Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-01 / 28. szám
u lajdonsága van: első, hogy jogilag semmit sem ad föl a magyar nemzet függetlenségéből, önállóságából, alkotmányos jogaiból. A második, hogy tényleg is sokkal jobb helyzetbe hozza a nemzetet, sokkal több önállóságot és hatalmat ad a kezébe, mint amennyivel bármikor rendelkezett a szankció pragmatika megkötése óta. Apponyi Albert gróf régi nemzeti politikája volt, lassan, egymásután megvalósítani mindazokat a jogokat, amelyeket számunkra a kiegyezés biztosít, melyeket azonban a kiegyezés előtti élet elkobzott, elszedett, elfoglalt tőlünk. Az élet keserves tapasztalatai azonban — mint egy hosszú politikai pályafutás tanulságai meggyőzték Apponyi Albert grófot arról, hogy ez hiú törekvés. Széchenyi utján, Deák ösvényén, erről győződött meg Apponyi gróf, nincsen üdv. Ezért átment a szélsőbaloldalra, átment Kossuth politikájára. Ha eddig volna, abba is hagyhatnék a dolgot. Ellenben történt más is még ezen kívül. Ha Apponyi átment a Kossuth-pártba, viszont a Kossuth-párt átjött a Deák kiegyezési alapjára. Nem csak hogy miniszterek voltak, delegációban jártak, mozgósítottak, kvótát emeltek a függetlenségi párti politikusok, de azóta is készek minden pillanatban kormányt vállalni, s nincs is ma már más kikötésük, mint a választójog. És itt jő az egyenletbe a harmadik ismeretlen, amelyet Apponyi gróf úgy formuláz meg a maga cikkében, hogy ellentétben van-e a nemzeti politika azzal, hogy a nép szélesebb rétegeit,beeressze az alkotmányba és nem bölcsebb-e a nemzeti politika pártjának befogadni a nép tömegeit és nem hagyni kivül, prédájául a hatalomnak, amely már ismételve használta föl e tömegeket éppen a nemzeti törekvések ellen? Természetesen, mint matematikai probléma, a dolog teljesen korrekt. És ha azok a nemzetközi tömegek csak egy indifferens szám volnának, melyet be lehet az egyenletbe állítani, akkor rendben is lenne Apponyi Albert gróf politikai számvetése. De itt nem egy érzéketlen számról, hanem egy nemzetközileg szervezett, öntudatos, céltudatos társadalmi és politikai pártról van a szó, amely nem csak erő, de akarat is. Amely a maga szándékait és érzületét nagyon is érthetőn trombitálta bele Apponyi Albert fülébe Aradon. Apponyi Albert azt mondja nekünk, hogy az ellenzék megegyezett a szociáldemokratákkal egy választójogi törvényben, amely a gróf szerint nem veszedelmes a nemzetre. Lehet, nem tudom. De ha olvasom és hallom nap-nap után azoknak a terveit és szándékait, akikkel Apponyi kompromisszumos frigyre lépett, akkor nem lehetek oly naiv, hogy azt higgyem, ez a kompromisszum tartós lesz akkor is, ha Apponyi szövetségesei az eddiginél nagyobb hatalomra tesznek szert. Itt három tényező küzd a hatalomért : a korona, a nemzet és a nemzetből kiszakadt nemzetközi radikális tábor. Apponyi szerint úgy áll a dolog, hogy ha én, a nemzet, nem szövetkezem jogaimért való harcomban a radikalizmussal, akkor az ellenem való tusájában a fejedelmi hatalom szövetkezik vele, mint már a koalíció alatt meg is tette és amire a történelem más példákat is mutat. Ez való, de ebből az következik-e, hogy én szövetkezzem vele? Nem. Mert ha a fejedelmi hatalom szövetkezik vele, akkor ez a hatalom csak eszköznek használja az elvakított népet a nemzet ellen. És ha a nemzetet leverte, eldobja az eszközt, lenyűgözi, rendőrt küld és sortüzet ad rá. Ha ellenben én szövetkezem vele a hatalom ellen, még ha győznénk is, ami nem bizonyos, de még akkor se tudnám lerázni magamról, harcolna marad elején megtudja, hogy férje megcsalja, hogy szeretője van, Vongráf Margit, egy volt színházigazgató leánya.. A csapás egészen váratlanul sújtja Ellát, ki imádja férjét, kinek gyermeke van tőle, ki eddig zavartalan boldogságban élt. De nem kételkedhetik többé a dologban és a nő négy, erőben folyton fokozódó jelenetben boldogtalanságának fenekéig kénytelen ellátni. Először egy barátnőjének véletlenül ellesett beszélgetéséből tudja meg a dolgot. Majd egyik hű imádója, ki éveken át beérte a barát szerepével, Kállay Dezső dr., kénytelen megerősíteni a hallottakat. Egy természetes véletlen összehozza annak a bizonyos Margitnak az öccsével, kinek léha ostobasága semmi kétséget nem enged meg neki. Végre a férj maga is bevallja hűtlenségét és kijelenti, hogy ahhoz a leányhoz most egyéb is köti, az, hogy apává teszi és hogy helye ott van a leány oldalán, aki neki adta mindenét és a kinek most ő mindene. A léte alapjában megrendült nő még nem adja meg magát, küzdeni fog férjéért, ámbár máris kétségek szállták meg, hogy érdemes-e. De el fog menni ahhoz a leányhoz, hogy szembeszálljon vele. Ez az első fölvonás a maga Szigorú arcitektúrával és mégis finom részletezésével kitűnő alapépítménye a második fölvonásnak, mely a drámát lényegében be is fejezi és a küzdő személyek lelkét tárja föl előttünk. Ez a második fölvonás Ruttkay művészetének érett gyümölcse. A színházigazgató házában vagyunk és megismerkedünk a családdal, a környezettel. Vongráf úr visszavonult a Színház-üzlettől, pénzt is vitt magával, de azt a tőzsdén elvesztette és most hangzatos című sziniiskolát, nemzeti műintézetet tart fönn, melyből ő és az övéi megélnek. Tipikus képviselője fajtájának, nagyhangú, szavaló, mint egy deposszedált fejedelem, higával, az ő útjain, az ő célja felé, a bomlasztásba, az anarkiába, a felforgatásba, amig ismét valahonnan zsarnokunk nem akadna, a ki ellen azután kezdhetjük a játékot elül. Nem, erre az útra nem követem Apponyi Albert grófot. Az ő politikai programja, az ő új nemzeti politikája igen szép és logikus papiroson. Az életben rettenetes és vészthozó. Ha választanom kell, ismétlem, mint már egyszer e helyen mondottam, a magyar, király barátsága és Vázsonyi Vilmos barátsága közt, én az utóbbit szívesen hagyom Apponyinak és tovább vesződöm a királyommal. Mert azokat a célokat, amelyeket Mohácsnál elvesztettünk, s melyekért azóta is a nemzet annyiszor ,,hiába onta vért“, azokat nem lehet máról holnapra megvalósítani. Sem obstrukcióval, sem a nemzetközi szocialistákkal való szövetkezésben. Azokat hűség, munka, kitartás, türelem, megpróbáltatás és áldozatkészség nyeri valamikor jutalmul. Ha Széchenyi Istvánt hirdetem a nemzetnek, s Deák Ferencet hirdetem, a kiket Apponyi Albert gróf elhagyott, a nélkül, hogy egyelőre Kossuth Lajos ösvényeire tette volna a lábát. Mert ma már a függetlenségi pártot egy egész világ választja el Kossuth Lajostól. Az Apponyi Albert gróf kétféle nemzeti politikája nem egyéb, mint Vázsonyi Vilmos kétféle Magyarországa. A régi nemzeti politika, melyben Apponyi vezette a nemzetet, és új nemzeti politika, melyben Vázsonyi Vilmos vezeti Apponyi Albertet, Régi Magyarország, a Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak, Széchenyiek, Deákok és Kossuthok Magyarországa, és az uj Magyarország, a Vázsonyi Vilmosok, a Jakabok, a Galileisták és az uj Apponyiak Magyarországa. Az első és a második. *1~ Színmű három felvonásban, irta Ruttkay György. Bemutató előadása a Nemzeti Színházban jan. 31-dikén. — Ruttkay, a finom drámabíráló és nagy sikereket ért drámaíró ebben a színművében mai társadalmi életünknek egyik mind sűrűbben ismétlődő drámai összeütközését hozza színpadra. De míg régebbi műveiben inkább az összeütközés nagy társadalmi következményei, hogy úgy mondjuk, csattanói érdekeltek, vagy könnyebbfajta darabjaiban inkább csak leleményesen mulattatott bennünket, addig legújabb drámájában megérett tehetségét és tudását gazdag, harmonikus kifejtésben üdvözölhetjük. A társadalmi élet megfigyelője most is éles szemmel nézi a dolgokat, de a költőt mégis jobban érdekli az élő ember, szívének élménye, egyéniségének küzdelme; a humorista most is nevetni tud, de a nevetés beleolvad az élet értékeivel való leszámolásnak kissé melancholikus érzésébe. Az élet meghozza a gondolkodónak a bölcseséget; a bölcseség meghozza a lemondó megnyugvást. A szív hősies lázadásai megalkuvással végződnek. Az élet igaz értékei kibontakoznak szemünk előtt és a szenvedelem nem tudja többé megingatni lelkünk alapját. A gyöngeségnek megvan a maga immanens bűnhődése, mely igazabb és talán megrázóbb, mint a katasztrofális megoldás. Szeretet, igazságérzet, emberismeret sugárzik ki Ruttkay művéből, ki a drámai technika érett tudásával tudott testet adni gondolatainak. Bánhegyi Géza és Ella felesége állnak a darab előterében. Bánhegyi híres író, ki az özvegy és gazdag Ellát vette feleségül. Ella a mamegmaradt üres uralkodói gesztusaival komikus alak, de csakis komikus, mert erkölcsi beszámításra nem tarthat igényt. Ha kérdőre vonnánk ő kelmét, nagyon csodálkoznék és azt mondaná: Élni csak kell! Nem boszankodhatunk rajta, inkább nevetünk, amire bőven ad alkalmat. A felesége éppen hogy a felesége, semmi egyéb, főfoglalkozása megvédeni apja ellen a fiát, aki semmi, csak lóversenylátogató, aminek költségeit a családi értéktárgyak titokban való elzálogosításával fedezi. Margit kisasszony ebben a környezetben nőtt föl; nem éppen rossz, de csak egy törvényt ismer, saját énje kedvtelését. Beleszeretett Bánhegyibe, odaadta neki érintetlen ifjúságát, a jövőre nem gondol, vagy ha gondol, titokban azt a reményt táplálhatja, hogy majd gondoskodik róla Bánhegyi így vagy amúgy, valahogy, talán meghódítja egészen, fiatalságával, szépségével, anyaságával. Mert Bánhegyi lehet tehetséges író, de gyönge ember, akarat nélkül való ember, ki nem tanult meg küzdeni az életben, a gazdag Ellát talán inkább gazdagsága végett vette el, és most rabja annak a perverzus, vöröshajú szép leánynak, ki kíméletlenül el fog gázolni mindenkit, ha útját akarja állani. Midőn először az a Kállay dr. Ella bizalmas embere, keresi föl, hogy Margit megbízásából százezer koronával megvásárolja Bánhegyiről való lemondását, a kis ördögi Margit kacagva visszautasítja ezt a fényes ajánlatot. Neki nem kell pénz, neki Bánhegyi kell, az egész Bánhegyi. Majd szembe kell szállani magával Ellával, aki az első fölvonás végén elindult, hogy fölkeresse vetélytársát. A jelenet nagyon érdekes, szép és igaz. Ella barátságosan közeledik, kissé sajnálja a leányt, ki az ő férjét szereti, kitől ezt a szeretőt el készül ragadni. De Margit nem engedi, hogy sajnálják, nem fogadja el a békés hangot. Sze- BUDAPESTI HÍRLAP (28. sz.) 1913. február 1. A földmivelésügyi miniszter Budapesten. Serányi Béla gróf földmivelésügyi miniszter ma reggel Budapestre érkezett. A földmivelésügyi miniszter február közepéig Budapesten marad s azután két-há... .........■ ~"?gí