Budapesti Hírlap, 1913. január (33. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-01 / 1. szám

o mányos életben a bomlás állandósítását és a feloszlást jelentené. Mindebből tehát az következik, hogy a jó, becsületes, igazságos és bölcs kormányzat itt csak az lehet, amely a magyar faj uralmát erősíti, amely az egységes magyar nemzet életérdekeit szolgálja. Jó választójogi reform is tehát csak az lehet, amely ezt, az érdeket szolgálja. Hogy milyen demokratikus, milyen arisztokratikus, mennyiben általános, egyenlő vagy titkos, mindez csak e főszempont után jöhet tekintetbe. Az a mértéktelen indulat, amellyel a kormány javaslatát már teljes ismerete előtt fogadta a most szövetkezett ellenzék, ahol felforgatás, ideológia, pártérdek és pártszenvedély, népszerűséghajhászat és egyéni érvényesülés és egyéni elkeseredés fogott egymással kezet, ránk nézve jó ajánlólevele ennek a javaslatnak. Szimpatikus annyiban, amennyiben az öntudatos haladás kereteiben mozog és nem ugrándozik vakon a sötétségben. Kritika tárgyává kell tenni részleteit, de egészében kerüli a nagyobb kockázatokat, melyekért becsületes politikus, ha nem ideák bolondja vagy nem pártérdek rabja, a felelősséget nem viselheti el. Mert a nemzet sorsdöntő ügyéről van itt a szó. Mikor legyünk óvatosak, ha ebben nem? Ha nem megyünk el odáig, ameddig tanácsos, ezt minden ránk következő évben pótolhatjuk. Ha túl megyünk azon, ami szabad és tanácsos, ezt soha sem csinálhatjuk vissza, mi a dolog természetében rejlik, s könnyelműségünk és meggondolatlanságunk következményei vérésen fognak a nemzet fejére hullani. Az én ideálom a hármas kvalifikáció: a szellemi, vagyoni és erkölcsi kvalifikáció. Ezek képesítik az embert arra, hogy egy nemzeti érdekközösség értékét, erejét és az egyénre is kiterjedő hasznát megértse. Ez a megértés a biztosítéka annak, hogy az ily választók nagy többsége döntő szavának jelentőségét mérlegelje, tehát elhatározásában magát komoly nemzeti és országos érdekek által vezettesse. Meg kell azt is gondolni, hogy azokkal szemben, akiket ebben a kiválóképp gyakorlati kérdésben principiális tekintetek vezetnek, tehát a radikális álláspontunkkal szemben a kielégítés lehetősége ki van zárva. Az ő álláspontjukban megállás nincsen, mert a legradikálisabb általános választójogon túl van egy legeslegradikálisabb és ezen túl is egy, és még azontúl is egy, amelyre már a cigányszuperlativus sem passzol. Ahol tehát kielégítés nem lehet, ott az alku haszontalan. És azon, amit elfogadhatónak talál az ember, egy hajszálnyival is túlmenni oktalanság. Más szóval, ahol véglegesség nincsen, hanem állandó előrefejlődés van, ott nem óvatosan és biztosan menni előre annyit jelent, mint kockajátékot játszani a nemzet sorsával. Ezek szerint attól az általános titkostól, amely a szövetséges ellenzék programja lett, minket a meggyőződés, a hazafias aggodalom, a tapasztalás egész mérhetetlen tengere választ el. Egy becsületes, okosan előrehaladó választási reformot ellenben szükségesnek látunk. Ha nincs más választásunk, csak a ma beadott javaslat és Justh jelszava között, egy percig sem habozhatunk abban, hogy melyiket pártoljuk. Sorsdöntő mérkőzés lesz ez a pártok között. Végzetes átok, hogy a magyarság ebben sem tud egyetérteni. Megfélemlítő jelenség, hogy érdemekben gazdag férfiak nem döbbennek meg attól, hogy oly táborba keveredtek, ahol együtt vannak nemzetköziekkel, nemzetiségi túlzóinkkal és a nemzetiségeket harcra buzdító Galileistákkal. A történetíró el fog töprenkedni ezen a jelenségen és meg fogja erről a nemzedékről írni: csoda, hogy nem tudták tönkretenni a magyart maguk a magyarok. Mert a nemzet géniusza mindnyájunknál hatalmasabb és néha hasznunkra tudja fordítani hibáinkat is. Az idők árja el fogja borítani ennek a kornak is kicsinyes torzsalkodásait, csak az marad kívül a vizeken, ami komoly, értékes alkotás, ami a nemzet erejét, öntudatát emeli és gyarapítja, s a többi elmerül az idők tengerébe. Holnap már rácsap az első esztendő, az újév hulláma és elkezdi mosni az elhatározások és törekvések alapjait. És elmossa mindazt, a mi meggyőződésnek gyökere nem a közérdekbe fonódott. Boldog új esztendőt e töprenkedésekkel kívánunk olvasóinknak. Lépjük át reménnyel és nyugodt lelkiismerettel az Ezerkilencszáztizenharmadik esztendő küszöbét. Miniszteri értekezlet. Félhivatalosan jelentik: A képviselőház ülése után a miniszterelnök szobájában miniszteri értekezlet volt, amelyen Lukács László miniszterelnök, Beöthy László, Zichy János gróf, Serényi Béla gróf és Josipovich Géza miniszterek vettek részt. Az értekezlet háromnegyed óra hosszat tartott. Haragán Bogdán. Irta Malonyay Dezső. Városunk történelmi nevezetessége a császár-statua a piacon. A másik nevezetesség pedig ugyancsak ott a piac s a Bástya-utca sarkán: a francia födél a Haragán-ház. A jószagú ház! Hazafias érzelmű örmények valának a Haragánok, fáradhatatlan és takarékos nép, többnyire érdemes marhakereskedők és keresett szappangyárosok; kitűntek továbbá — mert igen szapora család volt annak idején — számos egyéb tiszteletreméltó polgári foglalkozás terén is. Az első Takarék-, Bank-, Váltó- és Zálogintézetet például (ahol többek közt az erdélyi mágnások is teljes bizalommal helyezhették el családi ékszereiket s ahol mozgalmas időkben a haza oltárára gyűlt nemzeti adományok is híven kezeltettek) Haragánék alapították a városban. Eredetileg palota volt a jószágú ház is, fejedelem is lakta, de utóbb a Haragán-család birtokába került s kis híjjá, hogy a milyen józan, előrelátó, takarékos emberek voltak ők és a milyen könnyelmű, meggondolatlan, pazar idők jártak néha Erdélyben, kis híjjá, hogy maga a fejedelemség is ott nem maradt zálogban, Haragánéknál. Mert munka, szorgalom és megbízhatóság volt a család híven követett szent jeligéje mindenkor, és a gondviselés meg is jutalmazd fáradozásukat: a család igen tekintélyes vagyonnak örvendett és tagjait közbecsülés övezte a városban. Jó kétszáz esztendőkön át Haragán-szappannal mosott és mosakodott a város, nemkülönben a környék is. Galícia, a messze Moldva, valamint a távolabbi lengyel gránit is kedvelte a Haragán-szappant. Legfájnabb portékájukat pedig nem kint, a bástyaoldalban épült gyárban, de bent, a piaci franciafödelü házban illatosították. A piaci franciafödelü házban, ahol valaha fejedelem is lakott, ott finomították, ott metélték és csomagolták aranyos és ezüstös papirosba a haza határain túl is elismerésnek örvendő, híres ״ pázsitvizes szappant“, amit röviden ma is ״ Haragán“-nak hívnak Erdélyben, pedig ma azt már a ״ Klein és Társai“ cég gyártja. Ugyancsak a piaci franciafedelű házban volt az első Takarék-, Bank-, Váltó és Zálogintézet helyisége is. Bizonyosan nem az első T. B. V. és Z. I.-től, de attól a néhai pázsitvizes ״ Haragánytól volt olyan jószagú a ház, hogy rajtamaradt az elnevezés máig, pedig ma már semmi szaga s a Takarék-, Bank-, Váltó- és Zálogintézetet is a ״ Klein és Társai“ vette át részvénytársasági alapon. A hazafias és szapora Haragánokból azonban, az idők folyamán, már csak kettő maradt. Jóformán csak egy: a közbecsülésnek és köztiszteletnek örvendő, derék becsületes és gazdag Bogdán, a város atyja, a pater urbis. A másik, az öccse, a Haragán-család szégyene, az elfajzott , semmiházi szoknyapecér, a tönkrejutott Gergely, ő szóra is alig érdemes. Mintha maga a természet is igazságosan, érdemszerint kívánta volna őket megkülönböztetni egymástól. Kövérke volt és szőrös, megelégedetten egészséges, mintha örökké jó ebéd után emésztene, maga a gömbölyű mosolygás a derék — becsületes és gazdag Bogdán, holott sovány volt és gyér hajzatú, köhécselő és hunyorgó szemű, mintha mindegyre bújni akart volna valaki elül a tönkrejutott Gergely, az az elfajzott — semmiházi szoknyapecér. Mindketten a jószagú házban laktak. Bogdán ablakai a piacra nyíltak s ott lakott ő a sok pompásan, mondhatnák fejedelmileg bútorozott szobák közül hol az egyikben, hol a másikban. Azokból az ablakokból tekintett ki városára egykor a fejedelem is, de nem bizonyos, részesült-e várjon a város részéről a fejedelem annyi tiszteletben és nagyrabecsülésben, mint amennyivel polgártársai övezték Haragán Bogdánt! Férfikora delén már a város atyjának nevezték el őt; bár ő szerényen és meghatottan tiltakozott ellene, pater urbis len nevének jelzője, díszpolgárnak választék meg és bizonyos lehetett afelől is, hogy érdemei a város jegyzőkönyvében örökittetnek meg halála után. Minden bútor megannyi történelmi ereklye volt a jószagú házban. Nagynevű erdélyi családok legendás holmija. És a sok drágaság, amit a munkás, szorgalmas és megbízható Haragánék oly hazafiasan gyűjtöttek össze és őriztek! ... Hogy ■csak néhányat említsünk, ott volt Belkén Gábor trónusnak beillő karosszéke, a török kárpitokkal; ott Bocskay ■firenzei levelesládája; olt Bálffi Dénes egész ebédlője az ezüsttálakkal együtt; ott ragyogtak Apafii legöblösebb brassói és szebeni kupái. Akit Bánfi Dénes örök vesztére megcsókolt tánc közben, Béldiné, a szépséges Vitéz Zsuzsára superlatos nyoszolyája is ott volt. Azokból az ékszerekből is sok volt ott, amit Koppándon, Vitézék híres keresztelőjén Bánfaiéról, a fejedelemasszony testvéréről tépdestek le a liga martalócai s a mit Korniscsikart vissza tőlük, hogy azután Haragánéknál helyeződjenek el teljes biztosságban. Ott volt a szép Zsuzsánna velencei tükre s ott az eszes, komoly, de éppen nem szép fejedelemasszony, Bornemissza Anna elefántcsontgyűrűs ébenfarokkája — és az a nevezetes guzsalynyél, a mivel férje ura, Apafii urunk ״ kó- BUDAPESTI HÍRLAP (1. sz.) 1913. január 1. Közös miniszteri értekezlet. Mint a Budapesti Tudósitó jelenti, szombaton, január 4-én Bécsben közös miniszteri értekezlet lesz, a mely folyó ügyekkel fog foglalkozni. Magyar részről Lukács László miniszterelnök és Teleszky János dr. pénzügyminiszter utaznak Bécsbe a közös miniszteri értekezleten való részvétel végett. A néppárt újéve, A néppárt az újév alkalmából a következő táviratot intézte a Dunaadonyban időző Zichy Aladár gróf pártvezérhez: Megboldogult kedves atyádnak, a mi feledhetetlen vezérünknek ismét megújult fájdalmas emlékénél, a melyet a lefolyt év parlamenti gyászos eseményei és alkotmányunk válsága tetéznek, mélyen megindult szívvel üdvözlünk téged a ránk következő újév előestéjén, legmelegebben kívánva, hogy legyen az újév kedves hazánkra a sérelmek orvoslása, a politikai élet üdvös renesszánsza és alkotmányunk életrekeltője, számodra pedig az áldások bőséges forrása, hogy teljes erőben vezethesd pártodat nagynevű atyád szándék-