Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-16 / 41. szám
1913. február 16. BUDAPESTI HÍRLAP (41 sz.) elfoglalva, vagy közvetetlenül a harcban vesz részt. Az állami pénztárra újabb nagy költségek haramiának, a polgári kereset, a melyből azállam táplálkozik, megint hónapokra meg van bénítva. Nem csoda, ha mindjobban erősödik a feltelten békekötést kívánók pártja s ha ma népszavazást rendelnének el Szerbiában, ez éppen olyan késéssé kedvezne a háború folytatásának, mintahogy a szkupstinál sem lenne olyan harciasan lelkes, ha összehívnák. Hogy a kormány több tagja sem nagyon lelkesülti háború folytatásáért, az sokféle nyilatkozatból sejthető. De arról, hogy a Pasics kormányban nézeteltérések. Válságra vivő tendenciák nyilvánulnának meg, egyelőre nem lehet szó. A kormánynak akkor gyűlik meg a baja, hogy ha a további áldozatok folytán kisül, hogy a nyert hasznot aránytalanul drágán kellett megfizetni. Az új balkáni háború. Budapest, felír. Iá. A stratégiai helyzet. (Katonai vélemény.) Bulairtól északra, a Tekfür hegységnek a Gallipoli-félszigetbe belenyúló hegyhátain és lejtőin már az új hadjárat megkezdése óta küzdött a két ellenfél. A napokon át tartó harc kedden vagy szerdán dőlt el állítólag a bolgárok javára Bulak elfoglalásával. A hír egyelőre még megerősítésre szorul, mert a 8-ikán és 9-ikén lefolyt harcok óta Szófiából újabb komoly harcról nem jött jelentés. Csupán török hírek szóltak kedden és szerdán vívott nagyobb csatáról. Az utolsó szófiai bulletin szerint — 13-áról keltezve — a törökök Bulairnál sáncokat ástak. Nincs azonban kizárva, hogy a kedden és szerdán vívott harcok nyomán a bolgárok Bulairt elfoglalták. Ez sikert jelentene ugyan a szövetséges hadseregnek, de nem megy eredményszámba, mert Bulairral és a várossal egy magasságban készített sáncok a tulajdonképpeni török hadállástól három-négy kilométerre északkeletre az előtéren fekszenek. Addig, amíg a Napóleon, Szultán és Viktória erődökben a török az úr, a bolgárok további előnyomulása arra a területre, amelynek elfoglalása döntő befolyással lesz a hadjárat sorsára, — vagyis Gallipoli környékére, — még mindig a jövő kérdése. Kétségtelen, hogy a Balaktól délnyugatra lévő megerősített vonal előtérpozícióinak az elfoglalásával a bolgárok jelentékenyen közelebb jutnának a hadállás sikeres megvívásához. A feladat azonban még így sem könnyű, mert az állás mindössze öt-hat kilométer kiterjedésű és ugyanilyen széles területen kell a bolgároknak a támadást végrehajtaniuk, valószínűen a török hajótüzérség oldalozó tüzének hatáskörében. Ezenfelül a bolgár csapatok kénytelenek arcban támadni, mert az állás átkarolása vagy megkerülése kizárt dolog. Ezért a hadállás ellen intézendő gyalogsági roham csakis abban az esetben sikerülhet, ha előzően a tüzérség — lehetőleg ostromló nehéz ágyukkal — az erődítések ellenállóképességét megtörte. Ha a bolgároknak elég ilyen nehéz ágyújuk van, akkor az sincs kizárva, hogy ezeknek a segítségével a tengerparttól a török flotta hajóit illő távolban tudják tartani, ami a támadásnak nagy hasznára válnék. Rendkívül érdekes jelenség a balkáni háborúban a flottáknak a szárazföldi csapatokkal való együttműködése. A török hadihajók támogatása a hadjárat első részében is nagy hasznukra volt a törököknek, mikor a bolgárok a csataldzsai hadállást megtámadták. Javarészben a török flottatüzérség hatásán múlt, hogy ezek a többször megismételt támadások nem jártak sikerrel. Most, a háború második részében, a hadműveletek déli irányban is a tengerpart közelébe juttatták a hadviselő feleket és ezzel kapcsolatosan mindkét fél flottájának még több alkalma volt és lesz a közreműködésre mind a csapatszállításban, mind a szárazföldi harc támogatásában. A szárazföldi csapatoknak a tenger felől való támogatása nem könnyű dolog. Előfeltétele, hogy a hadihajók a szárazföldön működő erők csoportosításáról, szándékáról és folyton változó helyzetéről pontosan tájékozva legyenek, amit csak a rendelkezésre álló valamennyi összeköttetési eszköznek a célszerű felhasználásával lehet elérni. . A napsugárral, mesterséges fénnyel vagy zászlókkal, Morze-jelek segítségével történő optikai messzejelzés, a szikratávíró és előre megállapított egyéb jelek útján a hajótüzérekkel állandóan közölni kell a pillanatnyi szituációt. Még így is megtörténhet, — ami Bulairnál állítólag előfordult—hogy valamely harcászati helyzet gyors változásánál a fél saját csapatjait éri az ellenségnek szánt tűz. Sik területén a veszély elkerülhető; dombos vagy hegyes vidéken ellenben a hajók tüzérsége sok esetben közvetett (indirekt) tüzet alkalmaz, vagyis olyan csapatokat lődöz, amelyeket nem lát. Ez okon, mikor a küzdő felek egymáshoz már közel jutottak, vagyis, mikor a gyalogság harca kifejlődik, a tenger felőli tüzelést meg kell szüntetni, csak azért is, mert a harcoló felek ilyenkor nem egyenes és párhuzamos vonalakon küzdenek, hanem a harc ingadozásához képest, előre- és hátrahajló hullámos görbe képződik, amelyen az oldalakból tüzelő tüzérség tüze egyaránt veszélyeztetné az ellenséget és a saját embereit. Ha a flotta a harc e fázisának az elkövetkezéséről idejében nem értesül, a baj könnyen megtörténik. Gsataldzsánál, Drinápolynál, Szkularinál és Janinánál a helyzet változatlan. Nagyon érdekes és figyelemreméltó az a Konstantinápolyból ma érkezett jelentés, mely szerint hétfőn a szmirnai vilajet Ajvalik nevű kikötőjében, a Mititéne-csatorna ázsiai partján 13.000 katonát hajóztak ki a görögök. Ez a hír is megerősítésre szorul még. Ennek a diverziónak, ha igaz, az a célja lehet, hogy a Dardanellák keleti partját birtokba vegyék, ami a Gallipoli ellen irányuló bolgár vállalat kiegészítésének tekinthető, de lehet az is, hogy a görögök Mitiléne (Leszbosz) sziget birtokát az ázsiai szárazföld felől biztosítani akarják. Az utóbbi szándék mellett szól a partraszállás helye, mely a szigettel szemben fekszik, míg Jenisertől és Kale-Szultánjétől, a Dardanellák legfontosabb keleti parterődjeitől Ajvalikig mintegy hat-nyolc napi menet. A Dardanellák keleti partvidékének a fenyegetése végett valamely oda közelebb fekvő partraszállási hely alkalmasabb volna. Ilyen például Baba Kalesi a Múzelim-csatorna északi partján, vagy még tovább északra Dalián, amely Tenedosz szigettel szemben fekszik, és ahonnan Jeniser egy-két nap alatt, Kalp-Szultánje pedig két, legföljebb három nap alatt elérhető, a hat órakor föladott hivatalos táviratban a következőkről értesít minket: Néhány nap óta Bulaknál semmi sem történt. Az a bolgár forrásból származó hír, mely szerint hat török hadosztály vereséget szenvedett volna, egészen valótlan. Csalajdzsától nyugatra álló csapataink Sirgünkar felé nyomulnak előre és az ellenséget Ilaradzs-Csiflik felé való viszszavonulásra kényszerítették. Ormanli helységet csapataink elfoglalták és megerősítették. A drinápolyi konzulok tudvalévően azt a kérést intézték a bolgár kormányhoz, hogy az ostromlott városba szorult idegeneket, akik szintén ki vannak téve a bombázás veszedelmének, engedje elvonulni, vagy legalább is jelöljön ki számukra olyan helyet, ahol biztosítva lehet életük. A konzulok kérését, amelyet a hatalmak kormányai is támogatnák, a bolgár kormány teljesítenifogja. Egy szófiai távirat szerint mindazok a külföldiek, akik konzuljuk bizonylatát előmutatják, engedelmet fognak kapni Drinápoly elhagyására. Szkutari ostroma egyelőre szünetel. Kabarai tudósítónk ma személyes tapasztalás és közvetetten információk alapján azt a hírt küldi nekünk, hogy a város igen jól tartja magát, elesége van elég s albán helyőrsége kész inkább elpusztulni az utolsó emberig, sem hogy kapituláljon. Parancsnoka Hasszán Riza bég, akinek a szerbek már két ízben is halála hírét költötték, él és nagy lelkesedéssel dolgozik a további védelmen. A nagyköveti reunió tegnap újból összeült, s egy Reuter-jelentés szerint a jövendő Albánia határainak a kérdésével foglalkozott, miután a nagykövetek megkapták már a Szervezett autonóm állam határaira vonatkozó osztrák és magyar és orosz javaslatot. A Reuter ügynökségnek egy másik jelentéséből azonban, amely diplomáciai forrásból származik, az tűnik ki, hogy a nagyköveti értekezleten csak éppen hogy érintették az albán kérdést, a tárgyalás érdemi része a törökök ■ békekérése körül forgott. Téves az első Reuter-jelentésnek az állítása is, hogy a nagykövetek csak mostanában kapták meg Ausztria és Magyarországnak és Oroszországnak Albániára vonatkozó javaslatot. Bécsi illetékes körök kijelentik ugyanis, horcy -ososztrák és magyar javaslatot már két hónappal ezelőtt megismertették a nagyköveti millióval. Fölháborító egyáltalában, hogy a nagyköveti értekezlet mindezek mellett egyre hozzáhalasztja az albán ügyet és pedig, úgy látszik, Oroszország akaratából, amelynek Franciaország segédkezik. Ez a két állam és elsősorban, Oroszország azzal vádol bennünket a nagyköveti értekezleten, hogy mi Nagy-Albániát akarunk létesíteni és egy Nagy-Szerbiától félünk és ezért akarjuk az ottani határszéli városokat Albániához csatolni. Ezzel szemben meg lehet állapítani, hogy ez az egy-két kis város nem tenné még Szerbiát naggyá, viszont meg sem éreznék, ha nem kapnák meg a városokat. Albániának azonban életérdeke ez az egy-két város, mert különben, gerinc nélkül maradna, nem fejlődhetnék, de még meg se maradhatna, úgy látszik, a reunió csak mulat, szórakozik és semmit sem produkál és igazán semmi értelme sincs működésének, nekünk pedig csak kárt okoz, amennyiben az orosz és francia befolyás ott folyton ellenünk dolgozik. Oroszország valószínűen azért húzza-halasztja a dolgot mert, arra számít, hogy időközben minket gazdaságilag tönkretesz és akkor azután könnyebben kötélnek állunk és engedünk. A nagyköveti reunitótól a törökök sem várhatnak sokat. Hakki basa, aki azért megy Londonba, hogy a nagykövetek révén a hatalmak békeközvetítését kérje, azt a választ fogja kapni, hogy a kérés csak akkor teljesíthető, ha Törökország a hatalmak kollektív jegyzékének az Az ujak!) hírek. Az éjszaka folyamán a harctérről, nem kaptunk nevezetesebb hírt. A budapesti török főkonzulátus juttatott azonban hozzánk a félhivatalos távirati iroda útján egy közleményt, amely a török külügyminisztertől érkezett távirat alapján jelenti, hogy Bulaknál néhány nap óta nem történt semmi s teljesen valótlan az a szófiai hír, mintha a Gallipoli-félszigeten a minap hat török hadosztály vereséget szenvedett volna. A főkonzulátus közleménye, amely a csatardzsai vonalon történt eseményeket is megemlíti, így szól: A török külügyminiszter ma délután 9