Budapesti Hírlap, 1912. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1912-11-10 / 266. szám

BUDAPESTI HÍRLAP (266. sz.) 1912. november 1X. 7 uralom elismerésére. Sok albán törzset lefegy­vereztek. Prizrent önként adták át az albánok. A bevonuló szerbeket nagy ovációval fogadták. Hadfi Rifaat polgármester sót és kenyeret nyúj­tott át Zsifkovics szer­­ tábornoknak, a­kit biz­tosított, arról, hogy a törökök és az albánok Ilis alattvalói lesznek Szerbiának. A tábornok azt felelte, hogy a szerb hadsereg szabadságot, ha­ladást, egyenlőséget hoz minden felekezetnek. Rieka, nov. 9. Gyakova elfoglalása a törökök lanyha el­­lentállása mellett történt, a szerb tüzérség tá­mogatásával, mely Prizrenből jött segítségül. A montenegróiak csak csekély veszteséget szen­vedtek. A törökök é­s az albánok oldalán na­gyobb veszteség volt. Bor­am Kora és Riza bég török parancsnokok Krasznice felé menekültek. Vukotics tábornok táborkarával Velike­ Szecsa­­neban­­van. Számos albán a montenegrói vezér­karnál önkéntesnek jelentkezett, mire a Bojana folyóhoz küldték őket. Szkutari bombázása. Rieka, nov. 9. Tegnap folytatták Szkutari bombázását ostromágyukkal. Ideérkezett hírek szerint a vá­rosban nagy a pánik. A katolikusok a székes­egyházba menekültek, a­hol Sereghi érsek is je­len volt. A montenegrói tüzérség a legjobb szán­dék mellett­­sem igen kímélheti az egyes speciá­lis épületeket, mert külsőleg nehezen különböz­tethetők meg. Szkulariban az összes szükségleti cikkek ára rendkívül emelkedett. A francia kon­zul azt az utasítást kapta kormányától, hogy a francia állampolgárokkal és esetleges védencei­vel hagyja el a várost. Kattara, nov. 9. (Saját tudósítónktól.) Eddig meg nem erő­sített magántáviratok szerint a montenegróiak Szkutari mellett nagy vereséget szenvedtek Esszád basától. A mulisszorok Daniid herceg hadoszlopát fenyegetik. Uj fegyverszállítmány. Belgrád, nov. 9. (Saját tudósítónktól.) Tegnap este három uszályhajón száznegyven vagyon fegyver és mu­níció érkezett­ ide. Az árut Bécsben rakták hajóra. A görögök. Szaloniki kapitulációja. Atén, nov. 9. Az aténi távirati iroda jelenti: A kormány­nak Szaloniki elfoglalását illető kérdésére Pal­­lisz tábornok, a király katonai táborkarának főnöke Gidából ma reggel 3 óra 30 perckor föl­adott távirattal a következőket jelenti. A királyhoz a trónörököstől érkezett közlés szerint a szaloniki térparancsnok csü­törtökön este eléje ment a trónörökösnek és felajánlotta neki a város átadását. A trónörö­kös azt kívánta, hogy a kapuk előtt álló had­sereg tegye le a fegyvert és Karaburnu erőd­del adja meg magát, a­mire tegnap reggeli határidőt adott. A trónörökös kijelentette, hogy ha e feltételeket nem fogadják el, meg­kezdi a bombázást. Patlisz tábornok hozzáteszi: Reggel 7 óra­­10 perckor ágyúlövéseket hallottunk. Kevéssel a határidő lejárta előtt történt ez. Arra következ­tettünk, hogy a város valószínűen megadta ma­gát. A trónörököstől azonban nem kaptuk e h­it megerősítését, de a király az én jelenlétemben a Vardar-hídon gyalog ment át, mert a vasút a híd megrongálódása következtében nem köz­lekedhetett. Atén, nov. 9. (Hivatalos.) Szaloniki kapitulációját teg­nap este írták alá a Karaburnu erőd kapitulá­ciójával együtt. Ezzel kapcsolatban 25.000 török megadta magát a görögöknek. Atén, nov. 9. A hadügyminisztérium Konstantin trón­örökös főparancsnoktól Szaloniki kapituláció­jának részleteiről a következő jelentést kapta: Az egész tegnapi nap folyamán a görög hadsereg átrcel az Axiosz (Vardár) folyón. Az angol, francia, német és osztrák és magyar fő- Konzul Szaloniki helyőrségi parancsnokával,és Takszim­ basával, a török hadsereg parancsno­kának helyettesével a lepszini főhadiszálláson kerestek föl engem, hogy a város és a hadsereg kapitulációja felől indítványaikat elém terjesz­­szé­k. Azt kérték, hogy az egész hadsereg megtart­hassa fegyverét azzal a kötelezettséggel, hogy a háború befejezéséig semleges marad. Én nem egyeztem bele, hanem conditio sine qua non-nak követeltem a fegyverek kiadását, és csak azt az engedményt tettem, hogy a fegyvereket a háború befejezése u­tán visszakapják. A végleges válaszra reggeli hat óráig volt határidejük. Valóban ma reggel öt órakor Szaloniki főparancsnoka egy diplomáciai ügyvivő kíséretében újra megjelent nálam új indítványokkal, melyek szerint hozzá­járult a fegyverek kiadatásához, de kérte, hogy ezekből ötezer fegyverrel, melyek a rekruták kiképzésére vannak szánva, kivételt tegyünk. Mivel ehhez hozzá nem járultam, a nevezettek újólagos két órai határidőt kérve, eltávoztak, hogy a főparancsnokkal értekezzenek. Minthogy e határidő lejártáig vedaszt nem kaptam, étren­dez­lem az előnyomulást, mely reggel kilenc óra­kor megkezdődött. Midőn csapataink az ellenség előőrseihez közeledtek, Takszim basa délután fél öt órakor egy tisztet küldött hozzám levéllel, melyben kijelentette, hogy a feltételeket elfo­gadja. Ennek folytán megszüntettem az előnyo­mulást és a fegyverek átadásáról és a város kapi­tulációjáról szóló jegyzőkönyv elkészítésére két tisztet küldtem hozzá. Atén, nov. 9. (Aténi távirati iroda.) Konstantin trón­örökös főparancsnok a szaloniki török tiszteknek megengedte, hogy oldalfegyverüket megtartsák, ha becsületszóval kötelezik magukat, hogy a mos­tani háborúban többé részt nem vesznek. Angol hajóraj Szalonikibne. Málta, nov. 9. A­llibernia, Britannia, Commonwealth és Dominion nevű sorhajók, valamint a Black, Prince és Chamberlain cirkálók utasítást kap­tak, hogy azonnal induljanak Máltából és men­jenek a keleti kikötőkbe. Máltában ez idő sze­rint néhány torpedózuzón kívül hadihajó nincs is. Málta, nov. 9. (Reuter.) A hadihajók váratlanul gyors elutazását Szaloniki kapitulációjával magyaráz­zák. Azt hiszik, hogy a hajók Szalonikiba mennek. A flotta útja. London, nov. 9. (Saját tudósítónktól.) A Daily Chronicle jelentése szerint a görög flotta a Marica balpart­ján csapatokat szállított partra, egyrészt azért, hogy a Dardanellákban lévő erődítéseket meg­támadja, másrészt pedig azért, hogy flottájának szabad utat biztosítson Konstantinápolyig. A gö­rögök egyesülni akarnak a bolgárokkal, hogy azután együtt nyomuljanak előre Konstantiná­poly ellen. Ausztria és Magyarország balkáni érdekei. Követünk Belgrádban. Belgrád, nov. 9. Ugrón osztrák és magyar követ ma dél­után Budapestről visszatért. Szerb fölfogás. Belfrrád, nov. 9. (Saját tudósítónktól.) A politikai körök izgatottan tárgyalják az osztrák és magyar saj­tónak állásfoglalását az alessziói és durazzói ki­kötők dolgában. Ezek a körök azt mondják, hogy Szerbiát óriási áldozatai följogosítják arra, hogy tengeri kikötőt követeljen. Az albánok, a­kik nem csatlakoztak a szövetséges államok­hoz, épp úgy, mint a törökök, a balkáni népek fejlődésének ellenségei. Az albánokért való ál­lásfoglalás éppen olyan, mint a törökökkel való szimpátia és nemcsak Szerbiának, hanem vala­mennyi szövetségesnek ellenkezésével talál­koznék. Belgrád, nov. 9 A Mali Journal ma reggeli számában a balkáni helyzetről írva, a következőket mondja: Szerbiának megvan minden joga arra, hogy Albániát magához csatolja, minthogy az albán makszoros szerbek, akár tetszik Berchtold grófnak, akár nem. Szerbia semmi körülmények között nem fogja elejteni egy, az Adriai-tengerben levő kikötőre való igényét. S ha a hármas­ szövetség államai egymással szolidári­san Szerbiának jogos követelései ellen foglalnak állást, erre az a válaszunk, hogy Szerbia nem fog ez esetben egyedül állami, hanem a balkán-szövetségben erős és biztos támogatást fog nyerni- Óva intjük Ausztria és Magyarországot, hogy csak egy pilla­natra is figyelmen kívül hagyja jogainkat- A hármas antant Szerbia mellett. Pétervár, nov. 9. (Saját tu­dósitónktól.) Az orosz kormány, a­mely nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy Szerbia adriai kikötőt kapjon, Angliával és Franciaországgal megegyezett abban, hogy Szerbia eme kívánságának megvalósítását nem szabad megakadályozni. Angol értesülés: London, nov. 9. (Saját tudósítónktól.) A­ politikai érdeklődés homlokterében az osztrák és magyar, valamint szerb viszony kérdése áll. A Times jelentése szerint a hármas antant hatalmai ebben a kérdésben még nem foglaltak vég­legesen állást. Ugyane lap párisi jelentése szerint odavaló diplomáciai körökben Ausztria és Magyar­­ország viselkedését nem tartják engesztelhetetlen­nek s azt hiszik, hogy a monarkia mégis hozzá fog járulni ahhoz, hogy Szerbia valamelyik adriai ten­geri kikötőt megkapja, talán Szan­ Giovanni di Me­­diát, de a várost montenegrói szuverenitás alá kell helyezni. A Daily Telegraph szerint nem annyira Ausz­tria és Magyarország, mint inkább Olaszország van az ellen, Zrong Szerbia az Adriai tengeren kikötőhöz jusson. Ausztria és Magyarország ebbe még beletö­rődnék, mert tudja, hogy Szerbia így is a monarkia érdekkörében maradna, de Olaszország semmi szín olajt sem akar beleegyezni abba, hogy az Adriai tengeren egy új hatalom jelenjen meg, különösen Ausztria és Magyarország érdekszférája alatt. San Giuliano olasz külügyminiszter éppen ezt az állás­pontot hangoztatta nyomatékosan Berlinben. A va­lóságban tehát nem is annyira osztrák és magyar­szerb, mint inkább olaszszerb bonyodalomról van szó. Franciaország közvetítése. Bulin, nov. 9.­­ (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai körük­ből jelentik, hiogy Franciaország élénken óhajtja, hogy a szerb-osztrák és magyar viszály, tudás békésen intéződjék el. Franciaország­i Bolgár nyilatkozat. Sztara-Zagora, nov. 9. (Saját tudósít­ónktól.) Bobcsev képviselő, a kormánypártnak egyik vezére egy újságíró­nak ezt mondta: — Nagy győzelmeket arattunk. A háború katonailag be van fejezve és most az a kérdés támad, hogy mi történjék? Úgy tudom, hogy a szövetségesek megegyeztek a zsákmány fölosz­tásáról. Ebben az az alapelv vezeti őket, hogy a törököknek ki kell takarodniuk Európából. Nem bánjuk, ha Konstantinápolyt és Szalonikit sza­bad városokká változtatják át nemzetközi kor­mányzással, de minden egyéb a miénk, mert vérünkkel szereztük meg. Meg akarjuk mutatni a világnak, hogy mi vagyunk a Balkán jövője és a macedóniai reformokat keresztül fogjuk vinni. Az új Bolgárország vasúti tervét már el­készítettük, a küszlendilz kumanovói vonalat legközelebb ki fogjuk építeni, de legelsősorban a Dunát az Égei-tengerrel összekötő vasutat akarjuk megvalósítani. Ebből Ausztria és Ma­gyarország fogja a legnagyobb hasznot húzni. Mi bolgárok a legnagyobb szimpátiával viselke­dünk Ausztria és Magyarország iránt, és ha ez a monarkia nem okoz nekünk nehézségeket, akkor mi tárt karokkal fogunk eléje járulni. Szögyény nagykövet véleménye. Berlin, nov. 9. (Saját tudósítónktól.) A Tageblau­ jelen­tése szerint Szögyény-Marich László gróf osz­trák és magyar nagykövet ma azt a reményét fejezte ki, hogy a balkáni bonyodalmat sikerülni fog újabb háború nélkül, békésen elintézni.

Next