Budapesti Hírlap, 1912. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1912-11-30 / 283. szám

26 BUDAPESTI HÍRLAP (283. sz.) 1912 november 30. A szénárak emelkedése POROSZ KŐSZENTÉGLA Szállítunk: a pesti oldalra 100 drb a budai oldalra 100 drb 4.10 K 4.20 K. Fön .frász és Fongrácz Erzsébet­ körut 50. :: Telefon 177—41. 1 darab súlya kö KÜLÖNFÉLE. X A szaffrazsettek agitációja. A tünteté­sek között, a­melyeket eddig a politikai jogokra áhí­tozó amerikai és európai hölgyek rendeztek, volt nem egy olyan, a­mely nagy mértékben megalázta magát a női méltóságot. Méltán lehetett egyes, szinte hisztérikus állapotban elkövetett cselekedetekről azt mondani, hogy elkövetőiben nincs női szív. Most egy nem borzalmas, de szintén olyan cselekedet­ek­re érkezik Amerikából, a­mely gyöngéd­telenül pusztított el olyasmit, a­mire minden normális egyéniségű leány vágyva­ vágyik és a­mely életében nagyjelen­tőségű esemény jelképe. Ez a fejkötő. Az ellene való demonstráció hire Pi­tszburgból érkezik s a maga nemében eddig páratlanul áll. Körülbelül száz hölgy gyűlést tartott a város­házán s heves veszekedés után a választójogot él­tetve, kivonult a város főterére. Ott aztán mindenek­előtt máglyát raktak. A lángok közé előbb belehaji­­gálták azoknak a férfiaknak a műveit és képmását, a­kik ellenük írtak vagy agitáltak, azután pedig minden hölgy elővett egy fejkötőt, ki asszonynak, ki gyereknek valót és odadobta a máglyára. Ezután a csapat vezetője, Callean kisasszony dühös beszé­det mondott a fejkötő ellen, a­mely szerinte az asz­­szony függő helyzetének és alárendeltségének a jel­képe. — A mikor jogainkat követeljük, — mondotta ■— akkor gúnyosan mutatnak rá a fejkötőre, a­mely kárpótlás a szabadságunkért. Ha abba a korba ju­tunk, a­mikor egy leány már önálló keresetforrásra tehet szert és talán egyedül akarja megjárni az élet útját, akkor eddig azt állították, hogy ennél fonto­sabb a főkötő alá jutás. Nos, hát ezentúl nem így lesz, miért is vesszen a fejkötői A fejkötő-égető hölgyek közt volt a hetven­két éves Irvin H. W. asszony, a­ki Lincoln-t sze­mélyesen ismerte és 1861-ben táncolt is előtte. A matróna akkoriban egy hat tagból álló táncos és énekes trupp tagja volt, a­melyet a köztársasági párt szerződtetett, hogy fűszerezze vele a választási agitációt. A volt táncosnő azt a csipkefelkötőt dobta a tűzbe, a­melyet asszonysorban töltött első szüle­­tésenapjára kapott a férjétől, a­kitől később elvált. Londonban a szaffrazsettek eredeti, de egyút­tal veszedelmes eszközhöz folyamodtak, hogy jelölt-­­­­ük minapi vereségét megboszulják. Legújabb csiny­­jük az, hogy vegyi szerrel és ragasztó folyadékkal elpusztítják a levélszekrények tartalmát. Ezek a vegyi szerek olyanok, hogy meggyújtják a leveleket. A szaffrazsettek már sok ilyen merényletet követ­tek el. Tegnap a Cityben, Birminghamban és más nagy­városokban vittek végbe efféle rombolást, így a Cityben busz levélszekrény tartalmát részint egé­szen, részint részben megsemmisítették. A merénylő asszonyok este hat órakor a levelek kivétele előtt követték el merényletüket, tehát éppen olyankor, a­mikor a legfontosabb üzleti levelek kerülnek a le­vélszekrényekbe. A főposta rendező­ osztályán a szekrényekbe öntött kémiai szerek következtében minduntalan tűz támadt.­­ A török flotta. A csalajdzsai vonalon tud­valévően legfőképpen a török flotta beavatkozása tette lehetővé a hadsereg ellenállását. Ennek az öt­letéből elmondunk egyet mást e flotta történetéből. A török hadserő gerince mindig a szárazföldi hadsereg s nem a flotta volt. A tengert a törökök sohasem kedvelték, a­mit e nemzet keletkezését és fejlődését ismertető történet adatai bizonyítanak. Bár a régi évszázadokban összeállították a flottát több száz fahajóból, de e hajók olyan rossz állapot­­­­ban voltak, hogy nagyobb és hosszabb ideig tartó tengeri hadivállalat viszontagságait nem állhatták ki. Nem voltak e hajókon iskolázott matrózok és tapasztalt vezetők sem. Ágyúval és legénységgel megterhelve csak nehezen tudtak manőverezni, nem is szólva a diadal reménységeiről. Azt azonban el kell ismerni, hogy a legénység kitűnt bátorság dol­gában. Ha egy hajót elfogtak vagy megszállottak, utolsó lehelletükig küzdöttek. A legtöbb esetben azonban az ellenség már megfúrta a hajókat, még mielőtt támadásra került volna a sor. Az utóbbi évszázadokban a török flotta a leg­több esetben a velencei, majd később az orosz hajó­rajjal keveredett küzdelembe. Nagy tengeri csatá­kat vívtak, de a török flotta nem tudott diadalt aratni. Már az 1416-ban Gallipoli mellett lezajlott véres tengeri ütközetben a velenceiek Pietro Leré­doin parancsára úgy megverték őket, hogy alig tud­ták néhán­y hajójukat megmenteni az elsülyedéstől. Egy emberöltővel később, 1466-ban Capello velen­cei tengernagy Atén elfoglalása alkalmával szintén nagy kárt tett a törökben. 1571. október 7-én zajlott le a Lepanto melletti híres tengeri ütközet. Az ellen­ség a pápai birodalom, a máltaiak, a spanyolok és a velenceiek fegyveres hajóraja volt Don Juan d’Austria vezérletével. A török szörnyű vereséget szenvedett. Az egyesült ellenség elfoglalt százhar­minc hajót, elégetett kilencvenet; zsákmányul ejtett háromszáznyolcvan ágyút Ezenkívül a Kapudán basa vezérlete alatt álló matrózok nagy részét el­fogta és kivégeztette. 1651-ben Leonardo Moncenigo vezérlésével hatvan velencei hajó aratott diadalt Kiosz mellett száz török hajón. Pórul jártak a törö­kök több ízben a Dardanellák mellett is. Ez utóbbi tengeri diadalokat azonban már nagy áldozattal le­hetett csak kiküzdeni a velencei hajórajnak, mert emberben nagy veszteségük volt, így a törökök fel­robbantották két hajójukat, a­melyek egyikén Marcello tengernagy, a másikban Moncenigo ka­pitány pusztult el. IV. Mohamed szultán uralkodása alatt, a­mikor a szultán Bécs ellen küzdött, vala­mint fia, II. Musztafa idejében sem tudott a török flotta zöld ágra vergődni. A velencei flottának si­került Morca partjain csapatokat partra szállítani s több fontos pontot, igy Atént és Partenont megszál­­lani. Ez a csapat német zsoldosokból alakult Kö­nig­smark gróf vezérletével. Akkor vitték a pireuszi márvány-oroszlánokat Velencébe. A tizennyolcadik század második felében tört ki a tengeri harc az oroszokkal. 1770. július 6-án és 7-én zajlott le Tezme mellett a tengeri csata. A tö­rök flotta kénytelen volt nagy veszteséggel vissza­vonulni a tezmei kikötőbe, a­hol az éj folyamán fölgyújtották s a legtöbb hajót a levegőbe röpítették. Itt borzalmas jelenetek játszódtak le, a­melyeknek

Next