Budapesti Hírlap, 1914. január (34. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

ttest, 1914. XXXIV. évfolyam, 1. szám. Bejelenik hétfő kivételével mindennap. sí­­­ik: Egcsz évre 28 bor., félévre 14 bor, negyedévre 7 bor,­­ 2 bor, 40 fii. Egyes szám­ára helyben ás vidéken 10 fii. esek milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: TIII. ker., Rokk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: TIII. ker., József-körút 5. sz. Telefon: Előfizetés: József 95. Elárusítás: József 9-29. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés:József 53.Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató:József 9-38. ír.: iefi.' kérjük vidéki előfizetőinket, hogy ni ■' 5 postahivataloknál az előfize­ss ip jujitása iránt lehetőleg gyorsan * iv adjenek intézkedni, szélküldése fönnakadást ne szenvedjen. ái jj esztendő küszöbén. Budapest, dec. 31. rmészetben nincsenek éles ha- c.a ‘, i xx k. Mindenütt annyi az átmenet, hogy csak a tudományosan képzett elme veszi észre, hogy hol ér véget az állat­világ s hol kezdődik a növényvilág. A nagy tömeg a cetet halnak tartja, pedig emlős. A halak között is van, mely re­pülni tud s a madarak közt is van, mely csak úszni tud, de repülni nem. Nincs éles határvonal az egyes évszakok közt sem, sőt az év sem pontosan oszlik meg­határozott­ számú napokra, valamint a föld kerekségén keletről nyugatra, vagy nyugatról keletre utazva, zavarba jö­vünk az órák és percek mérésével. Hiszen a föld körül végzett egy körutazásnál éppen egy nappal hibázhatjuk el az időt. De a. történelem pontos határköve­ket keres, hogy megállapíthassa az időt s azon belül elhelyezhesse az eseménye­ket. Ha nem talál ilyen határköveket, egy-egy napra kimondja, hogy határkő s azután szigorúan ahhoz tartja magát. Az emberek pedig megszokják az ily ha­tárköveket s különös jelentőséget adnak nekik. Nemcsak az idő mérésére hasz­nálják, hanem úgy tekintik, mintha az eseményekre és történésekre is befolyás­sal bíró tényezők volnának. Ilyen, a történeti események időbeli elhelyezésére szolgáló határkő az új év kezdőnapja is. Az eseményekre nincsen semmi jelentősége, semmi hatása, semmi befolyása. És mégis, a­mikor véget ért egy év és kezdődik egy új, megilletődve állunk meg a régi év befejezésekor az új esztendő küszöbénél, mintha egy-egy esz­tendő egy befejezett egész volna s mintha az előző év bajainak és javainak a jövő és bajaihoz és javaihoz semmi köze sem volna. E szokás már annyira termesz­­­tővé vált az embernek, hogy sem egy­­ek, sem nemzetek, sem tudósok sem politikusok, sem magánosok, sem a k­ö­z­élet munkásai nem képesek magukat ki­vonni babonás hatalma alól. De , há­t­mily joggal kezdjük az új eszcendőt minden év január 1-jév­el, éppen oly jog­gal kezdhetnek akár május, akár szep­tember 1-jével, — sőt volt idő, a­mikor nem is valamely hónap elsejétől számí­tották az új esztendőt, így vagyunk mi is az új esztendő küszöbén. Visszatekin­­sünk az elmúlt 1913. évre s azután tekintetünket­ a jö­vőbe vetjük. Örvendünk, hogy sikerült átlábalnunk a lefolyt évnek tömérdek baján s reménykedünk benne, hogy az év elmúltával a bajok is elmúltak és az uj év csak jót fog hozni nekünk. Pedig hát tudjuk, hogy a múlt év bajainak alapja­, gyökere az előző évek eseményeiben s állapotaiban van s a jövő év jó és hal­szerencséjének oka is a most letűnt évi állapotaiban gyökerezik. Az 1913. évtől a legtöbb ember meg­könnyebbült érzéssel vesz búcsút Nincs okunk sajnálni, hogy elmúlt. A dél ha­tárainkon lefolyt háború nemcsak a pro­­­beriesség szempontjából töltötte lünket fájdalommal, hanem a hosszt, ka­tonai készenlét és a háború fenyegető veszedelme mindnyájunkra súlyosan ne­hezedett. Alig volt család, melynek leg­alább egy-egy tagja ne lett volna polgári foglalklozások és család­­kerék-5’ s, bobiv 181 narancs, 3 kolton&i késxonico* Elmék nyomán zúdult nyakunkba a léd­­,4-nhr\T ~ . fv / Ivarom 7t AQt­­v.u teri'n, u. a .*■ : erzeug nek a következménye. Pártviszonyaink az előző év június 4-ike óta a legsajnálatosabb képet tárják szemünk elé. Az új koalíció megalaku­lása és a szabadgondolkozókkal és szo­ciáldemokratákkal történt szövetkezése nem tisztázta, hanem még jobban össze­zavarta a helyzetet s az ellenfelek ma jobban gyűlölik egymást, mint valaha. Ha javult is a parlamenti helyzet any­­nyiban, hogy a magyar képviselőházban nem síppal és trombitával s a palotaőr­­ség fegyveres beavatkozásával folyik az érvelés, sőt olykor beható és emelkedett színvonalon álló vitáknak is lehettünk tanúi, normálisnak és a nemzet javára szolgálónak a mai helyzetet sem lehet • A kapu megnyílt, írta Alfa. Hogy csalódás ne érje az olvasót, mind­járt elárulom, hogy különös merészség szállt meg: nem rettent vissza azoknak a száma, kik én előttem e vállalkozásban kudarcot vallot­tak, az újévről akarok elmélkedni. Végére akarok járni ennek a rendkívüli népszerűség­nek. Mi tartja fönn, mikor minden más népsze­rűség legfölebb lassan, de biztosan kopik? Nem először töröm a fejemet rajta, de azt hiszem, most nyomon vagyok, ámbár most sem bizo­nyos, máskor is hasonló biztossági érzet mel­lett is csalódtam. Történeti nyomozásokba nem bocsátko­zom. Tudom, hogy azok az asztronómiai meg­figyelések, melyeken az időnek évekre osztása alapszik, ősrégiek. Nem érdekel az a kérdés, miért éppen január elsején van január elseje. Én az újévi ünnep majdnem boszantó népszerű­ségét, tehát ennek lélektani forrásait kutatom. Annak is lélektani okai vannak ugyan, hogy az idő kísértetiesen egyforma folyását kisebb és nagyobb szakaszokra osztjuk, melyeknek csak egyikét, a napot, adja maga a természet. A hóna­pot és évet inkább az égitestek mozgásai és az évszakok rendje megfigyelésének köszönjük. E megfigyeléseknek időszámításra való fölhaszná­lását a gyakorlati szempontok mellett lélektaniak is szülték. Az emlékezés szülte a múltat és a múlt áttekintésének szükséglete szülte az időszámí­tást. Ha a múltat nem osztjuk be, nem tudjuk áttekinteni; ha nem tudjuk áttekinteni, akkor szürke ködös távolsággá válik. De miért oly népszerű az újév? Miért ünnepeljük, miért ün­nepeljük nagyobb hévvel, mint az egyházi vagy történeti ünnepeket, talán az egy karácsonyt ki­véve? Ennek az ünnepnek is, mint minden régi ünnepnek régi, tehát vallási hagyományokban van gyökere és az ilyő gyökerek, melyek az idő messze távolságaiba terjednek, igen tartósak és láthatatlanul, érezhetetlenül is táplálják az ün­nep erejét, de nem magyarázzák népszerűségét. Nekünk, városi embereknek, vallási szempont­ból az újév nem jelent nagy egyházi ünnepet. Az egyházi ünnep áhítatot kelt, de az áhitatosság nem népszerűség. Milyen más az érzésünk hús­­vétkor vagy karácsonykor? Az idő mintegy megáll, elvész, majdnem azt érezzük, hogy ki­emelkedünk belőle. A földi dolgok elvesztik szí­nüket, jelentőségüket, összezsugorodnak, a transzcendens belenyúlik életünkbe. Alaktalan sejtések kelnek bennünk, melyek nem engedik, hogy a mindennapi élet érzéskörében marad­junk. Mindebből semmi sincsen az újévben. Ez egészen földi ünnep, semmi nyoma a transzcen­---------------------- ■—TjTTTziZL—'":—■— Z3­denciának. Az idő érzése nemcsak nem csökken lelkünkben, az idő mintegy megfoghatóvá vá­lik. Újév egészen idő-ünnep, jóformán az egye­düli. Tavaszkor örülünk a természet újjáéledésé­nek, a többi évszakokban is annak, mit az évszak hoz, újévkor az idő a fő, a földi idő, a földi élet, bajaival, reményeivel, emlékeivel. Nem ragadta­tunk ki az időből, elhelyezkedünk benne, vitetjük magunkat sodrával, lessük lüktetését, szemünk az óra mutatójára szegeződik, a mutató köze­ledik a tizenkettes számhoz, most elérte, szinte megszemélyesítjük az időt, mintha hozzánk ha­­sonló vándor volna a földön, mely célhoz ért, egy pillanatra megállt és azután tovább halad az útján. Mit jelent mindez? Miért hamisítjuk meg képzeletünkben az idő természetét, miért képzeljük lüktetőnek, holott puhán és minden bevágás nélkül folyik, miért szőljük bele a nyu­galmasan folyóba a mi nyugtalanságunk és megnyugvásunk, a mi járásunk és megállá­sunk, a mi hullámzó életünk érzését? Mondják, hogy az újév a visszapillantás és a jövőbe nézés időpontja; lezárjuk a külön­böző számadásainkat; érezhetővé tesszük saját magunknak, hogy utunknak egy részét megtet­tük. Nem igaz. Ezért gyűlnénk össze lármás ünnepségre? Nem igen szoktuk számadásain­kat annyira rendben tartani. Nem visszük oly pontosan a belső üzlet könyveit. Az újév inkább Mai számunk 40 oldal.

Next