Budapesti Hírlap, 1912. október(32. évfolyam, 231-257. szám)
1912-10-01 / 231. szám
BUDAPESTI HÍRLAP (231. sz.) 1912. október 1. , 2 Ámde, amennyire a valószínűséggel számolni lehet, a török haderő helyt állhat a hajdani szuterének körülfogó támadásának, s levetheti-e akkor Anglia és Oroszország a kétszínűség álarcát, s dikálhat-e kapitulációkat a győzőre? Egyébiránt maga az egyetemes mozgósítás jellegzetes szimptómák között megy végbe. Szerbia és Bolgárország nyíltan mozgósít, de a provokálás vádjátTörökországra akarja tolni. Törökországra, amelyet évek óta provokálnak, amely ellen évek óta csöndesen, de céltudatosan fegyverkeznek békeszerető nagyhatalmi támogatással. A hódító vágy őszinte beismerését és a fegyverbeszállás imponáló elszántságát hiába keressük akár a bolgároknál, akár a szerbeknél. A védekezésre szorított törökökre hárítják a felelősséget a támadásért, elfelejtve, hogy a török azért siet békét kötni Olaszországgal, azért koncentrálja haderejét északi határán és azért tartja vissza a Szerbiának szánt hadiszereket, mert biztosítania kell határait a nem titkolt betörő szándék ellen. Ellenben e balkáni hősök egymásban nem bíznak. Montenegrót idegen érdekek ügynökéül vádolják, egymás kezére pedig úgy néznek, nehogy az egymás ravaszságának essenek áldozatául. A szerbek attól tartanak, hogyha a török hadsereg friss erejének vetik oda magukat, a bolgárok számára biztosítják a háború eredményét, a bolgárok pedig a szerbektől várják az iniciatívát. És az esélyeknek ez a hőtejes mérlegelése az, ami időt ad a hatalmaknak, hogy még az utolsó pillanatban meggondolják a balkáni háború kockázatát. A percek gyorsan peregnek a felszított izgalom ez óráiban, s ha a hatalmak valóságos egyetértése villámgyorsasággal ki nem veszi a fegyvert a szemben álló hagyományos ellenségek kezéből, ki lesz a megmondhatója, hogy ez egyetértés hiánya nem fog-e végzetes következményű összetűzésre vezetni ott, ahol a béke megbontása százezrek életénekés milliárdokra rugó vagyonnak felelősségterhes kockáztatásával jár. ikft.***"TM Miniszterek Bécsben. Lukács László miniszterelnök, Hazai Samu báró honvédelmi miniszter, Székely Ferenc igazságügyminiszter, Beöthy Pál ésJankovich Béla képviselőházi al,elnökök tegnap, Teleszky János dr. pénzügyminiszter és Tisza István gróf, a képviselőház elnöke ma reggel Bécsbe érkeztek. Ma délelőtt tizedfél órakor megjelent a Magyar Házban Tisza István gróf és a képviselőház két alelnöke, ahonnan Beöthy László és Székely Ferenc miniszterekkel magyar díszruhában a Hofburgba hajtattak. A Hofburgban Beöthy László kereskedelmi, Teleszky János pénzügyminiszter, Beöthy Pál ésJankovich Béla képviselőházi alelnökök, mint új valóságos belső titkos tanácsosok letették az esküt a király kezébe. Az eskütevés után az új titkos tanácsosokon kívül Lukács László miniszterelnök, Székely Ferenc igazságügyminiszter és Hazai Samu báró altábornagy, honvédelmi miniszter jelentek meg audiencián a királynál. Bécsből jelentik meg nekünk: Lukács miniszterelnök és Teleszky pénzügyminister éppen a magyar palotában tanácskoztak, amikor a bolgár és szerb mozgósítás híre megérkezett. Hazai honvédelmi minisztert is azonnal értesítették róla. A három magyar miniszter egyelőre Bécsben marad. Az interparlamentáris konferencia. A Pol. Ért. jelenti: Dessewffy Arisztid, a képviselőház elnöki tanácsosa, az interparlamentáris magyar csoport titkára visszaérkezett Génfből, ahol a magyar csoport képviseletében részt vett a szűkebb körű konferencián. Az idén tudvalévően a rendes és szokásos nagyobb konferenciát nem tartották meg és csupán bizonyos halaszthatatlan és aktuális ügyek letárgyalására ült össze Centbe az a konferencia, melynek lefolyásáról a magyar csoport képviselője, Dessewffy Arisztid az interparlamentáris konferencia magyar csoportjának legközelebb összehívandó ülésében fog beszámolni. Tisza István a királynál. Tisza István gróf, mint Bécsből jelentik, ma délelőtt kihallgatáson jelent meg a király előtt. Az audiencián Tisza kérte, hogy megköszönje a felségnek a Szent István-rend nagykeresztjét és a kihallgatás nem is terjedt túl ezen a formaságon. Tisza István ma délután látogatásokat tett, azután visszautazott Budapestre. — Tisza István gróf estére hazaérkezett s látogatást tett Berzeviczy Albertnál, a kinél csaknem egy óra hosszáig időzött, csuszára meresztve, csöndes megadással kínlódott a szájában lévő utolsó tizeddek a száraz pecsenyével, hát a fiatal férj egyezerre csak lecsapta az ujja közül a villát a fehér abroszra, s másik kezével ugyanekkor fölkapta a térdén szétteregetett asztalkendőt és gyorsan megtörülvén vele a száját, ezzel az izgatott kijelentéssel ugrott föl az asztaltól: — Nem, lelkem, én ezt nem birom tovább! — Mit, az Istenért? — nyelte le könnyel-. Innen most egyszerre az utolsó tizeddekát a menyecske. — Talán rossz a csusza, lelkem? — Eh, dehogy rossz a csusza! — lökte le álltában a tányérja mellé az asztalkendőt a tanár. — A csusza kitűnő, Klári, a csusza kitűnő, és éppen ez az oka, édes fiam, hogy én nem tudom nézni tovább ezt a te koplalásodat, angyalom. Nem tudom nézni. (— De nézd, Karcsi!) Hát nem most mondtam, hogy nem tudom nézni? Mit erőszakoskodol, kérlek? Nem megy, élted, fiam, nem megy le a falat a torkomon, hogy én itt telitömjem magamat, mint egy prépost, te pedig, lelkem, azalatt itt koplalj mellettem! (— De mikor a doktor jen...) Hiszen csak úgy ragyog a szemed az éhségtől! A menyecske nem válaszolt. Csupán az urát nézte, az ő Karcsiját, aki most oly kimondhatatlanul édes volt így izgatottan és kétségbeesetten az ő dekás kurája miatt, hogy szerette volna megenni. Jó néhány perc betéteit, amig szóhoz tudott jutni a meghatottságtól. ■— Hát mondd ... hát mondd meg nekem, Karcsi... (— No mi az? No mi az a lelkem?) ... hát inkább inkább kövér maradjak, mintsem... — Mintsemhogy ilyen állati módon éhezzél, lelkem?, Hát természetesen, hogy légy inkább olyan vastag, akár a hordó, hanem én ezt a ,ezt a koplalást már nem birom ki tovább! A kocka eldőlt. Klári szép szemében megcsillant a köny szivárványa és karját kitárva az ura felé, boldogan szepegte: — Te... te drágá! Hát jó, olyan vastag leszek, mint egy ... mint egy hordó, csak ... csak te egyél jóízűen! " Ettől fogva a Gödy-házaspár az orvosi, recept elveinek a föntartásával, vígan falatozta együtt a remek, zsíros pecsenyéket, meg a pompás, hizlaló hatású főtt tésztákat, amely utóbbiakért mind a kettő egyformán rajongott. Különösen a töltött galamb evett olyan elszántsággal, mintha sohasem tudhatta volna biztosan, hogy melyik pillanatban kell majd újra elkezdenie a dekás kúrát. Olyan leszek, ismételgette magában, valahányszor egy-egy pillanatra (mulékony percek, mulékony percek!) úgy érezte, mintha már borzasztóan jóllakott volna, — olyan leszek, mint a hordó, de sebaj: Karcsiért teszem, hogy ő jóízűen tudjon enni, szegény! Aztán ebéd után, amikor a tanár ledült kicsinyég szunyókálni a díványra, óvatosan kiosont a fehér asztal mellől a konyhába, s mindennap (pedig szegényke néha már igazán alig győzte) lelkiismeretesen lemérte magának a receptben előírt dekás ebédet ( mert mégsem szabad teljesen abbahagyni a soványító kúrát, n0 ugye, no ugye, Klári?), és azt is megette. A külügyminiszter és a vezérkari főnök, Bécsből jelentik. A király tegnap délelőtt Berchtold gróf külügyminisztert és Schemma Balázs vezérkari főnököt hosszas kihallgatáson fogadta. A kihallgatásnak, a külpolitikai helyzetre és különösen a bolgár-török feszült viszonyra való tekintettel, rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak". A bosnyák tartománygyűlésben Szerajejevóból jelentik. A tartományggyülés ad hoc koalíciójának ma tartott értekezletén a tartománygyűlési pártok, a szerbek kivételével, akik az ülésről távolmaradtak, aláírták Bilinszki lovag közös pénzügyminiszter programját. A szükséges tartománygyűlési munkatöbbség ezzel létrejött. A katolikus kongria kiutalásának késése. A katolikus kongnua kiutalásának késedelme címén egyik lap erősen támadja a kultuszminisztert, állítván, hogy noha a nem-katolikus felekezetű lelkészek már megkapták az 1912. évi második felére állami kongruájukat, a katolikus lelkészek a minisztérium késedelmessége folytán nem juthatnak a II. félévi kongruához. E támadásnak semmi alapja nincsen. Ugyanis az 1908. évi november hónap 24-én kelt és Apponyi Albert gróf ellenjegyzésével kiadott legfelsőbb elhatározás alapján a nagyobb javadalmasok a kongruához való járatásukat félévenként „utólagos részletekben minden év január és julius hónapok első felében tartoznak az adóhivatalok’ útján a középponti állampénztárba beszolgáltatni**. Ha tehát az állampénztár utólagosan kapja a hozzájárulást, nem fizethet előzetesen. Ezért a katolikus lelkészekkel a püspöki kar körlevelekben tudatta, hogy a katolikus kongrua félévi utólagos részletekben fog fizettetni. Mindazáltal a minisztérium módját ejtette, hogy a katolikus kongrua esedékessége előtt már negyedévvel előbb kiutaltassák. Ez megtörtént eddig és történni fog ezután is. Pallavicini lemondása. Pallavicini György öregróf országgyűlési képviselő, mint egy kőnyomatos jelenti, a magyar vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő bizottságban viselt tagsági állásáról lemondott. A lemondás, hír szerint, politikai okokból történt. A politikai küzdelem. Budapest, szept. 30. Az elmúlt vasárnapon két nevezetes gyűlése volt az ellenzéknek: Nagykárolyban és Komáromban. "Jelentőséges e két gyűlés nem csupán az ott szereplő ellenzéki politikusok személye miatt, hanem főképp nyilatkozataik okán, melyekről alighanem sok szó esik még a további politikai és parlamenti küzdelem során. A nagykárolyi gyűlésnek'zopponyi Albert gróf és Mezőssy Béla beszédei mellett legfőbb érdekessége, hogy ott fejtegették legelőször határozott formában az ellenzéki pártok eggyé forrásának és új párt alakulásának szükségességét. A Justh'-párti Manndorff Géza báró csupán az ellenzék összeforrasztását sürgette, a néppárti Szmrecsánnyi György már bejelentette, hogy az ellenzék független nemzeti jogpárt címen egyesülnikészül és ehhez az egyesüléshez a választók támogatását és bizalmát kérte. Apponyi Albert gróf nem szólott ugyan az új pártalakulásról, de méltán kelthet érdeklődést Zichy Aladár grófnak, a hatvanhetes norpárt elnökének abbeli nyilatkozata, hogy most már megérti Apponyi Albertnek a negyvennyolcas párthoz való csatlakozását. Úgy látszik, hogy a nagykárolyi gyűlés a kiinduló pontja annak a további tárgyalásnak, mely az ellenzéki pártok egyesüléséről már hetek óta, sőt talán hónapok óta forgalomban van, s amelyről a Budapesti Hírlap már több ízben megemlékezett. Az avatottak tudni vélik, hogy a beteg Justh Gyula elvben már hozzá is járult az egyesülés tervéhez és csupán a programvallás, meg személyes szempontok körül volnának kisebb ellentétek. "Apponyi Albert gróf különben ezúttal is a kérlelhetetlen harcot hirdette. Az ellenzék taktikája változhatik- mondotta, de a cél a megsért