Budapesti Hírlap, 1912. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1912-11-10 / 266. szám
1912. november 10. BUDAPESTI HÍRLAP (266. sz.) egy pár órára felügyelet alatt bemenjenek Konstantinápolyba. Ránk is férne. Nem tudunk semmiről sem, a mi azóta a világban történt s tizennyolc nap alatt háromszor feküdtünk ágyban. végre nem lehet Hekuba, hogy az egyházi autonómia köpenye alatt uj magyar- és államellenes szervezetek az ország békéjét zavarják. Nemzetiségi tót evang. egyház. Budapest, nov. 9. Még nem egészen bizonyos ugyan, hogy a rizerbek, bolgárok és crnagorcok hadi diadalait Nagybulgária, Nagyszerbia és Nagycrnagora szervezése fogja-e közvetetlenül nyomon követni, de azért a régi szláv álmok tarka képei a mi nemzetiségi tótjainkat máris csalogatják s oly reménységeket támasztanak bennük, a melyekhez ez ország magyarságának is valamelyes köze van. A magyarországi ág. hitv. evang. egyház hajdani főfelügyelője, dicső emlékezetű Zay Károly gróf, emez egyházi méltóságában azt a célt tűzte ki működése elé, hogy a magyar nyelvet és magyar szellemet a vegyes nyelvű (magyar, német, tót) evang. egyházban megszilárdítsa. E célból 1841-ben és 1845-ben egyetemes gyűlést hivott egybe zayugróci kastélyába, ahol azután az úgynevezett zayugróci iskolai terv jött létre, mely nemcsak a tanítói anyagot állapította meg az evangélikus iskolákban, hanem azt is elrendelte, hogy a tanítás nyelve a felsőbb tanintézetekben a magyar legyen. És hogy protestáns egyházban a magyarság túlsúlyát és befolyását minden időkre biztosítsa, a két protestáns egyház egyesülésének eszméjét vetette föl, a végből gyűlést is tartott Pesten a két egyház vezér férfiaival s akkor nem mondották ki ugyan az egyesülést, de határozatban kinyilatkoztatták, hogy a két protestáns egyház között lényeges külömbség nincsen. Zay Károly gróf hazafias törekvéseit a nemzetiségi evangélikus tótok még ma is kárhoztatják s hogy a magyarság befolyását elkerüljék, ma már arra törekszenek, hogy elszakadjanak a magyarországi egyetemes evangélikus egyháztól és külön tót evangélikus egyházat szervezzenek. Ez a kérdés — írja a Szlovensky Deníxik című tót napilap — nem új. A cél világos: a magyar urak még a hitközségeknél is ki akarják szorítani a tót nyelvet a maga autonóm jogaiból. Az egyházi törvényszékeket teljesen megmagyarosítják; a lelkészt a magyarosítás őrévé teszik; a tót tanítási nyelvet egyre szűkebb határok közé szorítják; külön egyházi törvénnyel a budapesti tót evangélikus egyházat meg akarják szüntetni s milliós vagyonát a magyar egyháznak odaadni. Ezekkel a javaslatokkal szemben állást kell foglalniok a tótoknak, de a küzdelem rendkívül nehéz lesz. A magyarság túlnyomó többségével szemben az egyetemes gyűlésen semmit sem érhetnek el a tótok s igy csak egy mód marad hátra a tót egyházak és jogaik megmentésére. Kiválni az egyetemes egyházból és külön lót egyházat szervezni. Persze, üldözni fogják a tótokat a kiválás szándékáért is inkább, mint valaha, az bizonyos. Ámde jobb bizonytalanságban lenni egy-két évig, mint egész életen át rabszolgának maradni és a gyermekeket és unokákat is erre a rabszolgasorsra kárhoztatni. Áldozatokat emlegetnek? Hát mikor a bolgárok a törökök ellen háborúba indultak, hogy megszabaduljanak tőlük, vájjon számoltak-e kislelkűen a hozandó áldozatokkal? Liptó megyében az áldozatra késztót nép egy év alatt félmillió koronát adakozott iskolai célokra; ez a tót nép egyéb áldozatoktól sem fog megijedni, ha szó lesz arról, hogy a tótok is emberek, nem pedig állati páriák. Eddig a tót lap eszmemenete. Talán szükségtelen is külön bizonyítgatnunk, hogy ennél a tervezett kiválásnál tisztán tót nemzetiségi motívumok játszanak közre. Magyarország görögkeleti egyházaiban a vallás és a nyelv (román, szerb) annyira összeforrott, hogy ez egyházak autonómiájának bő takarója alá a legagresszívebb nemzetiségi törekvések elbújhatnak, míg az evangélikus tótoknál csak úgy, mint a katolikusoknál, a magyarsággal közös egyházi szervezet hathatós ellenőrzője a nemzetiségi törekvéseknek. Hát ettől az ellenőrzéstől akarnak szabadulni a nemzetiségi evangélikus tótok, mikor a magyarokkal közös egyetemes egyháztól kiválni készülnek s ezért jól sejti a tót lap cikkírója, hogy ez a kiválás, de még inkább a tót evangélikus egyház szervezése néminemű akadályokba fog ütközni, még pedig nemcsak az első sorban érdekelt evangélikus egy-ház, hanem az állam részéről is, amelynek elv a Testnevelési akadémia. Budapest, nov. 9. A bel- és külpolitikai zűrzavarok között szinte észrevétlenül, visszhang nélkül nyújtotta be a földművelési miniszter nagyfontosságú törvényjavaslatát a totalizatőr-törvény módosításáról. Azt mondja ki e javaslat, hogy ezentúl a totalizatőr jövedelméből két százalékkal többet vonnak le és az így nyert összeget a testi nevelés céljaira fogják fordítani. Mintegy nyolcszázezer korona várható az új adóból, olyan összeg, mely ha helyesen használják föl, óriás, nem is álmodott léptekkel fogja előre vinni a magyar testnevelés ügyét. Az egész magyar sportközönség, az ifjúság és mindenki, aki az ifjúság ügyeit szívén viseli, őszinte hála érzetével gondol Serényi Béla gróf földművelésügyi miniszterre, Zichy János gróf kultuszminiszterre és Hazai Samu báró honvédelmi miniszterre, akik megértették Gerendán György dr. eszméjének korszakalkotó jelentőségét és egy csapásra megvetették szegényes viszonyok között tengődött testi nevelésünk alapját.Ámde ez a tekintélyes anyagi erő csak akkor fog értékes gyümölcsöt teremni, ha hivatott emberek útmutatása mellett, egységes és céltudatos testnevelő politika eszközévé tesszük. Évtizedekre előregondoló, pontosan kidolgozott program nélkül föl-fölbukkanó és időnként változó célokra szétforgácsolva, több kárt lehet csinálni vele, mint hasznot. Az első és legfontosabb teendő tehát egy ily program megalkotása. Magában a kultuszminisztériumban is külön ügyosztályt kell szervezni a testnevelés ügyének intézésére. A testnevelés kérdései annyira elütök a kultusztárca egyéb ügyeitől, annyira speciális ismereteket kívánnak, oly jelentőségűek, hogy külön, egységes szeliezben, a dologhoz értő, vele szívvel és lélekkel foglalkozó férfiak által való intézése elkerülhetetlenül szükséges. De föltétlenül szükség van egy tanácsadó fórumra is. Egy testnevelési tanács lesz fölállítandó, mely minden igazán jogos igényt kielégít, de a mellett nem olyan monstrum, mely saját nagysága miatt mozdulni sem tud. Egy ilyen tanács tervezete most is ott van a miniszter asztalán, de ez ellen a különböző sportszövetségek súlyos kifogásokat tettek. A legfőbb kifogás az volt, hogy sohasem volt módjuk hivatalosan ahhoz hozzászólani és aggodalmaikat előadni. Egy ankét, amelyen ez megtörténhetik, kétségtelenül tisztázná az ellentéteket és játék volna az egyébként helyes elveken alapuló törvénytervezetnek mindenkit kielégítő alakot adni, különösen ez idő szerint, amikor a különböző testnevelő elvek között kevesebb az ellentét, mint valaha. Az új jövedelem felhasználása tekintetében a sportkörök, azt hisszük, igen élénk tévedésben vannak. Egy sportlap például attól fél, hogy az egész pénz céllövészetre fog fölhasználtatni és igy ezt is a hadügy inosokja nyeli el. Éppen az ellenkezője áll. A honvédelmi miniszter egyenesen lemondott a maga részéről a többi testnevelő-név javára és a céllövés fontos ügyét saját tárcája terhére kívánja továbbra is istápolni. De alkalmasint tévednek azok is, akik azt hiszik, hogy e nagy összeget szét fogják az egyes sportszövetségek és klubok között osztani. Ily pénzösszeggel gyors és kézzelfogható eredményt csak akkor érhetünk el, ha nem forgácsoljuk szét. Az első és legfontosabb feladat egy testnevelési főiskola fölállítása Az egész sportkérdést az iskolánál kell megfogni. A testi nevelés követelményeit össze kell egyeztetni a pedagógia és az orvosi tudomány követelményeivel Meg kell adni időben és alkalomban a testi nevelésnek mindazt, amire szüksége van, de kell arra ügyelni, hogy az ne essék a tanulás vagy az egészség rovására. A kié az iskola, azé az élet Az iskola révén irányíthatjuk egész sportéletünk fejlődését. Ahhoz azonban, hogy az iskolát kezünkben tarthassuk, képzett testnevelő tanárokra van szükségünk. A testnevelő tanárképzésnek főiskolai jelleget kell adni, hogy a testnevelés tanára tanulmányokban és képzettségben erkölcsi és anyagi helyzetében ne álljon a többi tantárgy tanárai mögött Az iskolai testnevelés alapja hazánkban a tornázás. Az a kérdés, hogy melyik a legjobb tornarendszer, még nincs eldöntve. Azt tudjuk, hogy a német tornarendszer teljesen elavult, azt is megállapíthatjuk, hogy a svéd rendszer a maga merevségében nem illik teljesen a mi ifjúságunk vérmérsékletéhez. A testnevelő főiskola hivatása lesz megtalálni a leghelyesebb, legalkalmasabb tornarendszert, átvenni az idegen vívmányokat, de átszűrni a mi magyar lelkünkön. Napfény, tiszta levegő, nemes versengés: ezek az atlétika éltető elemei. Nagyszerű feladat lesz a test és jellemképzés e pompás fegyvereit az iskolai testnevelésben fölhasználni. A székesfőváros elindult ez után. Nem csoda, hisz polgármesterünk az atlétikai elvek legfőbb vezére. Lépése óriási haladás, korhadt falak ledőlése, avult elvek porbahullása, mégis óvatos, a legkonzervatívebb pedagógust is megnyugtató. Ez a legjobb bizonysága annak, hogy a szabadtéri sport zászlóvivői mily féle gonddal érvényesítik elveiket, ha iskoláról van szó. A vívás az ideg- és akaratképzés legtökéletesebb alapja. Az ifjúság rajong érte, de szereti és értékeli minden modern testnevelő pedagógus.. A vívó megtanul látni, akarni és cselekedni. Hidegvér, türelem, számítás, a kellő pillanat megragadása és akkor energikus, céltudatos cselekvés: ebből áll a vívás. Mintha magát az életet látnák magunk előtt. A vívás intenzív művelése is bizonyára egyik fő feladata lesz az új főiskolának. De egy modern testnevelőnek minden sporthoz értenie kell. Úszás, birkózás, labdarúgás, korcsolya, ródli és a játék minden faja végtelenül becses eszköze a helyesen értelmezett nevelésnek. Egészségtan, élettan és anatómia, ezenkívül a többi orvosi tudomány elemeinek ismerete alapvető kelléke annak, aki testi neveléssel akar foglalkozni. Félreértés ne essék. Nem az iskolaorvost akarja pótolni a testnevelés tanára, nem sarlalánkodni akar az orvosi tudomány terén, hanem saját szakmabeli tudását alapozza meg és mélyíti az emberi szervezet és működése alanos ismeretével. Pedagógia, nevelés-történet, lélektan, különösen a gyermekélektan új tudománya a modern testnevelő ismereteinek másik sarkköve. Mindehhez járulnának azok a tárgyak, melyeket minden tanárnak ismerni kell, úgy mint nyelvünk, irodalmunk, történetünk ismerete és más hasonlók. Bőséges anyag lesz ez arra a három vagy négy esztendőre, amelyet a tanulni vágyó ifjúság a testnevelő-akadémián fog tölteni. Ez az intézmény lesz alapja nemcsak az iskolai testi nevelésnek, de egész sportéletünknek is. Évenkint egész sereg, minden sporthoz alaposan értő tanár fog szerteszéledni az országban. A magyar tanár sohase látta betöltődnek a maga hivatását az iskola szűk falai között, hanem hivatásának tekintette, hogy a tudomány kincseit szétszórja társadalmi működésében is. Bizonyára így fog tenni a testnevelés tanára is. Kezébe veszi a felnőttek sportját is. Egyesületet alakít, megtölti modern sportszellemmel, teljes tudását és lelkesedését állítja az ügy szolgálatába, a mellett mint igazi pedagógus, óvakodni fog minden túlzástól. Minő perspektívája nyílik így sportéletünknek. Az elhanyagolt vidék pezsgő életre kel. Egészséges munka tölti be az országot. Az iskola és élet karöltve jár. Céltudatos, egységes, erős sportpolitika viszi előre a magyar testnevelés ügyét. Nincs és nem lehet sürgősebb teendője közoktatásügyi kormányunknak a testi nevelés terén, mint a testnevelő-főiskola fölállítása. TÁVIRATOK. Szögyény nagykövet jubileuma. Berlin, nov. 9. (Saját tudósítónktól.) Ma van Szögyény-Alarich László gróf osztrák és magyar nagykövet nagyköveti működésének huszadik évfordulója. Ez alkalomból a lapok meleg hangon emlékeznek meg a nagykövet sikeres munkásságáról, a ki mint uralkodójának és a német császárnak bizalmasa, egyik tényezője volt a szövetséges viszony megszilárdulásának. A Nordd. Alig. Ztg. mai számában ezt írja: Szíves szerencsekivonatok közben üdvözöljük a kiváló diplomatát, aki két évtizeden keresztül Berlinben, mint a német-osztrák és magyar szó- 9