Budapesti Hírlap, 1912. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1912-11-30 / 283. szám
26 BUDAPESTI HÍRLAP (283. sz.) 1912 november 30. A szénárak emelkedése POROSZ KŐSZENTÉGLA Szállítunk: a pesti oldalra 100 drb a budai oldalra 100 drb 4.10 K 4.20 K. Fön .frász és Fongrácz Erzsébet körut 50. :: Telefon 177—41. 1 darab súlya kö KÜLÖNFÉLE. X A szaffrazsettek agitációja. A tüntetések között, amelyeket eddig a politikai jogokra áhítozó amerikai és európai hölgyek rendeztek, volt nem egy olyan, amely nagy mértékben megalázta magát a női méltóságot. Méltán lehetett egyes, szinte hisztérikus állapotban elkövetett cselekedetekről azt mondani, hogy elkövetőiben nincs női szív. Most egy nem borzalmas, de szintén olyan cselekedetekre érkezik Amerikából, amely gyöngédtelenül pusztított el olyasmit, amire minden normális egyéniségű leány vágyva vágyik és amely életében nagyjelentőségű esemény jelképe. Ez a fejkötő. Az ellene való demonstráció hire Pitszburgból érkezik s a maga nemében eddig páratlanul áll. Körülbelül száz hölgy gyűlést tartott a városházán s heves veszekedés után a választójogot éltetve, kivonult a város főterére. Ott aztán mindenekelőtt máglyát raktak. A lángok közé előbb belehajigálták azoknak a férfiaknak a műveit és képmását, akik ellenük írtak vagy agitáltak, azután pedig minden hölgy elővett egy fejkötőt, ki asszonynak, ki gyereknek valót és odadobta a máglyára. Ezután a csapat vezetője, Callean kisasszony dühös beszédet mondott a fejkötő ellen, amely szerinte az aszszony függő helyzetének és alárendeltségének a jelképe. — A mikor jogainkat követeljük, — mondotta ■— akkor gúnyosan mutatnak rá a fejkötőre, amely kárpótlás a szabadságunkért. Ha abba a korba jutunk, amikor egy leány már önálló keresetforrásra tehet szert és talán egyedül akarja megjárni az élet útját, akkor eddig azt állították, hogy ennél fontosabb a főkötő alá jutás. Nos, hát ezentúl nem így lesz, miért is vesszen a fejkötői A fejkötő-égető hölgyek közt volt a hetvenkét éves Irvin H. W. asszony, aki Lincoln-t személyesen ismerte és 1861-ben táncolt is előtte. A matróna akkoriban egy hat tagból álló táncos és énekes trupp tagja volt, amelyet a köztársasági párt szerződtetett, hogy fűszerezze vele a választási agitációt. A volt táncosnő azt a csipkefelkötőt dobta a tűzbe, amelyet asszonysorban töltött első születésenapjára kapott a férjétől, akitől később elvált. Londonban a szaffrazsettek eredeti, de egyúttal veszedelmes eszközhöz folyamodtak, hogy jelölt-ük minapi vereségét megboszulják. Legújabb csinyjük az, hogy vegyi szerrel és ragasztó folyadékkal elpusztítják a levélszekrények tartalmát. Ezek a vegyi szerek olyanok, hogy meggyújtják a leveleket. A szaffrazsettek már sok ilyen merényletet követtek el. Tegnap a Cityben, Birminghamban és más nagyvárosokban vittek végbe efféle rombolást, így a Cityben busz levélszekrény tartalmát részint egészen, részint részben megsemmisítették. A merénylő asszonyok este hat órakor a levelek kivétele előtt követték el merényletüket, tehát éppen olyankor, amikor a legfontosabb üzleti levelek kerülnek a levélszekrényekbe. A főposta rendező osztályán a szekrényekbe öntött kémiai szerek következtében minduntalan tűz támadt. A török flotta. A csalajdzsai vonalon tudvalévően legfőképpen a török flotta beavatkozása tette lehetővé a hadsereg ellenállását. Ennek az ötletéből elmondunk egyet mást e flotta történetéből. A török hadserő gerince mindig a szárazföldi hadsereg s nem a flotta volt. A tengert a törökök sohasem kedvelték, amit e nemzet keletkezését és fejlődését ismertető történet adatai bizonyítanak. Bár a régi évszázadokban összeállították a flottát több száz fahajóból, de e hajók olyan rossz állapotban voltak, hogy nagyobb és hosszabb ideig tartó tengeri hadivállalat viszontagságait nem állhatták ki. Nem voltak e hajókon iskolázott matrózok és tapasztalt vezetők sem. Ágyúval és legénységgel megterhelve csak nehezen tudtak manőverezni, nem is szólva a diadal reménységeiről. Azt azonban el kell ismerni, hogy a legénység kitűnt bátorság dolgában. Ha egy hajót elfogtak vagy megszállottak, utolsó lehelletükig küzdöttek. A legtöbb esetben azonban az ellenség már megfúrta a hajókat, még mielőtt támadásra került volna a sor. Az utóbbi évszázadokban a török flotta a legtöbb esetben a velencei, majd később az orosz hajórajjal keveredett küzdelembe. Nagy tengeri csatákat vívtak, de a török flotta nem tudott diadalt aratni. Már az 1416-ban Gallipoli mellett lezajlott véres tengeri ütközetben a velenceiek Pietro Lerédoin parancsára úgy megverték őket, hogy alig tudták néhány hajójukat megmenteni az elsülyedéstől. Egy emberöltővel később, 1466-ban Capello velencei tengernagy Atén elfoglalása alkalmával szintén nagy kárt tett a törökben. 1571. október 7-én zajlott le a Lepanto melletti híres tengeri ütközet. Az ellenség a pápai birodalom, a máltaiak, a spanyolok és a velenceiek fegyveres hajóraja volt Don Juan d’Austria vezérletével. A török szörnyű vereséget szenvedett. Az egyesült ellenség elfoglalt százharminc hajót, elégetett kilencvenet; zsákmányul ejtett háromszáznyolcvan ágyút Ezenkívül a Kapudán basa vezérlete alatt álló matrózok nagy részét elfogta és kivégeztette. 1651-ben Leonardo Moncenigo vezérlésével hatvan velencei hajó aratott diadalt Kiosz mellett száz török hajón. Pórul jártak a törökök több ízben a Dardanellák mellett is. Ez utóbbi tengeri diadalokat azonban már nagy áldozattal lehetett csak kiküzdeni a velencei hajórajnak, mert emberben nagy veszteségük volt, így a törökök felrobbantották két hajójukat, amelyek egyikén Marcello tengernagy, a másikban Moncenigo kapitány pusztult el. IV. Mohamed szultán uralkodása alatt, amikor a szultán Bécs ellen küzdött, valamint fia, II. Musztafa idejében sem tudott a török flotta zöld ágra vergődni. A velencei flottának sikerült Morca partjain csapatokat partra szállítani s több fontos pontot, igy Atént és Partenont megszállani. Ez a csapat német zsoldosokból alakult Königsmark gróf vezérletével. Akkor vitték a pireuszi márvány-oroszlánokat Velencébe. A tizennyolcadik század második felében tört ki a tengeri harc az oroszokkal. 1770. július 6-án és 7-én zajlott le Tezme mellett a tengeri csata. A török flotta kénytelen volt nagy veszteséggel visszavonulni a tezmei kikötőbe, ahol az éj folyamán fölgyújtották s a legtöbb hajót a levegőbe röpítették. Itt borzalmas jelenetek játszódtak le, amelyeknek