Budapesti Hírlap, 1912. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1912-11-10 / 266. szám

1912. november 10. BUDAPESTI HÍRLAP (266. sz.) egy pár órára felügyelet alatt bemenjenek Konstan­­tinápolyba. Ránk is férne. Nem tudunk semmiről sem, a mi azóta a világban történt s tizennyolc nap alatt háromszor feküdtünk ágyban. végre nem lehet Hekuba, hogy az egyházi auto­nómia köpenye alatt uj magyar- és államellenes szervezetek az ország békéjét zavarják.­ ­ Nemzetiségi tót evang. egyház. Budapest, nov. 9. Még nem egészen bizonyos ugyan, hogy a rizerbek, bolgárok és crnagorcok hadi diadalait Nagybulgária, Nagyszerbia és Nagycrnagora szer­vezése fogja-e közvetetlenül nyomon követni, de azért a régi szláv álmok tarka képei a mi nemze­tiségi tótjainkat máris csalogatják s oly remény­ségeket támasztanak bennük, a melyekhez ez ország magyarságának is valamelyes köze van. A magyarországi ág. hitv. evang. egyház haj­dani főfelügyelője, dicső emlékezetű Zay Károly gróf, emez egyházi méltóságában azt a célt tűzte ki működése elé, hogy a magyar nyelvet és ma­gyar szellemet a vegyes nyelvű (magyar, német, tót) evang. egyházban megszilárdítsa. E célból 1841-ben és 1845-ben egyetemes gyűlést hivott egybe zayugróci kastélyába, a­hol azután az úgy­nevezett zayugróci iskolai terv jött létre, mely nemcsak a tanítói anyagot állapította meg az evan­gélikus iskolákban, hanem azt is elrendelte, hogy a tanítás nyelve a felsőbb tanintézetekben a ma­gyar legyen. És hogy protestáns egyházban a magyarság túlsúlyát és befolyását minden időkre biztosítsa, a két protestáns egyház egyesülésének eszméjét vetette föl, a végből gyűlést is tartott Pesten a két egyház vezér férfiaival s akkor nem mondották ki ugyan az egyesülést, de határozatban kinyilatkoztatták, hogy a két protestáns egyház között lényeges külömbség nincsen. Zay Károly gróf hazafias törekvéseit a nem­zetiségi evangélikus tótok még ma is kárhoztatják s hogy a magyarság befolyását elkerüljék, ma már arra törekszenek, hogy elszakadjanak a magyar­országi egyetemes evangélikus egyháztól és külön tót evangélikus egyházat szervezzenek. Ez a kérdés — írja a Szlovensky Deníxik című tót napilap — nem új. A cél világos: a magyar urak még a hitközségeknél is ki akarják szorítani a tót nyelvet a maga autonóm jogaiból. Az egyházi törvényszékeket teljesen megmagyaro­­sítják; a lelkészt a magyarosítás őrévé teszik; a tót tanítási nyelvet egyre szűkebb határok közé szorítják; külön egyházi törvénnyel a budapesti tót evangélikus egyházat meg akarják szüntetni s milliós vagyonát a magyar egyháznak odaadni. Ezekkel a javaslatokkal szemben állást kell fog­­lalniok a tótoknak, de a küzdelem rendkívül nehéz lesz. A magyarság túlnyomó többségével szemben az egyetemes gyűlésen semmit sem érhetnek el a tótok s igy csak egy m­ód marad hátra a tót egy­házak és jogaik megmentésére. Kiválni az egye­temes egyházból és külön lót egyházat szervezni. Persze, üldözni fogják a tótokat a kiválás szándékáért is inkább, mint valaha, az bizonyos. Ámde jobb bizonytalanságban lenni egy-két évig, mint egész életen át rabszolgának maradni és a gyermekeket és unokákat is erre a rabszolgasorsra kárhoztatni. Áldozatokat emlegetnek? Hát mikor a bolgárok a törökök ellen háborúba indultak, hogy megszabaduljanak tőlük, vájjon számoltak-e kislelkűen a hozandó áldozatokkal? Liptó megyében az áldozatra kész­tót­ nép egy év alatt félmillió koronát adakozott iskolai célokra; ez a tót nép egyéb áldozatoktól sem fog megijedni, ha szó lesz arról, hogy a tótok is emberek, nem pedig állati páriák. Eddig a tót lap eszmemenete.­­ Talán szükségtelen is külön bizonyítgatnunk, hogy ennél a tervezett kiválásnál tisztán tót nem­zetiségi motívumok játszanak közre. Magyarország görögkeleti egyházaiban a vallás és a nyelv (román, szerb) annyira összeforrott, hogy ez egyházak auto­nómiájának bő takarója alá a legagresszívebb nemzetiségi törekvések elbújhatnak, míg az evan­gélikus tótoknál csak úgy, mint a katolikusoknál, a magyarsággal közös egyházi szervezet hathatós ellenőrzője a nemzetiségi törekvéseknek. Hát ettől az ellenőrzéstől akarnak szabadulni a nemzetiségi evangélikus tótok, mikor a magyarokkal közös egyetemes egyháztól kiválni készülnek s ezért jól sejti a tót lap cikkírója, hogy ez a kiválás, de még inkább a tót evangélikus egyház szervezése néminemű akadályokba fog ütközni, még pedig nemcsak az első sorban érdekelt evangélikus egy-­­­ház, hanem az állam részéről is, a­melynek elv a Testnevelési akadémia. Budapest, nov. 9. A bel- és külpolitikai zűrzavarok között szinte észrevétlenül, visszhang nélkül nyújtotta be a föld­művelési miniszter nagyfontosságú törvényjavaslatát a totalizatőr-törvény módosításáról. Azt mondja ki e javaslat, hogy ezentúl a totalizatőr jövedelméből két százalékkal többet vonnak le és az így nyert összeget a testi nevelés céljaira fogják fordítani. Mintegy nyolc­­százezer korona várható az új adóból, olyan összeg, mely ha helyesen használják föl, óriás, nem is álmo­dott léptekkel fogja előre vinni a magyar testnevelés ügyét. Az egész magyar sportközönség, az ifjúság és mindenki, a­ki az ifjúság ügyeit szívén viseli, őszinte hála érzetével gondol Serényi Béla gróf földművelés­ügyi miniszterre, Zichy János gróf kultuszminiszterre és Hazai Samu báró honvédelmi miniszterre, a­kik megértették Gerendán György dr. eszméjének kor­szakalkotó jelentőségét és egy csapásra megvetették szegényes viszonyok között tengődött testi nevelésünk alapját.­­Ámde ez a tekintélyes anyagi erő csak akkor fog értékes gyümölcsöt teremni, ha hivatott emberek útmutatása mellett, egységes és céltudatos testnevelő politika eszközévé tesszük. Évtizedekre előregondoló, pontosan kidolgozott program nélkül föl-fölbukkanó és időnként változó célokra szétforgácsolva, több kárt lehet csinálni vele, mint hasznot. Az első és leg­fontosabb teendő tehát egy ily program megalkotása. Magában a kultuszminisztériumban is külön ügyosz­tályt kell szervezni a testnevelés ügyének intézésére. A testnevelés kérdései annyira elütök a kultusztárca egyéb ügyeitől, annyira speciális ismereteket kíván­nak, oly jelentőségűek, hogy külön, egységes szelie­z­­ben, a dologhoz értő, vele szívvel és lélekkel foglal­kozó férfiak által való intézése elkerülhetetlenül szükséges. De föltétlenül szükség van egy tanácsadó fó­rumra is. Egy testnevelési tanács lesz fölállítandó, mely minden igazán jogos igényt kielégít, de a mel­lett nem olyan monstrum, mely saját­ nagysága miatt mozdulni sem tud. Egy ilyen tanács tervezete most is ott van a miniszter asztalán, de ez ellen a különböző sportszövetségek súlyos kifogásokat tettek. A legfőbb kifogás az volt, hogy sohasem volt módjuk hivatalosan ahhoz hozzászólani és aggodalmaikat előadni. Egy ankét, a­melyen ez megtörténhetik, kétségtelenül tisztázná az ellentéteket és játék volna az egyébként helyes elveken alapuló törvénytervezet­nek mindenkit kielégítő alakot adni, különösen ez idő szerint, a­mikor a különböző testnevelő elvek között kevesebb az ellentét, mint valaha. Az új jövedelem felhasználása tekintetében a sportkörök, azt hisszük, igen élénk tévedésben van­nak. Egy sportlap például attól fél, hogy az egész pénz céllövészetre fog fölhasználtatni és igy ezt­ is a hadügy inosokja nyeli el. Éppen az ellenkezője áll. A honvédelmi miniszter egyenesen lemondott a maga részéről a többi testnevelő-név javára és a céllövés fontos ügyét saját tárcája terhére kívánja továbbra is istápolni. De alkalmasint tévednek azok is, a­kik azt hiszik, hogy e nagy összeget szét fogják az egyes sportszövetségek és klubok között osztani. Ily pénz­összeggel gyors és kézzelfogható eredményt csak ak­kor érhetünk el, ha nem forgácsoljuk szét. Az első és legfontosabb feladat egy testnevelési főiskola fölállítása Az egész sportkérdést az iskolánál kell meg­fogni. A testi nevelés követelményeit össze kell egyeztetni a pedagógia és az orvosi tudomány köve­telményeivel Meg kell adni időben és alkalomban a testi nevelésnek mindazt, a­mire szüksége van, de­­ kell arra ügyelni, hogy az ne essék a tanulás vagy az egészség rovására. A kié az iskola, azé az élet Az iskola révén irányíthatjuk egész sportéletünk fejlődését. Ahhoz azonban, hogy az iskolát kezünkben tarthassuk, képzett testnevelő tanárokra van szükségünk. A testnevelő tanárképzésnek főiskolai jelleget kell adni, hogy a testnevelés tanára tanulmányok­ban és képzettségben erkölcsi és anyagi helyzetében ne álljon a többi tantárgy tanárai mögött Az iskolai testnevelés alapja hazánkban a tornázás. Az a kérdés, hogy melyik a legjobb torna­rendszer, még nincs eldöntve. Azt tudjuk, hogy a né­met tornarendszer teljesen elavult, azt is megállapít­hatjuk, hogy a svéd rendszer a maga merevségében nem illik teljesen a mi ifjúságunk vérmérsékleté­hez. A testnevelő főiskola hivatása lesz megtalálni a leghelyesebb, legalkalmasabb tornarendszert, át­venni az idegen vívmányokat, de átszűrni a mi ma­gyar lelkünkön. Napfény, tiszta levegő, nemes versengés: ezek az atlétika éltető elemei. Nagyszerű feladat lesz a test és jellemképzés e pompás fegyvereit az iskolai testnevelésben fölhasználni. A székesfőváros elindult ez után. Nem csoda, hisz polgármesterünk az atlé­tikai elvek legfőbb vezére. Lépése óriási haladás, korhadt falak ledőlése, avult elvek porbahullása, mégis óvatos, a legkonzervatívebb pedagógust is megnyugtató. Ez a legjobb bizonysága annak, hogy a szabadtéri sport zászlóvivői mily féle gonddal ér­vényesítik elveiket, ha iskoláról van szó. A vívás az ideg- és akaratképzés legtökélete­sebb alapja. Az ifjúság rajong érte, de szereti és értékeli minden modern testnevelő pedagógus.. A vívó megtanul látni, akarni és cselekedni. Hideg­vér, türelem, számítás, a kellő pillanat megraga­dása és akkor energikus, céltudatos cselekvés: eb­ből áll a vívás. Mintha magát az életet látnák ma­gunk előtt. A vívás intenzív művelése is bizonyára egyik fő feladata lesz az új főiskolának. De egy modern testnevelőnek minden sport­hoz értenie kell. Úszás, birkózás, labdarúgás, kor­csolya, ródli és a játék minden faja végtelenül be­cses eszköze a helyesen értelmezett nevelésnek. Egészségtan, élettan és anatómia, ezenkívül a többi orvosi tudomány elemeinek ismerete alapvető kelléke annak, a­ki testi neveléssel akar foglalkozni. Félreértés ne essék. Nem az iskolaorvost akarja pó­tolni a testnevelés tanára, nem sarlalánkodni akar az orvosi tudomány terén, hanem saját szakmabeli tudását alapozza meg és mélyíti az emberi szervezet és működése alanos ismeretével. Pedagógia, nevelés-történet, lélektan, különö­sen a gyermekélektan új tudománya a modern testnevelő ismereteinek másik sarkköve. Mind­ehhez járulnának azok a tárgyak, melyeket minden tanár­nak ismerni kell, úgy mint nyelvünk, irodalmunk, történetünk ismerete és más hasonlók. Bőséges anyag lesz ez arra a három vagy négy esztendőre, a­melyet a tanulni vágyó ifjúság a testnevelő-akadémián fog tölteni. Ez az intézmény lesz alapja nemcsak az iskolai testi nevelésnek, de egész sportéletünknek is. Éven­­kint egész sereg, minden sporthoz alaposan értő tanár fog szerteszéledni az országban. A magyar tanár sohase látta betöltődnek a maga hivatását az iskola szűk falai között, hanem hivatásának tekin­tette, hogy a tudomány kincseit szétszórja társa­dalmi működésében is. Bizonyára így fog tenni a testnevelés tanára is. Kezébe veszi a felnőttek sport­ját is. Egyesületet alakít, megtölti modern sport­­szellemmel, teljes tudását és lelkesedését állítja az ügy szolgálatába, a mellett mint igazi pedagógus, óvakodni fog minden túlzástól. Minő perspektívája nyílik így sportéletünk­nek. Az elhanyagolt vidék pezsgő életre kel. Egész­séges munka tölti be az országot. Az iskola és élet karöltve jár. Céltudatos, egységes, erős sportpolitika viszi előre a magyar testnevelés ügyét. Nincs és nem lehet sürgősebb teendője köz­­oktatásügyi kormányunknak a testi nevelés terén, mint a testnevelő-főiskola fölállítása. TÁVIRATOK. Szögyény nagykövet jubileuma. Berlin, nov. 9. (Saját tudósítónktól.) Ma van Szögyény-Alarich László gróf osztrák és magyar nagykövet nagyköveti működésének hu­szadik évfordulója. Ez alkalomból a lapok me­leg hangon emlékeznek meg a nagykövet sike­res munkásságáról, a ki mint uralkodójának és a német császárnak bizalmasa, egyik tényezője volt a szövetséges viszony megszilárdulásának. A Nordd. Alig. Ztg. mai számában ezt írja: Szí­ves szerencsekivonatok közben üdvözöljük a ki­váló diplomatát, a­ki két évtizeden keresztül Berlinben, mint a német-osztrák és magyar szó- 9

Next