Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-01 / 52. szám

Budapest, 1913. JQCXIII. évfolyam, 52. szám. Szombat, március 1. Budapesti Hírlap ----------------------------------------------­• I ■ Főszerkesztő és laptulajdonos: legjelenik hétfő kivételével azindennap). Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre rá kor., eg­yedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fii. Egyes szám­ára helyben 18 vidékén 10 HL Hirdetések milliméter számítással, dUs.£attatt szerint: ■■T1——-rmrüü.,;,' i ,--------■......i Tííi w ~~ ■■'■■■■ i Rákosi Jenő. Szerkesztőség: vm. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon jósági 63. Kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. sz. Telefon: Előfizetés:­József 95. Kiárusítás: József 9-29. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés: József 53.Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató: József 9-38. A lelkiismeret szava.­­ Budapest, febr.­28. Ellenzéki ember beszéde hangfel-­­el ma a képviselőház­ban. Sennyey­ Ml£k­lós báró Kossuth-párti képviselő, a­ki nem volt kapható arra, hogy az obstruk-­ cióban részt vegyen, lelki szükségét érezte annak, hogy magáról ügyszól­­ vallomást tegyen a nemzet színe, előtt. Ezért bement ma az ülésre s napirend előtt elmondta beszédét. Egy lelkiisme­ret, a­mely megszólal ebben a lelketlen és lelkiismeretlen világban, a­melyben élünk, a­melyben politikusaink megenge­dik maguknak az erősebb és nagyobb nemzetek minden hibáját és kicsapongá­sát,­­a­nélkül, hogy harminc-negyven éve folytatott politikájukkal csak részben is írt n­idták volna kaparni a nemzetet ama ierencsésebb nemzetek erényeire is. ■pneiaországot kivéve, sehol a világon a politikai gyűlölködés oly orgiákat nem ül, mint mutálunk. Ezt Franciaországban als. általános, egyenlő és titkos választó­jog művelte, a­mennyiben ijesztően le­szállította a kamara erkölcsi és szellemi színvonalát." Minálunk az általános tit­kos nélkül is lesülyedt ez a színvonal. A stílkiism­eretlenség ama tivornyái­ban, a­melyeknek színhelye politikai aré­nánk, szinte dobogó szívvel hallgatja az ember, ha egy vergődő lélek, meghason­­lásában, őszinte, majdnem panaszos hangoknak nyitja meg ajakát. Nekem az az érzésem, hogy a munkapárt valame­lyik vezéremberének rögtön föl kellett­­ ........ .r.'­­ ......... ” * , volna állana, s a Háztól engedelmet kérni, hogy ö­n is nyilatkozhassék. Sajnálom, hogy nem­ tette, de nem mondok le a re­ményről, hogy megteszi ezután, s talán abban. ..verítőbben s alaposabban, mintha mindjárt ma, hevenyében tette volna meg.­­i Természeetesen nem gondolunk arra,­­hogy­ a kormánypárt honorálja Sennyey íjjáró­­álláspontját vagy kívánságait. El­lenben szükségét látjuk annak, hogy ho­nem­­lja­ erkölcsét, azt az erkölcsöt, mely egy szomolyi férfiúnak ilyetén föllépésé­ben réjük. A politika, az más, az megfon­tolás tárgyal és minden párt legjobban tudja, mi­ kiéli, mit lehet és mit szabad tennie­ Si­lla hibáz is ebben, mégis csak r­ifff­­ gitározza meg legilletékeseb­ben, hogy 11 / tegyen. Ser­m­e­s Miklós báró eddigi tartóz­kodó állásána­k oka az, a­mi mindnyá­junk lelkéj ét teti: neki akarta, hogy a súlyos külpolitkai helyzetben a nemzet kétfelé, szab­adijon és olcsó prédája legyen külső és b- 1*5 ellenségeinek. / - ] i in ir;-■ ; kettészakadva már is? Nem prédál-e a saját szenvedélyein kí­vül mindez­ kínálkozó prédalesőnek ? Nem­ készül-e általános sztrájk képében valóságos be­lső polgárháborúra? Nyo­masztó, sőt pusztító gazdasági és pénz­ügyi helyzetünkben arra a sok milliós veszte­ségre v­an-e társadalmunknak szük­sége, a­­m­elyet egy heti munkaszünet ki fog olvadtani szegénynek és gazdagnak a zsebéből egyaránt és éppen olyan idő­ben, a­mikor­i­­külső háború veszedelme, a rá való készülődés sok­ száz millió ter­het vet az adófizető polgár vállára? És minden bajunkat tetézi királyunk kora, mely belátható időn belül a trónváltozás bizonytalanságait hozza ránk, a mi nor­mális viszonyok közt is sok nehézséggel járhat, ha pedig a nemzetet ily feldúlt, pártos helyzetben találja, ki sem számít­ható veszedelmekkel tetézheti egyéb megszámlálhatatlan bajainkat. Mind e megfontolások rezegnek ■meg Sennyey Miklós báró beszédében, a­mikor külső, és belső ellenségeinkről beszél. Beszédének pozituma pedig az, hogy egy oly korszakos javaslatot, mint a vá­lasztóreform, a kormánypárt ne tárgyal­jon le magában, hanem orvosolja vala­hogy az ellenzék sérelmeit, hogy bejöhes­sen és részt vehessen a munkában, mert azt nem lehet föltenni az ellenzékről, hogy tagjai, mint az iskolásgyermekek büntetésük kiállása után, egyszerűen vissza fognak a Házba sompolyogni. A hasonlat nem áll meg. Nem a mes­ter és iskolásfiuk viszonya van itt. Nin­csen is büntetésről szó. Mikor az ember ezt a helyzetet megítéli, nem lehet ott kezdeni, a­mikor a képviselőket karhata­lommal kivezették, hanem ott, a­hol a kivezetés oka kezdődött. Elég lelki bá­torsággal kell bírni arra, hogy elismerjük mind a két fél hibás voltát. Az egyik kezdte, a másik végezte. Mit kell példá­nak okáért hinnünk? Ha ki nem vezetik az elnöki felszólítás ellen zendülőket, azóta is ott ülnének és sípolnának, dobol-­ ­ I ! A Dardanellák. írta Atlasz Márton. A népek örök útja, évezredek harcának színtere, a Dardanellák, ismét az emberiség ér­deklődésének középpontja. Mióta csak a Már­ványtenger hullámai végigzajlanak a Hellesz­pontus szirtjei között, ember ember ellen küz­dött e partokon és nemzetek, népfajok, világ­részek néztek egymással farkasszemet. Amott a Kelet, itt a Nyugat. Hol az egyik, hol a másik áramlat kerekedett felül, miként az Égei-tenger hullámai sokszor visszaszorítják a Márvány­­tenger habjait. Ilyenkor csupa örvény, zugó for­gatag a Dardanellák különben oly csöndes vize. A két áram küzd egymással és jaj annak a csó­naknak, mely az ilyen sistergő és kavargó hul­lámcsatába kerül; a mélységből feltörő ellensé­ges áramok menthetetlenül magukkal ragadják, ős­idők óta a Helleszpontus szolgált a keletről nyugatra törő népek hídjául. ősi neve is a görögök hidját jelenti, ők azok, a­kik mint első történeti nép keltek át rajta, hogy kisázsiai hazájukból Európába tegyék át a műveltség és az eddig valaha létezett legfényesebb civilizáció székhelyét. De már előzőleg számtalan nép hasz­nálta föl ugyanezt az utat. Ezen kellett átkelniük a latinoknak és a keltáknak is, ha közös ere­detükhöz híven ázsiai hazájukból akartak jövő nagyságuk színhelyére menni. Pár száz év alatt hány legkülönbözőbb népet, hány más és más vonású harcost, ősz fejedelmet, szemérmes ha­­jadont és lelkes­­ítű­ f­lu­fiak a Helleszpontus he­gyei és völgyeiben annis áldozati tűz gyuladt föl, hogy a legkülönbözőbb­ isteneknek a legkülön­bözőbb nyelveken­­adjanak hálát a szerencsés átkelésért. De alig rendezkedtek el az egyes nemze­tek, alig telepedtek meg "­ hazájukban, máris valami ellenállhatatlan.vágy hatása alatt újból megtették ugyanezt az ikját, csakhogy ekkor az ellenkező irányban, Nyilastól keletre. Mintha az őshaza éreztette volna velük varázsát a ten­geren is tul, itt életük jó .­í­dja és kellemetessé­gei közepette is.­­ a monda Heléna el­rablása címén oly szépen felházilett költői szép­séggel, semmi más nem volt,­­mint a megerősö­dött európai görögség küzdelm­e az őshazában maradt ázsiai görögökkel, a fiatalság győzelme az idősebbek, az ifjak sikerét megirigylő maradiak között. Mint egy sereg törléne’urait­ól keletre a megizmosodott görögség, a­ hazát magának visszafoglalja és Trója fák­ alatt, a Helleszpontus közvetetten közelségében, dől el két világrész, két uralkodó eszme, a jövő kialakulásának, követendő irányának a kérdése. A trójai háború szimbóluma hosszú időre kijelölte az irányt. Nyugatnak győznie kellett Kelet felett. Hiába vert hidat Xerxesz a Hellesz­pontusz fölött, hiába korbácsoltatta meg zajgó hullámait. A híd legfeljebb arra volt jó, hogy lehetett merre menekülnie és a megfenyített hullámok sokszorosan boszul álltak az embere­ken, a­kik zúgó hátukra merészkedtek. És az egy ideig keleti járom alatt álló nyugati emberek megboszu­lták Kelet vakmerőségét, a­mivel meg­támadták a Nyugatot. A Dardanellákhoz legkö­zelebb lakó macedónok, mint legendás hősök keltek át a Helleszpontuson, hogy villámgyors száguldozásukon rombadöntsék Kelet legrégibb birodalmait, leghatalmasabb kolosszusait. A­mely nap Nagy Sándor a Dardanellák ázsiai partjára vitette magát, Európa uralmát Ázsia fölött közel kétezer évre megalapozta. Most már csak egy irányban haladtak a győzelmes hadseregek: nyugatról keletre. Vissza legföljebb dicsőséggel és kincsekkel megterhel­­ten jöttek. Erre haladtak a római légiók sok hosszú évszázadokon át és messze földekre el­vitték Nyugat fővárosának hírnevét, messze or­szágokkal megéreztették Róma uralmának min­den súlyát. De még később is, a­mikor Róma dicső­sége a barbárok prédája lett, a Dardanellák mel­lett még mindig nyugati kultúra állott őrt. Most újból görögül beszéltek a Helleszpontus őrei és görög dicsőségről álmodoztak, mely innen a Helleszpontus vidékéről, a közeli Bizáncból in­dul ki. De mintha elgyöngült volna az a kar, mely egykor legyőzte Xerxész seregét, mintha a kard kiesett volna kezükből és jóformán min­den ellenállás nélkül engedték, hogy a török, a­ki Csak még az imént jött meg középázsiai ott­honából, átkeljen a Dardanellákon és befész­kelje magát Európában. Az áram megfordult. Nyugat oly hosszú ideig el­lemi vitázott uralmát egy csapással meg­törte a messze keletről jött török és a Heik­sz­­pontuson immár többé nem nyugatról keletre, hanem keletről nyugatra tartott egyre újabb Mai számunk 32 oldal.

Next