Budapesti Hírlap, 1914. január (34. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

4 ved csorbát, éppen csak Horvátország eli alkot­mányjogi álláspontja gyengül. A többség körében utalnak arra, hogy a több­ség december 27-ike óta, vagyis három nap alatt nagy munkát végzett, megalakította az országgyű­lést, igazolta a mandátumokat, megválasztotta a bi­zottságokat, a regnikoláris bíróságot és a felirati bizottságot és a pénzügyi kiegyezésre vonatkozó ja­vaslat tárgyalását nagyrészt befejezte. Az érdem an­nál nagyobb, mert nagy harcot kellett folytatni az obstrukcióval és az egymagában is obstruáló kor­elnökkel. Tekintetbe véve e körülményeket, a ház munkaképessége biztosítottnak látszik és az ellen­zéknek e munkaképesség megtörésére irányuló kí­sérletei kilátástalanok. A jogpárti lapok határozottan állást foglalnak Horvátország pénzügyi és gazdasági önállósága mel­lett és heves támadásokat intéznek a koalíció ellen, a­miért az a kiegyezés védelmére vállalkozott. A balkáni események. A szerb kormányválság. Belgrád, dec. 31. Minthogy a Pasics-kormány beadta írás­beli lemondását, a király ma délelőtt Nikolics Andrát, a szkupstina elnökét magához hivatta, hogy jelentését meghallgassa. Egybehangzó híradások szerint az ó-radikális kormánypárt arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha az ellenzéki pártok megmaradnak az obstrukció mellett, akkor oszlassa föl a Pasics-kormány haladéktalanul a szkupstinát és írja ki az új választásokat. Az ó-radikálisok ellene vannak minden koalíciós kormány alakítására vonat­kozó kompromisszumos javaslatnak, mint hogy a szkupstinában ők vannak többségben. Belgrád, dec. 31­. (Saját tudósítónktól.) Pasics miniszterel­nök, a válságról szólva, egy újságírónak kije­lentette, hogy a háború következtében beállott rendkívüli viszonyok tették lehetetlenné a kor­mánynak a költségvetés elkészítését. A szkup­stina ezért a múlt héten elnapolta magát, hogy az így nyert szünet alatt a kormány tanácskoz­hassak a költségvetés tervéről. A nagy kiadás­­tételek miatt azonban nem sikerült helyreállí­tani az előirányzatban a­z egyensúlyt és a né­zeteltérés részleges miniszterválságot vont maga után. A kormány, hogy az exlexet elkerülje, költségvetési provizóriumot nyújtott be. Habár így a bizalom kérdését kikapcsolták, az egész ellenzék kijelentette már a tárgyalás elején, hogy a provizóriumot nem fogadja el. Az ellen­zék új választást akar elérni. A kormány most­amaz alternatíva előtt áll, hogy vagy folytatja a parlamenti tevékenységet az ellenzék kivonu­lása ellenére is, vagy a koronának engedi át a döntést. Minthogy a szkupstina ügyrendje sok alkalmat ad az obstrukcióra, a miniszteri ta­nács elhatározta, hogy a döntést a koronának engedi át. A kormány azon az állásponton van, hogy a szkupstina csak akkor folytathatja ülés­szakát, ha az ellenzék föladja most elfoglalt ál­láspontját. Ha ez nem történnék meg, nem marad más hátra, mint a parlament föloszla­­tása és az új választások kiírása. Az utóbbi esetben Pasics nem vonul vissza, hanem maga fogja vezetni az új választást. A válság megol­dása kizáróan a koronától függ. Az égei szigetek sorsa. Atén, dec. 31. Az aténi távirati üg­ynökség jelenti: A görög kormány értesítette a nagyhatalmakat, hogy nézete szerint az északi Epirusz elhatáro­lásának kérdése kapcsolatos az égei-szigetek ügyével és ezért reméli, hogy ezeket a kérdéseket egyszerre fogják megoldani. E nyilatkozatból kiviláglik, hogy a görög kormány az epiruszi vitás zóna kiürítését határidőre való tekintet nélkül a sziget­kérdés végleges megoldásáig akarja elhalasztani Török miniszterváltozás, Konstantinápoly, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Izzed basa hadügy­miniszter tegnapelőtt óta nem jelent meg hiva­talában és azt adta okul, hogy beteg. Nagy­­rangú katonai részről azt mondják, hogy a hadügyminiszter tegnapelőtt beadta lemon­dását. Konstantinápoly, dec. 31. Katonai körökből származó hírek szerint Izzed basa hadügyminisztert a hadsereg főfel­ügyelőjévé nevezik ki, a miniszteri állást pe­dig más személyiséggel töltik be. Bolgár foglyok Szalonikiban. Szófia, dec. 31. Ideérkezett megbízható hírek szerint a sza­­loniki fogházak még mindig tömve vannak bolgár foglyokkal. A foglyok között van 60 katona, 19 volt hivatalnok, hat pap és több tanító. A bolgár külügyminiszter lemondása. Szófia, dec. 31. A király ukázt írt alá, a­mellyel Genadiev kül­ügyminiszter lemondását elfogadja és Radoszlavov miniszterelnököt bízza meg a külügyek vezetésével. Oroszok a balkáni helyzetről. Pétervár, dec. 31­. (Pétervári távirati iroda.) A szláv tudományos egyesület Bokterev akadémiai tag elnöklésével és számos tag jelenlétében ülést tartott. Briancsaninov előadást tartott a balkáni hely­zetről a második balkáni háború után. A szóló a szerb-bolgár szövetség összeomlásáért a felelősséget az orosz politikára hárítja, mely híján van minden világos gondolatnak és szilárd akarásnak. A szerb­bolgár háború Dimitriev tábornok pétervári misszió­jának negatív eredménye után vált szükségessé. A szóló szerint a macedóniai kérdés jelenlegi állapota fait accompli, mely mindkét félre azt a szükségessé­get hárítja, hogy előkészítse a jövőbeli szövetséget, melynek éle az északi évszázados ellenség ellen irá­nyul. Ennek a háborúnak eredménye az lesz, hogy Bulgária visszakapja a bolgár Macedóniát, a szerbek és románok pedig az északi ellenség rovására kária­ BUDAPESTI HÍRLAP (1. sz.) 1914 január 1. tanittatnak. Oroszország politikáját szilárdság és éleslátás kell hogy áthassa, hogy elejét vegye egy török-bolgár koalíció háborújának Görögország ellen. Az előadást élénk vita követte. A legtöbb szó­nok hozzájárult a előadó fejtegetéseihez, kétségbe­vonta azonban egy új szerb-bolgár szövetség lehető­ségét. A magyar Gibraltár. — Levél a szerkesztőhöz. — Orsová, dec. 30. A Budapesti Hírlap éppen egy esztendő­vel ezelőtt a balkáni háború egyik tanulsága­képpen a déli országhatár nagyobb figyelem­ben való részesítését szorgalmazta. A cikk szerint: Lehetetlennek kell tartanunk, hogy a balkáni háborúnak azt a világos tanulságát ne jegyezte volna föl már mostanáig is közéletünk minden tényezője, hogy Magyarországnak Fiumétól Brassóig terjedő határvonalára, de különösen az Orsováig terjedő ré­szére nagyobb gondot kell fordítani. Át kell halnia egész politikai életünket annak a törekvésnek, hogy déli határunkat, lakóival együtt, úgy jogilag, mint gazdaságilag és művelődésileg az ország középpontjá­hoz kell csatolnunk, s az ott most centrifugálisan működő erőket centripetálisakká kell átváltoztat­nunk.“ Továbbá­ , a Száva és Alduna környéke fontos tere legyen az államférfias gondnak és cse­lekvésnek.“ A déli országhatáron egyik legfontosabb állomás Orsóvá, a­mely már a rómaiak idejé­ben jelentős hadiállomás és kereskedelmi hely volt. Jelentősége máig sem csökkent. Rendel­tetése, hogy a Duna bejáratát és a Cserna-Te­­mes völgyét külső ellenség ellen oltalmazza. Fontos őrszem hazánknak két idegen ország tőszomszédságában. Mégis­ Ada-Kaléh omlatag falain kívül nincs semmiféle erődítése, egész helyőrsége pedig egy zászlóalj honvédség. Ez a létszám háborús készülődések esetén még a ha­tármenti őrszolgálatra sem elegendő. Vasúton elérhető legközelebbi katonai állomás Karán­­sebesen, éppen száz kilométerre van, de ez is jóval messzebbre esik, ha olyankor a közbeeső völgyekben és szorosokban egy-két híd várat­lanul a levegőbe repül... Kelet felé a Dunán utolsó állomásunk. Sok minden készen vár itt arra, hogy második Fiuménk legyen. Vasúti fővonalunk végállo­mása, a szabályozott Duna, a Vaskapu-csatorna nevezetes vontatóberendezésével, a város alatt milliókon épített mosószerű rakodópart oly felszereléssel, a­mely lehetővé teszi a közvetet­­len átrakodást a vasúti kocsikból az uszályokba vagy viszont! Gazdasági téren csak Kelet felé lehet jövőnk, az olcsó viziót Kelet felé visz. E premisszákból természetszerűleg következnék, hogy dunai, különösen al-dunai hajózásunkra a legnagyobb gondot kell fordítanunk. * Ezzel szemben, a­míg Fiume a magyar kormánynak számokkal ki sem fejezhető kedvezéseit élvezi, Orsóvá egy elfelejtett pont. A magyar állam­vasutak Fiuméba önköltségen alul szállítja az árut, hogy a forgalmat odairányítsa, drága pénzünkön épült Vaskapunkat pedig a legtöbb áru, a nagy csatorna-illeték miatt, ha csak te­heti, elkerüli. Az árukat nagyobb részben Pre­­deálon át irányítják, vagy pedig Orsova he­lyett, romániai kikötőkben rakodnak át hajó­ból vasútra vagy viszont. A híres orsóvai ra­kodópart előtt nem vesztegelnek uszályok, el­lenben tetejét sűrű akácerdő boritja! Orsová­­nak mai kereskedelme csak lokális jelentőségű, országos fontossága nincs. Ipartelepek vagy a nyersanyag termelő helyén, vagy szállításra alkalmas közlekdő út­vonalak mentén létesülnek. Orsova közelében mész-, márga-, szén-, vas-, krómvas- stb. tele­pek vannak, a mellett vasúti és vízi főútvona­lak mentén fekszik; két régebbi iparvállalaton kívül mást itt még nem találunk. Elfogadom ennek magyarázatául azt az aggodalmat, a­mely háborús konflagrációk esetére a hiányos­nak látszó védelem miatt a vállalkozó kedvet elnyomja. Városkánk az országnak egyik legcsodá­­sabb szépségű helyén fekszik. Maga a község, a széleshátú Duna mentén, három országhoz tartozó hegyekkel körülkoszorúzva, pompás képet nyújt. A közvetetten környék meg éppen­séggel pazarul kínálja a legszebb természeti képeket és nevezetességeket. A fenséges Kazán­szoros a világhírű Széchenyi-úttal és a Traján­­ut maradványaival, Ada-Kaléh sziget török la­kóival, a mesébe illő Herkules-fürdő, az al­­dunai szabályozási munkálatok műszaki neve­zetességei évről-évre mind több látogatót von­zanak az Alduna vidékére, de ennek Orsóvá vajmi kevés hasznát látja. Nem túlzás, hogy Budapestről Orsovára egyszerűbben és csak­nem olcsóbban lehet eljutni, mint Orsováról Herkulesfürdőbe vagy a Kazán-szorosba. Az idegen tehát nem szakítja meg utazását Orso­­ván, hanem ezt csak kényszerűségből érintve, szalad végső célja felé. Egy villamosvasút Or­sova meg a fürdő között, azonkívül néhány motorcsónak a Dunán, orvosolná a mai álla­potot. Herkulesfürdő vendégei gyakori látogatói lennének Orsovának és a közeli nevezetesebb látnivalóknak. A fokozódó és sokszorosan fo­kozható idegenforgalom egyik alapja lenne a város jövendő fejlődésének. A városka lakói német anyanyelvű ipa­rosok és kereskedők, továbbá tekintélyes szám­ban magyar állami és magántisztviselők. Előb­biek hazafiasan érző, magyarul is tudó polgá­rok. Velük együtt a nagyszámú tisztviselői kar olyan súllyal domborítja ki a magyar állam­eszmét, a magyar szót, a magyar érzést, a­mely az idegent meglepi. A vasútvonal mentén az Alföldig és a Dunahatár mellékén nincs másik helység, a­hol a magyar jelleg annyira kifeje­zésre juthatott volna, mint éppen Orsován. Elsősorban a határra rendelt magyar tisztvise­lőknek érdeméül kell betudnunk, hogy az or­szág délkeleti csücskében erős végvára van a magyarságnak. Orsová az oláh tenger közepén egy kis magyar Gibraltár. Az itt élő magyarság való­sággal gyarmati életet él. A legközelebbi kul­­turközéppont Temesvár hét, a megye szék­helye öt és törvényszéke három óra innen vo­naton! Közbül van az Almás-völgye, műveltség tekintetében hazánk legsötétebb Afrikája. A la­kosság kedvezőtlen helyzetét megnehezíti a mértéktelen drágaság is. Különösen az utolsó négy esztendő súlyát érzik itten. Előbb az ár­vizek miatt beállott forgalmi zavarok és a környék kevés termőföldjének pusztulása, majd a folytonos határzár miatt a legnagyobb élelmi­szeruzsorának van kiszolgáltatva. A tisztvise­lők lakáspénzükért megfelelő lakást nem kap­nak. Gyarmatinak nevezhető helyzetükért semmiféle kedvezésben nem részesülnek. Ilyen körülmények között természetes, hogy senki sem ver itt gyökeret, mindenki el­vágyik és egy-két év múlva távozik is. A tiszt­viselői kar nem mutat állandó képet s a foly­ton fluktuáló magyarság évekre kiterjedő, előrelátó, céltudatos kultúrprogramot nem al­kothat, még kevésbbé valósíthat meg. Ezen a bajon kevés áldozattal lehetne segíteni. Meg­okolt lenne ilyen exponált helyen kincstári la­kások építése, lakáspénz- és határmenti pótlék rendszeresítése, végül oly szociális intézmények

Next