Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)
1913-03-01 / 52. szám
Budapest, 1913. JQCXIII. évfolyam, 52. szám. Szombat, március 1. Budapesti Hírlap ----------------------------------------------• I ■ Főszerkesztő és laptulajdonos: legjelenik hétfő kivételével azindennap). Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre rá kor., egyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fii. Egyes számára helyben 18 vidékén 10 HL Hirdetések milliméter számítással, dUs.£attatt szerint: ■■T1——-rmrüü.,;,' i ,--------■......i Tííi w ~~ ■■'■■■■ i Rákosi Jenő. Szerkesztőség: vm. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Telefon jósági 63. Kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. sz. Telefon: Előfizetés:József 95. Kiárusítás: József 9-29. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés: József 53.Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató: József 9-38. A lelkiismeret szava. Budapest, febr.28. Ellenzéki ember beszéde hangfel-el ma a képviselőházban. Sennyey Ml£klós báró Kossuth-párti képviselő, aki nem volt kapható arra, hogy az obstruk- cióban részt vegyen, lelki szükségét érezte annak, hogy magáról ügyszól vallomást tegyen a nemzet színe, előtt. Ezért bement ma az ülésre s napirend előtt elmondta beszédét. Egy lelkiismeret, amely megszólal ebben a lelketlen és lelkiismeretlen világban, amelyben élünk, amelyben politikusaink megengedik maguknak az erősebb és nagyobb nemzetek minden hibáját és kicsapongását,anélkül, hogy harminc-negyven éve folytatott politikájukkal csak részben is írt nidták volna kaparni a nemzetet ama ierencsésebb nemzetek erényeire is. ■pneiaországot kivéve, sehol a világon a politikai gyűlölködés oly orgiákat nem ül, mint mutálunk. Ezt Franciaországban als. általános, egyenlő és titkos választójog művelte, amennyiben ijesztően leszállította a kamara erkölcsi és szellemi színvonalát." Minálunk az általános titkos nélkül is lesülyedt ez a színvonal. A stílkiismeretlenség ama tivornyáiban, amelyeknek színhelye politikai arénánk, szinte dobogó szívvel hallgatja az ember, ha egy vergődő lélek, meghasonlásában, őszinte, majdnem panaszos hangoknak nyitja meg ajakát. Nekem az az érzésem, hogy a munkapárt valamelyik vezéremberének rögtön föl kellett ........ .r.' ......... ” * , volna állana, s a Háztól engedelmet kérni, hogy ön is nyilatkozhassék. Sajnálom, hogy nem tette, de nem mondok le a reményről, hogy megteszi ezután, s talán abban. ..verítőbben s alaposabban, mintha mindjárt ma, hevenyében tette volna meg.i Természeetesen nem gondolunk arra,hogy a kormánypárt honorálja Sennyey íjjáróálláspontját vagy kívánságait. Ellenben szükségét látjuk annak, hogy honemlja erkölcsét, azt az erkölcsöt, mely egy szomolyi férfiúnak ilyetén föllépésében réjük. A politika, az más, az megfontolás tárgyal és minden párt legjobban tudja, mi kiéli, mit lehet és mit szabad tennie Silla hibáz is ebben, mégis csak rifff gitározza meg legilletékesebben, hogy 11 / tegyen. Sermes Miklós báró eddigi tartózkodó állásának oka az, ami mindnyájunk lelkéj ét teti: neki akarta, hogy a súlyos külpolitkai helyzetben a nemzet kétfelé, szabadijon és olcsó prédája legyen külső és b- 1*5 ellenségeinek. / - ] i in ir;-■ ; kettészakadva már is? Nem prédál-e a saját szenvedélyein kívül mindez kínálkozó prédalesőnek ? Nem készül-e általános sztrájk képében valóságos belső polgárháborúra? Nyomasztó, sőt pusztító gazdasági és pénzügyi helyzetünkben arra a sok milliós veszteségre van-e társadalmunknak szüksége, amelyet egy heti munkaszünet ki fog olvadtani szegénynek és gazdagnak a zsebéből egyaránt és éppen olyan időben, amikorikülső háború veszedelme, a rá való készülődés sok száz millió terhet vet az adófizető polgár vállára? És minden bajunkat tetézi királyunk kora, mely belátható időn belül a trónváltozás bizonytalanságait hozza ránk, a mi normális viszonyok közt is sok nehézséggel járhat, ha pedig a nemzetet ily feldúlt, pártos helyzetben találja, ki sem számítható veszedelmekkel tetézheti egyéb megszámlálhatatlan bajainkat. Mind e megfontolások rezegnek ■meg Sennyey Miklós báró beszédében, amikor külső, és belső ellenségeinkről beszél. Beszédének pozituma pedig az, hogy egy oly korszakos javaslatot, mint a választóreform, a kormánypárt ne tárgyaljon le magában, hanem orvosolja valahogy az ellenzék sérelmeit, hogy bejöhessen és részt vehessen a munkában, mert azt nem lehet föltenni az ellenzékről, hogy tagjai, mint az iskolásgyermekek büntetésük kiállása után, egyszerűen vissza fognak a Házba sompolyogni. A hasonlat nem áll meg. Nem a mester és iskolásfiuk viszonya van itt. Nincsen is büntetésről szó. Mikor az ember ezt a helyzetet megítéli, nem lehet ott kezdeni, amikor a képviselőket karhatalommal kivezették, hanem ott, ahol a kivezetés oka kezdődött. Elég lelki bátorsággal kell bírni arra, hogy elismerjük mind a két fél hibás voltát. Az egyik kezdte, a másik végezte. Mit kell példának okáért hinnünk? Ha ki nem vezetik az elnöki felszólítás ellen zendülőket, azóta is ott ülnének és sípolnának, dobol- I ! A Dardanellák. írta Atlasz Márton. A népek örök útja, évezredek harcának színtere, a Dardanellák, ismét az emberiség érdeklődésének középpontja. Mióta csak a Márványtenger hullámai végigzajlanak a Helleszpontus szirtjei között, ember ember ellen küzdött e partokon és nemzetek, népfajok, világrészek néztek egymással farkasszemet. Amott a Kelet, itt a Nyugat. Hol az egyik, hol a másik áramlat kerekedett felül, miként az Égei-tenger hullámai sokszor visszaszorítják a Márványtenger habjait. Ilyenkor csupa örvény, zugó forgatag a Dardanellák különben oly csöndes vize. A két áram küzd egymással és jaj annak a csónaknak, mely az ilyen sistergő és kavargó hullámcsatába kerül; a mélységből feltörő ellenséges áramok menthetetlenül magukkal ragadják, ősidők óta a Helleszpontus szolgált a keletről nyugatra törő népek hídjául. ősi neve is a görögök hidját jelenti, ők azok, akik mint első történeti nép keltek át rajta, hogy kisázsiai hazájukból Európába tegyék át a műveltség és az eddig valaha létezett legfényesebb civilizáció székhelyét. De már előzőleg számtalan nép használta föl ugyanezt az utat. Ezen kellett átkelniük a latinoknak és a keltáknak is, ha közös eredetükhöz híven ázsiai hazájukból akartak jövő nagyságuk színhelyére menni. Pár száz év alatt hány legkülönbözőbb népet, hány más és más vonású harcost, ősz fejedelmet, szemérmes hajadont és lelkesítű flufiak a Helleszpontus hegyei és völgyeiben annis áldozati tűz gyuladt föl, hogy a legkülönbözőbb isteneknek a legkülönbözőbb nyelvekenadjanak hálát a szerencsés átkelésért. De alig rendezkedtek el az egyes nemzetek, alig telepedtek meg " hazájukban, máris valami ellenállhatatlan.vágy hatása alatt újból megtették ugyanezt az ikját, csakhogy ekkor az ellenkező irányban, Nyilastól keletre. Mintha az őshaza éreztette volna velük varázsát a tengeren is tul, itt életük jó .ídja és kellemetességei közepette is. a monda Heléna elrablása címén oly szépen felházilett költői szépséggel, semmi más nem volt,mint a megerősödött európai görögség küzdelme az őshazában maradt ázsiai görögökkel, a fiatalság győzelme az idősebbek, az ifjak sikerét megirigylő maradiak között. Mint egy sereg törléne’uraitól keletre a megizmosodott görögség, a hazát magának visszafoglalja és Trója fák alatt, a Helleszpontus közvetetten közelségében, dől el két világrész, két uralkodó eszme, a jövő kialakulásának, követendő irányának a kérdése. A trójai háború szimbóluma hosszú időre kijelölte az irányt. Nyugatnak győznie kellett Kelet felett. Hiába vert hidat Xerxesz a Helleszpontusz fölött, hiába korbácsoltatta meg zajgó hullámait. A híd legfeljebb arra volt jó, hogy lehetett merre menekülnie és a megfenyített hullámok sokszorosan boszul álltak az embereken, akik zúgó hátukra merészkedtek. És az egy ideig keleti járom alatt álló nyugati emberek megboszulták Kelet vakmerőségét, amivel megtámadták a Nyugatot. A Dardanellákhoz legközelebb lakó macedónok, mint legendás hősök keltek át a Helleszpontuson, hogy villámgyors száguldozásukon rombadöntsék Kelet legrégibb birodalmait, leghatalmasabb kolosszusait. Amely nap Nagy Sándor a Dardanellák ázsiai partjára vitette magát, Európa uralmát Ázsia fölött közel kétezer évre megalapozta. Most már csak egy irányban haladtak a győzelmes hadseregek: nyugatról keletre. Vissza legföljebb dicsőséggel és kincsekkel megterhelten jöttek. Erre haladtak a római légiók sok hosszú évszázadokon át és messze földekre elvitték Nyugat fővárosának hírnevét, messze országokkal megéreztették Róma uralmának minden súlyát. De még később is, amikor Róma dicsősége a barbárok prédája lett, a Dardanellák mellett még mindig nyugati kultúra állott őrt. Most újból görögül beszéltek a Helleszpontus őrei és görög dicsőségről álmodoztak, mely innen a Helleszpontus vidékéről, a közeli Bizáncból indul ki. De mintha elgyöngült volna az a kar, mely egykor legyőzte Xerxész seregét, mintha a kard kiesett volna kezükből és jóformán minden ellenállás nélkül engedték, hogy a török, aki Csak még az imént jött meg középázsiai otthonából, átkeljen a Dardanellákon és befészkelje magát Európában. Az áram megfordult. Nyugat oly hosszú ideig ellemi vitázott uralmát egy csapással megtörte a messze keletről jött török és a Heikszpontuson immár többé nem nyugatról keletre, hanem keletről nyugatra tartott egyre újabb Mai számunk 32 oldal.