Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-12 / 37. szám
10 BUDAPESTI HULL/1 (36. sz.) 1913. február 12. a londoni nagykövetségi értekezlet. Ausztria és Magyarország és Olaszország tudtával, elvi döntését. Természetesen, hátra van még határainak és az európai garanciának, főleg pedig Olaszország és Ausztria és Magyarország szerepének megállapítása, amelyet ez a két állam mint adriai és mint legközvetetlenebbül érdekelt nagyhatalom követelhet. Tudjuk, hogy ez a kényes kérdés e pillanatban tárgyalás és tanulmány anyagául szolgál, mely éppen a Bissolau képviselő által kifejtett nézeteknek felel meg és vezérelvéül Olaszországnak és Ausztriának az a közös érdeke szolgál, hogy mindent kerüljenek, ami kölcsönös viszály okául szolgálhatna és mindenben előmozdítja a kölcsönös bizalom és kapcsok szorosabbra fűzését, annál inkább, mert mind a két államnak teljesen azonos és egyenlően fontos érdekei vannak a Földközi-tenger keleti részén előbbutóbb előálló helyzetet illetőleg. A balkáni szövetségesek egymás közt Az osztozkodás veszedelme. Belgrád, febr. 11. A félhivatalos Szamouprava visszautasítja a Slerska Zasztava című nacionalista pártlap támadását a szerb kormány szövetségi hűsége ellen. A félhivatalos kifejti, hogy a balkáni szövetség nem egy külön érdekszférának szűk bázisán épült föl, hanem célja a Balkán általános érdekeinek állandó képviselése és védelme. Éppen Szerbia érdekei a legmegbízhatóbb garanciát találják a balkáni szövetségben, amely nélkül soha oly eredményesen nem képviselhetők. A meghoított terület felosztásának kérdése, amennyiben a szövetségi szerződés erre vonatkozóan még nem dönt véglegesen, a háború befejezése után kerül tárgyalásra. Abban a valószínűtlen esetben, hogy ezzel kapcsolatban megegyezés nem volna elérhető, még mindig okos barátokhoz és a választott bíróságokhoz folyamodhatunk. Ha mindazáltal szeparatisztikus ambíciók jutnának valahol túlsúlyra, elkövetkeznék a kikerülhetetlen eshetőség, amitől Isten óvja a balkáni népeket. A felelősség az ilyen katasztrófáért arra esnék, aki azt okozná. Szaloniki, febr. l. Venizelosz miniszterelnök kijelentette egy újságírónak, hogy minden meg fog történni, hogy Szalonniki gazdasági s kereskedelmi jelentőségének csökkenését megakadályozzák. A balkáni államok vámegyezménye ideális megoldás volna, de Szaloniki gazdaságijövőjét vámegyezmény nélkül is biztosítani fogják. A balkáni államok által meghódított területek felosztása a Törökországgal való béke megkötése után lesz lehető. A miniszterelnök szilárd meggyőződése, hogy a balkáni államok az osztozkodásnál meg tudnak egyezni. Venizelosz végül ismételten sajnálkozását fejezte ki azon, hogy Londonban a béketárgyalás meghiúsult, kifejezte azonban azt a reményét, hogy a békét rövidesen meg fogják kötni. Venizelosz tegnap Aténba utazott, vetségeseinek támogatásához folyamodnék. Erre azonban ma még nincs szükség. Bukarest, febr. 11. (Saját tudósítónktól.) Mára várták Bukarestbe azt a szófiai jegyzéket, amelynek Bulgária válaszát kellett volna tartalmaznia Románia legújabb ajánlatára. A jegyzék azonban nem érkezett meg és ez nagy nyugtalanságot okozott. Ghyka szófiai román követ távirati jelentése szerint a tárgyalás Szófiában zavartalanul folyik. Bukarest, febr. 11. (Saját tudósítónktól.) A román kormány tagjai ma este újabb minisztertanácsot tartottak, amely a szófiai jegyzék elmaradásának ügyével foglalkozott. A minisztertanács semmi újabb intézkedés foganatosításának a szükségét nem látta fenforogni. A kormány a várakozás álláspontját egyelőre nem hagyja el, hogy így is bizonyítékát adja messzemenő türelmének. Bolgár részről előreláthatóan szombatig nem történik lényeges intézkedés. Bukarest, febr. if. (Saját tudósítónktól.) A mai esti lapok azzal a hírrel riasztották föl Bukarestet, hogy a román-bolgár konfliktus akut jelleget vett, és a súlyosabb következmények a küszöbön állanak. Immár nyilvánvaló, hogy Bulgária húzni-halasztani akarja a kérdés megoldását. Ez Danevnek a politikája, amely mindig ellenséges indulata volt Románia iránt. A román kormány elment az engedékenység és a türelem legvégső határáig. Ezt az engedékenységet most már hiába várja Romániától, a hatalmaknak Szófiában kell interveniálniok. Románia eddig a hatalmak tanácsait követte, Bulgária pedig vissza akar élni ezzel a helyzettel. A legkisebb, amit Románia most már elfogadhat, az, hogy Szilisztrián kívül a dubricsi fensik is román területté váljék. A tengerparti területek tekintetében Románia fentartja követeléseit változatlanul. A román-bolgár konfliktus, London, febr. 11. A Daily Telegraph-nak jelentik Bukarestből, hogy a román kormány Németországot és Olaszországot, továbbá a bécsi kabinetet arra kérte, hogy Szófiában Románia és Bulgária között közvetítsen. Bécs, febr. 1f. (Alkalmi tudósítónktól.) Az a hír, hogy Ausztria és Magyarország legközelebb energikus lépést tesz Szófiában a román-bolgár tárgyalás sürgős befejezése érdekében, ebben a formában nem fedi a valóságot. A valóság az, hogy a monarkia állandóan támogatja Románia ügyét és ismételten sürgeti a tárgyalás befejezését. Szófiai követünk meg fog minden alkalmat ragadni, hogy a bolgár kormányköröket Románia követeléseinek jogosságáról meggyőzze és az ügy mielőbbi végleges elintézését az európai béke érdekében is elősegítse. Bukarest, febr. 11. (Saját tudósítónktól.) Itteni politikai körökben az a hír terjedt el, hogy Románia a bolgár-román konfliktusban Ausztria és Magyarország intervencióját kéri. A Budapesti Hírlap tudósítóját illetékes helyen arról értesítik, hogy Románia még nem fordult ilyen kéréssel a monarkiához, de nagyon is kézen fekvő volna, ha Bulgária a folyó tárgyalás során Románia szö rgyonlőtt osztrák képviselő. .— Egy munkás boszuja. — Bécs, febr. 11. (Saját tudósítónktól.) Schumayer Ferenc szociáldemokrata képviselő ellen ma éjjel revolvermerényletet követtek el, amelynek a képviselő áldozatául esett. Schumayer a mai napot Stokerauban töltötte, ahonnan este érkezett meg s a mikor az északnyugati pályaudvaron a vasúti kocsit elhagyta, egy munkás revolverrel rálőtt és megölte. Stokerauban ma este szociáldemokrata választógyűlés volt, amelyen Schumayer beszédet mondott. Az északnyugati vasút utolsó vonatával utazott vissza Bécsbe, amely 10 óra 37 perckor érkezett meg. Schumayerrel jött egy párthive is. A vonaton mindössze 40— 50 utas érkezett. Alig hogy Schumayer a perofonra lépett, hozzásietett egy ismeretlen ember, a ki mellének szögezte revolverét s ezekkel a szavakkal: Ez az én boszom! — rálőtt. Schumayer szótlanul összeroskadt s a következő pillanatban meghalt. Két vasúti alkalmazott megragadta a merénylőt és a pályaudvaron lévő rendőrszobába vitte. A merénylő egy Kuniak nevű vasmunkás s azt hiszik, hogy az ugyanilyen nevű keresztényszocialista munkásvezérnek és községtanácsi képviselőnek közeli rokona. A pályaudvart azonnal elzárták s miután különben is az utolsó vonat már megérkezett, senkit sem bocsátottak be többé. A merénylet egyik szemtanúlja a következőket mondja: A vonatból mindössze körülbelül ötven ember szállt ki. Amint a kijáró felé haladtam, egyszerre megpillantottam egy embert, aki revolvert tartva kezében egyenesen nekiment Schumayernek s ezekkel a szavakkal: Megmondtam neked, hogy boszút fogok állni! — alig két lépés távolságról rálőtt. Schumayer, aki még csak föl sem kiáltott, ugyanabban a pillanatban meghalt. Schumayer 49 éves volt s két fiút hagyott hátra. Pártjában gyorsan vergődött föl vezető állásra. Politikai tevékenységét mint a Bécsben megjelenő szociáldemokrata Volkstribüne kiadója kezdte meg. Fiatal korában esztergályos munkás volt, de már ekkor is sokszor összekoccant a politikai hatóságokkal. Mint képviselő a parlamentben kiváló szónoknak bizonyult és drasztikus bécsi humorával még politikai erntoki között is sok barátot szerzett. Bécs, febr. 11. (Saját tudósítónktól.) A merénylőt Kunsak Pálnak hívják, negyvenhárom éves és Kunsak Lipót keresztényszocalista képviselőnek és községtanácsosnak rokona, nős ember, de gyermekei nincsenek. A merénylő a pályaudvaron megleste Schumayert és mihelyt meglátta, hozzálépett és Browning-pisztolyból rálőtt. A golyó Schumayer bal fülébe hatolt és nyomban halált okozott. A merénylő a rendőrségi szobában részletes vallomást tett; elmondta, hogy a szociáldemokrata párt üldözte őt, úgy hogy nem maradhatott meg a fémmunkások szövetkezetében; ezért aztán munka nélkül állott és kétezer korona megtakarított pénzét hamarosan elköltötte; végső elkeseredésében arra határozta el magát, hogy megöli azt az embert, akinek szerencsétlenségét köszönheti. A merénylet elkövetése után a pályaudvar kijárója felé igyekezett, de az utasok utána siettek és el akarták fogni. A merénylő ezt mondta nekik: — Eresszetek el! Ne bántsatok! Majd magam jelentkezem a rendőrségen! A merénylet híre gyorsan terjedt el a városban és mindenütt nagy feltűnést keltett. TÁVIRATOK. A francia védőerő fejlesztése. Paris, febr. II. Az Echo de Paris tudni véli, hogy a tervbe vett német védőerőfejlesztés következtében tegnap a külügyminisztériumban tanácskozás volt, melyen Briand miniszterelnök, Jonnart külügyminiszter, Etienne hadügyminiszter, Klotz pénzügyminiszter és a hadügyminisztérium egy nagyobbrangú tisztviselője vett részt. E tanácskozáson főleg a tüzérség szaporítását és gyakorlótáborok létesítését tárgyalták. Különböző más tervek is szóba kerültek, melyekről további tanácskozás fog folyni. Angol törvény a léghajózásról. London, febr. 11. Az alsóház második olvasásban is elfogadta a léghajózásra vonatkozó törvényjavaslatot. Seely ezredes hadügyminiszteri államtitkár kijelentette, hogy a bili nem irányul idegen hatalom ellen, csak az a célja, hogy rosszakaratú embereket meggátoljon abban, hogy olyan helyek fölött röpködjenek, ahol gyúlékony anyagok vannak. Törökök és olaszok, Milánó, febr. 11. (Saját tudósítónktól.) A Secolo értesülése szerint az olasz kormány el van tökélve, hogy Rodusz-szigetet és még néhány más égei-tengeri szigetet állandóan megtart. Olaszország a török kormányhoz ultimátumot fog intézni azzal a felszólítással, hogy a Kirenaikában lévő török csapatokat záros határidő alatt hívja vissza, mert különben Olaszország nem fogja követni az égei-tengeri szigetek dolgában a Laussaneben történt megállapodásokat. A japán politikai válság: Tokió, febr. 11. Tegnap, amikor a képviselőház ülést akart tartani, sürgősen megtartott minisztertanács után a házat császári rendelettel elnapolták. A parlamenti épülettel szomszédos utcákban izgatott néptömeg gyűlt ösze. A rend fentartásában a rendőrséget csendőrök támogatták. Tokió, febr. 11. A politikai válság komoly zavargást okozott. Az első összeütközés a parlamenti épület körül álló rerrdőrkészenlét és az ellenzék támogatására összeverődött néptömeg között történt meg. Ezután különböző hivatalok és újságszerkesztőségek ellen következtek támadások és a nép egyes esetekben kísérletet tett az épületek fölmmjtására. A Kokumin Sinbun újság szerkesztőségének személyzete heves ellenállást fejtett ki s revolvereit is használta. A néptömegből egy ember meghalt. Csak a rendőrség erőfeszítéseinek sikerült tűzvész kitörését megakadályozni. Ezután a tömeg végigvonult a városon, lerombolta a rendőrség épületét és több közúti kocsit fölgyújtott. Végül a csőcselék Kacura herceg kastélya felé tartott, de az épület körül a rendőrség kivont karddal akadályozta meg az épület megrohanását. Később azután megint összeütközés volt. Végül a zavargókat szétszórták. Eddigi jelentések szerint hat ember meghalt, mintegy hetven megsebesült. Kacura