. Ezek: Köbling Jánosné, Hackmayer Jánosné és Piringer Józsefné. Piringernét a mentők a Rókus-kórházba vitték. Mind a három asszony Törökbálintra való s a középponti vásárcsarnokból igyekeztek hazafelé. Az államvasút igazgatóságától vett értesítés szerint a kisiklást idő előtti váltóállítás okozta.­­A­ má­sik baleset ugyancsak a főváros közelében tör­ténik a ráckevei vicinális mentén, a dunaharaszti átjárónál. Az átjáró korlátját Szabó vasúti őr elfe­lejtette lebocsátani és ebből támadt a szerencsétlen­ség. .Délután fél két órakor, a­mikor a vicinális mo­­torosvonata éppen az átjáróhoz ért, Keller haraszti gazdaember szekere szénával megrakottan át akart hajtani a síneken. A motorosvonat vezetője idejében észrevette a bajt és fékezett is, ám az összeütközést nem tudta megakadályozni. A szekeret a vonat tel­jesen összetörte, a rajta ülők közül pedig Smolle Károly kocsist és Práger Ferenc földművest súlyosan megsebesítette. A két sebesültet bevitték Budapestre, a­hol a mentők a Rókus-kórházba szállították őket. A szekéren ült­ még egy ismeretlen béres is, a­ki az utón kérezett föl az előbbiekhez, ezt a vonat kereke halálra gázolta. Holttestét beszállították a duna­haraszti temető h­alottasházába. A két baleset dolgá­ban megindították az eljárást. Miskolcról érkezett távirat jelenti: a Kas­sáról éjjel Miskolcra induló 1513. számú személy­­vonat Szikszó állomáson töltéscsuszamlás miatt ki­siklott. Három utas megsérült és a pálya megrongá­lódott. Két versenyló, a­melyet Alagra szállítottak, megsérült. A kisiklás következtében a tátrai gyorsvo­nat másfél órás késéssel érkezett Miskolcra. Debrecenből jelentik: Pál Ferenc földműves több társával gabonát szállított kocsin. Püspökladány és Álomzugpuszta között Pál kocsija a vasúti sínen haladt át, midőn a 7011­. számú karcagi vonat arra robogott és elütötte a kocsit. A kocsi és a lovak el­pusztultak, Pál Ferenc lába összezúzódott. A föld­műves haldoklik. A vizsgálat kiderítette, hogy a föld­művesek látták ugyan a vonat közeledését, de a nyitott sorompón gyorsan át akartak vágtatni. Megemlítjük, hogy a M. Á. V. igazgatóságának jelentése szerint a fogaras-brassói helyiérdekű vas­úti vonalon árvíz okozta töltéscsuszamlás miatt a sze­mély- és podgyászforgalm­at Ősinga és Ursinga állo­mások között további intézkedésig átszállással, illetve áthordással tartják fönn.­­T­ (Meg­ostromolt veteránus.) Glatzból je­­lentik: Tiskovicban tegnap Hermann rokkant katona veszekedés közben agyonlőtte fivérét, majd lakásán eltorlaszolta magát. A rendőrség megostro­molta a la­kást és sikerült is a gyilkost letartóztatni. Ostrom közben a gyilkos többeket, köztük egy csendőrt és a községi felüljá­rót lövéssel megsebesített.­­ (Köpösdy Dezső öngyilkossága.) Egy távirat alapján megírtuk tegnap, hogy Köpösdy De­zső dr., egy kolozsvári jogi szeminárium tulajdonosa a siófoki Fogas-szállóban éjféltájban főbelőtte ma­gát s mikor délelőtt a szálló szolgaszemélyzete a szobájába hatolt, már régen halott volt. Köpösdy Dezső tiz-tizenkét esztendővel ezelőtt vezére volt az­­egyetemi diákság nagy részének s hangos szereplése miatt sok összeütközése volt s véres pisztolypárbajt is vívott egy fővárosi lapszerkesztővel. A diákmoz­galom elcsöndesedése után Köpösdy vidékre ment s egy ideig Debrecenben és Hódmezővásárhelyen tar­tózkodott, majd Kolozsváron telepedett le, a­hol egy jogi szeminárium vezetője, utóbb tulajdonosa lett. Hogy mi vihette rá az öngyilkosságra, nem tudják’. Az egyik verzió szerint a jogi szeminárium, a­mely az első években nagyon jó üzletnek bizonyult, leg­utóbb a nagy konkurrencia miatt nagyon aláhanyat­­lott s az anyagi romlás okozta volna halálát. Egy másik­ híresztelés szerint Köpösdyt szerelmi bánata kergette az öngyilkosságba. Szerelmes volt ugyanis a kolozsvári színháznak egy zsidó vallású színész­nőjébe s ő, az antiszemita mozgalom egykori veze­tője, múltja miatt nem vehette volna el a leányt. Az asztalon és a ruhájában nyolc hátrahagyott levelet találtak, s ezekből talán kiderül majd, hogy mi volt öngyilkosságának valódi oka. — (Kolera az ázsiai Törökországban.) Konstantinápolyból jelentik: Damaszkuszban új ko­­leraeseteket konstatáltak. A kormány 30.000 fontot tűzött ki a kolera ellen való eredményes küzdelemre.­­­ (Az ékszerrablók.) Megírtuk, hogy augusztus 29-én a Nemzeti Színház előtti Sódéba, a­hol a siófoki gyermekszanatórium tárgysorsjáté­­kának a nyereményei voltak kiállítva, betörtek. A betörők körülbelül harminckétezer korona értékű ékszert ejtettek zsákmányul és olyan ügyesen dol­goztak, hogy jóformán nyomuk veszett. A detek­­tívtestület­ nagy energiával látott hozzá a betörők kinyomozásához, maga Krecsányi főkapitányhe­­lyettes vezette a vizsgálatot. A nyomozás végre tegnap este eredményhez­ jutott. Tálos detektív és csoportja a betörőket fölkutatta. A betörést hár­man követték el. Kettőt közülök és az orgazdái letartóztatták, a harmadik gonosztevőnek sikerült egérutat venni, a rendőrség azonban ennek is a nyomában van. Az eddig kézrekerültek ezek: Molnár Sándor husz éves szabósegéd és Boda József huszonegy éves asztalossegéd. A harmadik bűnös, Kolozsvári József huszonhárom éves kereskedősegéd. Gyöngyö­sön tartózkodik, a­hová detektívek mentek ki érte. Elfogták még Molnár Sándor édesanyját, öz­vegy Molnár Sándorné, született Bogdán Mária napszámosnőt is, a­ki a fiával együtt a Szövetség­utca 27. szám alatt lakik, és a­kit orgazdasággal vádolnak. A betörők, saját vallomásuk szerint, már augusztus 20-án megkísérelték a lopást. Betörték az egyik ablakot, de akkor zuhogott az eső s abba­hagyták a munkát. A rákövetkező héten figyelték a helyiséget és amikor megtudták, hogy a kirakatot nem őrzi senki, s a helyiségben nem alszanak, el­határozták,­­ hogy még egyszer megpróbálkoznak a betöréssel. Észrevették, hogy a­ Nemzeti Színház bejáró csarnokába nyíló ajtaján a külső kilincs hiányzik. A belső belülről benne van és az ajtóból kiugrik a belső kilincs nyelve. Augusztus 29-én éjszaka tizenegy órakor a betörők megjelentek a Nemzeti Színház előtt. Kolozsvári kilincset hozott magával, melynek segítségével kinyitotta a csar­nokba nyíló és be nem zárt ajtót. Molnár Sándor és Boda József bementek. Bejutottak az elárusító bódéba és néhány perc alatt kiszedték a kirakatból az ékszereket, a­melyeket táskába raktak. Ez alatt az idő alatt Kolozsvári axbódé előtt lesben­ állott.­ 11

Next