Budapesti Hírlap, 1913. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1913-11-06 / 262. szám

1913. november 6. BUDAPESTI HÍRLAP (262. sz.) elsején fizeti ki az összeget. A hamisított utalvánnyal azután Jászi egy Váci-utcai bankbizományostól százhúsz koronát csalt ki. A szélhámoságot most föl­fedezték és a volt szénkereskedőt letartóztatták.­­ (Kisasszony-feleség.) Abból az alkalom­ból, hogy a törökök legendássá vált hőse, Enver bég, súlyos betegsége miatt ismét szerepel a világ­sajtóban, konstantinápolyi levelezőnk azt az érdekes hírt közli velünk, hogy a bég felesége, a szultán unokahúga, tulajdonképp még nem felesége. Két év előtt történt, hogy Mehmed szultán — állítólag az új-török bizottság kívánságára — az egyik császári hercegnőt, az elhunyt Sefki effendi leányát feleségül ajándékozta Enver bégnek. A házasságkötés meg­történt ugyan, de a hercegnő továbbra is a szultáni palotában maradt, Enver bég pedig elment Berlinbe katonai attasénak. Legtöbben azt hitték, hogy a her­cegnő még nagyon fiatal s ezért nem követte közös háztartásba a férjét. Valóságban azonban a szultán unokahuga már európai fogalmak szerint is alapo­san érett a házaséletre, a mennyiben 35 telet és ta­vaszt látott. E­nver bég időközben hazajött Berlinből, verekedett az olaszokkal Bengáziban, majd Gallipoli környékén a bolgárokkal, megbuktatta a Kramil­­kormányt, lelőtte Nazim basa hadügyminisztert és végül dicsőségesen visszafoglalta Drinápolyt. Sokan imádják, sokan gyűlölik. Mindenesetre nem közönsé­­ges, tucat­ alak és hozzá ritka szép férfi. Hogyan van tehát, hogy a szultáni hercegnő nem siet hozzá mint feleség? Ki akadályozza meg, hogy valóban egymá­séi legyenek? A perui társaságokban mindenféle pletyka kél szárnyra, mialatt Enver bég­ágyát az orvosok állják körül. Biztosat senki nem tud, de legvalószínűbb, hogy a­mint a politika hozza létre a formai házasságot, ismét csak a politika áll gátul tényleges megvalósulásánál. (Munkásg­yű­lés.) A szociáldemokrata­ párt az új sajtótörvény ellen indított akció bevezetéseként ma a főváros különböző részein tizenhat népgyűlést rendezett. A szónokok mindenütt azt fejtegették, hogy a sajtóreform elsősorban a munkások sajtója és a munkássztrájk ellen irányul. Határozati javas­latot sehol sem terjesztettek elő.­­ (Elpusztult petróleum-telep.) Bukarest­ből jelentik nekünk: A Moreniben levő petróleum­­telepen támadt tűz, a­melyről a minap már hírt adtunk, a legnagyobb volt, a­mely valaha Romániában pusztított. A tűzoltóknak és katonák­nak csak óriás erőfeszítés mellett sikerült homok­zsákokkal a tüzet elfojtaniuk. A kár öt millió koro­nánál nagyobb. Tizenhat petroleumforrás pusztult el, háromnak az üzemét pedig meg kellett szüntetni, összesen tehát tizenkilenc dús petroleumforrás ment tönkre. A kárban valamennyi társaság érdekelve van. A tűz úgy támadt, hogy az egyik forrás kanala le­zuhant és szikrát vetett s ettől tüzet fogott a for­rás. A tűz rendkívül gyorsan terjedt s néhány perc múlva majdnem az egész óriás telep lángban állott. Az elpusztult források között van az a hires forrás is, a mely évenkint negyven vagyon­faftát szolgál­tatott. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A tűz kitörésekor a lakosság rémületes félelemben me­nekült, mert a tűz szédületes gyorsasággal terjedt s attól féltek, hogy az egész környék elpusztul, de a­mikor látták, hogy a lokalizálás sikerül, lassan kint megnyugodtak az emberek és visszatértek Morenibe, a­hol az oltásnál segítettek. — (Öng­yilkos szobafestő.) Az Üllői­ út 40. számú Attila-kávéház szeparéjában ma délután Stern Lipót ötven éves szobafestő fölakasztotta magát és meghalt. Tettének okát nem tudják. Holttestét a boncoló intézetbe vitték. — (Nyolcvankét nevű tolvaj.) A párisi rend­őrség, mint nekünk jelentik, a minap rettentő hajsza után elfogott egy vasúti tolvajt, a­ki hosszú idő óta szinte tüneményes sikerrel operált a pályaudvarok környékén. Scholze Adolfnak hívják és csehországi osztrák ember. A­mikor elcsípték, egész csomó zá­logjegyet találtak nála lopott tárgyakról, a lakásán pedig szépen elrendezve, nem kevesebb, mint nyolc­vankét igazoló okiratra és útlevélre bukkant a rend­őrség. Az igazoló okiratok között voltak egy olasz pap iratai, egy magyar rabbi igazolványai, azonkí­vül több orvos, ügyvéd és tanár oklevele. Nagyszerű ruhatárában megtalálták valamennyi francia vasút­társaság hordárainak a ruháját. A nagystílű tolvaj nyomára érdekesen jött rá a rendőrség. A párisi pályaudvarok rendőri kirendeltségeinél már rég­óta panaszkodtak az utasok s különösen az idege­nek, hogy podgyászaiknak egyre-másra lába kél. A kifosztott utasok pontos személyleírást adtak a tol­vajról, a­kit a minap egy kereskedelmi utazó éppen abban a pillanatban vett észre, a­mikor a pályaud­var podgyászraktárából kiemelte leláncolt kerékpár­ját, rákapott és eltűnt. A veszedelmes ember letar­tóztatásával nagyszerű fogást csinált a párisi rend­őrség, mert máris megállapították, hogy Scholzé­­nek az évi jövedelme csak az elzálogosításból mint­egy­ harminc-negy­venezer korona volt. A rendőrsé­gen azt hiszik, hogy Scholze egy nagy tolvajszövet­ség­­ főnöke, a­ki bűntársaival kizáróan a pályaud­varokon űzi a jövedelmező mesterséget. Scholze egyelőre tagad, de a rendőrség ebben az irányban folytatja a nyomozást.­­ ■ — (Merénylet a vonat ellen.) Moszkvából jelentik: A Moszkva—Kazán vasútvonalon a múlt éjjel egy Nidzsnijből Pensába menő személyvonat kisiklott. Tizennégy ember életét vesztette, tizenöten veszedelmesen, többen pedig könnyebben megsebe­sültek. Valószínű, hogy a katasztrófát szándékosan idézték elő bűnös kezek. — (Zsidóüldözés Oroszországban.) Az igaz­ság kiderítéséért még folyik az izgalmas viaskodás a kievi tárgyalóteremben, de már ítélt az orosz nép­nek az a rétege, a­mely a gyűlölet verdiktjét min­dig végre szokta hajtani. Ennek a közönségnek nincs szüksége bírákra, esküdtekre, sem a vád, sem a védelem érveire, pörös eljárásra, tanuk kihallgatá­sára. A vád minden argumentuma benne él lobogó indulataiban, az ítélet törvényereje pedig öklében, késében és tüzes csóvájában. Bármi legyen is a kievi esküdtek igazmondása, sejthető volt, hogy a legszörnyűbb ítélet ettől függetlenül is le fog súj­tani a vádlott Beilis hitsorsosaira, mert ha az ítélet nem is fog rá okot szolgáltatni, de maga az eset mindenesetre alkalmat ad az újabb pogromra. En­nek a véres árnyéka már ott kisért az orosz égen és a preludium már lejátszódott néhány legyilkolt család halálhörgésében. A­mint ugyanis Pétervárról nekünk jelentik, Obogeorgesben, Kerzon kormány­zóságban és Jekaterinoszlávban az igaz­ oroszok szö­vetségének tagjai fölhívást osztogatnak az utcán, a­melyben általános zsidó­ pogromot hirdetnek novem­ber 22-ére Juscsinszki megboszulására. A keleti városokban a zsidók naphosszat nem mernek ki­menni az utcára, mert mindenfelé szidalmazzák és fenyegetik őket. Krakóból pedig ez a távirat érkezett: Jamnnski helységben Vilna mellett banditák kiirtot­ták Moncseszki zsidó kereskedőnek tizenkéttagú csa­ládját. Húsz embert, a­kiket a gyilkosságban való részességgel gyanúsítanak, letartóztattak.­­ (Családirtás.) Prágából táviratozzák ne­künk. Skorkovszki János Arnold posztógyáros pilla­natnyi elmezavarában egész családját kiirtotta. A sötétben rájött feleségére és két gyermekére, a hat éves Miloszlávára és a tizenhat éves Milédára. Az idősebbik leánynak súlyos sérülése ellenére még volt annyi ereje, hogy a házmesterhez siessen. Ez rendőröket hívott, a­kikkel behatolt a szobába. Ott találták az ágyban Kokovszki feleségét és hat éves leányát holtan. A caládirtó apa a Szájába lőtt és azonnal meghalt. A súlyosan megsebesült nagyobbik leányt a kórházba szállították.­­ (Életunt teknikus.) Ma hajnalban a Rá­­kóczi-úti Adria-szállóban mellbe lőtte magát egy fiatalember, a­ki Weisz-Fehér András gépészmér­nöknek jelentette be magát. Tegnap este érkezett a szállóba, a­hol azt mondotta, hogy csak átutazó­ban van Budapesten, utazótáskáját a pályaudvaron hagyta. A második emeleten a tizenhatos számú szobát nyitották ki számára. A szoba ajtaját ma­gára zárta s reggelig csendben töltötte el az időt. Kora reggel szobájából hatalmas revolverdörrenés hallatszott, a szálló személyzete a szoba becsukott ajtaját betörte s Weisz-Fehér Andrást eszméletlenül fekve az ágyban találta, melléből patakzott a vér. A mentők bekötözték a sebét és bevitték a Rókus­­kórházba. Az ugyanakkor megjelent rendőri bizottság két levelet talált a szoba éjjeli szekrényén. Az egyi­ket a rendőrséghez intézte az életunt, ebben a kö­vetkezőket írta: — Kilétemet azért nem árulom el, mert nem akarok arra a kétes dicsőségre szert tenni, hogy ön­gyilkossá lett kurtizánok és cselédek nevei mellett szerepeljen a nevem a sajtóban. A másik levelet testvérének, Weisz Jankának küldte, a ki a Kecskeméti­ utca 4. sz. házában lakik. Az életunt fiatalembert testvére a Rókus-kórházból a Pajor-szanatóriumba vitette. Az orvosok bíznak Weisz fölgyógyulásában.­­ (Vasúti szerencsétlenség: Belgiumban.) Brüsszelből jelentik nekünk: Kedden éjjel Liege kö­zelében, Gheme állomáson egy tehervonat nagy erő­vel összeütközött a pályaudvaron álló tehervonattal. Mind a két tehervonat lokomotivja, továbbá sok kocsi elpusztult. A vasúti személyzetből három em­ber meghalt, ketten halálos, és négyen könnyű sérü­lést szenvedtek. A szerencsétlenséget a pályaudvarra érkező tehervonat fékének megrongálódása, okozta.­­ (Verekedő választók.) A Ferenc József kereskedelmi kórház alkalmazottai, a­kik most vá­lasztás előtt állanak, két pártra szakadva kortesked­nek egymás ellen. A radikális párt tanyája a Royal­­szálló szomszédságában van s ide gyűlnek össze min­den este. Ma este a kapu aljában összetalálkoztak az ellenpárttal s rövidesen olyan parázs verekedés támadt köztük, hogy a rendőrségnek kellett közbe­lépnie. Két embert a VII. kerületi kapitányságra ki­sértek, de igazolás után szabadon bocsátották őket.­­ (Tűzkatasztrófa a temetőben.) Székesfe­hérvárról jelenti tudósítónk: Halottak napjának elő­estéjén a bicskei temetőben borzalmas szerencsétlen­ség történt. Apró iskolás gyermekek vonultak egy sírhoz, melyen számos gyertyaláng világított. A gyermekek néhány mécset feldöntöttek, a­mitől a száraz gályák és a mesterséges virágkoszorúk egy pillanat alatt lángba borultak. A magasra fölcsapó lángok láttára a gyermekek között nagy pánik tört ki s egymáson keresztülgázolva rémült sikoltozással menekültek. Az esztelen zavarban nem vették észre, hogy egyik kis leánynak, Ászt Mihály kereskedő hat esztendős leánykájának ruhája meggyuladt s mire a szerencsétlen gyermeknek segítségére siettek, any­agira összeégett, hogy még ott a temetőben meghalt. Kívüle még többen kisebb-nagyobb sérülést szen­vedtek. A vizsgálat megindult, hogy a szerencsétlen­ségért kit terhel a felelősség.­­ (Bivalycsorda Newyork utcáin.) A né­pet csatájának az emlékünnepén, a mikor fél Európa követei a száz esztendővel ezelőtt élt hősök nevét dicsőítette, f­elszabadult Lipcse egyik cirkuszának nyolc oroszlánja s kellett akkora rémületet, a milyet maga Napóleon sem igen ébreszthetett a derék né­met polgárok kebelében. A sivatag fejedelmei szelíd, békességes négylábúaknak bizonyultak, a­melyek egyetlen járókelőt sem bántottak és a legparányibb kárt sem tettek senki testi épségében A szegény, ár­tatlan bestiákra mindazáltal valóságos hajtóvadásza­tot rendeztek és minden fegyverfogható rendőr és katona belelőtt néhány golyót a szerencsétlen álla­tokba. Ennek a rémes utcai képnek most párja akadt Newyorkban. Mint ugyanis onnan tudósítónk távira­­tozza, egy cirkuszból elszabadult tizenegy bivaly és megvadulva rohant végig az utcákon a Central­ Parkba. Egész sereg rendőr valóságos vadászatot kez­dett a bivalyokra és revolverből lövöldözött rájuk. Hat bivalyt agyonlőttek, a többit lasszóval megfog­ták. Az egyik lövés egy arra menőt talált és azonnal megölte, egy másik járókelőt egy lövés súlyosan megsebesített.­­­ (Lovagló-út a Vérmezőn.) A hadtestpa­rancsnokság a Vérmezőn lovagló-utat csináltatott, a­melyen polgári személyek is lovagolhatnak, ha a hadtestparancsnokságtól kiállított igazolványt tud­nak fölmutatni. Ez igazolványok iránt a megkeresé­seket egyenesen a hadtestparancsnoksághoz kell in­tézni. A lovagló-út használóinak alá kell vetniök magukat a katonai lovagló-iskolákra érvényes sza­bályoknak.­­ (Beszakadt hangversenyterem.) Firen­zéből jelentik nekünk. A filharmonikus társaság nagytermében tegnap színházi előadás volt. A padló eddig még ki nem derített okból beszakadt és a hall­gatóság a mélységbe zuhant. A tűzoltóság és az ön­kéntes mentők órák hosszat dolgoztak, a­mig a se­besülteket a romok közül kiszedték és orvosi segít­ségben részesítették. A sebesültek száma hír szerint ötven. 1­3 Bt* KINCSES EMBENRÁRIUM, Tisztelt előfizetőink szives figyelmébe ajánljuk, hogy az előfizetés megújítá­­sakor ugyanazon az utalványon, a­me­lyen a Budapesti Hírlapért járó összeget beküldik, az 1914-re szóló Kincses Kalen­­dáriumot is meg lehet rendelni. A Kincses Kalendárium, a­mely az idén a tizen­nyolcadik évfolyamába lép, a napokban megjelenik. Ara piros keménykötésben 2 korona, '28.

Next