Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-01 / 52. szám

a munkásokat is kellő oltalomban fogja részesí­teni a rendelkezésre álló fegyveres erő. A szocialisták ma bejelentenék a főkapi­tánynál, hogy a sztrájk napján felvonulást és népgyűléseket akarnak rendezni. A rendőrfőka­pitány azonban a bejelentést nem vette tudomá­sul, illetve megtiltotta, azzal a megokolással, hogy az ilyen fölvonulások és gyűlések nyomá­ban szoktak következni a zavargások, a zendü­lések és az öss­zeütközések,­­ a­mitől a főváros polgárságát és magukat a munkásokat is meg kell kímélni. A képviselőház mai ülésén megjelent és napirend előtt felszólalt Sennyey Miklós báró, pártonkívüli függetlenségi képviselő és az ab­­normis politikai helyzetre való utalással aggo­dalmát fejezte ki a választójogi reform tárgya­lása ellen s javasolta a politikai ellentéteknek valamilyen kiegyenlítését, vagy pedig — a nem­zethez való apellálást. Ez érdekes felszólalásról lapunk vezércikkében talál az olvasó a politikai helyzetet megvilágító kommentárt.­­ A hivatalos lap mai száma közli azokat a királyi kéziratokat, a melyek Zich­yt fölmentik és utódjává Jankovich Bélát kinevezik. Zichy­ János gróf ma levél utján, szives, meleg szavak­kal búcsúzott tisztviselőitől. Az uj miniszter hol­nap vagy holnapután, a miniszterelnök kísére­tében Bécsbe utazik eskütételre s a jövő héten veszi át hivatalát. De a tanitófizetés rendezéséről szóló ja­vaslat tárgyalásán, a melyre holnap előrelát­hatóan sor kerülhet, már az új miniszter képvi­seli a vallás- és közoktatási minisztériumot. * A sok lárma­hír között, mellyel ellenzéki oldalról a választójogi javaslat tárgyalásának beharangoznak, ma napvilágot látott egy olyan leleplezés is, mely arról szólt, hogy a munkapárt és a képviselőház elnöksége puccsra készül s a szombati ülésen öt perc alatt sommásan meg­szavazzák a választójogi törvényt. Erre a lé­pésre azért szánta volna el magát a kormány és Tisza István, hogy elébe vágjon a hétfői általá­nos sztrájknak s a szocialistákat és az ellenzé­ket, mire észbe kapnak, befejezett tény elé ál­lítsa. Így szólt a közlemény. Beöthy Pál, a képviselőház alelnöke, ma képtelen és fantasztikus híresztelésnek minősí­tette ezt a szenzációt munkatársunk előtt. Utalt arra, hogy Tisza István s vele együtt a kormány és a többség közmegnyugvásra szeretné a refor­mot elintézni, ilyen parlamenti csíny pedig,­­ a­mely különben senkinek eszébe se jutott csak újabb izgalomra és nyugtalanságra adna okot. De nincs is szükség a javaslat vitájának erőszakos siettetésére. A kormány a bizottság­ban is egészen­­szabadjára engedte az ellentétes vélemények megnyilvánulását s ugyanúgy sza­bad teret fog engedni a vitának a képviselőház­iján is. Egyelőre nem gondol még az ülések meghosszabbításán­, sem, erre is csak akkor ke­rülne sor, ha a vita olyan terjengőssé válnék, hogy az megokolná a tanácskozás időtartamá­nak megtoldását. A kormányt és a többséget a szocialisták sztrájkja sem fogja arra kénysze­ríteni, hogy a javaslat gyors letárgyalását erő­szakos eszközökkel siettesse. A sztrájkkal szem­ben az a felfogása a többségnek, hogy jobb, ha már most ezen is túl esik az ország, s ezzel a sokat emlegetett mumussal is leszámol már most. Miniszteri tanácskozás. Félhivatalosan jelentik: A miniszterelnöki palotában délután ötödfél órakor miniszteri ta­nácskozás volt, a­melyen Lukács László minisz­terelnök elnöklésével részt vettek a kormánynak Budapesten időző tagjai az új vallás- és közok­tatásügyi miniszternek, Jankovich Béla dr.-nak , kivételével, a­ki a megjelenésben akadályozva­­ volt. A távollévő fölművelésügyi és honvédelmi miniszterek helyett Kazy József báró és Karnison Lajos államtitkárok voltak jelen. A tanácskozás folyó ügyekkel foglalkozott és hét óra után ért véget. A jegyzőkönyvet Skerlecz Iván báró mi­niszterelnökségi miniszteri tanácsos írta. A választójogi reform tárgyalása. Lukács László miniszterelnök ma a kép­­viselőházban hosszasan tanácskozott Tisza Ist­ván gróffal. Később pedig Jankovich Béla kul­tuszminiszterrel. Ugyancsak hos­szabb ideig tanácskozott Héderváry Károly gróf, a munkapárt elnöke a párt alelnökeivel és pedig Vojnits István, Dániel Gábor, Ghillány Imre bárókkal, meg Sándor Jánossal. E tanácskozásokon értesülésünk sze­rint a válas­ztójogi reform parlamenti tárgyalá­sáról esett szó. Minthogy a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatokat alkalmasint csak hét­főn, esetleg kedden intézi el a Ház, a választó­­jogi törvényjavalat tárgyalását kedden vagy szerdán kezesik meg. A munkapártból. A választójogi reform tárgyalása érdekelte ma este leginkább a párt tagjait. Erről és a képviselőház munkaprogramjáról tanácskozott a klubban is Lu­kács László miniszterelnök és Tisza István gróf. A miniszterelnök kijelentette, hogy a választó­­jogi törvényjavaslat tárgyalása körülbelül nyolc-tíz napig fog tartani. Azután kisebb törvényjavaslatokat és a házszabály revízióját tárgyalja a Ház. Azután megkezdődik a húsvéti vakáció. — A delegációk határideje, mondotta még Lukács László miniszterelnök, még nincs megálla­pítva. Ma még korai dolog beszélni róla. Szólott még a sztrájkról is. Az a véleménye, hogy a sztrájk nagyon rövid ideig fog tartani. A munkapárt ifjabb tagjait Vojnich Sándor báró ma estére lakomára hívta meg egyik szállóba. A lakomán megjelent Lukács László miniszterelnök is és a pártelnökség néhány tagja. A lakoma célja az volt, hogy a munkapárti fiatalság demonstrálja a­­ miniszterelnökhöz való ragaszkodását és friss harci kedvét. Sztranyovszky Sándor képviselőnek megsebesü­lése alkalmából részvétiratot küldtek, melyet a kor­mány tagjaival a pártnak csaknem valamennyi tagja aláírt A választójogi reform nem pártkérdés. Egy konkrét eset alkalmából a kormány és a munkapárt elnöksége együttes elhatározás­sal ma olyképp állapodott meg, hogy a választó­­jogi törvényjavaslat elfogadását, vagy el nem fogadását nem teszi pártkérdéssé. Huszár Károly (nagyporrend­) képviselő bejelentette ma a munkapártban, hogy a válasz­tójogi reformot általánosságban sem fogadja el és ellene mind a pártértekezleten, mind a kép­­viseőházban föl fog szólalni és álláspontját megokolja. Megkérdezte azután, hogy ilyetén állásfoglalásából le kell-e vonnia a konzekven­ciákat. A munkapárt elnökségétől azt a választ kapta, hogy a választójogi reform elfogadását nem teszik pártkérdéssé, ennélfogva nem kell kilépnie a pártból. Huszár Károly a választ meg­nyugvással vette tudomásul. A munkapártnak körülbelül hat-nyolc tagja nem szavazza meg a harminc éves korha­tárt, melynek leszállítását óhajtják. Ezek a kép­viselők természetesen szintén bem­aradnak a pártban, mert csupán e részletkérdésben tér el­­a fölfogásuk a kormányétól. A miniszterváltozás. A hivatalos lap mai száma közli azokat a ki­rályi kéziratokat, a­melyek a kultuszminisztérium ve­zetésében történt változásról szólnak A Zichy gróf fölmentéséről szóló kéziratnak ez a szövege: Kedves gróf Zichy! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Önt, saját kérelmére, vallás- és közoktatásügyi magyar miniszteri állásától, szolgá­latai elismerése mellett, kegyelemben fölmentem. Kelt Bécsben, 1913 február 26-án, Ferenc József s. k. Lukács László s .k. A másik kézirat a mellyel Jankovichot nevezi ki vallás- és közoktatásügyi miniszterré a király, s igy hangzik: Kedves Jankovich. Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Önt vallás- és közoktatásügyi ma­gyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bites­ben, 1913. évi február 26-án. Ferenc József s. k. Lukács László s. k. Az uj kultuszminiszter a legközelebbi napok­ban Bécsbe utazik, hogy hivatalos esküjét letegye a király kezébe. Az eskütevésre Lukács László mi­niszterelnök is Bécsbe utazik. Jankovich Béla kul­tuszminiszter az eskü után foglalja el hivatalát és csupán az egyes ügyosztályok vezetőinek a tisztel­gését fogadja. Zichy János gróf tegnap délután járt utoljára a kultuszminisztériumban, a­hol este nyolcadfél óráig hivatalos ügyeket intézett el. Zichy a minisz­térium tisztviselői karától ma írásban elbúcsúzott, az elnöki osztály tagjaitól pedig tegnap vett búcsút. Az ellenzék a Házban. Az ellenzék, mint már megírtuk, okvetetlenü­l megjelenik a képviselőházban azon a napon, a­me­lyen a választójogi törvényjavaslat tárgyalását meg­kezdik. Illi szerint ezúttal taktikát változtat az ellen­zék és nem mindjárt a megjelenéskor csap lármát, hanem Apponyi Albert gróf rövid beszédben tilta­kozni fog a választójogi törvényjavaslat és tárgyalása ellen. Azután az ellenzék nagy zajongással kivonul a Házból. Apponyi Albert nyilatkozata. Az Esti Újság egyik munkatársa fölkereste ma Apponyi Albert grófot, a­ki a legutóbbi képviselő­­választásokról és a politikai helyzetről behatóan nyi­latkozott. Apponyi nyilatkozatában mind az ipolysági, mind pedig a ferencvárosi választást az ellenzék nagy sikerének tekinti. Ipolyságon szerinte csak azért bukott meg az ellenzéki jelölt, mert a kormány je­löltje miniszter volt. Alaptalannak tartja azt a hír­adást, hogy az ellenzéki képviselők és kivált Palu­­gyay Móric verekedésre biztatták volna a választó­kat. A ferencvárosi választásból a választók ellen­zéki kedvére következtet. Szerinte a nép annyira lel­kesedik, hogy ha most általános választás volna akár a régi törvény, akár az új választási reform alapján, teljes bizalommal tekintene az eredmény elé. Nyu­godtan vállalnám — úgymond — a küzdelmet, azt a rengeteg nehézséget is, a­mivel az ellenzéknek meg kellene birkóznia. Ez a bizalmam természetesen csak fokozódnék, ha sikerülne az ellenzéki frakciók kö­zött szorosabb nexust létrehozni és céljaik egyönte­tűségét külsőleg is félremagyarázhatatlanul az ország elé állitani. Azután Zichy János gróf lemondásával foglal­kozott és noha politikai tévedésnek tartja, hogy Zichy János benmaradt a munkapártban és a helyzetet a párt kebelében véli orvosolhatónak, mindazáltal ez nem szálítja le a lemondás nagy erkölcsi jelentősé­gét. Mert Zichy a közismert vádak dolgában bizonyí­tást követel és ezzel sújtó ítéletet mondott a kormány eljárásáról. A Magyar Bank milliós adományáról pedig azért nem nyilatkoznak azok az urak, a­kik tudnak róla, mert azt remélik, hogy a felső bíróság elrendeli a teljes bizonyítást és azok az urak nem akarnak privátnyilatkozatokkal elébe vágni a tanús­kodásnak. Egész meggyőződéssel állítja Apponyi, hogy a Lukács-kormány megbukott. De azt is meg tudja érteni, hogy ennek a bukásnak a lebonyolítá­sát kíméletes formában akarják elintézni ama nagy szolgálatok után, a­miket ez a kormány a bécsi leg­kedvesebb érdekeknek tett. Erről egyébként semmi részletes információja nincs. Arra a kérdésre, hogy mi az ellenzék szán­déka, ha a kormány gyorsan elintézné a választási reformot, Apponyi megtagadta a feleletet, mert ez az ellenzéki pártok megállapodásától függ. Csongrád megye és a választójog. Szentesről táviratoztak. Csongrád vármegye törvényhatósági bizottsága Cicatricis dr. főispán elnöklésével tartott évnegyedes közgyűlésén tár­gyalta Kassa város átiratát az általános titkos vá­lasztójog érdekében. Ilásonyi Papp Pál bizottsági tag h­asonló értelmű feliratot indítványozott az or­szággyűléshez, azonban a főispán kimutatta, hogy a választójog ily mértékű kiterjesztése ellenkezik nem­zeti létérdekünkkel, mire a közgyűlés az átirat tár­gyalását levette a napirendről. A közigazgatás államosítása ellen, Esztergomból táviratozzák a Magyar Kurír­nak. A vármegye törvényhatósági bizottsága ma Perényi Kálmán dr. alispán elnöklésével közgyűlést tartott, a­melyen szóba került a választói reform és a közigazgatás államosításának kérdése is. Pozsony­­megye átiratának kapcsán a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy nem híve a közigazgatás államo­sításának, mert a vármegyei intézményt az alkot­mány egyik védőbástyájának tekinti. A választói jog kérdésében Kassa város átiratával kapcsolato­san kimondotta a vármegye közgyűlése, hogy fö­r a képviselőházhoz a kormány választójogi törvény­javaslata ellen és az általános, egyenlő, titkos vá­lasztói jog érdekében. Tárgyalták még a székesfő- BUDAPESTI HIRLAP (52. sz.) 1913. március 1.

Next