Budapesti Hírlap, 1914. január (34. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-23 / 20. szám
8 BUDAPESTI HÍRLAP 20. sz.) 1914. január 23. Az elnök megvonja, a szót Szmrecsányitól. Tisza István gróf miniszterelnök: Mikor a Désy-pernél megjelentem, hogy egy körülményről, mely a képviselő urakra nézve nagyon kellemetlen, nyilatkozatot tegyek, akkor semmiféle olyan dologról nem volt tudomásom, amiről ott vallomást kellett volna tenni. Károlyi Imre gróf közléseit nemcsak nekem mondta el, hanem Andrássynak és Pallavicininak is, és ők sem jelentkeztek tanúnak. Nem volt okom rá, hogy jelentkezzem, mert hiszen meg volt hiva maga Károlyi Imre gróf, és elmondhatta azt, amiről közvetetlen tudomással bírt. Tudtam oly tényeket valóban, amelyek teljesen följogosították az ellenzéket, hogy igen heves politikai támadást intézzen; ha az ügyet akármilyen szenvedelyes politikai támadás tárgyává tették volna, szavam sem lett volna. De átjátszották a kérdést egy ember magánbecsületének alaptalan meghurcolására; aki ezt tette, azt ártatlannak nem tarthatom és nem is fogom tartani soha, míg becsületes erkölcsi érzékem ki nem vesz belőlem. Szmrecsányi említette egy esti lapnak a közleményét. Nekem is mutatták e közleményt és azonnal gondoskodtam róla, hogy egy kommüniké jelenjék meg. A szóbanforgó társaság részéről Hardegg János gróf három nappal ezelőtt átadott bizonyos jegyzeteket bizonyos urakra nézve. A nevek részben ugyanazok, de vannak a jegyzékben, a kik a lapban nem szerepelnek; se Korniss gróf, se Horánszky Lajos nem szerepel rajta. Szigorú vizsgálatot indítottam s annak befejezése után be fogok számolni a nyilvánosság előtt mindazokra vonatkozóan, a kikre nézve Hardegg gróf bizonyos adatokat szolgáltatott. Az ügy jelen stádiumában csak ennyit mondhatok. (Zaj a baloldalon.) Okolicsányi László az elnök napirendi indítványát pártolja. A Ház az elnök napirendi indítványát elfogadja, s a jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök háromnegyed hétkor berekeszti az ülést. A politikai események. Budapest, jan. 22. A sajtójavaslat általános vitája ma befejeződött, sőt a késő esti órákban megkezdődött a részletes tárgyalás is. Három beszéd — az Andrássy Gyuláé, a Vadász Lipót államtitkáré és a Balogh miniszteré — tette érdekessé és tartalmassá az általános vita utolsó napját. Az ellenzék ünnepelte Andrássyt, viszont a munkapárton nagy sikere volt Vadász beszédének. Az igazságügyminiszter röviden beszélt, hogy egy és más felületes és könnyelmű vádat elhárítson magáról és javaslatáról, egyébként pedig kilátásba helyezte azt, hogy a részleteknél minden komoly módosítást komoly és lelkiismeretes megfontolás tárgyává fog tenni. De nem a sajtóvita tette mozgalmassá és izgalmassá a képviselőház mai ülését. Az ellenzéki közbeszólások szakadatlan sora szinte lehetetlenné teszi az elnököt s a következmény tömérdek rendreutasítás nyomán a mentelmi bizottság, ami persze újabb keserűség forrása. Ma két szónok is olyan magatartást tanúsított, hogy az elnök kénytelen volt a szómegvonás jogával élni velük szemben s mind a kettő — Urmánczy Nándor és Szmrecsányi György — más-más körülmények között, de körülbelül azonos okokból a mentelmi bizottság itélőszéke elé is utaltatott. Kietlen jelenségek ezek, de mutatják, milyen mélyenjáró betegség volt az, a melyet a magyar törvényhozás házában orvosolnia kellett.* Andrássy Gyula gróf beszédének egyik felében visszatért a parlamenti helyzetet illető vádjaira s a pártkassza pénzeire és a Désy-féle perre. Ezzel kívánta megokolni az ellenzéki küzdelemnek abnormis fegyvereit. Ez a fejtegetés késztette felszólalásra Tisza István grófot. A miniszterelnök kijelentette, hogy ő a maga részéről nem helyesli azt, hogy ha valamely kormány az állammal szerződéses viszonyban álló vállalattól politikai célokra pénzt fogad el, ő soha ilyen pénzt nem fog elfogadni. Ez Tisza álláspontja ebben a kérdésben. De hozzátette: ez kontroverzisa tárgya lehet. Lukács Lászó pénzügyminiszter korában jelentős összegeket fogadott el pártbeli és politikai célokra, ezt Désy Zoltán politikai támadás céljára felhasználta Lukács László ellen. Ez teljesem jogos volt s ha Désy Zoltán megmaradt volna ennek a támadásnak az alapján, nem lehetne szólni ellene. De Désy utólag (a vád elhangzása után) a zalatnai házak bevonásával a Lukács László egyéni becsületét akarta sújtani: ez az, amit Tisza a legerősebb mértékben megrovamolónak tart. Mert Lukács László teljesen önzetlenül cselekedett s egyéni becsülete érintetlen maradt a perben. A bíróság fölmentette Désyt, de a megokolásban kiemelte Lukács László egyéni becsületének tisztaságát, s fölháborító és megbocsáthatatlan az, hogy pártpolitikai célból valakinek egyéni becsületét marcangolják. Egy közbeszólásra válaszolva pedig azt is mondotta Tisza, hogy ha ő támadott volna meg valakit az egyéni becsületében, mint Désy Zoltán Lukácsot, s annyira alul maradt volna a vádjában, mint Désy a zalatnai házak dolgában, akkor elbújna a becsületes emberek elől. Tisza továbbá szemére vetette Désynek azt is, amiről már szintén szó volt sokszor s amit nem lehet eltüntetni az utolsó idők eseményeinek történetéből — hogy mindent tudtak már régen Lukács Lászlóról, de a vádakkal nem álltak elő, azért, mert tárgyaltak Lukács Lászlóval, s ha sikerült volna vele a pártpolitikai megegyezés, sohasem is vádolták volna. A panamistaság vádjával csak akkor léptek föl, amikor a megegyezés nem sikerült. • Az erkölcsi felháborodás tehát olyan volt, hogy kezelni lehetett a pártpolitikai érdekek fordulatai szerint. Ez olyan vád Tisza ajkán, amelynek sebző élét eltompítani eddig még nem sikerült. Andrássy visszatért a nap során Tiszának erre a beszédére s Désyt védelmezte és szemrehányást tett az elnöknek, hogy miért nem utasította rendre a miniszterelnököt a Désyn elkövetett sértésért. Tisza válaszolt, mondván, hogy erkölcsi érzékének felháborodásában mondotta, amit mondott, mert nem nézheti erkölcsi felháborodás nélkül, hogy állandó támadások célpontjává teszik egy férfiúnak egyéni becsületét, pusztán a pártpolitikának érdekét szolgálva.* Mégegyszer szóba kerültek ezek az ügyek — Szmrecsányi György napirendi felszólalásában. A néppárti követ beszélt a Désy-pörről és Károlyi Imre gróf vallomásáról és Tisza István tanuzásáról s még más régen elcsépelt dolgokról. De régén csattant az ostor. Kitűnt ugyanis, hogy mindez csak bevezetés volt egy kérdéshez, amelyet Szmrecsányi egy esti lap nyomán intézett a miniszterelnökhöz: olvasta-e azoknak a margitszigeti kijáróknak nevét, akik ama közleményben felsorolva vannak? Tisza gróf azt felelte, hogy a Forgalmi Részvénytársaság elnökétől, Hardegg gróftól a minap egy jegyzéket kapott, ezekre nézve szigorú vizsgálatot indított. Mihelyt befejeződik a vizsgálat, az eredményét a miniszterelnök nyomban a Ház elé fogja terjeszteni... Szmrecsányi támadása ilyformán tárgytalannak s legalább is merőben fölöslegesnek bizonyult akadályozni és hogy ez sikerülni is fog neki. A mai szavazással azután keserves csalódás érte, amiből titkot sem csinált. Erősen méltatlankodott azon, hogy a vezérek határozata következtében bejárt a képviselőházba s ott rendes tárgyalásba fogott. Kár volt bejönni, panaszolták, hiszen csak a kormánynak és a munkapártnak tettek szolgálatot. Az ellenzék higgadtabb tagjai szembeszállottak a váddal és azt vitatták, hogy az ellenzék megtette a maga kötelességét, folytatja a tárgyalást, javítani kívánja a reformot és alkalmat adott arra, hogy a közvéleményt az ellenzék álláspontjáról fölvilágostsa. A részletes vita során az ellenzék sok tagja nyújt be módosítást a függetlenségi pártból. A függetlenségi párt elnöksége, mint egyik ellenzéki kőnyomatos jelenti, a párt képviselőtagjait ma este hét órára értekezletre hívta össze, melyet azonban, minthogy szükségessége fönn nem forgott, nem tartottak meg, hanem e helyett a képviselők bizalmas eszmecserét folytattak, melyen részt vett a többi ellenzéki párt néhány képviselője is. Megjelent a többi között: Justh Gyula, Károlyi Mihály gróf, Apponyi Albert gróf, Földes Béla, Bakonyi Samu és Szentiványi Árpád. Részt vett a tanácskozásban Vázsonyi Vilmos és Kemény Árpád báró főrend is. A tanácskozás csaknem két óra hosszat tartott és pedig a sajtójavaslat részletes vitájáról s módjáról. Megállapodtak, hogy valamennyi sérelmes pontnál megvilágítják az ellenzék álláspontját és a javaslat illető részének tarthatatlanságát. Az eshetőségeket is megvitatták és beosztották a fölszólalókat. A sajtóvita. A képviselőház ma általánosságban elfogadta a sajtóreformról szóló törvényjavaslatot. Az ellenzék, mint előre jeleztük, ma kifogyott a szónokokból. Az ellenzék vezérkara nem is táplált vérmes reményeket a vita eredményére nézve. Olyképp vélekedett, hogy a sajtótörvénynyel szemben kötelessége vitát indítani és lehetően módosításokkal menteni, ami menthető. Nem úgy a közkatonák egy része. Ez a csoport abban a meggyőződésben volt, hogy a sajtóreform elintézését ha törik, ha szakad, meg kell Szmrecsányi és a Ház elnöke. A képviselőház mai ülésén Szmrecsányi György képviselőt, mert igen szenvedelmes hangon kiáltozott az elnök felé, Beöthy Pál elnök javaslatára a Ház a mentelmi bizottsághoz utasította Az ülés végén, amikor már a jegyzőkönyv hitelesítéséről esett szó, Szmrecsányi György fölment az elnöki emelvényre és azt mondotta Beöthy Pál elnöknek, hogy az ő közbekiáltását két munkapárti képviselő provokálta, akik feléje kiáltoztak. Minthogy pedig az elnök csak őt (Szmrecsányit) utasította rendre, azokat pedig nem, azért kiáltotta az elnök fele: — A túlsó oldalról kiabálnak, azoknak feleltem! Az elnök kijelentette Szmrecsányinak, hogy megnézi a gyorsírói följegyzéseket és ha azokból kitűnik a két közbeszólt munkapárti képviselő neve, akkor azokat is rendreutasítja. A munkapárton néhányan azt mondották, hogy ha Szmrecsányi György a mentelmi bizottság előtt is előadná panaszát, akkor könnyen lehetne tisztázni az ügyet. A románok tanácskozása. Budapest, jan. 22. A román nemzetiségi komité tagjai ma folytatták és délután be is fejezték tanácskozásukat. Noha a bizottság túlnyomó része a békés megegyezést kívánja, ma még végleges megállapodás nem történt és a komité olyképp határozott, hogy a hármas bizottság útján néhány részletkérdésről, fölvilágosítást kér a miniszterelnöktől. A hármas bizottság tagjai, nevezetesen Mihályi Tivadar dr. képviselő, Maniu Gyula dr. és Braniste Valér dr. ma délután negyed öt órakor a képviselőházba mentek, minthogy azonban a képviselőház ülése negyed hétig tartott, csak ebben az időben beszélhettek a miniszterelnökkel. Tisza István gróf a Ház miniszterelnöki termében fogadta a bizottság tagjait, akik azután körülbelül egy óra hosszat referáltak a komité tanácskozásáról. A miniszterelnöktől visszatérő hármas bizottság jelentése alapján a komité elhatározta, hogy üléseit most berekeszti és tanácskozását a jövő■ hét elején folytatja. A románoknak a Házból való távozásuk után megkérdeztük Tisza István gróf miniszterelnök úrtól, hogy miképpen áll a románokkal való tárgyalás és hogy történt-e megállapodás. A miniszterelnök a következő fölvilágosítást adta: — A bizottság küldöttei némely részletkérdésről újabb fölvilágosítást kértek és minthogy most egy-két napig sok dolgom lesz, alkalmasint csak a jövő hét elején folytathatom a tárgyalást. A román nemzetiségi komité azután végleges határozatot hoz. Hogy a megállapodás