Budapesti Hírlap, 1913. január (33. évfolyam, 1-27. szám)

1913-01-01 / 1. szám

׳. • elé kerülne, a döntésük egyértelműen ellene szó­­lana s ennélfogva a halogatásnak semmi értelme nincsen. Törökök és bolgárok. London, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Bulgária Törökor­­szágnak Drinápoly átengedése ellen tett kifogá­­sait azzal akarja megerőtleniteni, hogy a dri­­nápolyi mecseteket és egyházi alapítványokat a szultán tulajdonaként elismeri. Konstantinápoly, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A török delegátusok Kalcsev és Dimitriev bolgár megbízottakkal ab­­ban állapodtak meg, hogy a tárgyalás folytatása esetében a mai naptól fogva a bolgárok Driná­­polyt, a törökök pedig a Csataldzsa előtt álló bolgár csapatokat látják el. Enver bég ezredes tegnap a főhadiszállásra utazott. London, dec. 31. A Reuter-ügynökség előkelő bolgár helyen arról értesül, hogy a török forrásból elterjedt hírekkel szemben Bulgária semmi körülmények között sem akar Törökországgal külön meg­­egyezni. Bulgária teljesen azonosítja magát szövetségeseivel és ennek megfelelően Török­­ország és Bulgária megegyezése csak az összes szövetségesekkel közösen folytatott tárgyalás alapján jöhet létre. A porta a hatalmak közbelépését kéri. Konstantinápoly, dec. 31. A nagyvezér, mint a portáról jelentik, körjegyzéket intézett a hatalmakhoz, a­melyben a balkáni szövetségesek követeléseit Törökor­­szágra nézve elfogadhatatlanoknak mondja és a hatalmak közbelépését kéri. Konstantinápoly, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A nagyvezér tegnap a francia, angol és orosz nagyköveteket fogadta, a­kiket figyelmeztetett arra, hogy a nagyhatalmak a háború kitörése előtt biztosították Törökországot, hogy területi épségét fönn fogják tartani s most arra kérte őket, hogy abban az esetben, ha a balkáni szövetségesek a porta legutóbbi javaslatait vissza­­utasítanák, közvetítsenek közte és a balkáni államok között. A porta ugyanily értelmű körlevelet intézett a többi nagyhatalom nagyköveteihez. London, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Törökország különféle kérdéseket akar a nagyhatalmak elé terjeszteni, így a többi között föl fogja vetni a novibazári szandzsák, továbbá Macedónia és Kréta kérdését. Noradunghian nyilatkozata. Milánó, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Noradunghian kül­­ügyminiszter a Corr. Delta Sera tudósítójának ezt mondotta: — A problémát kettészakítottuk. Mi ugyanis meg akarjuk tartani szent városunkat, Drinápolyt és a hozzátartozó vilajetet, a többi vitás kérdést pedig a nagyhatalmak döntésére bízzuk. Szaloniki — nemzetközi város. Bécs, dec. 31. (Saját tudósítónktól) A londoni tárgyalá­­sok befejezése után, a balkáni szövetség szoli­­daritásának demonstrálása céljából a négy bal­­káni király, továbbá miniszterelnökeik, vezérlő tábornokaik és egy-egy, képviselőkből álló kül­­döttség össze fognak jönni Szalonikiban, a­me­­lyet előbb nemzetközi városnak fognak nyilvá­­nítani. A négy balkáni főváros­­között most folyik a tárgyalás a részletek megállapítása végett. Hadi készülődés. Konstantinápoly, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Naponként mindig több csapat érkezik Konstantinápolyba. Tegnap a Fekete-tengeren át ötezer katonát hoztak ide, az anatóliai vasúton pedig nyolcezer ember ér­­kezett. Szkutariban ez idő szerint hatezer ka­­tona van együtt és Róm­ában harmincezer. Az utóbbiakat Gallipoliba vitték hajókon. Izmidből tegnap két gőzös indult el csapatokkal, hadiszer­­rel és tíz géppuskával. A tengerészetügyi hivatal nagymennyiségű hadiszert ־ és több aknát ren­­delt meg Németországban, mert a hajóparancs­­nokok jelentése szerint a régebben elsülyesztett aknákat mind elvitte a tenger­­ sodra. Két rá­ 1913. január 1 BUDAPESTI HÍRLAP (1. sz.) tangra jutott hadihajót az izmidi dokkba vit­tek. A török flotta azt a parancsot kapta, hogy Csekmedzisébe vonuljon vissza, a­hol a száraz­­földi csapatok offenzív hadműveleteit kell támo­­gatnia. A hadügyminiszter a vezérkarral tegnap elutazott Kademkiclbe. Enver bég, a­kit a Csa­­taldzsánál levő negyedik hadtest parancsno­­kává neveztek ki, vonakodik állását elfoglalni. Románia és Bulgária. Bécs, dec. 31’. (Saját tudósítónktól.) Jól értesült román for­­rásból a következőket jelentik Romániának Bulgáriá­­val szemben támasztott követeléseiről. Románia a zilisztriai׳ előhegység átengedését­­kívánja a Ravar­­náig terjedő területtel. Ez a hegység uralja az egész vidéket és sztratégiai szempontból igen fontos Ro­­mániára nézve, annyira, hogy Románia abban az esetben, ha azt a hegységet megkapja, magáról Szi­­lisztria városáról le is mondana. Románia emellett több katonai jellegű engedményt kér, továbbá biz­­tosítékokat a kuco-oláhok nemzeti védelme szem­­pontjából. A román kormány azt hiszi, hogy Bul­­gária e kívánságok teljesítése elé nem fog akadályt gördíteni. A szerbek: Belgrád, dec. 31. A hadügyminiszter rendeletére helyőrségi szolgálatra behívták az utolsó korosztály védő­­kötelezetteit, a­kiket a háború kezdetén csak ellenőrző szemlére hívtak be. Belgrád, dec. 31. A Stampa közlése szerint Pasics miniszterel­­nök és Protics belügyminiszter között fontos kér­­désben konfliktus támadt, remány van azonban a véleményeltérések mihamarább való elsimítására. A Stampa jelentése szerint a szkupstinát ja­­nuár második felében egybe fogják hívni. London, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A Daily Telegraph budapesti tudósítója súlyos vádakat hangoztat a szerbek ellen, a­kikről azt állítja, hogy Kuma­­novóban és Üszkükben háromezer embert pusz­­títottak el, nem is számítva a megölt arnótákat. Ezek az emberek nem a csatában estek el, hanem a szerb katonák vérszomjúságának lettek áldo­­zatai. A szerb katonák asszonyokat gyilkoltak meg és gyermekeket mészároltak le anyjuk szeme láttára. A Gjakovicába vivő országutat véges-végig bitófák szegélyezik. A görög és bol­­gár katonák is sok kegyetlenséget követtek el védtelen asszonyokon, aggastyánokon és gyer­­mekeken. , Albánia függetlensége. Bécs, dec. 31­. (Saját tudósítónktól.) Jól értesült olasz for­­rásból megcáfolják egy olasz újságnak azt a hírét, hogy Olaszország 30.000 embert mozgósított Albá­­nia számára. Mindaddig, a­­lig a balkáni háború formálisan még folyik, ilyen intézkedésről nem lehet szó, de az események későbbi folyásában ez a le­­hetőség nincsen kizárva. Albánia függetlensége épp olyan érdeke Olaszországnak, mint Ausztriának és Magyarországnak s mind a két állam ebben a kér­­désben teljesen szolidáris és folytonos érintkezésben is van egymással. Bécs, dec. 31. (Saját tudósítónktól) Egy albán küldöttség Izmail Kemál vezetésével legközelebb meg fogja lá­­togatni az európai nagyhatalmak udvarait. Egy Tolsztoj-dráma. London, dec. 29. A múlt héten mutatta be az irodalmi színtár­­sulat Tolsztoj egy ismeretlen drámáját, a Court­­színházban. Andev, a belgrádi színház igazgatója, kit az előadás rendezésével megbíztak, az Oroszor­­szágban divatozó ״ minature“ metódus szerint, az egész szint lényegesen megkisebbítette, a­mi így a nyert távlatok által, egy festmény impresszióját kel­­tette az emberben. Ez egyetlen előadás kedvéért sem pénzt, sem fáradságot nem kíméltek a művészet buzgó ápolói; a játék és rendezés kiváló volt, egyenesen ennek a körülménynek köszönhető, hogy a publi­­kum érdekkel nézte végig a három teljes órát igénybe vevő előadást. A darab, a­mely Vengerova és Pollock John fordítása szerint „The man who was dead“ cí­­met nyerte, egy mélyen átgondolt pszichológiai tanul­­mány, de nem alkalmas a színpadra. Mindig akarat­­lanul is az jutott eszünkbe, hogy mily hatalmas, nagyszabású regény veszett el ebben a darabban, a­mi sovány cselekményével és túlságosan kicsiszolt lélekboncolásaival teljesen megfosztotta a színpadi hatástól. A nagy pszichológus itt egy érdekes problé­­mát állít elénk, egy asszonyt, ki két embert szeret egyszerre, léha, könnyelmű, iszákos férjét, és a ne­­mes gondolkozású, önzetlen, őt bálványozó jó barátot. A kérdés nem új, és nem is szokatlan, és mégis az egész darabon át valami nyomasztó rossz álomként nehezedik lelkünkre, úgy hogy valósággal megköny­­nyebbülten sóhajtunk föl, mikor a minden rossznak okozója, a könnyelműségében és romlottságában is vonzó hős elnyeri méltó büntetését. A darab meséjét pár szóval könnyű elmondani. Protassov Fedor minden lelkifurdalás és egy pilla­­natnyi habozás nélkül elhagyja szép, fiatal, őt ra­­jongva szerető feleségét és beteg gyermekét, hogy boldogan élje világát Mashával, a ragyogó szemű cigányleánnyal, kihez a szöveg szerint csak plató­­nikus szerelem fűzi. Felesége, Liza, kétségbe rám esve. Haszontalan, becstelen, teljesen elzüllött férje minden hibáját meg tudja bocsátani a szerelmes asz­­szonyok önfeláldozó, elvakult gyámoltalanságával. Azonban az idő, ez a csalhatatlan orvos, lassan kezdi behegeszteni a sebeket; elinte csak úgy tekinti Ka­­renin Viktort, mint gyöngédlelkű jó barátot, kinek elpanaszolhatja összetört lelkének minden keservét, míg egyszerre észreveszi, hogy bár nem szűnt meg hűtlen férjét szeretni, szerelemmel vonzódik ahhoz a másikhoz, kiről tudja, hogy minden gondolata az övé. Fedor tudomást szerezve szerelmükről, nem akarja boldogságuknak útját állani, ezért elhatá­­rozza, hogy főbe lövi magát. Azonban az utolsó perc­­ben elhagyja a bátorsága és az éppen jókor megje­­lenő Masha szavára hallgatva, a folyam partján el­­szórja kalapját és ruháit, a­mi által elhiteti övéivel, hogy öngyilkosságot követett el. Felesége keservesen megsiratja, meggyászolja, majd végül engedve Ka­­renin könyörgéseinek, megesküszik vele, nem is sejtve, hogy első férje azalatt a szép cigányleánnyal vigasztalódva élvezi az életet, átdorbézolja az éjsza­­kákat, minden nappal ,közelebb jutva a tökéletes el­­zülléshez. Egy alkalommal, mikor Masha nincs mel­­lette, a­kkor mámorától beszédessé vált ajakkal, előbbi életének emlékeitől ellágyulva, ivócimboráinak el­­mondja az élettörténetét. Az egyik közülük, a­ki régi haragosa volt, azonnal a rendőrségre megy és elő­­adja, hogy a halottnak vélt Fedor és­ Lizát és Ka­­renint bigámia miatt a törvény elé idézik, mí״ végre Fedor gyávaságán győzedelmeskedik a szeretet so­­kat szenvedett felesége iránt és öngyilkosságával megváltja a hitvestársak becsületét. Fedor nekünk megmagyarázhatatlan, teljesen idegen valaki, hogy jobban megértsük, ahhoz talán ismerni kellene a szláv fajt minden romlottságában és minden erényében. Ez az abszolút romlott, min­­den erkölcsi érzést lábbal tipró, léha, becstelen em­­ber minduntalan a legnagyobb meglepetéseket okozza nekünk, egy-egy nemesebb mondással, a­mit annál kevésbbé tudunk megérteni, mert látjuk, hogy ez nem póz, hanem egy eltévelyedett léleknek a spon­­tán felcsillanása. Ha Fedor egyszerűen egy lelketlen­ ­ Görögország külön háborúja. Atén, dec. 31. Szapunizakisz tábornok táviratban jelenti a következőket: A két hadsereg nem változtatta meg hadállását. A balszárnyon ma tüzérharc tört ki. A jobbszárnyunk ellen intézett ellenséges támadást, melyet tüzérség is támogatott, visszavertük. Frankfurt, dec. 31. (Saját tudósítónktól) A Frkf. Zfg.-nak jelentik Szalonikiból, hogy a görög trónörökös fölszólította a Dette publiquet, hogy minden jövedelmét neki rendelkezésére adja, mert a görög kormány elh­atá­­rozta, hogy a Dette publique jövedelmét hadizsák- hiányként lefoglalja. A rendeletnek azonban aligha lesz foganatja, mert a Dette publique minden jöve­­ d­ d­elme már régebb idő óta el van zálogosítva. A Dette publique a görög kormány rendelete miatt panaszt fog tenni a nagyhatalmaknál.

Next