Budapesti Hírlap, 1913. április (33. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-01 / 77. szám

e­s­­ olyan kis dolog, a­minek esetleg nagy fontos­sága ne volna. Titusz Kvintus­z Kriszpinuszna­k vendége volt egykoron a kampániai Badiusz, a­kivel igen bizalmas jó viszonyban volt. Barátságukat még szorosabbra fűzte az a körülmény, hogy Badiusz, még mielőtt a kampániaiak Rómától elszakadtak volna, Rómában megbetegedett és Kriszpinusz házában nagyon jó bánásmódban részesült. És ugyanez a Badiusz, az előőrsöket túllépve, a város kapuja elé állott és Kriszpi­­nuszt hivatta. Mikor erről Kriszpinusznak jelen­tést tettek, ez abban a hiszemben, hogy amaz barátságos és bizalmas megbeszélést óhajt, mert a két állam elszakadása után is szeretettel gon­dolt a régi barátságra, pár lépéssel a többiek előtt közeledett. Mikor egymást megpillantot­ták, Badiusz így szólott: „Kriszpinusz én téged mérkőzésre szólítalak. Szálljunk lóra, a többiek lépjenek vissza és majd mi ketten fogjuk eldön­teni, hogy kettőnk közül melyik a vitéz­ebb?“ — Kriszpinusz erre azt felelte, hogy egyiknek sincs hiánya ellenség dolgában, a­kiken bebizonyít­hatják vitézségüket. Ő bizony kikerülné Rá­diuszt, még ha a harc mezején is találkoznék vele, nehogy kezét vendégének vérével meg­­szentségtelenítse. Ezzel megfordult és eltávozott. Hanem a kampániai ezután még pökhendibb módon kezelte gyávaságát és pulyaságát emle­getni és elhalmozta mindenféle gyalázkodással, mely inkább ő rá illett volna, a vendéglátó el­lenségnek nevezte őt el, a­ki úgy tesz, mintha kímélni akarná azt, a­kivel nem mer kiállani. Ha ő abban a véleményben van, hogy a két ál­lam egymástól való elszakadása folytán az 8.. $ így írja le ezt a történeti eseményt a jó Öreg Titusz Liviusz, a­ki egy klasszikus tör­ténetíróhoz illő diszkrécióval hallgatja el, hogy Badiosz gyűlölete nem szülővárosa ellenségé­nek szólott, hanem abban a pillanatban fakadt volt ki, mikor a Szép darázskarcsú Hosztilia a mirtusz-lombok alatt az ő vőlegényének, Krisz­pinusznak szerelmesen a keblére borult.. 1913. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP (77. sz.)3 merte, hogy a választás a legnagyobb rendben folyt le. A legjobban igazolja ezt az a tény, hogy az első szavazatszedő küldöttségnél egy választót sem uta­sítottak el, a másodiknál mindössze kettőt. A hír ebben a formában nem egyéb rosszakaratú rága­lomnál. Annyi igaz csak, hogy a záróóra kitűzése után, a­mikor Jankovich Béla miniszter 266 szava­zattal vezetett, a választási elnöknek ellenzéki rész­ről tudomásul adták, hogy a Tabán városrészből né­hány ellenzéki választó a munkapárti tábort elvá­lasztó kordonon nem tud átjutni, pedig a munkapárti táboron kell keresztülmenniök, hogy a szavazó­­helyiségbe jussanak. A választási elnök erre azonnal intézkedett is, hogy ezeket az ellenzéki választókat a kordonon áteresszék, a­­kik egytől-egyig le is sza­vaztak. A­mi végül azt az állítást illeti, hogy a kul­tuszminiszter a helybeli állami kórház betegszállító automobilját használta volna, erre vonatkozóan ele­gendő rámutatni arra, hogy Ipolyságon állami kór­­­ház nincsen, hanem­ csupán nyilvános jellegű megyei kórház, ennek pedig soha sem volt semmiféle auto­mobilja. De különben sem szorult volna rá Jan­ko­­vich miniszter erre az automobilra, mert a munka­pártnak hat autó állott rendelkezésére, a miniszter pedig maga szintén autón jött Budapestről s úgy is ment vissza a választás után. Ügyvédi kamara a kormány ellen. Kassa­­ról jelentik. A kassai ügyvédi kamara vasárnap tartotta Stekker Károly dr. elnöklésével évi köz­gyűlését, a­melyen a kassai ügyvédség egyhangú határozattal állást foglalt a kormány és a kormány­zati rendszer ellen. Klein Fülöp dr. kamarai titkár terjesztette elő az évi jelentést, a­mely erős kriti­kát gyakorol a parlament működéséről. Határo­zati javaslatot terjesztett elő, hogy fölírnak az igazságügyi miniszterhez és rámutatnak arra, hogy noha az igazsáügyi miniszter elődje jogosulatlan­nak minősítette előbbi ilyen lépésüket, nem hall­gathatják el, hogy az a mód, a­mellyel a parla­mentben törvényeket hoztak, nem alkalmas arra, hogy az annyira szükséges törvénytiszteletet a népben ébren tartsa. A határozatot egyhangúan fogadta el a kamara; a munkapártiak kevesen vol­tak s ezért nem is provokálták a szavazást. Egy főispán lemondása. Nyíregyházai je­lentés szerint Vay Tibor gróf, Szabolcs vármegye fő­ispánja az ellenzéki Vay Gábor gróf fivére lemon­dani készül állásáról. A lemondás összefüggésben van a Szabolcs vármegye legutóbbi közgyűlésén ho­zott határozattal. Szombaton ugyanis a vármegyei közgyűlésen Mezőssy Béla képviselő indítványát fo­gadták el, mellyel a kormánynak bizalmatlanságot szavaztak. Egy ellenzéki kőnyomatos híradása szerint a közgyűlést megelőző állandó választmányi ülésen nem volt paktum a munkapárti és ellenzéki bizott­sági tagok között és hogy a közgyűlés egyhangúan hozta meg kormányellenes határozatát. A dunavecsei mandátum: Benedek Sándor dr. vallás- és közoktatásügyi államtitkár holnap reggel 7 óra 45 perckor Dunavecsére utazik, a­hol mint a kerület képviselőjelöltje programbeszédet mond. Az államtitkárt sokan fogják elkísérni a mun­kapárt képviselőtagjai közül. Benedek Sándor a hét többi napján a dunavecsei kerület többi községét látogatja meg.­­ Platthy György, a szövetkezett ellenzék jelöltje vasárnap kezdte meg körútját a dunavecsei kerületben, öt községben mondott pro­grambeszédet. Útjában Förster Aurél, Kállay Ubul, Zlinszky István, Lovászy Márton és Urmánczy Nándor képviselők kísérték. Függetlenségi párti közgyűlés. A hetedik kerületi függetlenségi és 48-as párt Lányi Mór volt képviselő elnöklésével vasárnap tartotta meg ren­des évi közgyűlését. A titkári jelentést elfogadták, mire megválasztották a tisztikart. Elnökök lettek ismét Batthyány Tivadar gróf és Lányi Mór, ügy­vezető elnök, Somogyi Ilajos dr. A közgyűlés meleg­hangú üdvözlő táviratot küldött lábbadozó elnöké­hez, Batthyány Tivadar grófhoz. A közgyűlés után társasvacsora volt, a melyen számos felköszöntöt mondottak. ♦ Nagy Dezső dr. Budapest, márc. 31. A budapesti ügyvédi kamarának és egyben a magyar ügyvédségnek komoly gyásza van. Mert Nagy Dezső dr. nemcsak a budapesti ügyvédi ka­marának tagja és hosszabb időn át elnöke, hanem­ az egész magyar ügyvédségnek is büszkesége volt. A férfikora idején, testi ereje és szellemi képességei­nek teljes birtokában elhunyt férfiú egész múltja szakadatlan láncolata a munkának és közhasznú tevékenységnek. Mint fiatal ügyvéd Franciaországban gyarapí­totta jogi és gyakorlati ismereteit, melynek ered­ményeként megírta és 1881-ben kiadta „A francia ügyvédségről“ szóló művét. Már ekkor megfogant benne a szabad ügyvédség iránt való lelkesedés, melyet az időközben fölmerült különböző áramla­tokkal szemb­en élete fogytáig megőrzött. Alapos ismerője lévén az ügyvédség fölada­tainak s a művelt államokban elfoglalt állásának és tapasztalván az 1874. évi ügyvédi rendtartás folytán kezdetben föllendült, de később hanyatlásnak in­dult magyar ügyvédség szervezetének hiányait, már korán megérlelődött benne ügyvédségünk­ re­formjának eszméje. Szakcikkeiben s a Magyar Jo­­gászegyesü­letben tartott előadásaiban gyakrabban kifejtette a kívánatos reform irányelveit és hatható­san küzdött azok megvalósítása érdekében. Csak természetes, hogy ennélfogva az igaz­ságügyi kormány akkor, mikor a reform idejét elérkezettnek látta. Nagy Dezső ezt bízta meg az egymáshoz való viszonyuk nem változott volna, hát akkor ő, kapuai Badiusz fölmondja ezen­nel a római Titusz Kvintusz Kriszpinusznak a vendégbarátságot. Nincs neki többé semmi köze sem hozzá és ő nem állhat szövetségben olyan ellenséggel, a­ki az ő szülővárosa, az ő népe és házi istenei ellen mint támadó ellenfél lépett föl. Ha tehát igazi férfi, akkor lépjen elő. Kriszpinuszt, a­ki egy ideig tűrte ezeket a szidalmakat, végre aztán a saját emberei beszél­tek rá, ne tűrje büntetés nélkül a kampániainak gúnyolódását. Mikor aztán a vezérektől enge­­delmet kért, hogy a sorból kiállva mérkőzhes­sek a kihívó ellenféllel, a kapott engedelem után fegyvert öltött, lóra ült és harcra hívta Badiuszt. A kampániai haladék nélkül jelentkezett. És ők lóval lónak ugratva, egymásra támadtak. Kriszpinusz a lándzsájával átdöfte Badiusz bal­­vállát és lováról leugorva a földre zuhanthoz sietett, hogy gyalogszerrel végezzen vele. Ba­diusz azonban, mielőtt Kriszpinusz még rátá­madhatott volna, otthagyta lovát és vértjét és visszaszökött az emberei közé. Kriszpinus­z pe­dig diadallal tért vissza az övéihez, erre vonatkozó munkálat elkészítésével. Szilágyi Dezső megbízása folytán 1894-ben elkészítette az új ügyvédi rendtartás első tervezetét. E munkálat azonban a változott politikai viszonyok folytán ké­sőbb lekerült a napirendről. Időközben újabb és újabb eszmék, a numerus clausus felé hajló reform­­tervek merültek föl és mások is kaptak megbízást az ügyvédi rendtartás javaslatának elkészítésére, mindazáltal legújabban mégis Nagy Dezső átdol­gozott tervezete jutott fölszínre. Az igazságügyi kor­mány ezt a tervezetet küldte meg tanácskozás és véleményadás végett az ügyvédi kamaráknak, a­melyek nagy része már hozzá is járult a tervezet alapelveihez. E munka Nagy Dezső dr. egyik érté­kes hagyatéka. Mint az ügyvédi kamara elnöke körültekintő tapintatosságával s az ügyvédi kar tekintélye, szellemi értéke és anyagi érdekeinek fokozása cél­jából kifejtett működésével tűnt ki. A budapesti ügyvédi kamara szebb napjai voltak azok, mikor Nagy Dezső állott az ügyek élén. Az ő buzgóságának­ és hathatós felszólalásainak köszönhető az is, hogy ma az ügyvédek fegyelmi ügyeiben ítélő kir. Kúriá­nak tagjai részben az ügyvédek sorából kerülnek ki. Ha még fölemlítjük, hogy az egész magyar ügyvédi kar létérdekeire kiható nyugdíjalap létre­hozásának Nagy Dezső volt egyik főtényezője , hogy legújabban az ügyvédi szövetkezet létrehozásában is jelentékeny része volt, úgy nagyjában körvonalaztuk közérdekű és közhasznú működését. Ügyvédi működése mindig kifogástalan és ma­gas jogászi színvonalon állott. Hogy közben ország­gyűlési képviselő is volt, ez sohasem csábította arra, hogy ezt a helyzetét ügyvédi jövedelmeinek gyara­pítására kizsákmányolja. Szinte csodálatos, hogy Nagy Dezsőnek kiter­jedt ügyvédi működése és nagymértékű köztevé­kenysége mellett még irodalmi működésre is jutott ideje. A francia ügyvédségről irt munkáján kívül önálló műveket irt 1884-ben a polgári perös eljárás reformjáról, 1894-ben a jogi noviziátusról, 1902-ben pedig a jogi oktatás reformjáról. E mellett a jogi szaklapok is állandóan közöltek tőle értékes cikkeket. Halála tehát veszteség a magyar ügyvédi karra, a budapesti ügyvédi kamarára, az ügyvédszövetségre s a magyar jogi irodalomra nézve. Méltán megérdemli a babérkoszorút, a­melyet kartársai tiszteletük és szeretetük jeléül ravatalára helyeznek. * ■ ' 'A budapesti ügyvédi kamara választmánya Nagy Dezső dr. ügyvéd váratlan elhunyta alkalmából ma délután egy órakor rendkívüli választmányi ülést tartott Brüll Ignác dr. kamarai elnök elnöklésével. A választmányi ülésen Brüll Ignác dr. kamarai el­nök megható szavakkal adózott Nagy Dezső dr. em­lékének s indítványára a választmány elhatározta, hogy a megboldogultat a kamara székházának dísz­termében helyezik ravatalra és innen temetik kedden délután három órakor. A kamara választmánya Nagy Dezső dr. haláláról gyászjelentést ad ki, az elhunyt özvegyéhez részvétiratot intéz, ezenkívül az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg is megörökíli. A ravatalnál az ügyvédi kamara nevében Brüll Ignác dr. kamarai elnök mond búcsúbeszédet és koszorút helyez az el­hunyt ravatalára. Bejelentette az elnök, hogy az ügyvédi auto­nóm párt, a­melynek a megboldogult elnöke volt, a mai napon 500 koronát küldött be az ügyvédi se­­gítőalap javára azzal a kérelemmel, hogy azt az ösz­­szeget, a­mely a párt tagjainak önkéntes adakozásá­ból még növekedni fog, mint Nagy Dezső dr. alapít­ványt a megboldogult emlékére kezelje. Az Országos Ügyvédszövetség tisztikara ma délelőtt ülést tartott, a­melyen Pollák Illés elnök megemlékezett Nagy Dezső társelnök haláláról és kegyeletes szavakkal méltatta azokat a nagy érde­meket, a­melyeket az elhunyt az ügyvédi karral szemben szerzett. A tisztikari ülés elhatározta, hogy az özvegyhez részvéttáviratot intéz, a ravatalra ko­szorút tesz, a temetésen testületileg részt vesz és a beszéd elmondására Pollák Illés elnököt kéri föl. A Budapesti Ügyvédi Kör választmánya Nagy Dezső dr. elhunyta alkalmából ma rendkívüli választ­mányi ülést tartott. A választmány elhatározta, hogy Nagy Dezső dr. emlékét jegyzőkönyvileg örökíti meg, elhunyta alkalmából gyászjelentést ad ki, özvegyé­hez részvéttáviratot intéz, ravatalára koszorút tesz és a temetésen testületileg vesz részt. A sírnál Gyön­­gyössy József, az Ügyvédi Kör alelnöke mond gyász­beszédet. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatósága és felügyelő bizottsága teljes számmal vesz részt a temetésen, gyászjelentést ad ki, koszorút helyez az elhunyt elnök ravatalára. A gyászbeszédet Somogyi Miksa dr., az intézet elnökhelyettese fogja tartani.

Next