Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-08 / 34. szám

a­r­ nak nagy része szintén támogatja Heltai jelölését. A miniszterelnök azután megköszönte a vezérek meg­jelenését és szíves fölvilágosításukat, mire a meg­jelentek nevében Márkus József köszönte meg a miniszterelnöknek azt az előzékenységét, hogy őket ebben a fontos kérdésben meghívta és véleményüket meghallgatta.­ ­­ •Az eln­ök ezután az idő előrehaladottságára való tekintettel holnap délelőtt tíz órára halasztotta a vita folytatását. Heltai Ferenc főpolgármester, Budapest, febr. 7. Megírtuk ma, hogy Budapest főpolgár­mesteri állásának betöltéséről komoly tárgyalás folyik a kormány és Heltai Ferenc képviselő kö­zött. Lukács László miniszterelnök, mielőtt még a királynak előterjesztést tenne a jelölésről, meggyőződést kívánt szerezni arról, hogy a fő­város törvényhatósági bizottságában megkap­hatja-e Heltai a szavazatok többségét és ezért, ma délután négy órára a miniszterelnöki palo­tába­n kérette a kerületek vezéreit, hogy megis­merje álláspontjukat. A kerületi vezérek, a ha­todik és kilencedik kerület kivételével, vala­mennyien kedvező választ adtak és egyhangúan Heltai Ferenc jelölése mellett foglaltak állást. A hatodik és kilencedik kerületből is­­sok sza­vazója lesz Heltainak és ilyképp bizonyos, hogy Heltai Ferencet óriás többséggel választja meg a főváros főpolgármesterének. Az egész tanács­kozás alig tartott egy óra hosszat. Heltai este megjelent a mun­kapárti kör­ben, a­hol akkor már tudták a miniszterelnöki tanácskozás eredményét és a képviselők már gratuláltak is neki új méltóságához. .A munka­pártban osztatlan örömmel értesültek Heltai, jelöléséről főképp azért, mert tudják, hogy Hel­tai megválasztása nem harcot, hanem békét je­lent a fővárosra, és békét a kormány és a fővá­ros között. Heltai is hangoztatta, hogy a béke és nem a harc embere.­­. . Ismeretes dolog, hogy a főváros a törvény szerint a király hármas jelölése alapján választ főpolgármestert és pedig rendszerint az első helyen jelöltet választja, meg. Lukács László miniszterelnök már a legközelebbi napokban előterjesztést tesz a királynak a főpolgármesteri állás betöltéséről és mihelyt a király leirata megérkezik, a főváros kitűzi a főpolgármestert­­választó közgyűlés idejét. Heltai Ferenc megvá­lasztása után lemond képviselői állásáról és a gázgyári igazgatóságról­ is. . . A miniszterelnöki' 'tanácskozásról a kö­vetkező hivatalos közlést adták ki: Lukács­ László miniszterelnök pia délután, négy órára magához kérette a főváros egyes kerületeinek vezéreit, hogy velük Zlok­ai Ferenc jelölését a főpol­gármesteri állásra közölje. A miniszterelnöknél meg­jelentek: Jakab­ff­y Imre és Németiál Károly állam­titkárokon kívül az egyes kerületek sorrendjében a következők: Hegedűs János dr. (I. kerület), Heny­­m­ey Vilmos dr. (I. ker.), Stern József dr. és Zbo­­ray Gyula (III. kér.), Székely Ferenc és Kunz Jenő dr. "(IV. kér.), Glückst­hal­ Samu dr. és Hajós Zsig­­mond dr. (V. kér.), Wolfnier­­ József (VL kér.), Márkus­ József,­ Paksi­ Béla (VI. ker.), Hűvös­ Jó­­­zsef (VIII. kér.), Springer Ferenc dr., Hecht Ernő cím­ és­ Horváth A. János (IX—X. ker.). Lukács László miniszterelnök , rövid beszéddel üdvözölte a megjelenteket és kijelentette, hogy a fő­polgármesteri állást eddig azért nem­ töltötte be a kormány, mert abban a hiszem­ben volt, hogy a fővárosi­­törvény revízióját mielőbb napirendre tűz­heti. Időközben azonban meggyőződött a kormány arról,­ hogy ez a kérdés ez idő szerint még nem tár­gyalható s ezért elhatározta a főpolgármesteri állás betöltését. Erre az állásra legalkalmasabbnak találta Heltai Ferencet, a­kinek a főváros fejlődése körül igen nagy érdemei vannak és a­kit a jelenlevők biz­tosan még jobban ismernek, mint a miniszterelnök, Zlok­ai Ferenc jelölése nem a harcot, hanem a békét jelenti a kormány és a főváros között. Minthogy azonban a főpolgármestert a király jelöli, a minisz­terelnök­­szükségét látta annak, hogy a fővárosi ke­rületek vezéreit meghallgassa és bizonyságot szerez­zen, hogy a jelöltet a közgyűlés meg is választja. Kéri a megjelenteket, hogy a jelölésről nyilatkozza­nak. A kerületek vezérei — a VI. és a IX—X. kerü­letek képviselőinek kivételével — egyhangúan Heltai Ferenc jelölése mellett foglaltak állást. A VI. ke­rület képviseletében megjelent Wolfner József nem nyilatkozott mert erre Vázsonyi Vilmos dr. távollé­tében felhatalmazása nem volt. A IX—X. kerület képviselői nevében Springer Ferenc ellenezte a je­lölést, de e kerületek vezérei is kijelentették, hogy tudomásuk szerint a két kerület bizottsági tagjai­ BUDAPESTI HÍRLAP 34. sz.) 1913. február 8. Az új balkáni háború. — A nemzetközi helyzet. — Budapest, febr. 7. Drinápoly­t szünet nélkül bombázzák a bolgárok s remélik, hogy a város rövidesen ke­zükbe kerül. Intézkedéseket is tesznek már, hogy a vár elfoglalása után a sebesülteknek gyors segítséget nyújthassanak. A szófiai angol egészségügyi misszió utasítást kapott, hogy utaz­zék azonnal D­inápolyba, mert a vár kapitulá­ciója néhány napon belül várható. Konstanti­­nápolyba is rossz hírek érkeznek Drinápolyból. A hadügyminisztérium azt a jelentést kapta, hogy a bolgárok ágyúzásukkal elpusztították a vár keleti erődjeinek egy részét. Sükri basa, a főparancsnok azt jelenti ugyan, hogy még he­tekig ellen tud állani, egy másik parancsnok, Arif őrnagy azonban azt üzeni a hadügyi hiva­talnak, hogy bár a helyőrség halálmegvetéssel veri vissza a támadásokat, sokáig már nem fogja bírni a harcot, mert az élelemhiány miatt nagyon meggyengült. Konstantinápolyban tehát nagyon aggód­nak Drinápoly sorsáért s kezdenek elkészülni arra, hogy a város, minthogy fölmentésre nem számíthat, rövid idő alatt valóban kénytelen lesz kapitulálni. , A Gallipoli-félszigeten és följebb a Már­vány-tenger partján Rodostó körül is­ tart a küzdelem. A táviratokból, a­melyek az ott le­­■ folyt harcokról érkeznek, kiderül, hogy a tö­rökök meg akarták kerülni a csataldzsai bolgár hadállást, hogy esetleg segítséget küldhess­enek Drinápolynak is, tervük azonban nem sikerült. Egyik seregüket Gallipoliba vetették vissza a bolgárok, a másikat pedig lekötve tartják a tenger partján Rodostó közelében. Itt heves­ harc folyik s ez lehet a magyarázata annak, hogy a törökök a csataldzsai vonalról jelenté­keny számú csapatokat rendeltek Gallipoliba és Rodostóba. A csataldzsai vonal közelében, mint Szó­fiából jelentik, eddig csak jelentéktelen előőrsi harcok voltak. Úgy látszik, hogy a törökök a bolgároknak Cserkeszköjig való visszavonu­lása u­tán sem változtatták meg hadállásukat. A békeközvelítésről m­a nincsen semmi­féle hír. Úgy látszik, hogy a hatalmak meg akarják várni, míg a háború eredménye eldől. Döntő esemény volna Drinápoly eleste. Az új háború azért indult meg, mert az új török kor­mány nem akart lemondani erről a helyről. Ha azonban­­Drinápolyt nem tudja fölmenteni és a vár elesik, akkor a portára nézve fölösle­­­­gessé válik minden további hadakozás, jöhet újból a békeközvetítés. A hatalmak tehát egyelőre várnak s köz­belépni csak akkor akarnak, ha a bolgárok föl­vetnék a Dardanellák kérdését és magát Kon­stantinápolyt is fenyegetnék. Más távirataink ezek u­tak, hogy tekintettel Drinápolynak néhány na­pon belül várható kapitulációjára, készüljenek rá, hogy segítségnyújtás végett odautazzanak. Szófia, febr. 7. (Saját tudósítónktól.) Drinápoly bombá­zását egész éjjel a legnagyobb hevességgel foly­tatták. Újabb hírek délutánig nem jöttek. Török jelentések. Konstantinápoly, febr. 7. (Saját tudósítónktól.) A bombázás szaka­datlanul folyik. A polgári lakosságból sokan meghaltak és megsebesültek. Az égő házakban ötvenöt ember pusztult el. A bolgárok csak azért, hogy a Konstantinápollyal való dróttalan távirő-összeköttetést elpusztítsák, célba vették a híres Szelim mecsetet, a­melynek két mina­retje elpusztult. Konstantinápolyban e miatt rendkívül nagy a megbotránkozás s azt­­mond­ják, hogy ez az eljárás már azért is megbocsát­hatatlan, mert a szikratávíró állomás nincs is a Szelim-mecset tornyán. Konstantinápoly, febr. 7. (Saját tudósítónktól.) A hadügyi hivatal­hoz érkezett táviratok szerint az ostromló bol­gárok a múlt kedden Drinápoly keleti erődjei­nek egy részét elpusztították. Arif őrnagy a bolgárok ostromáról a hadügyi hivatalnak a­­ következőket jelentette: Veszteségünk igen nagy volt. Az ellen­ség jelentékeny erősítő csapatokat kapott. Az ellenállás huzamosabb ideig lehetetlen, mert az eleséghiány nagyon meggyengítette a csapatokat. Végül kénytelenek voltunk a tüzelést megszüntetni, de a déli és keleti erő­dök tovább harcoltak. A déli erődöktől két nagykaliberű ágyút kértem, de nem tudtam megkapni. A bolgárok bombázása és ostrom­­támadása a legnagyobb hevességgel tovább folyik, de eddig mi is­ ugyanoly halálmegve­­téssel vertük őket vissza. Várjon még meddig?, Konstantinápoly, febr. 7. ■ (Saját tudósítónktól.) Sükri basa szikra­távirata szerint Drinápolynak még háromezer darab juhsajtja, 8500 kilo burgonyája, 2500 kilo füstölthúsa, 5000 kilo kétszersültje van, de lisztje kevés és sója egyáltalában nincs. Az élő lóhúskészlet még érintetlen. Az ostromnak új­ból való megkezdésekor mindegyik ágyú szá­mára 200 golyó volt. A helyőrség még hetekig ellen tud állni. Berlin, febr. 7. (Saját tudósítónktól.) A Tageblatt-nalt jelentik Konstantinápolyból. A hivatalos törökö kös­ök nagyon aggódnak Drinápoly sorsa miatt. El vannak rá készülve, hogy a város még a jövő hét vége előtt kénytelen lesz magát megadni. Drinápoly ostroma. A bombázás. Szófia, febr. 7. Hivatalos jelentések szerint Drinápoly bombázása eredményesen tovább tart. Szófia, febr. 7. Az angol egészségügyi misszió és a zsidó humanitárius­ szervezetek missziói utasítást kap­ A konzulok és az idegenek védelme. Szófia, febr. 7. Több nagyhatalom képviselői közölték Gesov miniszterelnökkel a drinápolyi konzu­loknak azt a kérését, hogy neutrális zónát je­löljenek ki, vagy pedig nekik és a többi kül­földi állampolgároknak engedjék meg a város elhagyását. Gesoo miniszterelnök azt vála­szolta, hogy nincs precedens arra, hogy konzu­loknak vagy másoknak megengedték volna az ostromlott hely elhagyását. Másrészről komoly okok lehetetlenné teszik a bolgár főhadiszállás­nak, hogy hozzájárulását adja a város elhagyá­sához, vagy pedig semleges zónát jelöljön ki a drinápolyi konzulok és egyéb külföldiek szá­mára. Senki sem vállalhatna ugyanis garanciát arra, hogy véletlenségből nem esne-e néhány bomba erre az elkülönített területre is, a­mi nagy kellemetlenségeket vonhatna maga után. Bécs, febr. 7. (Alkalmi tudósítónktól.) Arról a szomorú tényről értesülök, hogy a drinápolyi polgári la­kosság, tehát az európaiak és konzulok élete is állandóan a legnagyobb veszedelemben forog. A konzuli kar dróttalan táviró útján kérte a nagykövetek közbenjárását a polgári lakosság szabad elvonulása érdekében, de a bolgár kor­mány ezt a kérést taktikai okokból elutasította. Azzal érveltek, hogy a lakos­ság elvonulása után

Next