Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-25 / 48. szám

1913. február 25. BUDAPESTI HÍRLAP (48. sz.) ságot szavaz és a város munkapárti képviselőjét, Ko­­nyovits Dávidot mandátumának letételére szólítja föl. A népgyülés táviratban üdvözölte Désy Zoltánt. A soproni ellenzék és a szociáldemokrata párt tegnap népgyülést tartott, a­melyen Vázsonyi Vilmos Bokányi Dezső és Buchinger Manó mondott be­szédet. Vázsonyi Vilmos éles szavakkal támadta a mi­niszterelnököt és a munkapártot a D­ésy-perrel kap­csolatban s gúnyolta a kormány választójogi javas­latát. Aztán fölpanaszolta, hogy a radikális és de­mokrata néposztályok küzdelméből hiányzik a pol­gárságnak egy rétege. Ez a meggazdagodott polgár­ság, a­mely a római libertinusok módjára a maga vagyonát, képességét, hatalmát, melyet 1848-nak kö­szönhet, nem arra használja föl, hogy a demokráciá­nak és az egyenlő jognak szellemét szolgálja, a­mely nélkül ma is deresen feküdnék, vagy sárga foltot hor­dana, nem arra használja föl, hogy testvéreit, a­kik most a mélységből föltörekszenek, fölszabadítsa, ha­nem áruló szívtelenséggel segíti őket visszataszítani a jogtalanságba. Ez a gazdag és parvenü polgári osz­tály is, mint egykor a római libertinusok, a maga rabszolgáinak sokaságával akar tüntetni s befurako­dik a patríciusok társaságába, mint megtűrt, utolsó áruló. Bokányi Dezső és Buchinger Manó fölszólalása után a népgyűlés határozati javaslatot fogadott el, mely követeli az ellenzék választójogi tervezetének megvalósítását. Solymossy Ödön bárót, a kerület képviselőjét fölszólítja, hogy mondjon le mandátu­máról, miután programbeszédében az általános, egyenlő, titkos választójog hívének vallotta magát. Gödöllőn is volt vasárnap népgyűlés a kormány választójogi javaslata ellen. A gyűlést a választójog országos szövetsége rendezte a szociáldemokrata­párttal és a függetlenségi párttal. A gyűlés elhatá­rozta, hogy követeli az általános, egyenlő, titkos vá­lasztójogot és csatlakozik a kormány választójogi ja­vaslata ellen megindult harchoz. A munkapárt országos köre. A Nemzeti Munkapárt Országos Köre vasárnap délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését id. Er­dély Sándor elnöklésével. A titkári jelentésből ki­tűnt, hogy a körnek egy hijján ezerháromszáz tagja van. A közgyűlés elnökéül Lukács László miniszter-­­elnök ajánlatára id. Erdély Sándort választották meg. Rainer Béla dr. főtitkár örömmel terjesztette elő az 1912. évről szóló évi jelentést, a­mely szerint 1912. december 31-én 1299 volt a kör tagjainak a száma: 778 rendes­ és 521 kültag. A rendes tagok közt 254 országgyűlési képviselő, 62 főrendiházi tag, 67 főispán és 395 budapesti tag szerepel. A fő­titkár jelentése után, a­mely az elhunyt tagok közt különös melegséggel emlékszik meg Csáky Albin grófról, a kör gazdasági jelentését vették tudomásul és a fölmentést megadták. Azután az ez évi költség­­vetést fogadták el egyhangúan és a megüresedett helyekre uj választmányi tagokat választottak. Az uj választmányi tagok ezek: Berzeviczy Albert, Beze­­rédj Pál, Bohus Zsigmond báró, Csáky Lajos gróf, Darvas Fülöp, Harkányi Frigyes báró, Horánszky Lajos, Jakabffy Imre, Kabos Ferenc, Márffy Emil, Melzer Vilmos, Prósz Sándor, Széll Ignác, Kenedi Géza, Angyal József és Kubinyi Géza. A munkások és a választói névjegyzék. Csanádi József újpesti nyomdásziparos levéllel fordult Tisza István grófhoz és azt a kérdést intézte hozzá, hogy azok a munkások, a­kik Budapesten dolgoznak, de Újpesten laknak, birnak-e szavazati joggal és ha igen, hol gyakorolhatják. Tisza István gróf a következő levéllel válaszolt: „Igen tisztelt uram! A levélben említett kö­rülmény nem okoz hátramaradást, mert az ilyen munkások lakóhelyükön fognak a választók névjegy­zékébe fölvétetni s az ott eszközölt összeírás alkalmá­val igazolják alkalmaztatásukat. Megjegyzem külön­ben, hogy az ipari munkások kétévi szolgálatára vo­natkozó rendelkezés előreláthatóan sokkal liberáli­sabb, más intézkedéssel lesz pótolva. Igaz tisztelettel Tisza István.“ A tömegsztrájk. A szociáldemokrata párt ma újabb brosúrát bocsátott ki, a­melyben a tömegsztrájkra való készü­lődésre szólítja föl a munkásságot A röpirat gyaláz­kodó tartalmából közöljük a következő sorokat: A harc kitörése már csak rövid napok kérdése. Mun­kások, halljátok meg a jelszót: Készen! Minden műhely, minden gyár munkásai, bányák sötét mély­ségében robotoló rabszolgák, mindenki, a­ki ebben az országban jogokért és jogok révén jobb sorsért eped . . . vegye tudomásul, hogy tisztességes válasz­tójogot nem kaphatunk mindaddig, a­míg ebben az országban a Világ legnagyobb csirkefogója uralkodik másfél tucat aljas svihákkal és Pavlik segítségével. Ezt az uralmat tehát meg kell buktatnunk. Nem szabad megengednünk, hogy a Tisza­-Lukács-féle választójogi tervezésből az ország legpiszkosabb alakjai­­törvényt csináljanak. Kerüljön bármibe, ezt A balkáni háború. — A nemzetközi helyzet. ~ Budapest, febr. 24. Hivatalos török jelentés­ szerint a tráciai harctéren szombat óta nevezetesebb esemény nem történt. Drinápolyt tegnap újból bombáz­ták a bolgárok, de csak nagyon gyöngén. Csa­­taldzsánál és Bulairnál a helyzet változatlan. Egy angol lap arról értesül, hogy a Galli­­poli-félszigeten a törökök a minap nagy vere­séget szenvedtek. Ezt a hírt nem erősítik meg sehonnan sem, valószínűtlennek is látszik, mert a bolgárok bizonyára hírt adnának róla, ha Balakr közelében döntő csatát nyertek volna. Konstantinápolyi táviratok a hadművele­tekben beállott szünetet a nagy havazással ma­gyarázzák meg. Egész Tráciában és­ a Gallipoli­­s félszigeten is napok óta szakad a hó, a­mely méter magas már és lehetetlenné tesz minden komolyabb hadi operációt. Valószínű azonban, hogy nemcsak a hó akasztotta meg a háború erőteljes folytatását, hanem a Hakki basa által Londonban kezdett tárgyalás is, a­mely kedvező eredménnyel biztat. Londonból érkező hírek szerint remény van rá, hogy az új béketárgyalás nemsokára megindulhat, még­pedig a hatalmak kollektív jegyzéke alapján, a­melyhez a porta sok rábe­szélés után végre hozzájárult. A hatalmak a balkáni szövetségeseket is­ megkérdezték, hogy elfogadják-e az új tárgyalás kiinduló­pontjául a kollektív jegyzéket, vagy vannak-e újabb föl­tételeik, s ha igen, melyek azok. A bolgárok már elő is állottak a súlyosabb föltételekkel, a­melyeket azonban a nagyhatalmak bizonyára le fognak szállítani annyira, hogy a porta is el­fogadhassa őket. A nemzetközi helyzet szempontjából is megnyugtatók a mai hírek. Berlinből is, Bécsből is azt jelentik még, hogy Ausztria és Magyaror­szágnak Oroszországgal való megegyezése az albán­ kérdésben bízvást várható. Ez idő szerint azonban még egyik hatalmasság sem gondol arra, hogy katonai óvóintézkedéseit leszállítsa, vagy éppen megszüntesse, mert a balkáni vál­ságnak még sok más megoldatlan kérdése van, a­melyek mindegyike miatt újabb és újabb csa­tát kell vívnia az osztrák és magyar és az orosz diplomáciának. Bécsi beavatott körök vélemé­nye szerint a válság elhúzódhatik egészen a nyárig s Európa csak azután fogja megtudni, hogy számíthat-e tartós békére. A román-bolgár konfliktus dolgában megtörtént már a hatalmak lépése Bulgáriában is­. Szófiai képviselőik vasárnap jelentek meg Gesov miniszterelnöknél és külügyminiszternél, a­kinek azt a tanácsot adták, hogy a vitás ügy rendezését bízza a hat nagyhatalom döntésére. Gesov azt felelte, hogy a javaslatot miniszterta­nács elé terjeszti. Ma délután már össze is ült a minisztertanács, a­mely azt a határozatot hozta, hogy elfogadja a hatalmak közvetítését, s alá­veti magát Európa döntésének, ha Románia is ugyanezt teszi. A román kormány, mint tudjuk, már pénteken kimondotta, hogy hozzájárul a hatalmak javaslatához. A helyzetet ezek után Szabádán kedvezőbben ítélik meg, s valószínű­nek tartják, hogy a konfliktust békés­ utón ha­marosan elintézik. Mai távirataink a következők: A harctér eseményei. A traeiai harctér. Konstantinápoly, febr. 24.­­ A hivatalos harctéri jelentés igy hangzik: ] f A tegnapi nap folyamán az ellenség Drinápolyt­­ gyöngén bombázta. A védővonal és az ellenséges ütegek között kisebb tüzérharc fejlődött ki. Ku­­lakr helyzete változatlan. Csataldzsánál a pata­kok kiléptek medrükből, a­mi nagyon megnehe­zíti a felderítő-osztályok munkáját. A Csatald­­zsa-vonalon Elbasszántól nyugatra harc fejlődött ki, a­melyben öt halottunk és huszonkét sebe­sültünk volt. Az ellenség vesztesége lényegesen nagyobb volt. Pakis, febr. 24. (Saját tudósítónktól.) A harctérről érke­zett utolsó jelentések azt mondják, hogy a bol­gár hadsereg dereka végérvényesen visszahúzó­dik Csoda felé. A bolgárok Sziliviit föladták és megszüntették élelmiszerraktáraikat. Csak az úgynevezett belgrádi erődben hagytak fedezetet, hogy a török előőrsökkel az összeköttetést fön­­tartsák. Mindazokon a helyeken, a­melyeket a bolgárok elhagytak, visszaállították a török pol­­­gári igazgatást, még Csataldzsában is, a­hol pe­dig a bolgárok már berendezték az ő igazgatá­sukat. A Fekete-tengeren tegnap egész nap két török cirkálóhajó és több torpedónaszád cirkált Lívia előtt, a hajók több lövést tettek az ott összegyűlt bolgár haderőre. Konstantinápoly, febr. 24. Gallipoliból 10.000 katonát a Dardanel­lákba, 8000-et Maditoszba szállítottak. Konstantinápoly, febr. 24. A csataldzsai harctéren minden hadműve­let szünetel a nagy havazás miatt. A hó sok he­lyütt, különösen Donotika környékén, méter ma­gas. Gallipoli-félszigeten is két nap óta havazik és a dermesztő hidegben az anatóliai katonák tömegesen fagynak meg. Szófia, febr. 24. A harctérről érkezett jelentések szerint minden harctéren nagy hótömegek estek, a­mi néhány napra gátolja a hadműveleteket. London, febr. 24. (Saját tudósítónktól.) A Daily Chronicle­­nek jelentik Konstantinápolyból, hogy a törö­kök Gallipoli mellett nagy vereséget szenvedtek. Hajóutasok, a­kik szombaton a félsziget előtt elhaladtak, látták, hogy Bulak­ mellett rettene­tes összecsapás volt a török és a bolgár csapa­tok között és hogy a csata a törökök szörnyű vereségével végződött. A hajóról látták, a­mint a bolgárok a rendetlenül menekülő törököket üldözték. Konstantinápoly, febr. 24. Török adatok szerint a harc újrakezdése óta az eddigi összeütközésekben elesettek száma alig ha­ladja meg az 1500-at. A Konstantinápolyban ápolt sebesültek száma kevesebb ötszáznál. A többi sebe­sült Gallipoliban és a Dardanellákban van ápolás alatt, a­hol az iskolákat kórházakká változtatták át. Konstantinápoly, febr. 24. (Saját tudósítónktól.) Egy külföldi ember, a­kinek két héttel ezelőtt sikerült Drinápolyból megmenekülni, a következőket mondta el: A február 3-iki és 4-iki bombázás alkalmával száz­ötven bomba csapott be a városba. Körülbelül hatvan ház elégett s ugyanannyi megrongálódott, köztük a német keleti vasutak igazgatósági épü­lete és az Alliance Israelite iskolája. A lakosok közül húszan meghaltak és megsebesültek. A la­kosok jól vannak és majdnem rendesen élnek. A török csapatok kedve jó. Sükri baja nem mu­tatja fáradság jelét s hidegvérrel és nagy elszánt­sággal osztja parancsait. A drinápolyi semleges zóna. Szófia, febr. 24. (Bolgár távirati iroda ) A kormány közölte a nagyhatalmak képviselőivel, hogy nem járulhat hozzá a török kormány amaz elhatározásához, mely szerint Karagacs drinápolyi városrészben semleges zónát jelöljenek ki a városbeli idegenek részére. A bolgár kormány ebben a kérdésben ragaszkodik ahhoz, a­mi a török kormánynak is eredetileg állás­pontja volt, hogy az idegeneknek mód nyújtassék a török vonalak elhagyására. Ez a megoldás különben humánusabb is, mert kizárja a veszedelmeket, me­lyek epidémiákból, éhínségből és az évszak viszon­tagságaiból előállhatnának. Konstantinápoly, febr. 24. A nagyvezér a drinápolyi idegen kolóniákhoz táviratot intézett, melyben köszönetet mond nekik azért, hogy inkább lemondtak a város elhagyásáról és megelégszenek a semleges zónába való átköltözés­az országos szerencsétlenséget, ezt a világraszóló szé-­­ gyent meg kell akadályoznunk. Ennek pedig most már csak egy módja van: a tömegsztrájk. Minden ember legyen készen, minden őrszem álljon a posz­ton . . . Már mai .

Next