Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-16 / 41. szám

1913. február 16. BUDAPESTI HÍRLAP (41 sz.) elfoglalva, vagy közvetetlenül a harcban vesz részt. Az állami pénztárra újabb nagy költségek haramiá­nak, a polgári kereset, a melyből az­­állam táplál­­­kozik, megint hónapokra meg van bénítva. Nem csoda, ha mindjobban erősödik a feltelten béke­kötést kívánók pártja s ha ma népszavazást rendel­nének el Szerbiában, ez éppen olyan késéssé ked­vezne a háború folytatásának, mint­­a­­hogy a­ szkup­­stiná­l sem lenne olyan harciasan lelkes, ha össze­hívnák. Hogy a kormány több tagja sem nagyon lelkesül­ti háború folytatásáért, az sokféle nyilatko­zatból sejthető. De arról, hogy a Pasics kormány­ban nézeteltérések. Válságra vivő tendenciák nyilvá­nulnának meg, egyelőre nem lehet szó. A kormány­nak akkor gyűlik meg a baja, hogy ha a további ál­dozatok folytán kisül, hogy a nyert hasznot arány­talanul drágán kellett megfizetni. Az új balkáni háború. Budapest, felír. Iá. A stratégiai helyzet. (Katonai vélemény.) Bulairtól északra, a Tekfür hegységnek a Gallipoli-félszigetbe bele­nyúló hegyhátain és lejtőin már az új hadjárat megkezdése óta küzdött a két ellenfél. A napo­kon át tartó harc kedden vagy szerdán dőlt el állítólag a bolgárok javára Bulak­ elfoglalásával. A hír egyelőre még megerősítésre szorul, mert a 8-ikán és 9-ikén lefolyt harcok óta Szó­fiából újabb komoly harcról nem jött jelentés. Csupán török hírek szóltak kedden és szerdán vívott nagyobb csatáról. Az utolsó szófiai bulle­tin szerint — 13-áról keltezve — a törökök Bu­­lairnál sáncokat ástak. Nincs azonban kizárva, hogy a kedden és szerdán vívott harcok nyo­mán a bolgárok Bulairt elfoglalták. Ez sikert jelentene ugyan a szövetséges hadseregnek, de nem megy eredményszámba, mert Bulairral és a várossal egy magasságban készített sáncok a tulajdonképpeni török had­állástól három-négy kilométerre északkeletre az előtéren fekszenek. Addig, a­míg a Napóleon, Szultán és Viktória erődökben a tö­rök az úr, a bolgárok további előnyomulása arra a területre, a­melynek elfoglalása döntő befolyással lesz a hadjárat sorsára, — vagyis Gallipoli környékére, — még mindig a jövő kérdése. Kétségtelen, hogy a Balak­tól délnyugatra lévő megerősített vonal előtérpozícióinak az el­foglalásával a bolgárok jelentékenyen közelebb jutnának a hadállás sikeres megvívásához. A feladat azonban még így sem könnyű, mert az állás mindössze öt-hat kilométer kiterjedésű és ugyanilyen széles területen kell a bolgárok­nak a támadást végrehajtaniuk, valószínűen a török hajótüzérség oldalozó tüzének hatás­körében. Ezenfelül a bolgár csapatok kénytelenek arcban támadni, mert az állás átkarolása vagy megkerülése kizárt dolog. Ezért a hadállás ellen intézendő gyalogsági roham csakis abban az esetben sikerülhet, ha előzően a tüzérség — le­hetőleg ostromló nehéz ágyukkal — az erődíté­sek ellenállóképességét megtörte. Ha a bolgá­roknak elég ilyen nehéz ágyújuk van, akkor az sincs kizárva, hogy ezeknek a segítségével a ten­gerparttól a török flotta hajóit illő távolban tudják tartani, a­mi a támadásnak nagy hasz­nára válnék. Rendkívül érdekes jelenség a balkáni há­borúban a flottáknak a szárazföldi csapatokkal való együttműködése. A török hadihajók támo­gatása a hadjárat első részében is nagy hasz­nukra volt a törököknek, mikor a bolgárok a csataldzsai hadállást megtámadták. Javarész­ben a török flottatüzérség hatásán múlt, hogy ezek a többször megismételt támadások nem jártak sikerrel. Most, a háború második részé­ben, a hadműveletek déli irányban is a tenger­part közelébe juttatták a hadviselő feleket és ezzel kapcsolatosan mindkét fél flottájának m­ég több alkalma volt és lesz a közreműködésre mind a csapatszállításban, mind a szárazföldi harc támogatásában. A szárazföldi csapatoknak a tenger felől való támogatása nem könnyű do­log. Előfeltétele, hogy a hadihajók a száraz­földön működő erők csoportosításáról, szándé­káról és folyton változó helyzetéről pontosan tájékozva legyenek, a­mit csak a rendelkezésre álló valamennyi összeköttetési eszköznek a cél­szerű felhasználásával lehet elérni. . A napsugárral, mesterséges fénnyel vagy zászlókkal, Morze-jelek segítségével történő op­tikai messzejelzés, a szikratávíró és előre meg­állapított egyéb jelek útján a hajótüzérekkel ál­landóan közölni kell a pillanatnyi szituációt. Még így is megtörténhet, — a­mi Bulairnál állí­tólag előfordult—­hogy valamely harcászati helyzet gyors változásánál a fél saját csapatjait éri­ az ellenségnek szánt tűz. Sik területén a ve­szély elkerülhető; dombos vagy hegyes vidé­ken ellenben a hajók tüzérsége sok esetben közvetett (indirekt) tüzet alkalmaz, vagyis olyan csapatokat lődöz, a­melyeket nem lát. Ez okon, mikor a küzdő felek egymáshoz már kö­zel jutottak, vagyis, mikor a gyalogság harca kifejlődik, a tenger felőli tüzelést meg kell szün­tetni, csak azért is, mert a harcoló felek ilyen­kor nem egyenes és párhuzamos vonalakon küzdenek, hanem a harc ingadozásához képest, előre- és hátrahajló hullámos görbe képződik, a­­melyen az oldalakból tüzelő tüzérség tüze egyaránt veszélyeztetné az ellenséget és a saját embereit. Ha a flotta a harc e fázisának az el­követ­k­ezéséről idejében nem értesül, a baj könnyen megtörténik. Gsataldzsánál, Drinápolynál, Szkularinál és Janinánál a helyzet változatlan. Nagyon érdekes és figyelemreméltó az a Konstantinápolyból ma érkezett jelentés, mely szerint hétfőn a szmirnai vilajet Ajvalik nevű kikötőjében, a Mititéne-csatorna ázsiai partján 13.000 katonát hajóztak ki a görögök. Ez a h­ír is megerősítésre szorul még. Ennek a diverziónak, ha igaz, az a célja lehet, hogy a Dardanellák keleti partját bir­tokba vegyék, a­mi a Gallipoli ellen irányuló bolgár vállalat kiegészítésének tekinthető, de le­het az is, hogy a görögök Mitiléne (Leszbosz) sziget birtokát az ázsiai szárazföld felől biztosí­tani akarják. Az utóbbi szándék mellett szól a partraszállás helye, mely a szigettel szemben fekszik, míg Jenisertől és Kale-Szultánjétől, a Dardanellák legfontosabb keleti parterődjeitől Ajvalik­ig mintegy hat-nyolc napi menet. A Dardanellák keleti partvidékének a fe­nyegetése végett valamely oda közelebb fekvő partraszállási hely alkalmasabb volna. Ilyen például Baba Kalesi a Múzelim-csatorna északi partján, vagy még tovább északra Dalián, a­mely Tenedosz szigettel szemben fekszik, és a­honnan Jeniser egy-két nap alatt, Kalp-Szul­­tánje pedig két, legföljebb három nap alatt el­érhető, a­­ hat órakor föladott hivatalos táviratban a következőkről értesít minket: Néhány nap óta Bulak­nál semmi sem történt. Az a bol­gár forrásból származó hír, mely szerint hat török hadosztály vereséget szenvedett volna, egészen valótlan. Csalajdzsától nyugatra álló csapataink Si­rgünkar felé nyomulnak előre és az ellenséget Ilaradzs-Csif­lik felé való visz­­szavonulásra kényszerítették. Ormanli hely­séget csapataink elfoglalták és megerősítették. A drinápolyi konzulok tudvalévően azt a kérést intézték a bolgár kormányhoz, hogy az ostromlott városba szorult idegeneket, a­kik szintén ki vannak téve a bombázás­ veszedel­mének, engedje elvonulni, vagy­ legalább is je­löljön ki számukra olyan helyet, a­hol biztosítva lehet életük. A konzulok kérését, a­melyet a hatalmak kormányai is támogatnák, a bolgár kormány­ teljesíteni­­fogja. Egy szófiai távirat szerint mindazok a külföldiek, a­kik konzuljuk bizonylatát előmutatják, engedelmet fognak kapni Drinápoly elhagyására. Szkutari ostroma egyelőre szünetel. Kab­­­arai tudósítónk ma személyes­ tapasztalás és közvetetten információk alapján azt a hírt­ küldi nekünk, hogy a város igen jól tartja magát, elesége van elég s albán helyőrsége kész inkább elpusztulni az utolsó emberig, sem hogy kapi­tuláljon. Parancsnoka Hasszán Riza bég, a­ki­nek a szerbek már két ízben is halála hírét köl­tötték, él és nagy lelkesedéssel dolgozik a to­vábbi védelmen. A nagyköveti reunió tegnap újból összeült, s egy Reuter-jelentés szerint a jövendő Albánia határainak a kérdésével foglalkozott, miután a nagykövetek megkapták már a Szervezett auto­nóm állam határaira vonatkozó osztrák és ma­gyar és orosz javaslatot. A Reuter­ ügynökség­­nek egy másik jelentéséből azonban, a­mely diplomáciai forrásból származik, az tűnik ki, hogy a nagyköveti értekezleten csak­ éppen hogy érintették­ az albán­ kérdést, a tárgyalás érdemi része a törökök ■ békek­érés­e körül­ forgott. Té­ves az első Reuter-jelentésnek az állítása is, hogy a nagykövetek csak mostanában kapták meg Ausztria és Magyarországnak és Oroszor­­­­szágnak Albániára vonatkozó javaslatot. Bécsi­­ illetékes körök kijelentik­ ugyanis, horcy -os­­osz­trák és magyar javaslatot már két hónappal ezelőtt megismertették a nagyköveti millióval. Fölháborító egyáltalában, hogy a nagykö­veti értekezlet mindezek mellett egyre hozzá­­halasztja az albán­ ügyet és pedig, úgy látszik, Oroszország akaratából, a­melynek Franciaor­szág s­egédkezik. Ez a két állam és elsősorban, Oroszország azzal vádol­ bennünket a nagykö­veti értekezleten, hogy mi Nagy-Albániát aka­runk létesíteni és egy Nagy-Szerbiától félünk és ezért akarjuk az ottani határszéli városokat Albániához csatolni. Ezzel szemben meg lehet állapítani, hogy ez az egy-két kis város nem tenné még Szerbiát naggyá, viszont meg sem­ éreznék, ha nem kapnák meg a városokat. Al­bániának azonban életérdeke ez az egy-két vá­ros, mert különben, gerinc nélkül maradna, nem fejlődhetnék, de még meg se maradhatna, úgy látszik, a reunió csak mulat, szórakozik és semmit sem produkál és igazán semmi értelme sincs működésének, nekünk pedig csak kárt okoz, a­mennyiben az oros­z és francia befolyás­ ott folyton ellenünk­ dolgozik. Oroszország való­színűen azért húzza-halasztja a dolgot mert, arra számít, hogy időközben minket gazdasági­lag tönkretesz és akkor azután könnyebben kö­télnek állunk és engedünk. A nagyköveti reunitótól a törökök sem vár­hatnak sokat. Hakki basa, a­ki azért megy Lon­donba, hogy a nagykövetek révén a hatalmak békeközvetítését kérje, azt a választ fogja kapni, hogy a kérés csak akkor teljesíthető, ha Török­ország a hatalmak kollektív jegyzékének az Az ujak!) hírek. Az éjszaka folyamán a harctérről, nem kaptunk nevezetesebb hírt. A budapesti török főkonzulátus juttatott azonban hozzánk a fél­­hivatalos távirati iroda útján egy közleményt, a­mely a török külügyminisztertől érkezett táv­irat alapján jelenti, hogy Bulak­nál néhány nap óta nem történt semmi s teljesen valótlan az a szófiai hír, mintha a Gallipoli-félszigeten a mi­nap hat török hadosztály vereséget szenvedett volna. A főkonzulátus közleménye, a­mely a csatardzsai vonalon történt eseményeket is meg­­említi, így szól: A török külügyminiszter ma délután 9

Next