Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-09 / 35. szám

Budapest 1913 XXXIII. évfolyam, 35. szám Vasárnap, február 9. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 ül. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség: Tvn. ker., Bökk Szilárd utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: VII. ker., József körút 5. sz. Rákosi Jenő. Telefon: Előfizetés: József 95. Elárusítás: József 9-29. Apróhirdetés : József 95. Hirdetés: József 53. Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató: József 9-38. Németország, Budapest, febr. 8. A csafcaldzsai vonal ostroma és a Gallipoli-félszigeten, a Dardanelláktól néhány kilométernyire folyó harc az európai politika két évszázad óta dogmaszerű érinthetetlenségű objektumát fenyegeti: Konstantinápolyt és a Dardanellákat. Olyan az, mint mikor egy égő városrészben a fékezhetetlen tűz a robbanóanyagok tárházaihoz közeledik. A hatalmak tehetetlen tétlenségben nézik az események száguldó folyását, s csakazt találgatják, vájjon merészkedhetnek-e a bolgárok a Dardanellákig orosz biztatás vagy legalább hallgatólagos beleegyezés nélkül, s viszont merészkedhetik-e Oroszország a Dardanellák kérdéséhez hozzányúlni, hatalmi érdekeltségével, nevezetesen Angliával való előzetes megállapodások nélkül. Egy esetleges balkáni háborút évtizedek óta úgy ítélt meg a diplomácia, mint egy egyetemes európai hatalmi mérkőzés fogalomtestvérét, s ma azt látjuk, hogy a szövetségesek Konstantinápolyig és a Dardanellákig nyomultak a nélkül, hogy az európai béke fentartásába vetett reményünk végleg megdőlt volna. Sőt többet is látunk. A háború felelősségétől, a vérontástól és a leggazdagabb, ország gazdasági alapjait is megrázkódtató anyagi áldozattól való félelem érintkezési pontokat talált a legellenségesebb érzelmű nagyhatalmak között is, s azok a szerződések, viszontbiztosítási, ad hoc és egyéb megállapodások, amelyek az európai kialakult hatalmi csoportok keretein belül és azokon kívül az egyes hatalmakat egymáshoz fűzik, megsokasodtak, szinte olyannyira elszaporodtak, hogy az egyes hatalmak szerződéses és érdekelkötelezettsége már alig tekinthető át. Monarkiánk és Olaszország, Németország és Oroszország, Oroszország és Anglia, Anglia és Németország, Oroszország és monarkiánk, Franciaország és Olaszország, Franciaország és Németország, s mindezekhez még Románia, Bolgárország és a többi balkáni államok különkülön-és összevéve speciális nemzetközi megállapodásokkal rendelkeznek, amelyeknek a célja az egymással való kiegyezés egyes fölmerült kérdésekre és helyzetekre nézve, úgy hogy a politika szabad játéka valósággal minden irányban korlátozva van. És e már régebben kialakult öszszeköttetéseken kívül épp e napok folyamán két újjbb közeledés folyamatát észlelhetjük. Az egyik a magyar-osztrákorosz, a másik a német-angol közeledés, amelyek közül az első tisztán a megrendült békelehetőség újabb megszilárdítására irányuló kísérlet, a másik ellenben a jövőre nézve újabb perspektívát nyit, mert a német-angol flottafejlesztés megállapodásszerű korlátozására irányul, s úgy látszik, a tárgyalásnak, minden cáfolat ellenére is már olyan előrehaladott állapotában van, hogy létrejöttét biztosan várhatjuk. Ezt a két békés közeledést azonban egy harmadik fenyegető közeledés komplikálja, nevezetesen az, hogy a német kormány értésére adta az orosz külügyi hivatalnak, hogy abban az esetben, ha Oroszország Örményországba bevonul, Németország is hasonló intézkedéseket fog tenni Kisázsiában. Nehéz megállapítani, vájjon ez az üzenet a békét kívánja-e szolgálni azzal, hogy az oroszokat figyelmezteti egy esetleges harcias lépésük következményeire, vagy hogy a jövendő alakulás ballon d’essayje. Mikor a marokkói vizeken, Agadirban megjelent a német Panther-hadihajó, az egész európai diplomácia tisztában volt azzal, hogy Németország meg óhajt kérdeztetni a marokkói kérdésben. Mikor a német kormány bejelenti, hogy Előázsia bármely ottomán földdarabjának egy idegen hatalom által való megszállásából a Német Birodalom magára nézve is következtetéseket von? akkor ezzel azt mondja, hogy a német érdekszférában nem történhetik területi változás a németek megkérdezése nélkül. És valóban, ha az európai hatalmi egyensúly zavaros szerződési aktáit mel- A Csopaky-had. — Egy família története. —* IRTA SIPULUSZ. Étel a sárga házban. Vissza kell térnem még az első vacsorára. Az első este elfogyasztott paradicsomos csirke inkább megfeküdte, mint megtöltötte a gyomromat. Úgy éreztem, mintha egy nagy darab követ nyeltem volna el. Az éhségemet azonban nem tudtam elverni vele. Csöndesen vártam, hogy hozzanak még valamit, de hiába. Se bor,se légpiszsáló, de még só és paprika se került az asztalra, az abrosz e mellett tele volt foltokkal és egy pár lyuk ékeskedett rajta. Egy korsó víz és két pohár volt minden ékessége. A villám kijárt a nyeléből, a késem rozsdás volt. Ezek is vegyes házasságban élhettek egymással, mert a villa nyele kinnezüst, a kése ellenben csont volt. Bizony sehogyse illettek egymáshoz. Szegényes és rozoga volt itt minden, sőt stílus tekintetében is minden bútor elütött a másiktól, mintha valamennyit árverésen vásárolták volna össze. Egy dolog szinte kísérteties hatással volt rám: az élőlények hallgatagsága és az élettelen tárgyak beszédessége. A bácsi és a gazdasszony csak kurta és rideg párbeszédet folytattak egymással, szabatosabban szólva: egy-más fejéhez vagdalták a szavakat. Eltelt egy negyedóra, míg az egyik vagy a másik megszólalt. Ellenben a folyosóra nyíló ajtó a fogait csikorgatta, mikor működnie kellett. Az én szobámba vezető ajtó jajgatott. Az ebédlő padlója dühösen nyikorgott. A kredenc minden tizedik percben kettőt-hármat pattogott. Mintha mindegyik akarata ellenére került volna ide s korábbi gazdáját siratná vagy a mostani ellen dühöngene. A bácsi alig nyelte le az utolsó falatját, pipára gyújtott, ezzel jelezve, hogy a csirke a vacsorának első és utolsó fogása volt. Én kínos zavarral fészkelődtem a helyemen, nem tudva, hogy mit csináljak. Végre elszántan fölugrottam, meghajtottam magam az öreg előtt, s szó nélkül a szobámba mentem. Különös, de nekem úgy tetszett, hogy az én lábam alatt a padló nem nyikorgott és az ajtó nem jajgatott annyira. Szóval azok a lelkek, amelyeket én beléjük képzeltem, én rám nem haragudtak annyira. A bácsi mormogott valamit, s engedett eltávozni. Bárki azonban utánnam jött, s rendes mogorva hangján firtatta, hogy van-e még valamire szükségem. Tagadó válaszomra eltávozott, csak az ajtóból szólt még egyszer vissza, hogy a gyertyát ne igen pazaroljam. Még csak azt jegyzem meg, hogy mikor az ágyamba vetettem magamat, az is nyöszörgött egyet. Ennek se tetszett az, hogy zavarják nyugalmában. Valahányszor éjjel megmozdultam, az ágy nyekergéssel vett róla tudomást. Más talán megijedt volna, de nekem inkább fokozta a bátorságomat, mert az jutott eszembe, hogy legalább nem vagyok egyedül. Apámért és anyámért imádkozva, hamar elaludtam, de hamar föl is ébredtem. Zörgettek az ablakomon. Néha-néha apró szünet állt be, de aztán megint zörgettek. Az ebédlőben még világosság volt, s a papírsuhogásból azt következtettem, hogy a bácsi még fönn van és holmi. Írásokat tanulmányoz. — Bácsi kérem,—szóltam hangosan. — Mi bajod? — felelt és odajött az ajtóba. — Nem hallja? Zörgetnek az ablakon. A bácsi hallgatódzott egy darabig, s aztán megszólalt: — Szamárság, a szél veri az akácfát az ablakhoz. Még nagyobb zörgés is lesz, ha a szélvész erősödik. Úgy is lett. Késő éjjel arra ébredtem föl, hogy döngetik és rázzák az ablakomat. Sőt az egész házat. Szélvihar dühöngött, s úgy látszik, ennek a rozoga háznak temérdek megereszkedett, laza része lehetett, mellyel az orkán tetszése szerint játszadozott. A kifordult ajtók és ablakok minden porcikájukban csörögtek, csattogtak és reszkettek, a kályhából fütyülve tört ki a szél, s még a paplanom is megmozgatta. A ház összes rosszul csukódó ajtói kiszabadultak zárukból, s puskalövésszerű dörejjel csapkodta őket a szélvész. Rettenetes volt hallgatni a ház körül uralkodó hangzavart. Mintha száz meg Mai számunk 56 oldal.