Budapesti Hírlap, 1913. május (33. évfolyam, 103-128. szám)

1913-05-27 / 124. szám

i­)13. május 27. BUDA**£STI KIJKLAP (124. sz.)9 járó, a­kik künn az utcán sejtik, hogy Dryander lel­kész e pillanatban a gondviselés ki nem fürkészhető útjairól beszél, az egek Ura felé fordítják tekintetü­ket- Csönd, áhitatos csönd támad és közös fohász száll a magasba Viktória Lujza boldogságáért. Együtt imádkoznak császárok, királyok, fejedelmek, diplo­maták, főurak és a nép ... Auvi... A stetini pályaudvaron búcsúzik a császár leányától. Vele vannak fiai, a német nép öröme, büszkesége, hat szál daliás herceg. Az udvari vonat készen áll az indulásra, a fiatal férj szerényen a házi térben marad és nem zavarja a kísérőit. II. Vilmos és leánya kétszer is átölelik egymást, a búcsúzás oly nehéz, de végre is várni kell. Most a fivérekre kerül a sor. Ott állanak mind a hatan, egy sorban, várva az utolsó csókot. Várjon melyiktől búcsúzzék előbb, kit tüntessen ki az első öleléssel? És mind moso­lyogva nézi őt, de egyikük sem mozdul, a válasz­­­ás . . . a hölgyek joga. A fiatal asszony pedig ké­­nyes szemmel hirtelen végigfutva sorukon, Auvi kiáltással Ágost Vilmos herceghez siet és alig tud megválni tőle. Auvi­­ . » a herceg kettős nevének kezdőbetűiből csinálták a becéző szót és ma is úgy hívják, pedig a kis Auvi már rég megnőtt, meg is nősült és boldog apává lett. De Auvi közben mindig megmaradt a kedves fiúnak, a­ki majd­ sohasem távozott szülői köréből és a hercegnővel együtt édesanyjának állandó kísérője volt. Auvi herceggel együtt nőtt naggyá a fiatal asszony is és mig a tróni örököst Danzigba vitte a kötelesség, Oszkár és­­Al­bert hercegek a tengereket járták. Eitel Frigyes hol itt, hol ott helyettesítette a császárt, Ágost Vil­mos volt az egyetlen, a ki egy rövid esztendőt le­számítva mindig csak otthon maradt. Érthető és természetes tehát, hogy e két fejedelmi sarj a leg­jobban szereti és érti egymást. Előbb Auvi és csak azután következett a többi herceg, a­kik még csak nem is duzzogtak­ ez apró mellőzésért. És a­mikor a vonat kirobogott a sötét éjsza­kába. Auii herceg egy könyet törött ki szeméből, a császár pedig némán, mozdulatlanul állott és meg­várta, a­míg utolsó vörös lámpája is eltűnt a pálya­udvar szindus világából. Az angol királyi pár. Az angol királyi pár vasárnap reggel istentisz­teletet hallgatott az anglikán templomban. György király és Vilmos császár délben ,Potszdamba hajtat­tak, a­hol a császárné és a többi fejedelmi személyi­ség volt. Este hét órakor ismét Berlinbe mentek. A kumberlandi herceg és hercegné, továbbá Olga her­cegné este kilenc óra húsz perckor elutaztak. A her­cegi párt a német császár és császárné a vasúthoz ki­sérték. Fél kilenc órakor a királyi kastélyban ün­nepi ebéd volt. Az angol királyi pár hétfőn Uj-Stre­­licbe utazott, a­hol meglátogatta a meklenburg-stre­­lici nagyhercegnét és a­honnan este tért vissza a berlini királyi kastélyba. Az angol király és felesége holnap, kedden délután fél hat órakor Vlissingen irá­nyában Londonba utazik vissza. A hétfői nap folya­mán több fejedelmi személyiség, a­ki részt vett az es­küvőn, elhagyta Berlint. A cár otthon, Miklós cár vasárnap délután 2 óra 20 perckor átlépte az orosz határt és ma reggel 9 órakor Carsz­­koje-Szelóba érkezett. Asszonyháboruság. A berlini Prinz Albrecht-strasszéban a műipari múzeum előtt vasárnap és ma, hétfőn példátlan jele­netek folytak le. A múzeum egyik udvarában két napra kiállították Viktória Lujza hercegnő nászaján­dékait. Óriás néptömeg s különösen sok asszony tolongott, hogy ezeket az ajándékokat megnézhesse s ma már reggel öt órakor ezer meg ezer asszony, köztük sok a legelőkelőbb társaságból való, jelent meg a múzeum előtt, hogy az udvarba bejuthasson. Tíz óráig, a­mikor az udvart kinyitották, hihetetlen mértékben megnövekedett a tömeg. Harminc gyalo­gos, hat lovasrendőr, két tiszt vezetésével mindent elkövetett, hogy a tolongó asszonyokat visszatartsa. A tolongás leírhatatlan volt. Valamennyien harcol­tak valamennyi ellen. Kalapok, hajfonatok, köpö­nyegek cafatokban röpültek szerteszéjjel. Ennek az lett a következése, hogy a rendőrök, a­kik erősítést kaptak, kordont vontak, hogy az asszonyokat, a­kik kipirult arccal és az izgalomtól forgó szemmel előre tolakodtak, visszatartsák. Számos baleset történt. Az asszonyok sorra ájuldoztak s ötöt közülük, a­kik sirógörccsel estek össze, kórházba vitték. Az óriás hőség miatt is sokan rosszul lettek s a mentők tíz órától délig szakadatlanul szállították a megbetege­dett asszonyokat. A rettenetes harc folytatódott ab­ban az udvarban is, a­melyben az ajándékok ki vol­­ak állítva. Mindenfelé a legundokítóbb jelenetek foly­tak le. Délután négy órakor berekesztették­ a kiállí­tást, úgy hogy a szánalmas jelenetek megismétlődé­sétől nem kell félni. ____________________­­ Konstantinápolyi levél. —május 20. (Rendes levelezőnktől.) Ada-Kaleh annektálása nem keltett nagyobb föltünést, noha néhány hely­beli lap műkönyeket ontott a török nemzetet ért sérelmen és veszteségein .Különösért a Jeune Ture nevű újság háborgott legjobban és tett szemrehá­nyásokat a magyaroknak. Pózoló hazafiaskodása azonban épp az ellenkező hatást váltotta ki az intel­ligens török körökben, mint a­melyre a lap cionista szellemű szerkesztői számítottak. A kormány egyik tagja valósággal megbotránkozva fakadt ki: ,,Mégis csak bosszantó, hogy Németországból, meg isten­tudja, honnan ideszakadt zsidók akarnak bennünket hazafiságra oktatni és muzulmánabbak lenni a mu­zulmánnál.“ A józan török politikusok fölfogását az Aszm című lap fejtette ki, megtámadván azokat az újságo­kat, melyek az adakalehi kérdésből nemzetközi ügyet szeretnének csinálni. „A­mi nekünk azon a szigeten maradt,“ mondja az említett lap, „csupán egy névre szorítkozott. Hát nincs más dolgunk, mint pusztán nevekkel és címekkel törődnünk? Talán még most is emlegessük, hogy Kréta az életet jelenti számunkra, a­mint némelyek nagy botorán hirdették pár év előtt?“ Végül megróvja a lap, hogy azt a nagyha­talmat támadják, nemcsak a politikai udvariasság­nak, hanem a jó nevelésnek is meg nem felelő han­gon, mely Törökországot a londoni békekonferencián hathatósan támogatja, s a­melynek jóindulata száz­ezer Ada-Kalehnál is többet ér. Törökországnak valóban szüksége van monar­­kiánk támogatására. A szírai, örményországi és dél­­arábi­ai kérdésekben, melyek Angliát, Oroszországot és Franciaországot érdeklik legközelebbről, mi való­ban a becsületes alkusz szerepét játszhatjuk. Török­ország rá van utalva, hogy a kapitulációknak leg­alább ama részét lerázza magáról, mely gazdasági életét korlátozza. Mi már öt év előtt beleegyezésün­ket adtuk a beviteli vámok fölemeléséhez és mono­­póliumaink megteremtéséhez; most segítségére va­gyunk a török kormánynak, hogy a hozzájárulást a több nagyhatalomtól is megkapja. A Portán bizakodnak, hogy a hozzájárulást ezúttal sikerül megszerezni. A 4 százalékos vámeme­lés - ámbár a remélhető bevételi többlet egy része már le van kötve a három év előtt fölvett állam­kölcsön biztosítására — rendkívül fontos Törökor­szágra nézve. Még a mostani hadi budget leszállítása mellett is a jövedelmek szaporítása nélkül lehetet­­lenség megvalósítani azokat a közigazgatási és gaz­dasági reformokat, melyekre a kis-ázsiai tartomá­nyoknak feltétlen és égető szükségük van. Törökor­szág jelenleg azon fáradozik Londonban és Paris­ban, a pénzügyi dolgokban igen ügyes Dzsavid bég volt pénzügyminiszter közvetítésével, hogy legalább 7-800 millió frank kölcsönhöz jusson. Vasutakat és kikötőket akarnak építeni, folyókat szabályozni és mocsarakat lecsapolni. Pénzt kapni azonban nem könnyű, mert a balkáni államok is az után futkos­nak, s a franciák kasszája azok előtt nyílik meg, kik a legtöbb kamatot hajlandók fizetni és a legtöbb üzleti vállalkozást juttatják a francia tőke számára. Miután se Magyarország, se Ausztria nincse­nek abban a helyzetben, hogy kölcsönnel szolgálja­­tnak a törököknek, el kell készülve lennünk, hogy a kis-ázsiai vállalkozásoknál a magyar és osztrák­ ipar nem fog részesedni a szállításokban. Kereske­dőinknek és iparosainknak azonban ennek ellenére nagyobb tevékenységet kellene kifejteniük Anatóliá­­ban, mert az állami vállalkozásokon kívül számos magánvállalkozás is készül. A európai tartományok­ból kiszorult török földesurak egyre-másra­­vásárol­nak birtokokat Kis-Ázsiában és azokat modernül ké­szülnek kezelni. Szükség lesz főleg mezőgazdasági gé­pekre. A mostani háború alatt Törökország nem folya­modott, miként az összes balkáni államok, morató­riumhoz. Ez bizonyítja legjobban, hogy a török piac szilárd és a török közönség méltó a hitelre. Legújabb. A béketárgyalás. London, máj. 26.­­; A steu­er-ügynökség értesülése szerint a görög, szerb és montenegrói békedelegátusok mai tanácskozása másfél óráig tartott. A dele­gátusok abban állapodtak meg, hogy tekintettel arra, hogy a szövetségesek és Törökország dele­gátusai az előzetes békeszerződés módosításaira nézve megállapodtak, a hadviselő felek küldöt­teinek tanácskozásának egybehívására elérkezett az idő s így Grev államtitkárnak erre vonatkozó előterjesztést lehet tenni. A bolgár delegátusok a tanácskozáson nem vettek részt, de eredményé­ről őket is értesítették. A bolgár pénzügyminiszter a helyzetről. Pakis, máj. 20. Teodorov bolgár pénzügyminiszter a Temps egyik munkatársa előtt kijelentette, hogy Bulgária csak egyet akar: A békekötést és a le­szerelést. Ő maga híve a döntőbírósági elinté­zésnek, és ezen módon szeretné az ügyeket Szer­biával és Görögországgal is elintézni. A Bulgá­riának tulajdonított háborús szándékra vonat­kozó föltevések teljesen alaptalanok. A bolgár csapatok még Csataldzsa előtt állanak. Bulgária nem tett szövetségesei ellen semminő intézke­dést és a szövetség által megjelölt után akar to­vább is megmaradni. Remélhetően a területi kérdéseket meg lehet oldani a szövetség gyöngít­­ése nélkül és e Szövetség a Balkán és Európa előtt nagyobb tekintélyre jut és még bensőbbé válik. TÁVIRATOK. A cár és a német kancellár. Berlin, máj. 26. Jól értesült körökből je­lentik, hogy a cár a birodalmi kancellárral há­romnegyed óra hosszáig általános politikai dol­gokról beszélt. A cár a beszélgetés folyamán békés érzületének adott kifejezést. Nagyállású diplomaták a cárt olyan embernek mondják, a­kinek minden kérdésről saját fölfogása van és a­ki mindenről feltűnően jól van tájékozódva. Új angol flotta­állomás, London, máj. 26. (Saját tudósítónktól.) Kairó­ból jelentik: Egy itt megjelenő lap értesülése szerint az angol kormány két új nagy flottaállomást akar létesíteni és pedig egyet Aghamiban nagy hadihajók részére, a másikat pedig Alexandriától nyugatra, Ramla Beidában torpedónaszádok részére. Jelenti továbbá a lap, hogy Anglia és Törökország között tárgyalás van folyamatban az iránt, hogy az egyip­tomi vasutat a szíriai vasúttal összekapcsolják. Tö­rökország hír szerint helyesli ezt a tervét. A német flotta készenléte: Bréma, máj. 26. A német flottaegyesület mai nagygyűlésén határozati javaslatot fogad­tak el, a­mely kimondja annak a szükségessé­gét, hogy állandóan tartsanak úgynevezett re­­pülő-hajórajt készenlétben, a­mely bármikor készen áll arra, hogy haladéktalanul háborús akciót kezdjen a megsértett német tekintély, avagy kereskedelmi érdekek­ védelmére. A francia belügyminiszter beszéde: Mont Didier, máj. 25. Egy új takarékpénztár megnyitó ünnepén Klotz belügyminiszter beszédet mondott, a­melyben kifejtette, hogy a köztársaságiak egyetértő szolidaritása nagyfokban szükséges oly időben, a­mikor kényes természetű feladatokat kell megoldani, a­melyektől a jövő, a haza erőssége és­ biztossága függ. Emlékeztetett az­ agadiri incidensre .

Next