Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-14 / 39. szám
1913. február 14. BUDAPESTI HÍRLAP (39. sz.) A bizottság többsége akként határoz, hogy ez idő szerint nem kívánja a nőknek szavazati joggal való felruházása kérdését tárgyalás alá venni. A holnapi ülésen a részletes tárgyalást kezdi meg a bizottság. Ferenc József király és a cár. Budapest, febr. 13. Hohenlohe herceg azáltal, hogy átadta a cárnak királyunk levelét és meghozta rá a cár válaszát, befejezte misszióját. Az európai sajtóban lázas érdeklődéssel kutatták, firtatták, mi lehet a két nevezetes írás tartalma. Biztosat nem lehetett tudni, megindult tehát a találgatások áradata, mely legfőképpen a külsőségekből táplálkozott. Mind bécsi, mind pétervári hivatalos jelentések nyomatékosan hangoztatták, hogy Hohenlohe herceg fogadása rendkívül szives volt s királyunk levele közelebb hozta a két monarkiát és a két udvart egymáshoz. A cár levelét illetően egy pétervári híradásunk tudni véli, hogy benne az orosz uralkodó örömmel konstatálja monarkiánk békeszeretetét, az albán kérdésre nézve azonban csak igen burkoltan nyilatkozik. A cár levelének első része alkalmasint megfelel a valóságnak, hiszen minden körülmény megerősíti, az Albániára vonatkozó rész azonban alkalmasint csak egyike azoknak a kósza híreknek, melyek százával röppentek szerte. A Balkán-félsziget a független balkáni államoké— ez volt külügyi politikánk évtizedes gerince. Albániára vonatkozó követelésünk logikus következménye ennek az elvnek, melyet ahogy eddig támogatott az orosz politika az öt meglévő balkáni állammal szemben, támogatni fogja a keletkező hatodikkal szemben is. Erre vall a pétervári hivatalos körök egész újabbi viselkedése, erre az a melegség, mellyel Hohenlohe herceget fogadták. Mai távirataink ezek: A cár válasza. Pétervár, febr. 13. (Saját tudósítónktól.) A cár a magyar királyhoz intézett levelét négy birodalmi tanácsosnak és Szaszonov külügyminiszternek közreműködésével írta meg. A cár ebben a levélben hangoztatja, hogy Oroszország nem ragaszkodik tovább Ausztria és Magyarország leszereléséhez, mert a kettős monarkia békeszeretetéről meg van győződve. Az albán kérdésre vonatkozó rész úgy, van megfogalmazva, hogy a legügyesebb diplomaták sem tudnak belőle valami határozott dolgot kiolvasni. Ez a rész csak azt mondja, hogy Oroszország távol van minden önző politikától és hogy ugyanezt az eljárást reméli Ausztriától és Magyarországtól is. Udvari körökből jelentik, hogy a balkáni kérdés végleges lebonyolítása után a cár legidősebbik két leánya, Olga és Tatjána nagyhercegnők jegyet fognak váltani a bolgár és a szerb trónörökösökkel valósulás stádiumába jutott. Teljesen függetlenül és minden természetellenes akadálytól menten szentelhetik majd magukat fejlődésüknek és érdekeiknek. Ez a természetes eredmény fogja irányítani a többi államhoz való viszonyukat is. Ausztria és Magyarország az egyetlen nagyhatalom, mely közvetetlenül a balkáni államokkal határos, sőt a monarkia maga is részben balkáni állam, mert hiszen, földrajzilag véve, területének majdnem egy kilencedrésze a Balkán-félszigeten fekszik. A legutóbbi alakulás következtében pedig Kelet és Nyugat határa még jobban visszafelé tolódott és az egész balkáni félsziget a nyugat-európai népcsalád reonjába lép. A szomszédos Ausztria és Magyarország e területeknek és lakosságuknak kulturális szükségleteit speciálisan meleg érdeklődéssel fogja kisérni és igyekezni fog azokat előmozdítani. A viszonyok ilyetén alakulásával lassanként meg is szűnnek a súrlódás felületei Ausztria és Magyarország és Oroszország között. Hohenlohe herceg missziója pedig, mely a két udvar között fennálló jó viszony újabb bizonyítéka, bizonyára jelentékenyen elősegítő hatással lesz az ilyen irányú alakulásra. A Fremdenblatt Hohenlohe küldetéséről. Bécs, febr. 13. Hohenlohe herceg küldetését fejtegetve a külügyminisztérium szócsöve, a Fremdenblatt ezt mondja : A herceg misszióját mindenütt a béke szimptómájának tekintették és valóban célja is volt elejét venni annak, hogy politikai nézetkülönbség átvitessék a két udvar viszonyára. Hohenlohe herceg miszsziója ezt a célt elérte, tanúságát adván annak, hogy a barátságos viszony a két udvar között teljesen zavartalan volt mindig. A két uralkodónak sajátkezű levele, valamint a herceg pétervári látogatásának egész lefolyása kedves bizonyítéka ennek. Ami azonban a politikai kérdéseket illeti, amelyek az utóbbi hónapok folyamán Ausztria és Magyarország és Oroszország kormányai között fölmerültek, a még esetleg fönnálló divergenciák tulajdonképpen nem forognak többé reális ellentétek körül, hanem inkább maradványai régebbi időknek, eddig föloldatlan lecsapódásai a múltnak, amelyet az utóbbi hónapok történelmi alakulásai túlhaladtak, mert a régi balkáni kvalitásokat a hadiesemények tárgytalanná tették. A Balkán a független balkáni népeké. A balkáni népek szabadok és saját lábukon állanak. Ezzel pedig a Bécs és Pétervár között való viszály egykori forrásai is végleg bedugultak. Ausztriának és Magyarországnak évtizedek óta követett balkáni programját a történelmi események közelebb hozták megvalósulásához és Ausztria és Magyarország hathatós közremunkálásának köszön- hető elsősorban, ha az az elv, mely szerint a Bal-kánon független balkáni népek uralkodnak, az egész vonalon és a félsziget valamennyi népénél a meg- Az új balkáni háború. Budapest, febr. 13. A stratégiai helyzet. (Katonai vélemény.) A mai nap hírei közül az a konstantinápolyi távirat a legérdekesebb, mely Bulai mnál a törökök és bolgárok között szerdán reggel kifejlődött heves harcról szól. Eddig ugyanis lehetetlen volt megállapítani, hogy a 8-ikán és 9-ikén Kavaktól délre vívott csatában melyik fél volt a győztes. A törökök szerint a bolgárok kénytelenek voltak a Kavak-folyón túl visszavonulni. A bolgárok ezt a győzelmi hírt megcáfolták. Ma azután a Konstantinápolyból érkező hír nyomán arra lehet következtetni, hogy a törökök vasárnapi támadása Bulaktól északra nem járt olyan sikerrel, mint amilyent adnak tulajdonítottak. A török hírszolgálat, úgy látszik, a háború második részében is ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, mint Kirkilisszénél és Lüleburgásznál. A helyzetről teljesen elfogadható képet ad ma a bolgár főhadiszállás hivatalos kommünikéje, melyből kitűnik, hogy a török partraszállási kísérlet Sárkőinél kudarcot vallott. Rodostónál, Szilivrinél és Mikofitónál kihajózás egyáltalában nem történt. A Márvány-tenger partvidéke Szilivritől Bulakig a bolgárok birtokában van, akik a városkától északra elterülő magaslatokat is megszállva tartják. Ezért tehát valószínű, hogy a sarkosi kudarc után a török tizedik hadtest csapatait Gallipolinál tették partra. A csatardzsai bolgár arcvonal előőrseinek a visszavonását Szávov tábornok egy harcászati szempontokkal megokolt elhatározás végrehajtásának mondja. Egy Szerbián át, jól informált bolgár forrásból származó hír szerint a bolgárok Csataldzsánál nem terveznek támadást, sőt szándékuk még mintegy harminc kilométerrel közelebb húzódni Drinápolyhoz. Ezt illetően utalunk a Budapesti Hírlap csütörtöki számában a bolgárok új hadászati arcvonalára vonatkozó véleményünkre, amelyet ez a ma érkezett hír megerősít. A helyzet további kifejlődésére a Bulairnál szerdán reggel állítólag újból megindult harc rendkívül nagy hatással lesz. A törököknek a várostól délre fekvő és a félsziget keskeny földsávján mesterségesen megerősített hadállása már természetadta előnyeinél fogva is nagy nehézségeket állít a bolgár támadás útjába. Ezek a nehézségek azonban nem leküzdhetetlenek, különösen akkor nem, ha a görög hadihajók a szároszi öböl felől a bolgárok előnyomulását tüzérségük tüzével támogatják. Hasonló támogatásban részesülhet az ozmán sereg is a Márvány-tengerről, ha a török flotta hajóit a bolgárok által odaszállított nehéz ágyúk tüzelése távol nem tartja. A bulairi török hadállás elfoglalása esetén a bolgárok előtt nyitva áll az út Gallipoliba, amelynek szárazföldi övvonala huzamosabb ellenállásra alig alkalmas. Gallipoli elestével pedig újabb török erőknek a Dardanellákban való partraszállítása lehetetlenné válnék, mert a tengerszoros ezen a helyen alig hat kilométer széles. A szállítóhajók tehát a bolgár tüzérség tüzének hatáskörébe jutnának, ami még abban az esetben is súlyos veszteséggel járna, ha a bolgárok csupán kis öblű tábori ágyukat alkalmaznának, mert a javarészben fából épített szállítógőzösök és vontatóhajók még ezeknek a tüzét sem bírják el. A félsziget keleti partja mentén lévő török erődök elfoglalásával megnyílna az út, melyen át a görög flotta Konstantinápolyig eljuthat. Ily módon a Gallipolinál várható döntés egyszersmind a hadjárat sorsának az eldöntését is jelenti. Ez okán könnyen érthető az a feszült érdeklődés, mely az egész világ figyelmét a Gallipoli-félszigeten lefolyó eseményekre tereli, ahol a törökök pozíciója máris erősen megrendült A drinápolyi ostromló hadsereg megerősítésére a bolgárok állítólag a szerbek segítségét kérték. A szerb kormány ezt a kérést teljesíti és két hadosztályt (mintegy 20.000 embert) bocsát Szávov tábornok rendelkezésére. Ha ez a hír igaz, akkor a Drinápolynál harcoló második hadsereg egy részét alighanem a Kovacsev-hadsereg megerősítésére fogják alkalmazni. Minden jel arra vall, hogy Szávov tábornok a Csataldzsával szemben és Drinápolynál lévő összes nélkülözhető erőket déli irányban veti harcba. A Bulairnál szerdán reggel óta folyó küzdelemből arra lehet következtetni, hogy — valószínűleg Csataldzsáról — a Gallipoli felé irányított segítőcsapatok már megérkeztek rendeltetésük helyére. A harc kimeneteléről eddig még nem érkezett hír. Nagyon rosszul áll a montenegróiak dolga Szkutarinál, ahol a legutóbbi napokon végrehajtott támadás óriási emberáldozattal járt. Jelentékenyebb sikert pedig nem tudtak elérni, mert a Taraboszt a törökök rendületlenül tartják. Csupán a Bardanjolon értek el némi eredményt, a magaslat maga azonban még mindig a törökök birtokában van. A szerb segítő csapatoknak Brdica ellen intézett támadása is kudarccal végződött. Szkutari megvívása egyébként hadászati szempontból a hadjárat eredményére vajmi kevés befolyással lesz. A montenegróiak sikere, vagy kudarca inkább politikai és dinasztiai jelentőségű, mert hiszen a feketehegyek lakói a hatalmak közös és egyértelmű elhatározása alapján az Albániához tartozó város birtokbavételére még akkor sem számíthatnak, ha katonailag elfoglalják. Az ország gyér lakosságát súlyosan érintő, hiábavaló veszteségek hatása Nikita királyra nézve könnyen végzetessé válhatik. Janinát a törökök sikeresen védik. Hogy a görög haderőkön aratott nagy győzelem igaz-e, az még megerősítésre szorul. A mai nap hírei. A múlt napok konstantinápolyi jelentéseire a bolgár főhadiszállás ma hosszabb cáfoló kommünikét ad ki. A törökök győzelméről eddig elterjedt összes híreket hamisaknak mondja, amelyeket szerinte a török hatóságok terjesztenek az európai közvélemény megtévesztése céljából. A stratégiai helyzetről szóló ismertetésünk részletesen szól a bolgár főhadiszállás kommünikéjéről, a harctér mai eseményeiről s várható fejlődésükről. Újabb távirataink megerősítik azt a hírt, hogy a törökök .