Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-14 / 39. szám

1913. február 14. BUDAPESTI HÍRLAP (39. sz.) A bizottság többsége akként határoz, hogy ez idő szerint nem kívánja a nőknek szavazati joggal való felruházása kérdését tárgyalás alá venni. A holnapi ülésen a részletes tárgyalást kezdi meg a bizottság. Ferenc József király és a cár. Budapest, febr. 13. Hohenlohe herceg azáltal, hogy átadta a cárnak királyunk levelét és meghozta rá a cár válaszát, befejezte misszióját. Az európai sajtóban lázas érdeklődéssel kutatták, firtatták, mi lehet a két nevezetes írás tartalma. Biztosat nem lehetett tudni, megindult tehát a találgatá­sok áradata, mely legfőképpen a külsőségekből táplálkozott. Mind bécsi, mind pétervári hiva­talos jelentések nyomatékosan hangoztatták, hogy Hohenlohe herceg fogadása rendkívül­ szi­ves volt s királyunk levele közelebb hozta a két monarkiát és a két udvart egymáshoz. A cár le­velét illetően egy pétervári híradásunk tudni véli, hogy benne az orosz uralkodó örömmel konstatálja monarkiánk békeszeretetét, az al­bán kérdésre nézve azonban csak igen burkol­tan nyilatkozik. A cár levelének első része al­kalmasint megfelel a valóságnak, hiszen minden körülmény megerősíti, az Albániára vonatkozó rész azonban alkalmasint csak egyike azoknak a kósza híreknek, melyek százával röppentek szerte. A Balkán-félsziget a független balkáni államoké— ez volt külügyi politikánk évtizedes gerince. Albániára vonatkozó követelésünk logi­kus következménye ennek az elvnek, melyet a­hogy eddig­ támogatott az orosz politika az öt meglévő balkáni állammal szemben, támogatni fogja a keletkező hatodikkal szemben is. Erre vall a pétervári hivatalos körök egész újabbi viselkedése, erre az a melegség, mellyel Hohen­lohe herceget fogadták. Mai távirataink ezek: A cár válasza. Pétervár, febr. 13. (Saját tudósítónktól.) A cár a magyar ki­rályhoz intézett levelét négy birodalmi tanácsos­nak és Szaszonov külügyminiszternek közre­működésével írta meg. A cár ebben a levélben hangoztatja, hogy Oroszország nem ragaszko­dik tovább Ausztria és Magyarország leszerelé­séhez, mert a kettős monarkia békeszeretetéről meg van győződve. Az albán kérdésre vonat­kozó rész úgy, van megfogalmazva, hogy a legügyesebb diplomaták sem tudnak belőle va­lami határozott dolgot kiolvasni. Ez a rész csak azt mondja, hogy Oroszország távol van minden önző politikától és hogy ugyanezt az eljárást reméli Ausztriától és Magyarországtól is. Udvari körökből jelentik, hogy a balkáni kérdés végleges lebonyolítása után a cár leg­idősebbik két leánya, Olga és Tatjána nagyher­cegnők jegyet fognak váltani a bolgár és a szerb trónörökösökkel­ valósulás stádiumába jutott. Teljesen függetlenül és minden természetellenes akadálytól menten szentel­hetik majd magukat fejlődésüknek és érdekeiknek. Ez a természetes eredmény fogja irányítani a többi államhoz való viszonyukat is. Ausztria és Magyarország az egyetlen nagyha­talom, mely közvetetlenül a balkáni államokkal határos, sőt a monarkia maga is részben balkáni állam, mert hiszen, földrajzilag véve, területének majdnem egy kilencedrésze a Balkán-félszigeten fek­szik. A legutóbbi alakulás következtében pedig Ke­let és Nyugat határa még jobban visszafelé tolódott és az egész balkáni félsziget a nyugat-európai nép­család reonjába lép. A szomszédos Ausztria és Ma­gyarország e területeknek és lakosságuknak kultu­rális szükségleteit speciálisan meleg érdeklődéssel fogja kisérni és igyekezni fog azokat előmozdítani. A viszonyok ilyetén alakulásával lassanként meg is szűnnek a súrlódás felületei Ausztria és Ma­gyarország és Oroszország között. Hohenlohe herceg missziója pedig, mely a két udvar között fennálló jó viszony újabb bizonyítéka, bizonyára jelentéke­nyen elősegítő hatással lesz az ilyen irányú alaku­lásra. A Fremdenblatt Hohenlohe küldetéséről. Bécs, febr. 13. Hohenlohe herceg küldetését fejtegetve a kül­ügyminisztérium szócsöve, a Fremdenblatt ezt mondja : A herceg misszióját mindenütt a béke szimp­­tómájának tekintették és valóban célja is volt elejét venni annak, hogy politikai nézetkülönbség átvites­sék a két udvar viszonyára. Hohenlohe herceg misz­­sziója ezt a célt elérte, tanúságát adván annak, hogy a barátságos viszony a két udvar között teljesen zavartalan volt mindig. A két uralkodónak sajátkezű levele, valamint a herceg pétervári látogatásának egész lefolyása kedves bizonyítéka ennek. A­mi azonban a politikai kérdéseket illeti, a­melyek az utóbbi hónapok folyamán Ausztria és Magyarország és Oroszország kormányai között föl­merültek, a még esetleg fönnálló divergenciák tulaj­donképpen nem forognak többé reális ellentétek kö­rül, hanem inkább maradványai régebbi időknek, eddig föloldatlan lecsapódásai a múltnak, a­melyet az utóbbi hónapok történelmi alakulásai túlhalad­tak, mert a régi balkáni k­valitásokat a hadiesemé­nyek tárgytalanná tették. A Balkán a független bal­káni népeké. A balkáni népek szabadok és saját lá­bukon állanak. Ezzel pedig a Bécs és Pétervár között való viszály egykori forrásai is végleg bedugultak. Ausztriának és Magyarországnak évtizedek óta követett balkáni programját a történelmi események közelebb hozták megvalósulásához és Ausztria és Magyarország hathatós közremunkálásának köszön-­­ hető elsősorban, ha az az elv, mely szerint a Bal-­­­kánon független balkáni népek uralkodnak, az egész­­ vonalon és a félsziget valamennyi népénél a meg-­­ Az új balkáni háború. Budapest, febr. 13. A stratégiai helyzet. (Katonai vélemény.) A mai nap hírei kö­zül az a konstantinápolyi távirat a legérdeke­sebb, mely Bulai mnál a törökök és bolgárok kö­zött szerdán reggel kifejlődött heves harcról szól. Eddig ugyanis lehetetlen volt megállapí­tani, hogy a 8-ikán és 9-ikén Kavaktól délre vívott csatában melyik fél volt a győztes. A tö­rökök szerint a bolgárok kénytelenek voltak a Kavak-folyón túl visszavonulni. A bolgárok ezt a győzelmi hírt megcáfolták. Ma azután a Kon­stantinápolyból érkező hír nyomán arra lehet következtetni, hogy a törökök vasárnapi táma­dása Bulak­tól északra nem járt olyan sikerrel, mint a­milyent adnak tulajdonítottak. A török hírszolgálat, úgy látszik, a háború második ré­szében is ugyanazokkal az eszközökkel dolgo­zik, mint Kirkilisszénél és Lüleburgásznál. A­ helyzetről teljesen elfogadható képet ad ma a bolgár főhadiszállás hivatalos kommüni­kéje, melyből kitűnik, hogy a török partraszállási kísérlet Sárkői­nél kudarcot vallott. Rodostónál, Szilivrinél és Mik­ofitónál kihajózás egyáltalá­ban nem történt. A Márvány-tenger partvidéke Szilivritől Bulak­ig a bolgárok birtokában van, a­kik a városkától és­zakra elterülő magaslato­kat is megszállva tartják. Ezért tehát valószínű, hogy a sarkosi kudarc után a török tizedik hadtest csapatait Gallipolinál tették partra. A csatardzsai bolgár arcvonal előőrseinek a visszavonását Szávov tábornok egy harcászati szempontokkal megokolt elhatározás­ végrehaj­tásának mondja. Egy Szerbián át, jól informált bolgár forrásból származó hír szerint a­ bolgá­rok Csataldzsánál nem terveznek támadást, sőt szándékuk még mintegy harminc kilométerrel közelebb húzódni Drinápolyhoz. Ezt illetően utalunk a Budapesti Hírlap csütörtöki számában a bolgárok új hadászati arcvonalára vonatkozó véleményünkre, a­me­lyet ez a ma érkezett hír megerősít. A helyzet további kifejlődésére a Bulair­­nál szerdán reggel állítólag újból megindult harc rendkívül nagy hatással lesz. A törökök­nek a várostól délre fekvő és a félsziget keskeny földsávján mesterségesen megerősített hadállása már természetadta előnyeinél fogva is nagy ne­hézségeket állít a bolgár támadás útjába. Ezek a nehézségek azonban nem leküzd­­hetetlenek, különösen akkor nem, ha a görög hadihajók a szároszi öböl felől a bolgárok elő­nyomulását tüzérségük tüzével támogatják. Ha­sonló támogatásban részesülhet az ozmán sereg is a Márvány-tengerről, ha a török flotta hajóit a bolgárok által odaszállított nehéz ágyúk tüze­lése távol nem tartja. A bulairi török hadállás elfoglalása ese­tén a bolgárok előtt nyitva áll az út Gallipoliba, a­melynek szárazföldi övvonala huzamosabb ellenállásra alig alkalmas. Gallipoli elestével pedig újabb török erőknek a Dardanellákban való partraszállítása lehetetlenné válnék, mert a tengerszoros ezen a helyen alig hat kilométer széles. A szállítóhajók tehát a bolgár tüzérség tüzének hatáskörébe jutnának, a­mi még abban az esetben is súlyos veszteséggel járna, ha a bolgárok csupán kis öblű tábori ágyukat alkal­maznának, mert a javarészben fából épített szállítógőzösök és vontatóhajók még ezeknek a tüzét sem bírják el. A félsziget keleti partja mentén lévő török erődök elfoglalásával megnyílna az út, melyen át a görög flotta Kon­­stantinápolyig eljuthat. Ily módon a Gallipolinál várható döntés egyszersmind a hadjárat sorsá­nak az eldöntését is jelenti. Ez okán könnyen érthető az a feszült érdeklődés, mely az egész világ figyelmét a Gallipoli-félszigeten lefolyó eseményekre tereli, a­hol a törökök pozíciója máris erősen megrendült A drinápolyi ostromló hadsereg megerősí­tésére a bolgárok állítólag a szerbek segítségét kérték. A szerb kormány ezt a kérést teljesíti és­ két hadosztályt (mintegy 20.000 em­bert) bocsát Szávov tábornok rendelkezé­sére. Ha ez a hír igaz, akkor a Driná­­polynál harcoló második hadsereg egy részét alighanem a Kovacsev-hadsereg megerősítésére fogják alkalmazni. Minden jel arra vall, hogy Szávov tábor­nok a Csataldzsával szemben és Drinápolynál lévő összes nélkülözhető erőket déli irányban veti harcba. A Bulairnál szerdán reggel óta folyó küzdelemből arra lehet következtetni, hogy — valószínűleg Csataldzsáról — a Gallipoli felé irányított segítőcsapatok már megérkeztek ren­deltetésük helyére. A harc kimeneteléről eddig még nem ér­kezett hír. Nagyon rosszul áll a montenegróiak­ dolga Szkutarinál, a­hol a legutóbbi napokon végrehajtott támadás óriási emberáldozattal járt. Jelentékenyebb sikert pedig nem tudtak elérni, mert a Taraboszt a törökök rendületlenül tart­ják. Csupán a Bardanjolon értek el némi ered­ményt, a magaslat maga azonban még mindig a törökök birtokában van. A szerb segítő­ csa­­patoknak Brdica ellen intézett támadása is ku­darccal végződött. Szkutari megvívása egyéb­ként hadászati szempontból a hadjárat ered­ményére vajmi kevés befolyással lesz. A monte­negróiak sikere, vagy kudarca inkább politikai és dinasztiai jelentőségű, mert hiszen a fekete­hegyek lakói a hatalmak közös és egyértelmű elhatározása alapján az Albániához tartozó vá­ros birtokbavételére még akkor sem számít­hatnak, ha katonailag elfoglalják. Az ország gyér lakosságát súlyosan érintő, hiábavaló vesz­teségek hatása Nikita királyra nézve könnyen végzetessé vál­hatik. Janinát a törökök sikeresen védik. Hogy a görög haderőkön aratott nagy győzelem igaz-e, az még megerősítésre szorul. A mai nap hírei. A múlt napok konstantinápolyi jelenté­seire a bolgár főhadiszállás ma hosszabb cáfoló kommünikét ad ki. A törökök győzelméről eddig elterjedt összes híreket hamisaknak mondja, a­melyeket szerinte a török hatóságok terjesztenek az európai közvélemény megté­vesztése céljából. A stratégiai helyzetről szóló ismertetésünk részletesen szól a bolgár főhadi­szállás kommünikéjéről, a harctér mai esemé­nyeiről s várható fejlődésükről. Újabb távira­taink megerősítik azt a hírt, hogy a törökök .

Next