Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-12 / 37. szám
1913. február 1/a. BUDAPESTI HÍRLAP (36. sz.) sasásnak benső részvétemet küldöm a veszteségben, mely a társaságot és a tudományt e bátor kutató halálával sújtotta. Kérem, küldjenek nekem további részleteket. Az uj balkáni háború. Budapest, febr. 11. A stratégiai helyzet. (Katonai vélemény.) A mai nap folyamán érkezett konstantinápolyi hírek a balkáni hadi színhely minden egyes pontján kivívott török sikerekről szólnak. Szófiából is elismerik, hogy a csataldzsai bolgár sereg — állítólag csak 5—6 kilométernyire — visszavonult. A törökök Bulakr felől intézett sikeres támadásáról és a törökök partraszállásáról azonban a szófiai hírek nem akarnak semmit sem tudni, sőt a török sikerekről terjesztett híreket hivatalosan meg is cáfolják. Török hírek szerint ugyanis sikerült a partraszállítás Rodostónál és Szilivrinél (mintegy a fele útján Rodostó és Konstantinápoly között), valamint Midiánál is. Az utóbbi kikötőben kihajózott másodrendű csapatok működése azonban a hadműveletek lefolyására alig lesz komolyabb hatással. A törökök ezenfelül Szereflinél és Sarkiöjnél, sőt Gallipolinál is partraszállítottak csapatokat, amelyek elől a bolgárok a Márvány-tenger partvidékéről állítólag visszavonultak. Janinánál Esszád basa megverte a görögöket. Ennek a győzelemnek a nagysága azonban egyelőre még ismeretlen. Szkutarinál Hasszán Riza bég a saját szakállukra támadó szerbeket visszaverte Buzati irányában. Drinápolynál a helyzet nem változott tegnap óta. Az egymásnak ellenmondó bolgár és török hírek mellett is kétségtelen, hogy a török hadseregben, mely a háború első részében az egymást nyomon követő csapások súlya alatt folytonos védekezésre és visszavonulásra volt kényszerítve, most a háború második részében az offenzív szellem jelei mutakoznak. A fegyverszünet, úgy látszik, fölfrissítette és fokozta az ozmán hadak erejét. A csapatok és vezetők támadó kedve, valamint a cselekvés ösztöne tért hódított és ha ezek a háborúban mindent megmozgató erők az események további folyamán teljesen kifejlődnek és megszilárdulnak, akkor a török hadsereg a rajta esett csorbát nagyrészben kiköszörülheti. Az eddigi sikerekről érkezett híreket azonban addig, amíg azokat hivatalosan meg nem erősítik, csak föntartással fogadják el. A bolgárok a hadjárat jelenlegi fázisában, úgy Csataldzsánál, mint Gallipolitól északra is, védelemre szorítkoznak. Egyelőre azonban korai volna ennek okát a bolgár hadsereg gyengeségében keresni, éppen úgy, mint ahogy korai volna a törökök részleges sikereinek döntő jelentőséget tulajdonítani. A törökök ugyanis az eddig kivívott sikereket annak a szerencsés körülménynek köszönhetik, hogy a Márvány-tengernek feltétlen urai és hogy a bolgárok a Gallipolitól Konstantinápolyig kétszáz kilométernél hosszabb tengerpart mentén képtelenek a török erők partraszállítását megakadályozni. A hadjárat sorsát azonban nem ezek a sikeres kihajózások, hanem a szárazföldön megvívandó harcok sikerei fogják eldönteni. A mai stratégiai helyzet gyökeres megváltozása tehát egyedül csak a szárazföldön, — akár déli, akár keleti irányból — egész erővel végrehajtott, kíméletlen és a veszteségtől vissza nem riadó sikeres török támadástól várható. Egy ilyen támadás végrehajtásának a feltételei a törökök részén megvannak. A bolgárok ugyanis már kimerítették az anyaország harcraképes emberanyagát, a törököknek azonban módjukban áll Ázsiából,, aránylag rövid idő alatt, még további erősítéseket átvonni a tráciai hadi színtér bármelyik pontjára, főképpen oda, ahol túlerővel döntésre törekednek. Ez a pont az adott viszonyok között, a Gallipoli-félsziget, ahol a törökök mindig több és több erőt vonnak össze. Jelenleg már mintegy 60—70.000 emberük lehet ott. A Kávák és Sarkiej vidékén lévő bolgár erők leküzdése és energikus üldözése esetében a csataldzsai vonal a bolgárok részéről tarthatatlan, mert a délnyugati irányból előrenyomuló török erők a bolgároknak az anyaországgal való öszszeköttetését fenyegetik. Ezt a veszedelmet Szávov tábornok csak akkor tudja kivédeni, ha a Drinápolynál és Csataldzsánál nélkülözhető összes erőket Gallipoli felé veti harcba. Ez a kényszerítő szükség magyarázza meg a bolgárok látszólagos passzivitását az utóbbi napokban. Addig ugyanis, amíg Kávák vidékén megfelelő számú erők rendelkezésre nem állnak, a bolgár döntő támadás megindítása Gallipoli irányában öngyilkosság volna. A Csataldzsától a hadi színtér déli része felé útnak indított erőknek százötven kilométernél hosszabb az útja, ami a rossz utakat tekintve, mintegy tíz napi menetet jelent. A hadműveletek pedig csak hét napja kezdődtek, vagyis az eredetileg mintegy 30—40.000 emberből álló Kovacsev-hadsereg megerősítése még csak ezután várható. Addig pedig, amíg újabb erők érkeznek, ez a hadsereg eddig elfoglalt állásaiban a saját erejére van utalva. A törököknek, — amint az eddig elmondottakból kitűnik — módjukban állt a Gallipoli-sereget sokkal gyorsabban megerősíteni és így módjukban állna az is, hogy a döntő támadást végrehajtsák mielőtt még az észak, vagy északnyugat felől közeledő bolgár erők megérkeznek. Ez azonban nem történt meg. Az eddig lefolyt harcok jellege, és az azokban résztvett erők után ítélve, egyelőre inkább csak erőszakos felderítésről, Kávák irányában pedig egy semmiképpen sem döntő jelentőségű támadásról lehet szó, amelyeknek folyamán az előrenyomuló törökök Csataldzsánál is, Kávák környékén is, csak alárendeltebb erejű bolgár csoportokkal kerültek szembe. A Gallipoli ellen előrenyomult bolgár erők a Kurucsiszlik közelében lévő magaslatokról, ha az eddigi hírek megbízhatók, a Kavakfolyótól északra húzódó magaslatokig hátráltak. (Kaváknál csupán 8—10.000 bolgár vett részt a harcban.) A Konacsev-hadseregnek a többi része Sarkiej—Mersete vidékén a törökök partraszállt csapataival állt szemben. Ez a csoport állítólag szintén visszavonult, hogy meddig, arról nincs hír, valószínű azonban, hogy még a Kavakfolyóvonal mentén áll, mert különben a Kadikiejig hátrált csoport ottani helyzete tarthatatlan volna. Az inferiorisabb bolgár hadakat tehát a törökök nyolcadika, azaz szombat óta mindössze mintegy tíz kilométernyire tudták visszaszorítani a Bulaktól 7—8000 kilométerre fekvő magaslatokról. A bolgárok energikus hangú hivatalos cáfolatát tekintve, még ez sem bizonyos. Tartani lehet tehát attól, hogy a törökök, ha a kíméletlenül végrehajtott, döntő csapásra egész erejükkel hamarosan nem szánják el magukat, elkésnek, ami könnyen végzetessé válhat reájuk nézve. Háborúban még a hibás, de erővel teljesen végrehajtott elhatározás is sokkal biztosabban vezet sikerhez, mint a habozás, a tétlenség, vagy a tapogatózás, melyek a törököknek a Gallipoli-félszigeten és feljebb a Márvány-tenger partján elért sikereiről szólottak, a félhivatalos bolgár távirati iroda sorra megcáfolja. A csataldzsai vonal mentén történt eseményekre nézve is nagyon eltérő a két hírforrás tudósítása, annyit azonban beismer a bolgár félhivatalos, hogy e vonal legszélső jobszárnyán a bolgárok kénytelenek voltak visszavonulni, mert a Csekmedzse-öbölben lévő török hadihajók kereszttüzének voltak kitéve. Drinápoly ostroma az újabb hirek szerint szakadatlanul tart. Hivatalos konstantinápolyi távirat azt adja hírül, hogy a török helyőrség a minap sikeres kirohanást tett s elűzvén a bolgárokat egy hadállásukból, visszatért az erődökbe. Cetinjében a minapi nagy öröm után most általános szomorúság ütött tanyát, mert kitűnt, hogy Szkutari legutóbbi ostromában óriás veszteséget szenvedtek a montenegrói csapatok. Csak a tisztekből 126 esett el vagy sebesült meg, köztük a királyné két unokatestvére és testvére, Vukotics vajda. A bombázást még folytatják, de már lankadtabb erővel. * A béke ügyéről szóló újabb távirataink megerősítik azt a tegnapi hírt, hogy a porta Grey útján közbenjárást kért a hatalmaktól. Azt szeretné azonban, ha legutóbbi jegyzéke alapján indulhatna meg az újabb béketárgyalás, a hatalmak azonban, mint egy bécsi forrás jelenti, ragaszkodnak ahhoz, hogy együttes jegyzékük legyen az új tárgyalás kiinduló pontja. Hakki basa, a volt nagykövet legközelebb külföldre utazik s meglátogatja az európai centrumokat, azután pedig Nizzába megy, ahol egy szófiai távirat szerint legközelebb folytatni fogják a béketárgyalást. Ez a tárgyalás félhivatalos lesz, amilyen az eddigi tárgyalás volt az olasz-török háború alatt. Ha a felek megegyezhetnek, akkor hír szerint a tárgyalást Londonban fogják folytatni hivatalos formában. Mai távirataink a következők: Az újabb hirek. A nap újabb híreiről szólva, ezen a helyen is kiemeljük azt a nagy ellenmondást, amely a bolgár és török forrásból érkező hirek között mutatkozik. A konstantinápolyi táviratokat, a I Harc a Gallipoli-félszigeten. Török győzelmi hirek. Konstantinápoly, febr. 11. A Gallipoli-félszigeten folyó harcban a török csapatok sikert értek el. Megtámadták Xamila magaslatait és megtisztították az ellenséges helyőrségtől. Az ott fölállított négy bolgár ágyú közül kettő a törökök kezére került. Frankfurt, febr. 11. (Saját tudósítónktól.) A Frankfurter Zeitung- nak jelentik Konstantinápolyból. Vasárnap este a törökök friss csapatokkal támadtak és folytonos szuronyos támadásukkal rendkívül hévvel harcoltak. A küzdelem csekély megszakításokkal egészen tegnap estig tartott. Végül sikerült a törököknek a bolgárokat Xamilóból a Kávák folyó túlsó partjára visszavetni. A törökök ezután folytatták előrenyomulásukat Bulair irányában. Hétfőn reggel a törökök megtámadták a Bulairral szemben lévő Kalimenti magaslatot, amelyet nyolcezer bolgár tartott megszállva. A törökök a harc előkészítése után szuronytámadást intéztek, a bolgárokat ebből a hadállásukból is kivetették s a legközelebbi hadállásukig üldözték, melyet az előző napokon jelentékenyen megerősítettek. A bolgárok itt sem tudták magukat tartani. Más hadoszlopok, amelyek Mirositóból indultak el, szintén rábukkantak az ellenségre és a bolgárok elkeseredett harc után kénytelenek voltak sietve visszavonulni, rendkívül sok halottat hagyva a harctéren s ezernyolcszáz katonájuk fogságba esett. A konstantinápolyi kormány a győzelmes seregnek üdvözlő táviratot küldött. Konstantinápoly, febr. 11. A törököknek Szadilla körül kivívott győzelmét egy kis kudarc előzte meg, melynél fogva Bulakig visszavonultak. A törökök azonban visszanyerték az elvesztett terrénumot és jelentékenyen előnyomultak, átlépvén, mint már jelentettük, a Kávák folyót is. Egy másik hír sze n