Budapesti Hírlap, 1912. október(32. évfolyam, 231-257. szám)

1912-10-01 / 231. szám

BUDAPESTI HÍRLAP (231. sz.) 1912. október 1. , 2 Ámde, a­mennyire a valószínűséggel számolni lehet, a török haderő helyt áll­hat a hajdani szuterének körülfogó tá­madásának, s levetheti-e akkor Anglia és Oroszország a kétszínűség álarcát, s di­kálhat-e kapitulációkat a győzőre? Egyébiránt maga az egyetemes moz­gósítás jellegzetes szimptómák között megy végbe. Szerbia és Bolgárország nyíltan mozgósít, de a provokálás vádját­­Törökországra akarja tolni. Törökor­szágra, a­melyet évek óta provokálnak,­­ a­mely ellen évek óta csöndesen, de cél­tudatosan fegyverkeznek békeszerető nagyhatalmi támogatással. A hódító vágy őszinte beismerését és a fegyverbeszállás imponáló elszántságát hiába keressük akár a bolgároknál, akár a szerbeknél. A védekezésre szorított törökökre hárítják a felelősséget a támadásért, elfelejtve, hogy a török azért siet békét kötni Olasz­országgal, azért koncentrálja haderejét északi határán és azért tartja vissza a Szerbiának szánt hadiszereket, mert biz­tosítania kell határait a nem titkolt be­törő szándék ellen. Ellenben e balkáni hősök egymásban nem bíznak. Montenegrót idegen érdekek ügynökéül vádolják, egymás kezére pe­dig úgy néznek, nehogy az egymás ra­vaszságának essenek áldozatául. A szer­­bek attól tartanak, hogyha a török had­sereg friss erejének­ vetik oda magukat, a bolgárok számára biztosítják a háború eredményét, a bolgárok pedig a szerbek­től várják az iniciatívát. És az esélyeknek ez a hőtejes mérle­­gelése az, a­mi időt ad a hatalmaknak, hogy még az utolsó pillanatban meggon­dolják a balkáni háború kockázatát. A percek gyorsan peregnek a felszított izga­lom ez óráiban, s ha a hatalmak valósá­gos egyetértése villámgyorsasággal ki nem veszi a fegyvert a szemben álló ha­gyományos ellenségek kezéből, ki lesz a megmondhatója, hogy ez egyetértés hiánya nem fog-e végzetes következmé­nyű összetűzésre vezetni ott, a­hol a béke megbontása százezrek életének­­és mil­­liárdokra rugó vagyonnak felelősségter­hes kockáztatásával jár. ikft.***"TM Miniszterek Bécsben. Lukács László miniszterelnök, Hazai Samu báró honvédelmi miniszter, Székely Ferenc igazságügyminiszter, Beöthy Pál és­­Jankovich Béla képviselőházi al­,­elnökök tegnap, Teleszky János dr. pénzügymi­niszter és Tisza István gróf, a képviselőház el­nöke ma reggel Bécsbe érkeztek. Ma délelőtt tizedfél órakor megjelent a Magyar Házban Tisza István gróf és a képviselőház két alelnöke, a­honnan Beöthy László és Székely Ferenc mi­niszterekkel magyar díszruhában a Hofburgba hajtattak. A Hofburgban Beöthy László kereskedelmi, Teleszky János pénzügyminiszter, Beöthy Pál és­­Jankovich­ Béla képviselőházi alelnökök, mint új valóságos belső titkos tanácsosok letet­ték az esküt a király kezébe. Az eskütevés után az új titkos tanácsosokon kívül Lukács László miniszterelnök, Székely Ferenc igazságügymi­niszter és Hazai Samu báró altábornagy, hon­védelmi miniszter jelentek meg audiencián a királynál. Bécsből jelentik meg nekünk: Lukács mi­niszterelnök és Teleszky pénzü­gyminister ép­pen a magyar palotában tanácskoztak, a­mikor a bolgár és szerb mozgósítás híre megérkezett. Hazai honvédelmi minisztert is azonnal értesí­tették róla. A három magyar miniszter egyelőre Bécsben marad. Az interparlamentáris konferencia. A­ Pol. Ért. jelenti: Dessewffy Arisztid, a képviselőház el­nöki tanácsosa, az interparlamentáris magyar cso­port titkára visszaérkezett Génfből, a­hol a magyar csoport képviseletében részt vett a­ szűkebb körű konferencián. Az idén tudvalévően a rendes és szo­kásos nagyobb konferenciát nem tartották meg és csupán bizonyos halaszthatatlan és aktuális ügyek letárgyalására ült össze Centbe az a konferencia, melynek lefolyásáról a magyar csoport képviselője, Dessewffy Arisztid az interparlamentáris konferen­cia magyar csoportjának legközelebb összehívandó ülésében fog beszámolni. Tisza István a királynál. Tisza István gróf, mint Bécsből jelentik, ma délelőtt kihallga­táson jelent meg a király előtt. Az audiencián Tisza kérte, hogy megköszönje a felségnek a Szent István-rend nagykeresztjét és a kihallga­tás nem is terjedt túl ezen a formaságon. Tisza István ma délután látogatásokat tett, azután visszautazott Budapestre. — Tisza István gróf estére hazaérkezett s látogatást tett Berzeviczy Albertnál, a kinél csaknem egy óra hosszáig időzött, csuszára meresztve, csöndes megadással kínló­dott a szájában lévő utolsó tizeddek a száraz pecsenyével, hát a fiatal férj egyezerre csak le­csapta az ujja közül a villát a fehér abroszra, s másik kezével ugyanekkor fölkapta a térdén szétteregetett asztalkendőt és gyorsan megtö­rülvén vele a száját, ezzel az izgatott kijelentés­sel ugrott föl az as­ztaltól: — Nem, lelkem, én ezt nem birom tovább! — Mit, az Istenért? — nyelte le könnyel-. Inn­en most egyszerre az utolsó tizedd­ekát a menyecske. — Talán ross­z a csusza, lelkem? — Eh, dehogy rossz a csusza! — lökte le álltában a tányérja mellé az asztalkendőt a tanár. — A csusza kitűnő, Klári, a csusza ki­tűnő, és éppen ez az oka, édes fiam, hogy én nem tudom nézni tovább ezt a te koplalásodat, angyalom. Nem tudom nézni. (— De nézd, Karcsi!) Hát nem most mondtam, hogy nem tudom nézni? Mit erőszakoskodol, kérlek? Nem megy, élted, fiam, nem megy le a falat a torkomon, hogy én itt telitömjem magamat, mint egy prépost, te pedig, lelkem, azalatt itt koplalj mellettem! (— De mikor a doktor jen...­) Hiszen csak úgy ragyog a szemed az éhségtől!­­ A menyecske nem válaszolt. Csupán az urát nézte, az ő Karcsiját, a­ki most oly ki­mondhatatlanul édes volt így izgatottan és­ két­ségbeesetten az ő dekás­ kurája miatt, hogy sze­rette volna megenni. Jó néhány perc betéteit, a­mig szóhoz tudott jutni a meghatottságtól. ■— Hát mondd ... hát mondd meg ne­kem, Karcsi... (— No mi az? No mi az a lel­kem?) ... hát inkább­ inkább kövér marad­jak, mintsem...­­ — Mintsemhogy ilyen állati módon éhez­zél, lelkem?, Hát termés­zetesen, hogy légy in­kább olyan vastag, akár a hordó, hanem én ezt a ,ezt a koplalást már nem birom ki tovább! A kocka eldőlt. Klári szép szemében meg­csillant a­ köny szivárványa és karját kitárva az ura felé, boldogan szepegte: — Te... te drágá! Hát jó, olyan vastag leszek, mint egy ... mint egy hordó, cs­ak ... csak te egyél jóízűen! "­­ Ettől fogva a Gödy-házaspár az orvosi, re­cept elveinek a föntartásával, vígan falatozta együtt a remek, zsíros pecsenyéket, meg a pom­pás, hizlaló hatású főtt tés­ztákat, a­mely­ utób­biakért mind a kettő egyformán rajongott. Különösen a töltött galamb evett olyan el­szántsággal, mintha sohasem tudhatta volna biztosan, hogy melyik pillanatban kell majd újra elkezdenie a dekás kúrát. Olyan les­zek,­­ ismételgette magában, valahányszor egy-egy pillanatra (mulékony per­­cek, mulékony percek!) úgy érezte, mintha már borzasztóan jóllakott volna, — olyan leszek, mint a hordó, de sebaj: Karcsiért teszem, hogy ő jóízűen tudjon enni, szegény!­­ Aztán ebéd után, a­mikor a tanár ledült kicsinyég szunyókálni a díványra, óvatosan ki­­os­ont a fehér asztal mellől a konyhába, s min­dennap (pedig szegényke néha már igazán alig győzte) lelkiismeretesen lemérte magának a receptben előírt dekás ebédet (­ mert mégsem szabad teljesen abbahagyni a soványító kúrát, n0 ugy­e, no ugy­e, Klári?), és azt is megette. A külügyminiszter és a vezérkari főnök, Bécsből jelentik. A király tegnap dél­előtt Berchtold gróf külügyminisztert és Sche­­mm­a Balázs vezérkari főnököt hosszas kihall­gatáson fogadta. A kihallgatásnak, a külpolitikai helyzetre és különösen a bolgár-török feszült vi­szonyra való tekintettel, rendkívül nagy fontos­ságot tulajdonítanak". A bosnyák tartománygyűlésben Szeraje­­jevóból jelentik. A tart­ományggyülés ad hoc koalíció­jának ma tartott értekezletén a tartománygyűlési pártok, a szerbek kivételével, a­kik az ülésről távol­maradtak, aláírták Bilinszki lovag közös pénzügymi­niszter programját. A szükséges tartománygyűlési munkatöbbség ezzel létrejött. A katolikus kongria kiutalásának késése. A katolikus­ kongnua kiutalásának ké­sedelme címén egyik lap erősen támadja a kul­tuszminisztert, állítván, hogy noha a nem-kato­likus felekezetű lelkészek már megkapták az 1912. évi második felére állami kongruájukat, a katolikus lelkészek a minisztérium késedelmes­sége folytán nem juthatnak a II. félévi kongruá­­hoz. E támadásnak semmi alapja nincsen. Ugyanis az 1908. évi november hónap 24-én kelt és­ Apponyi Albert gróf ellenjegyzésével ki­adott legfelsőbb elhatározás alapján a nagyobb javadalmasok a kongruához való járatásukat félévenként „utólagos részletekben minden év január és julius hónapok els­ő felében tartoznak az adóhivatalok’ útján a középponti állampénz­tárba beszolgáltatni**. Ha tehát az állampénztár utólagosan kapja a hozzájárulást, nem fizethet előzetesen. Ezért a katolikus lelkészekkel a püs­pöki kar körlevelekben tudatta, hogy a kato­likus­ kongrua félévi utólagos részletekben fog fizettetni. Mindazáltal a­ minisztérium módját ej­tette, hogy a katolikus kongrua esedékessége előtt már negyedévvel előbb kiutaltassák. Ez megtörtént eddig és történni fog ezután is. Pallavicini lemondása. Pallavicini György öregróf országgyűlési képviselő, mint egy kőnyomatos jelenti, a magyar vallás- és tanulmányi alapokra fel­ügyelő bizottságban viselt tagsági állásáról lemon­dott. A lemondás, hír szerint, politikai okokból történt. A politikai küzdelem. Budapest, szept. 30. Az elmúlt vasárnapon két nevezetes gyű­lése volt az ellenzéknek: Nagykárolyban és Ko­máromban. "Jelentős­éges e két gyűlés nem csu­pán az o­tt szereplő ellenzéki politikusok szemé­lye miatt, hanem főképp nyilatkozataik okán, melyekről alighanem sok szó esik még a további politikai és parlamenti küzdelem során. A nagykárolyi gyűlésnek'­zopponyi Albert gróf és­ Mezőssy Béla beszédei mellett legfőbb ér­dekessége, hogy ott fejtegették legelőször határo­zott formában az ellenzéki pártok eggyé forrásá­­nak és új párt alakulásának szükségességét. A Justh'-párti Manndorff Géza báró csupán az el­lenzék összeforras­ztását sürgette, a néppárti Szmrecsánnyi György már bejelentette, hogy az ellenzék független nemzeti jogpárt címen egye­sülni­­készül és ehhez az egyesüléshez a válasz­tók támogatását és bizalmát kérte. Apponyi Albert gróf nem szólott ugyan az új pártalakulásról, de méltán kelthet érdeklődést Zichy Aladár grófnak, a hatvanhetes norpárt elnökének abbeli nyilatkozata, hogy most már megérti Apponyi Albertnek a negyvennyolcas párthoz való csatlakozását. Úgy látszik, hogy a nagykárolyi gyűlés a kiinduló pontja annak a további tárgyalásnak, mely az ellenzéki pártok egyesüléséről már hetek óta, sőt talán hónapok óta forgalomban van, s a­melyről a Budapesti Hírlap már több ízben megemlékezett. Az ava­tottak tudni vélik, hogy a beteg Justh Gyula elv­ben már hozzá is járult az egyesülés tervéhez és csupán a programvallás, meg s­zemélyes szem­pontok körül volnának kisebb ellentétek. "Apponyi Albert gróf különben ezúttal is a kérlelhetetlen harcot hirdette. Az ellenzék tak­tikája változhatik- mondotta, de a cél a megsért

Next