Budapesti Hírlap, 1912. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1912-11-13 / 268. szám
8 BUDAPESTI HÍRLAP (26. sz.) » 1912. november 13. rosi tanácsnak a sebesültek családtagjainak támogatására. Uj szerb rendjel. Belgrád, nov. 12. Mint a Stampa jelenti, Hatalmas Dusán névvel új rendjelet alapítanak, mellyel tiszteket és közlegényeket az ellenséggel szemben tanúsított vitézségért fognak megjutalmazni. A szerbek kegyetlenkedése. Lemészárolt arnóták. London, nov. 12. (Saját tudósítónktól.) Egy Szerbiából viszszaérkezett diplomata a következőket közli aDaily Cronicle-ben: Tisztek és katonák és jól értesült magánszemélyek is egybehangzóan jelentették nekem, hogy a szerbek az arnótákat lemészárolják. Lamanc és Üszküb között kétezer, Prisztina körül ötezer arnótát mészároltak le, üszküb bevétele után erős szerb őrjáratokat küldtek a környékre, amelyek az arnóta falvakat meggyújtották és a lakosságot meggyilkolták. Épp igy jártak el házkutatásoknál is, ahol az albánokat, akár találtak náluk fegyvert, akár nem, kíméletlenül megölték. Az utolsó éjjelen, a melyet Üszkübben töltöttem, egy szerb őrjárat harmincnyolc arnótát agyonlőtt s holttestüket a folyóba dobta. Tisztek beszélték nekem, hogy a környéken a folyók tele vannak holttestekkel. Meghívtak engem, hogy vegyek részt egy ilyen őrjáraton s azt mondták, hogy nagyon szép dolgokat fogok látni. A szerbek azt mondják, hogy a mohamedán albánokat ki kell irtani, ez a leghatásosabb eszköz a nyugalom biztosítására. Albán vád. Hétfőn este számos albán utazott Fiumén keresztül Bécsbe, hogy az albán komité ott időző tagjait a legutóbbi napok eseményeiről informálják. Az albán urak egyike, Kot Dibra, volt tengerészkapitány, jelenleg nagykereskedő, ezt mondta egy laptudósítónak: — A szerbek és montenegróiak a legvadabb módon ki akarják irtani az albán népet. Ez a népség megrészegedett eddigi sikereitől és nemcsak a szlávok által lakott területet akarja elfoglalni, hanem az albán tengerpart is kellene neki, hogy megvethesse a lábát az Adrián. A szabadságharcosok — mert így nevezik magukat — békába akarnak verni bennünket, és hogy könnyebben elbánhassanak népünkkel, az albán területet föl akarják osztani egymás között. Mi, akik régebben lakjuk az Adria partjait, mint a szlávság a Balkánt, majd egy évezrede harcolunk fajunk föntartásáért. A velencések uralma alatt volt a legjobb dolgunk, azok respektálták jogainkat, nem úgy, mint a törökök és délszlávok, akik itt és Dalmáciában szinte megéltek bennünket. Ez a magyarázata annak, hogy a török uralom alatt sok albán Délolaszországba, Szicíliába, Kalábriába és Pugliába költözött és az olasz királyság kebelében élő három-négyszázezernyi testvérünk nagy része megőrizte nyelvét is. — A szerbek jól tudják, hogy mi, akik a törökök és olaszok alatt is megmaradtunk albánoknak, kemény dió lennénk nekik, mert bennünket nem lehetne egyhamar elszlávosítani. Ez a vértől ittasult királygyilkos nép most ennek tudatában olyan tettre vetemedett, amely páratlanul áll a világhistóriában. Úgy akarnak tőlünk megszabadulni, úgy akarják fajunkat kiirtani, hogy a vad szerb és montenegrói katonák naponta ezrével öldösik és agyonlövöldözik a békés, a háborúban részt sem vevő albánokat, hogy egy se maradjon közülünk hírmondónak, hogy azután a gazdátlan Albániát ők foglalhassák el. Nem kételkedem, hogy a legelső alkalommal ugyanezt fogják tenni a velük együtt harcoló malisszorokkal, akik nem külön törzs. Ők is albánok, de Albánia hegyes vidékéről valók és a malisszor szó hegyi lakót jelent. A könnyen fanatizálható és kisebb értelmiségű hegyvidéki albánokat a török uralom ellen való szabadságharcra lázította föl két demagóg, a montenegróiak és a szerbek által megfizetett Sokol Batzi és Mirash Luza. És ezek az ostoba emberek most azt gondolják, hogy az albán szabadságért verik a törököt. Európának nem szabad tűrnie, hogy minket elpusztítsanak. Az olaszországi albánok kormányuknál interveniálnak, mi csoportosan utazzuk be Európát, de megteszi kötelességét az Amerikában élő több százezer albán is, akik közül különösen Faik Konitza és Fám Nosti befolyásos albánok informálják a helyzetről az amerikai kormányokat. Amerikából különben jelentékeny anyagi támogatást is fogunk kapni, épületben kárt tett és több embert megsebesített. A helyzet ismerői szerint a helyőrség nem tarthatja magát sokáig. Bizonyossággal híre jár, hogy a taraboszi védelmi csapatok egy része a további ellenállás kilátástalanságára való tekintettel tegnap reggel menekülni kezdett. A török előőrsök azonban a szökevényeket kényszerítették, hogy visszatérjenek a Taraboszra. Ez alkalommal több szökevény megsebesült. Berlin, nov. 12. A Wolff-ügynökség jelenti Riekából: Vukotics tábornok a Gyakova körüli arnótákat teljesen meghódította. Vukotics útban van Szkutari felé az ostromló sereg megerősítése végett. Egy szerb hadcsapat Zsifkovics tábornok vezetésével szintén útban van, hogy Szkutarinál támogassa a montenegróiakat. Kattara, nov. 12. (Saját tudósítónktól.) Montenegró katonai helyzete Szkutari előtt kedvezőtlenre fordult. Esszád basa a montenegróiakat három napi harc után Belai-ig visszavetette. A nagy hótömegek és a Bojána kiáradása szinte lehetetlenné teszik az élelmezést. Nem igaz az a hír, hogy a montenegróiak Mediát és Alessziót megszállották. A montenegrói főhadiszálláson nagyon el vannak kedvetlenedve a hadjáratban beállott veszteglés miatt. Cetinje, nov. 12. (Saját tudósítónktól) Rjekából nagy menynyiségrű ostromló ágyút visznek a szkutari harctérre s most már azt hiszik, sikerrel fog a montenegróiak ostroma járni. Szkutariban nagy az élelmiszerhiány s a lakosság éhezik. A török katonai raktárakból csak a mohamedán lakosságnak adnak élelmet s ezért azt hiszik, hogy a keresztények föl fognak lázadni. Szkutari ostromát a nagy havazás és a Drin folyó áradása igen megnehezítik. London, nov. 12. A’ steuter-ügynökség jelenti Riekából: Szkutari bombázását tegnap este ismét megkezdték. A törökök a legmagasabb pozíciókra vonultak vissza. Élelmiszerhiány és hózivatar miatt este megkísérelték hadállásaik elhagyását, de a montenegróiak visszaűzték őket. A király tegnap Antiváriba utazott. A montenegrói Stt. Rieka, nov. 12. Szkutari tegnapi és mai bombázásáról érkezett magánjelentések szerint a bombázás sok A görögött. Szaloniki bevétele. Atén, nov. II. Zsófia trónörökös-asszony a Mykali nevű szállítógőzös fedélzetén Szalonikba utazott. Az idegen katonai attasék a trónörökös meghívására ma Szalonikiba utaznak. Atén, nov. 11. Ma érkezett ide Szalonikiból az első távirat. A trónörökös mellé beosztott táviró-főnök adta föl, aki 25 távirótiszt és a táviratozáshoz szükséges különféle anyag küldését kérte és közölte, hogy a megszállott vidék több pontján a távirópóznákat fölgyújtották. Az epiruszi görög sereg. Atén, nov. 11. Az aténi távirati iroda jelenti: Szapundszakisz tábornok táviratozza Artából. Hadseregünk ma megszállta Penle-Pighadia helységet és erődjét, valamint a szomszédos helységeket. Az ellenség, melyet üldözőbe vettünk, visszavonult a Pente-Pisadia körüli magaslatokra, melyeket a Káni-Kravasz—Pente-Pigadia közti országút ural. Ellenséges ütegek a magaslatokról hatástalan tüzelést kezdtek, mely hosszabb szünetekkel egész nap tovább tart. Atén, nov. 12. (Saját tudósítónktól) Szapundszakisz tábornok jelenti: Az epiruszi Anogi mellett vívott több napi harcokban százhuszonnégy görög és tizenöt krétai katona megsebesült. A törökök vesztesége igen nagy. A törökök által Prevézamellett elsülyesztett Adália torpedóhajót angol matrózok kiemelték. A hajó teljesen sérületlen, mert parancsnoka a hidrans kinyitása által okozta a hajó elsülyedését. A torpedóhajó új neve Nikopolisz lesz. Lefoglalt német hajó. Atén, nov. 12. Az aténi távirati iroda jelenti: A Tenedosz nevű német gőzöst, melyen nyolcvanegy utas volt, egy görög torpedónaszád lefoglalta és a Pireuszba vitte. A nagyhatalmai*: A feékeközvetítés. Páris, nov. 12. A Havas-ügynökségnek Szófiából jelentik: Az osztrák és magyar kormány hir szerint beleegyezett abba, hogy Törökország mediációs kérelmének közvetítésénél a többi hatalomhoz csatlakozik. A nagyhatalmak képviselői utasítást kaptak, hogy a szövetkezeti államoknál a kellő pillanatban teendő együttes lépések tekintetében folytassák a kölcsönös érintkezést. Rieka, nov. 12. Montenegrói politikai körökben meg vannak győződve arról, hogy Törökország és a balkáni államok között már a legközelebbi napokban konkrét béketárgyalások fognak kezdődni. Angol-orosz konfliktus. London, nov. 12. (Saját tudósítónktól) A Daily Telegraphnak jelentik Párisból: Oroszország valószínűen követelni fogja a Dardanellákon való szabad átmeneteit. Anglia ezt a követelést nem támogathatja s ebből könnyen származhat angol-orosz konfliktus. Franciaország óvatossági intézkedései. Berlin, nov. 12. (Saját tudósítónktól) A Voss Zo.-nak jelentik Párisból: Bizonyos jelek mutatják, hogy Franciaország kezd katonai óvatossági intézkedéseket tenni. Páris különböző katonai bizottságai üléseket tartanak, amelyeken bizonyos, esetleg szükséges katonai intézkedésekről tárgyalnak. A kormány elhatározta, hogy háború esetében a veteránokra bízza a belső biztossági szolgálatot és az idegenek felügyeletét. Románia és a háború. Budapest, nov. 12. A balkáni háború s a nyomában járható külpolitikai bonyodalmak erősen foglalkoztatják a bukaresti román sajtót is. Szemelvényeket közlünk itt azokból az újságcikkekből, amelyek a háborúval és Romániának Magyarországhoz és Ausztriához való viszonyával foglalkoznak s amelyek azt bizonyítják, hogy a kormánypárti újságok a románok érdekeit párhuzamosaknak látják a kettős monarkia érdekeivel, az ellenzéki lapok viszont a délszláv szövetség felé kacsintgatnak s arról ábrándoznak, hogy ha Románia is beállott volna a szövetségbe ötödiknek, és úgy kikerekíthette volna határait, — esetleg Erdéllyel, írja egyik-másik, — mint ahogy most Bulgária, Szerbia és Görögország teszi. A kormányhoz közel álló bukaresti Epoca című újság november 9-iki számában foglalkozik Berchtold gróf expozéjával s a magyar ellenzéki újságoknak Berchtold gróf ellen intézett támadásaival. Különös, — írja — hogy éppen a Justhhoz közel álló lapok azok, amelyek oly ellenséges indulattal viseltetnek a románok iránt, holott éppen Justh az, aki leghangosabban követeli az általános választói jog behozatalát, szóval ennek a románokra való kiterjesztését is. Ez mutatja legjobban a Justhék demokratizmusának az őszinteségét és hogy milyen sors vár a románokra, hogy ha Justhéknak sikerülne hatalomra kerülni. A sovén magyar lapoknak arra a megjegyzésére, hogy ha Romániának kompenzáció kellett, miért nem szövetkezett a balkáni államokkal? az a megjegyzésünk, hogy várjon tetszett volna-e Ausztria és Magyarországnak, hogy ha Románia a Balkán államokkal szövetkezett volna? A sovén magyar lapok kirohanása csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy nincsen politikai érzékük és hogy nem ismerik Magyarország érdekeit, mert Magyarországnak semmi sincs annyira érdekében, mint egy hatalmas Románia. A bukaresti Seara, amely Ugyancsak a román kormány intencióit közvetíti, a külügyi helyzettel foglalkozva, a többek közt ezt írja: Berchtold expozéjának Romániára vonatkozó része következtében a magyar sajtó egy részünkről nem várt rohamot intéz Románia és a románok ellen. Ez nem lep meg bennünket, mert tudjuk jól, hogy egyes magyar politikusok, akik a legnagyobb befolyást gyakorolják a közvéleményre, a legnagyobb gyűlölettel viseltetnek minden iránt, ami román. Tudomásunk van arról, hogy a kormánynak hivatalos és félhivatalos orgánumai is azt írják, hogy Berchtoldnak azt vetik szemére, hogy expozéjában jobban védte Románia, mint Magyarország érdekeit.