Budapesti Hírlap, 1912. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1912-09-05 / 209. szám

BUDAPESTI HÍRLAP (209. sz.) 1912. szeptember 5. / tásügyi és a földmivelésügyi kormány képviseleté­ben. Mikó Bálint ny. főispánt, Benedek Nándor köz­igazgatási birót, a budapesti Székely Egyesület el­nökét, Benedek Eleket, Hermann Antal főiskolai­­tanárt, Taussig B. Hugót, az Agrárbank­ maros­vásár­helyi igazgatóját, Nagy Endrét, a marosvásárhelyi Széchenyi István felsőkereskedelmi iskolák igazga­tóját, Székeli­ Ferenc máv. főfelügyelőt (Debrecen). A székelyföldi főispánok közül Haller János gróf, Udvarhely, Marostorda, Marosvásárhely főispánja jelentette be részvételét, de gyengélkedése miatt­ nem lehetett jelen székely vérei összejövetelén, s így táviratban küldött üdvözletet. Zugó éljenzés tört ki Serényi Béla gróf földművelési miniszter üd­vözlő táviratának fölolvasásakor, ki is meleg hangú táviratban kérte Isten áldását a Székely Társaságok hazafias és hasznos működésére. Az üdvözletek so­rából előkelő tartalmával és melegségével még a Széll Kálmáné magaslott ki. Üdvözlő táviratokat küldtek Sebess Dénes kúriai bíró, Gál Sándor dr. képviselő, Dózsa Ferenc törvényszéki elnök (Torda), Árkai­ Károly, az Országos Közművelődési Egye­sület­ elnöke, a besztercei Székely Társaság, stb. Er­dély magyarságának szíve összedobbant ezen a napon­.­­ Tudni kell, hogy a görög-katolikus magyar püspökség ellen éppen Csik megyében folytatja a leghevesebb küzdelmet a nemzetiségi izgatás, mely­nek lidércnyomása alól ez az intézmény negyven­ezer lelket szabadít föl. E­z az izgatás­ magyarázza meg a kongresszus elején kitört parázs tüntetést. A­mikor Deák Lajos elnöki megnyitója a románokat említette, a csikmegyeiek padsoraiban tomboló kiál­tás zúdult föl: — Nem románok azok, oláhok. És végig a kongresszuson, a­hányszor az elő­adók románokat említették, folyton megújuló közbe­kiáltás követelte az oláh elnevezést, úgy hogy végül ■is az összes előadásokból törölni kellett a román nevet. ■ Deák Lajos elnök megnyitója különben össze­foglalása volt a Székely Társaságok eddig elvégzett és ezután elvégzendő munkájának. Ezekből a társa­ságokból indult ki a földmivelésügyi miniszteri ki­­rendeltség, a székely körvasút, a görög katolikus magyar püspökség agitációja, az "utóbbi Ferences Géza országgyűlési képviselőinek a szamosújvári kon­gresszuson tartott előadásából. Ezek a ma már meg­valósult intézmények, hogy egyéb sikerekről ne te­gyünk most említést, bőven igazolják a Székely Tár­­saságok­ban folyó társadalmi mozgalmak nemzeti jogosultságát a jövőre nézve is. Az elnöki megnyitó az erdélyi magyarság legközelebbi céljaiul a görög­­keleti magyar püspökség, a kereskedelmi miniszté­rium székely­földi kirendeltségének fölállítását, a Csíkszereda-—Mádéfalvi vasúti csatlakozás keresztül­vitelét,, a fejlődésképtelen kis községek egyesíté­sét tűzte­ ki s elsőrangúan fontosnak tartja legalább öt két­fragó-iskola létesítését. A mostani rablógaz­dálkodás folytán, mely már feltartózhatatlan, be­látható időn belül a székelyföldi erdők fája, a nép jelenlegi keresetének főforrása ki­fogy. A fakorszak után csak a kőkorszak, a kő és márványbányák dús kincseinek értékesítése, de kivált földolgozása adhat kenyeret Csik megye népének. Zakariás János előadása A székelykérdés­­és a pénzintézetek egy erősen elterjedt téves hit hamis alapjait ingatta most statisztikai adatokkal bizo­nyítva azt, hogy az erdélyi oláh pénzintézetekkel szemben a magyar pénzintézetek inferioritása csak mese, a­melyet a sok törpe bankon felül az Albina nagyon erős terjeszkedése igyekszik valóra váltani. Zakariás adatai szerint Erdélyben minden egyes lélekre esik a magyarság között 217, a szászok kö­zött 536, az oláhok között 47­48 korona bankbe­tét. Ezzel szemben a magyar pénzintézetek a múlt esztendőben tiszta jövedelmükből 2, a szászok 20, az oláhok 5,23 százalékot áldoztak köz- és kultúr­­célra. Dicséretes kivétel a kolozsvári és marosvá­sárhelyi Közhasznú Takarék. Ez a két intézet tiszta­­jövedelmük 23 százalékát adta közcélra. A felekkel való bánásmódt, a pénzintézeti vezetők szakképzett­ségének fontosságát méltatta még Zakariás előadása, tanulságos, sokszor elszomorító­­összehasonlítás kí­séretében. Végül pedig határozati javaslatot nyúj­tott be arról, hogy az erdélyi pénzintézetek nagyobb­­jai közül néhány a kormány támogatásával jelzálog­­levél kibocsátására jogosult intézetté fejlesztessék, mert a nemzetiségi pénzintézetek térhódításával szemben a verseny csak így vehető föl. Új forrást nyitna meg a székelységnek az idegenforgalom hathatós elősegítése idegenfor­galmi iroda szervezésével. Egész Erdélyben csak Brassó városa tart fönn ilyet, és a közlekedés hiányai­­nak pótlásával. Erről szólott Hankó Vilmos előadása és határozati javaslata, míg László Gyula iparka­marai titkár Csik megye iparának fejlődését ismer­tette. A székelyföld iparának jövője érdekében már­is történt egy nagy jelentőségű kormányintéz­kedés, Böthy László kereskedelemügyi minisz­ter ugyanis elrendelte a négy székely vármegye iparfejlesztő bizottságainak újjászervezését. László Gyula előadása a kereskedelmi miniszteri székelyföldi kirendeltség érdekében indult mozgalom energikus folytatását kívánta, s az e téren eddig is nagy érde­meket szerzett papság és tanítóság, további közremű­ködését az ifjúságnak az ipari pályákra való terelésé­­ben. T. Nagy Imre, a csíki gazda néhány nyomorítság­­aáról szólva, érdekesen ismertette a munkás nép át­alakulásának azt a folymatát, mely szerint a szak­munkás típusa itt is mindinkább fejlődőben van, a mindenhez értő, ezermester székely kézműves pedig kiveszőben. A kongresszus előadásai, javaslatai felölelték az egész székely kérdőt s igy érdemes, jó munkát végeztek abban az irányban, mely a társadalmi agi­táció kötelességének ismeri azt, hogy a kormány ál­tal elvégzendő feladatokat megjelölje. Az előadók által sokszorosan méltatott földművelésügyi székely kirendeltség munkája és a székely kongresszusokkal egyidős, tízéves múltja példa rá, hogy ha a tár­sadalom az Útmutatásban teljesíti kötelességét,­­ a kormány nem tagadja meg támogatását Erdély történelmi hivatása magyarságától. Szász Béla: — A Magyar Jelzáloghitelbank félévi mér­lege. A Magyar Jelzáloghitelbank ma tette közzé félévi mérlegét, mely 3.609.399 korona 91 fillér tiszta nyereséggel zárul, tehát 131.500 koronával nagyobbal, mint a tavalyi félévi mérleg. Ez a fényes eredmény annál szembeszökőbb, mert míg a pénzszűk idő, a­milyen az idei esztendő is, rendesen kedvez a Cré­­d­it mobilier-k kamatjövedelmének, a jelzálogintézet­nek nem kedvez, mert nehézzé, sőt a legtöbb esetben lehetetlenné is teszi a záloglevél elhelyezését. Ha a Magyar Jelzáloghitelbanknak mindazáltal sikerült leküzdeni ezt a nehézséget, sőt a tavalyinál is na­gyobb nyereséget tudott elérni, az tisztára a vezetés, még­pedig elsősorban Széll Kálmán kormányzó ér­deme, a­ki bölcs előrelátásával a kellő időben tudta elhelyezni Párisban az intézet zálogleveleit, még­pedig nettó 33 millió korona értékben. Ez a félévi mérleg biztosítéka annak, hogy az évi mérleg is oly eredménnyel fog zárulni, a­mely csak fokozni fogja a részvényesek elismerését és háláját a kitűnő veze­tés iránt, mert bizonyos, hogy az osztalék meg fog felelni a várakozásnak. A mérlegek adatai ezek: Bevétel: Áthozott nyereség az 1911. évről 867.069 korona 23 fillér. Jutalék a jelzálog- és köz­ségi kölcsönüzletből, nyereség eladott zálogleveleken és községi kötelezőkön és egyéb nyereség 1.528.814 korona 26 fillér. Kamatjövedelem 2,479.354 korona 41 fillér, összesen 4,875.237 korona 90 fillér. Kiadás: Igazgatási és kezelési összes költség 759.880 korona 37 fillér. Adó és illeték 494.010 ko­rona 38 fillér. A felügyelő­bizottság illetménye 11.941 korona 24 fillér, összesen 1,265.837 korona 99 fillér, az 1911. évi nyereségáthozattal együtt a tiszta nyereség 3,609.399 korona 91 fillér, tehát 131.500 koronával több, mint tavaly az első félévben. Az 1911. évi nyereségből áthozott 867.069 ko­rona 23 fillér nélkül a tiszta nyereség 2,742.330 ko­rona 60 fillért tesz s igy a tavalyi első félévnek ál­dozat nélküli 2,659.635 korona 05 fillér tiszta nye­reségét 82.695 korona 63 fillérrel haladja meg. Ez a többlet kizáróan a rendes üzleti bevétel emelkedésé­nek eredménye. Az intézet birtokában levő értékpa­­pirok és különösen a saját kibocsátmányok az 1912. jan. 30-án jegyzetteknél kisebb árfolyamon vetettek föl Az idei első félévben eladott intézeti címletek összege a visszavásárolt mennyiség levonásával, nettó 33 mil­lió koronát ért el. Ebből az összegből 25 millió frank 4 százalékos záloglevelet egy francia csoport vett át, folytatásaként a tavaly ugyane csoport által eszkö­zölt 35 milliós amaz elhelyezésnek, mellyel a Magyar Jelzáloghitelbank első ízben vezetett be magyar zálog-, levelet a francia piacra.­­ A Budapesti Áru- és Értéktőzsde Tagjainak Segítő Egyesülete tegnap tartotta igazgatósági ülését Herzfeld Frigyes elnöklésével. A folyó ügyek elintézése után segítségre szoruló tőzsdetagok részére 450 koronát szavaztak meg. A választmány örömmel vette tudomásul, hogy Wie­ner Mór eddigi 400 koronás alapítványát 1000 koronára emelte föl. Újabban beérkezett adomá­nyok: Kohn Sándor (Páris) az Elek Imre özvegyi alapja javára 500 korona, több tőzsdetag Schwarz Dénes emlékére 200 korona, Sándor Ármin 50 korona, Kalisch Adolf 50 korona, koszorúmegvál­­tásért befolyt 290 korona. •— Olcsóbb a gabona. A helybeli gabona­­tőzsdén, ma nemcsak a határidőpiacon, de a kész­i­­áruvásáron is határozottan lanyha volt az irány­ A határidőpiacon a búza és a rozs 20—20, a ten­geri 12, a zab 30 fillérrel olcsóbbodott, a készáru­vásáron pedig, ahol ma már csak 40.000 mm. búzát vásároltak a malmok, szintén 10—20 fil­lérrel csökkent egy-egy cikk jegyzése. Mivel az időjárás általánosságban keveset javult, sőt megint több helyről érkezett jelentés arról, hogy a tengeri a hűvös és csapadékos időjárás következtében nem­ fejlődik kellőképpen, a mai lanyhaságra éppenség-­­gel nem volt elkészülve a spekuláció. Reggel tud­niillik, bár a külföldi jegyzés inkább lanyha, tar-­ tott árniván vásárolták a búzát és a többi cikket. Hogy tehát később mégis megélénkült a kínálat, annak oka inkább az üzlet technikai helyzetében f­e­­­resendő, a­mennyiben a koszpozíció is nagyon föl­halmozódott. Különösen a kontremin és az osz­trák spekuláció dobott sok árut piacra, mert egyre gyakrabban kolportálják a hírt, hogy utóbbi időben nemcsak a malmok, de magánspekulán­sok is kontremin érdekeltséget vállaltak. A határ­idő búza eladása állítólag korábban vásárolt kész­áru ellenében történt, a­miből arra következtetnek­, hogy akik ilyen tzánsz­áruval rendelkeznek, a ha­táridőpiacon eladott kötéseket készáruban akarják leszállítani a terminusban. A spekulációnak termé­szetesen ma még nincs módjában m­eggyőződni es hit valóságáról, de hogy mégis nyugtalanságot keltett a fölmondó szándékról, már három-négy, héttel a terminus előtt terjesztett, s így kissé való­színűtlennek látszó híresztelés, azt leginkább a mai lanyhaság igazolja. Egyébként a meteorológiai intézet mai jelentése szerint megint hűvös idő és sok helyen csapadék várható, mindazáltal délben a kosz is bonyolított meglehetőseit , jelentékeny, érdekeltségéből. Nemcsak azért, mert a második kéz élénkebb árukínálata alapján állítólag az ar­bitrázs-üzlettel foglalkozó kereskedelem is adott el­ búzát, de abból az okból is, mert’a tengeri és a zab, az utóbbi a külső politikai helyzet várhatói­ alakulásáról való kedvezőbb vélekedés folytán,­ szintén lanyha irányú volt. A búzából akkor mutat­kozott aránylag a legélénkebbnek a­ kínálat, a­mikor kifüggesztették a statisztikai hivatalnak napi kimutatását, a­mely szerint a legutóbbi 24 órában több, mint 100.000 mm. búzát hoztak Budapestre, í j . Új rend az állami faiskoláknál. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter legújabb ren­deletével megváltoztatta az állami faiskolák termé­nyeinek eddigi kiadási módját. Eddig a faiskolák kezelői föl voltak hatalmazva, hogy minden év de­e­cember 1-éig teljes áron maguk adják ki a csemeté­ket a jelentkezőknek, s így alig maradt valami ta­vaszra, azok számára, a­kiknek az állam kedvező­­áron óhajtott juttatni csemetét, így egyfelől elvesz­tették a faiskolák javarészben szociális feladatukat, másfelől káros versenyt okoztak a kereskedelmi fa­­j iskolatulajdonosoknak. Az új rend szerint az ál­­­lami faiskolakezelők eladási joga megszűnik­. A­ki akár teljes, akár kedvezményes áron csemetét akar­ kapni az állami faiskolákból, minden év julius STIUJSA a fővárosi közönség legkedveltebb, esti táp­ja, a­melyet el kell olvasni mindenkinek, a­ki tudni akarja mi történt napközben a főváros­­­­ban és az egész világban• A rikkancs árulja 2 fillérért, de a trafikokban ez kapható ennyiért.­­

Next