Budapesti Hírlap, 1912. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1912-11-26 / 279. szám

1912. november 26. BUDAPESTI HÍRLAP (279. sz.) mindössze 531 koleraeset volt, köztük 247 halálos kimenetelű. Csataldzsa és Konstantinápoly között a lakosok több falut a kolerától való félelmükben el­hagytak. A kolera Szan-Sztefánóban a menekülők és sebesültek között egyre terjed. Szófia, nov. 24. A megtartott bakteriológiai vizsgálat megálla­pította, hogy a néhány nap előtt koleragyanús tüne­tek között megbetegedett katona valóban ázsiai ko­lerában szenved. A beteg állapota javul. A kórház, a­melyben fekszik, szigorúan elkülöníttetett. Rögtön megtörtént minden intézkedés a járvány tovább­terjedésének megakadályozására. Sem Szófiában, sem Bulgáriában más koleragyanus eset nem fordult elő. Paris, nov. 24. A Temps külön tudósítója Konstantinápolyból jelenti: Az angolok által vezérelt egyiptomi vörös félhold tagjai, kik a csataldzsai csatasorban tartóz­kodnak, jelentik, hogy a szigorú egészségügyi intéz­kedések folytán a koleraesetek száma az egész had­seregben az utolsó napokban napi háromezerről napi százra apadt.­ ­ A szerbek. A monasztiri csata. Belgrád, nos’. 24. A monasztiri csatáról ma kimerítő jelentés ér­kezett. E szerint a törököknek Monasztir előtt há­rom hadtestük és két önálló hadosztályuk volt. A nyugati szárnyat az 5. hadtest alkotta D­avid basa parancsnoksága alatt, mely megszállva tartotta a területet Gopestől 1150 méter magasságig. A Fethi basa vezetése alatt álló török centrum (7. hadtest) a Crnobok—Kukorocen—Resen-vonalon állott. A keleti szárnyon a Trno—Karajana—Novaki közti téren a 6. hadtest állott Zekki basa vezetésével. A két önálló hadosztályból álló tartalék Sveta­ Nedeljá­­nál állott. A szerb csapatok a küzdelemben a Cserna jobb partja mentén fejlődtek ki. A folyó az áradás­tól helyenként nyolcszáz méter szélességet ért el. A megszilárdított pozíciókban álló török tüzérség védte a folyam átkelését. A török tüzérség itt nagy veszteséget okozott a szerbeknek. A szerb katonák­nak csípőig kellett a vízben járni. Az első napon a szerbek átkeltek a Csernán és kétszáz méterre megközelítették a török sáncokat. A reá következő éjjel Vasica ezredes ezrede ostromolta az első török pozíciókat és ez által lehetővé tette a szerb előnyo­mulást. A második napon a szerb Morava-hadosz­­tály az északnyugati török pozíciókat forszírozta, hogy a törökök elől elzárja az Okridába való visz­­szavonulást A nap folyamán az egyik hadosztály­nak sikerült az 1150 méter magaslatot elfoglalni.­­A következő napon elkeseredett küzdelem fejlődött ki a Narzia magaslatnál és a szerb hadosztálynak sikerült elfoglalni az Okridába vivő utat. Minthogy a törökök félig permanens és tábori erődítésekben voltak elsáncolva, a szerb csapatok is kénytelenek voltak mellvédeket fölhányni és lépésről-lépésre kö­zeledtek a török állásokhoz, m­íg végre véres küz­delem fejlődött ki. A negyedik csatanap előtti éj­szakán az 5. török hadtest egy hadosztályú tüzér­séggel Florina felé vonult vissza, reggelre azonban a szerb lovasság és gyalogság üldözőbe vette és Medjadannál legyőzte. A negyedik napon Dsavid basa hadteste kétségbeesett kísérletet tett, hogy Okri­dába áttörjön. E hadtest heves küzdelem után futva Perisztera felé vonult vissza, miközben a szerb lo­vasság nagy veszteséget okozott a törököknek. Maga Dsavid basa a Prespa-tó felé menekült és jelenleg annak környékén rejtőzködik. Fethi pasa Rézén felé vonult vissza, a­hol a Nedics-csapatok egy ez­rede teljesen megverte. Fethi maga elesett a küz­delemben. A monasztiri csata ötven kilométer szé­les területen folyt le s rendkívül véres és elkesere­­dett volt. Magánértesülések szerint a harctéren 17.000 török holttest és 30.000 török sebesült maradt hátra. A szerb csapatoknak 2000 halottjuk és szá­mos sebesültjük volt. Mind a két fél halálmegvetés­sel küzdött. Belgrád, nov. 24. Mint Uszkübből jelentik, a szerb csapatok a Beznánál elesett egykori belgrádi török követ, Fethi basa holttestét, katonai pompával eltemették. A szerbek előnyomulása. Belgrád, nov. 25. (Saját tudósítónktól.) A szerb csapatok bevet­ték Okridát és Strugát minden ellenállás nélkül. A szerb főhadiszállás azzal a kérdéssel fordult a gö­rögökhöz, vájjon kaphatnak-e a szerb csapatok Gö­rögországból élelmiszert. A görög király távirati után a legnagyobb készséggel ajánlotta föl a déli szerb sereg élelmezését. A belgrádi várban levő török fog­lyok között feketehimlő-járvány tört ki, melynek tovaterjedése ellen minden intézkedést megtettek. Vasárnap három kisebb halotthamvasztó-készülék érkezett meg Belgrádiba; a készülékeket nyomban a hadiszínhelyre szállították. A montenegróiak: Szkutari ostroma. Rieka, nov. 25. Vasárnap korán reggel Szkutari felől erős ágyudörgést lehetett hallani. Hir szerint a török védelmi ütegek erősebben léptek akcióba. Mon­tenegrói oldalon is erősebb mértékben kezdték meg újból a hadműveleteket. Kattaró, nov. 25. (Saját tudósítónktól.) Szkutariban Esszád basa huszonhatezer emberrel rendelkezik. A vá­ros három hónapra van eleséggel ellátva. A Tarabos védelmi művei nagyon jó karban van­nak, itt is bőven van eleség és hadiszer. Csak fűtőanyag nincsen s a hideg igen nagy. A mon­­tenegróiak újra megkezdték a város­ és a Tara­­bos-hegy bombázását, de teljesen eredmény nél­kül. Szkutariban fölszedtek sok olasz szárma­zású gránátot, a­mely pukkadás nélkül csap be a városba. A gránátok nagyon régiek és az olasz kormány ajándékából valók. Haditanács, Rieka, nov. 25. Miklós király tegnap este Antiváriból ide visz­­szaérkezett. Ma délelőtt hosszabb haditanácsot tar­tott a várban Martinovics és Vukotics tábornokokkal. Az egész elmúlt éjjel hallatszott a török ütegek ágyú­zása Tarabosra és Szkutari többi magaslataira. A montenegrói tüzérség hallgatott, nyilván azért, hogy lövőanyagát kímélje. Minden jel szerint a monte­­negróiak komolyabb vállalkozása áll küszöbön, hogy a harctér eme részében esetleg végleges dön­tést idézzenek elő. A görögött. Mitiléne megszállása. Atén, nov. 25. Az égei flotta főparancsnokának közlése s­zerint a cirkáló hajóraj parancsnoka Mitiléne szigetén megszállta Pimarit és letartóztatta a török tisztviselőket. A lakosság körében nagy a lelkesedés. Az Égei-tengeren borzasztó vihar dühöng. Atén, nov. 25. Az aténi távirati iroda jelenti. A tengerészeti minisztérium közlése szerint a mitilénei török hely­őrség a Bolyva körüli falvakba vonult vissza. Teg­napelőtt a török katonák, a­kik Jeni-Limani ma­gaslatai mögött rejtőztek, lövöldöztek a Velesz és Niki torpedózúzó matrózaira, a­kik partra szálltak, hogy vizet vigyenek a hajóra. Néhány ágyúlövés elég volt a törökök szétszórására. Kiosz megszállása, London, nov. 25. A fleuter-ügynökség jelentése szerint a gö­rögök megszállották Kiosz szigetét. összeesküvés a török fogoly tisztek közt. Atén, nov. 25. Az aténi távirati ügynökség jelenti: A szaloniki görög hatóságok a fogoly török tisztek között komoly összeesküvésnek jöttek nyomára. Az összeesküvésnek az lett volna a célja, hogy a jelenlegi helyzeten vál­toztasson. A török tisztek az átadási jegyzőkönyv egy záradékával visszaéltek és török menekültek okmá­nyait fölhasználták abból a célból, hogy a rend meg­zavarása végett bandákat alakítsanak. E tisztek között van Názim dr. bég is, a török lázadás egyik vezére, a­ki mint a vörös félhold tagja, Szalonikiban maradt. E fölfedezés következtében elhatározták, hogy az összes fogoly török tiszteket Görögországba szállítják. Atén, nov. 23. A szaloniki török tiszteket és katonákat, a­kik összeesküvésben vettek részt, görög gőzösökön Pi­rosba vitték. Harc a visszavonult törökökkel. Belgrád, nov. 25. (Saját tudósítónktól.) Ama török csapatok egy része, a­melyek Monasztirt föladták és Kosz­­tor irányában vonultak vissza, görög csapatok­kal találkoztak. A törökök vereséget szenvedtek, ezer foglyot és huszonegy ágyút elvesztettek. Elsülyesztett török ágyunaszád. Atén, nov. 25. Az Égei-tengeren operáló hajóosztály parancs­noka táviratban jelenti: A 14. számú torpedónaszád behatolt Rivaly kikötőbe és megtámadott egy török­ ágyunaszádot. A torpedónaszád láttára az ág­yu­­naszád parancsnoka és legénysége elhagyták hajó­jukat, miután vizet eresztettek bele. A görög ten­­gerészkatonák fölmentek a török ágyunaszádra, de nemsokára elhagyták, mivel lehetetlen betömni a réseket. Midőn az ágyunaszád eltülyedt, torpedókkal meglövöldözték, hogy mindenkorra haszna­vehetet­lenné váljék. A bolgárok elhagyják Szalonikit. Atén, nov. 20. A 7. bolgár hadosztály csapatainak Szalo­­nikiból való elszállítása tovább folyik. A bolgár cs­apatok szállítására huszonkilenc görög hajót rendeltek ki. Románia és Bulgária. Bukarest, nov. 25. (Saját tudósítónktól.) Néhány nap óta azt jelentik a külföldi lapok, hogy Danev dr. bolgár szobranje elnök Bukarestben tárgyal a román­ kormánnyal a bolgár részről Romániá­nak nyújtandó rekompenzáció dolgában. E hí­rekkel szemben megállapíthatom, hogy Danev még egyáltalán meg sem érkezett Bukarestbe, s e pillanatban az sem bizonyos, hogy a szobranje elnökét vagy pedig Tonevet, a bolgár új­ liberáli­­sok vezérét fogják-e a speciális misszióval Buka­restbe küldeni. Romániában mindenesetre rend­kívül nagy várakozással tekintenek a tárgyalás elé és bíznak benne, hogy a megegyezés a két kormánnyal nem fog nagyobb nehézséget okozni. Ozmán Nizámi basa Károly királynál. Bukarest, nov. 25. A király ma délben másfél órai magánki­hallgatáson fogadta Ozmán Nizámi basát, ki az­után délután négy órakor ötnegyed óra hosszat értekezett a miniszterelnökkel. Az est folyamán a király fogadta a miniszterelnököt. 9 Horvát-Szlavonország népessége. Budapest, nov. 25. A zágrábi statisztikai hivatal most készült el az 1­910. évi általános népszámlálálás Horvát-Szla­­vonországra vonatkozó adatainak és eredményének feldolgozásával. Az eddig ismertté vált, de hivatalo­san még közzé nem tett főbb népességi adatok a kö­vetkezők: Horvát-Szlavonország lakossága 1910-ben 2,621.954 főre rúgott, m­íg 1900-ban csak 2,416.304 volt a lakosság száma. A legutóbi tíz évi szaporodás tehát 205.650, azaz 8,5 százalékra rúg. Nemzetiség szerint a lakosság a következőleg oszlik meg: horvát­­:638.354, szerb: 644.955, német: 134.078, magyar: 105.948, lót: 21.613, rutén: 8317, oláh: 846, egyéb 67.843. Ugyanez volt a különböző nemzetiségek ará­nyának sorrendje az 1900. évi népszámlálás adatai szerint is. E két népszámlálás eredményének egybe­vetéséből megállapítható, hogy az oláhon és németen kívül, melyek száma a lefolyt tíz esztendő alatt nyolc, illetve 1,5 százalékkal csökkent, valamennyi Hor­­vát-Szlavónországban lakó nemzetiség tetemes sza­porulatot tüntet föl. E szaporodás a horvátnál 10.2, szerbnél 5, magyarnál 16.7, tótnál 23.8, ruténnél 77.9 és a nem részletezett nemzetiségeknél összesen 4.8 százalékot ér el. Már e hivatalos adatokból nagy megnyugvás­sal láthatjuk, hogy a horvát-szlavónországi magyar­ság szaporodásának arányszáma az országos átlagot teljesen meghaladja. Nagyobb arányú szaporulatot csak­ a horvátországi ruténnél és tótnál találunk. A h­orvátnak és szerbnek szaporodása egy, illetve két­harmaddal kisebb a magyarénál. Ez a hivatalos sta­tisztika azonban egyáltalán nem hiteles s valójában

Next