Budapesti Hírlap, 1914. január (34. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-23 / 20. szám

8 BUDAPESTI HÍRLAP 20. sz.) 1914. január 23. Az elnök megvonja, a szót Szmrecsányitól. Tisza István gróf miniszterelnök: Mikor a Désy-pernél megjelentem, hogy egy körülményről, mely a képviselő urakra nézve nagyon kellemetlen, nyilatkozatot tegyek, akkor semmiféle olyan dolog­ról nem volt tudomásom, a­miről ott vallomást kel­lett volna tenni. Károlyi Imre gróf közléseit nem­csak nekem mondta el, hanem Andrássynak és Pal­­lavicininak is, és ők sem jelentkeztek tanúnak. Nem volt okom rá, hogy jelentkezzem, mert hiszen meg volt hiva maga Károlyi Imre gróf, és elmondhatta azt, a­miről közvetetlen tudomással bírt. Tudtam oly tényeket valóban, a­melyek teljesen följogosí­tották az ellenzéket, hogy igen heves politikai táma­dást intézzen; ha az ügyet akármilyen szenvedelyes politikai támadás tárgyává tették volna, szavam sem lett volna. De átjátszották a kérdést egy ember ma­gánbecsületének alaptalan meghurcolására; a­ki ezt tette, azt ártatlannak nem tarthatom és nem is fo­gom tartani soha, míg becsületes erkölcsi érzékem ki nem vesz belőlem. Szmrecsányi említette egy esti lapnak a közleményét. Nekem is mutatták e közle­ményt és azonnal gondoskodtam róla, hogy egy kommüniké jelenjék meg. A szóbanforgó társaság részéről Hardegg János gróf három nappal ezelőtt átadott bizonyos jegyzeteket bizonyos urakra nézve. A nevek részben ugyanazok, de vannak a jegyzék­ben, a kik a lapban nem szerepelnek; se Korniss gróf, se Horánszky Lajos nem szerepel rajta. Szi­gorú vizsgálatot indítottam s annak befejezése után be fogok számolni a nyilvánosság előtt mindazokra vonatkozóan, a kikre nézve Hardegg gróf bizonyos adatokat szolgáltatott. Az ügy jelen stádiumában csak ennyit mondhatok. (Zaj a baloldalon.) Okolicsányi László az elnök napirendi indít­ványát pártolja. A Ház az elnök napirendi indítványát elfo­gadja, s a jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök háromnegyed hétkor berekeszti az ülést. A politikai események. Budapest, jan. 22. A sajtó­java­slat általános vitája ma befeje­ződött, sőt a késő esti órákban megkezdődött a részletes tárgyalás is. Három beszéd — a­z An­drássy Gyuláé, a Vadász Lipót államtitkáré és a Balogh miniszteré — tette érdekessé és tar­talmassá az általános vita utolsó napját. Az ellenzék ünnepelte Andrássy­t, viszont a munka­párton nagy sikere volt Vadász beszédének. Az igazságügyminiszter röviden beszélt, hogy egy és más felületes és könnyelmű vádat elhárítson magáról és javaslatáról, egyébként pedig kilá­tásba helyezte azt, hogy a részleteknél minden komoly módosítást komoly és lelkiismeretes megfontolás tárgyává fog tenni. De nem a sajtóvita tette mozgalmassá és izgalmassá a képviselőház mai ülését. Az ellen­zéki közbeszólások szakadatlan sora szinte le­hetetlenné teszi az elnököt s a következmény tömérdek rendreutasítás nyomán a mentelmi bizottság, a­mi persze újabb keserűség forrása. Ma két szónok is olyan magatartást tanúsított, hogy az elnök kénytelen volt a szómegvonás jo­gával élni velük szemben s mind a kettő — Urmánczy Nándor és Szmrecsányi György — más-más körülmények között, de körülbelül azonos okokból a mentelmi bizottság itélő­­széke elé is utaltatott. Kietlen jelenségek ezek, de mutatják, mi­lyen mélyenjáró betegség volt az, a melyet a magyar törvényhozás házában orvosolni­a kellett.* Andrássy Gyula gróf beszédének egyik fe­lében visszatért a parlamenti helyzetet illető vádjaira s a pártkassza pénzeire és a Désy-féle perre. Ezzel kívánta megokolni az ellenzéki küzdelemnek abnormis fegyvereit. Ez a fejte­getés késztette felszólalásra Tisza István grófot. A miniszterelnök kijelentette, hogy ő a maga részéről nem helyesli azt, hogy ha vala­mely kormány az állammal szerződéses vi­szonyban álló vállalattól politikai célokra pénzt fogad el, ő soha ilyen pénzt nem fog elfogadni. Ez Tisza álláspontja ebben a kérdésben. De hozzátette: ez kontroverzisa tárgya lehet. Lu­kács Lászó pénzügyminiszter korában jelentős összegeket fogadott el pártbeli és politikai cé­lokra, ezt Désy Zoltán politikai támadás cél­jára felhasználta Lukács László ellen. Ez tel­jesem jogos volt s ha Désy Zoltán megmaradt volna ennek a támadásnak az alapján, nem lehetne szólni ellene. De Désy utólag (a vád el­hangzása után) a zalatnai házak bevonásával a Lukács László egyéni becsületét akarta sújtani: ez az, a­mit Tisza a legerősebb mértékben meg­­rovamolónak tart. Mert Lukács László teljesen önzetlenül cselekedett s egyéni becsülete érintetlen maradt a perben. A bíróság fölmentette Désyt, de a megokolásban kiemelte Lukács László egyéni becsületének tisztaságát, s fölháborító és meg­bocsáthatatlan az, hogy pártpolitikai célból va­lakinek egyéni becsületét marcangolják. Egy közbeszólásra válaszolva pedig azt is mondotta Tisza, hogy ha ő támadott volna meg valakit az egyéni becsületében, mint Désy Zoltán Lu­kácsot, s annyira alul maradt volna a vádjá­ban, mint Désy a zalatnai házak dolgában, akkor elbújna a becsületes emberek elől. Tisza továbbá szemére vetette Désynek azt is,­­ a­miről már szintén szó volt sokszor s a­mit nem lehet eltüntetni az utolsó idők eseményeinek történetéből — hogy mindent tudtak már régen Lukács Lászlóról, de a vá­dakkal nem álltak elő, azért, mert tárgyaltak Lukács Lászlóval, s ha sikerült volna vele a pártpolitikai megegyezés, sohasem is vádolták volna. A panamistaság vádjával csak akkor léptek föl, a­mikor a megegyezés nem sikerült. • Az erkölcsi felháborodás tehát olyan volt, hogy kezelni lehetett a pártpolitikai érdekek fordu­latai szerint. Ez olyan vád Tisza ajkán, a­melynek sebző élét eltompítani eddig még nem sikerült. A­ndrássy visszatért a nap során Tiszá­nak erre a beszédére s Désyt védelmezte és szemrehányást tett az elnöknek, hogy miért nem utasította rendre a miniszterelnököt a Désyn elkövetett sértésért. Tisza válaszolt, mondván, hogy erkölcsi érzékének felháboro­dásában mondotta, a­mit mondott, mert nem nézheti erkölcsi felháborodás nélkül, hogy ál­landó támadások célpontjává teszik egy férfiú­nak egyéni becsületét, pusztán a pártpolitiká­nak érdekét szolgálva.* Még­­egyszer szóba kerültek ezek az ügyek — Szmrecsányi György napirendi felszólalásá­ban. A néppárti követ beszélt a Désy-pörről és Károlyi Imre gróf vallomásáról és Tisza István tanuzásáról s még más régen elcsépelt dolgok­ról. De régén csattant az ostor. Kitűnt ugyanis, hogy mindez csak bevezetés volt egy kérdéshez, a­melyet Szmrecsányi egy esti lap nyomán in­tézett a miniszterelnökhöz: olvasta-e azoknak a margitszigeti kijáróknak nevét, a­kik ama közleményben felsorolva vannak? T­isza gróf azt felelte, hogy a Forgalmi Részvénytársaság elnökétől, Hardegg gróftól a minap egy jegyzéket kapott, ezekre nézve szi­gorú vizsgálatot indított. Mihelyt befejeződik a vizsgálat, az eredményét a miniszterelnök nyom­ban a Ház elé fogja terjeszteni... Szmrecsányi támadása ilyformán tárgytalannak s legalább is merőben fölöslegesnek bizonyult­ akadályozni és hogy ez sikerülni is fog neki. A mai szavazással azután keserves csalódás érte, a­miből titkot sem csinált. Erősen méltatlanko­dott azon, hogy a vezérek határozata következté­ben bejárt a képviselőházba s ott rendes tárgya­lásba fogott. Kár volt bejönni, panaszolták, hi­szen csak a kormánynak és a munkapártnak tettek szolgálatot. Az ellenzék higgadtabb tagjai szembeszállottak a váddal és azt vitatták, hogy az ellenzék megtette a maga kötelességét, foly­tatja a tárgyalást, javítani kívánja a reformot és alkalmat adott arra, hogy a közvéleményt az el­lenzék álláspontjáról fölvilágostsa. A részletes vita során az ellenzék sok tagja nyújt be módosítást a függetlenségi pártból. A függetlenségi párt elnöksége, mint egyik el­lenzéki kőnyomatos jelenti, a párt képviselőtagjait ma este hét órára értekezletre hívta össze, melyet azonban, minthogy szükségessége fönn nem forgott, nem tartottak meg, hanem e helyett a képviselők bizalmas eszmecserét folytattak, melyen részt vett a többi ellenzéki párt néhány képviselője is. Megje­lent a többi között: Justh Gyula, Károlyi Mihály gróf, Apponyi Albert gróf, Földes Béla, Bakonyi Samu és Szentiványi Árpád. Részt vett a tanácsko­zásban Vázsonyi Vilmos és Kemény Árpád báró fő­rend is. A tanácskozás csaknem két óra hosszat tartott és pedig a sajtójavaslat részletes vitájáról s módjáról. Megállapodtak, hogy valamennyi sérel­mes pontnál megvilágítják az ellenzék álláspontját és a javaslat illető részének tarthatatlanságát. Az es­hetőségeket is megvitatták és beosztották a fölszó­lalókat. A sajtóvita. A képviselőház ma általánosságban elfo­gadta a sajtóreformról szóló törvényjavaslatot. Az ellenzék, mint előre jeleztük, ma kifogyott a szónokokból. Az ellenzék vezérkara nem is táp­lált vérmes reményeket a vita eredményére nézve. Olyképp vélekedett, hogy a sajtótörvény­­nyel szemben kötelessége vitát indítani és lehe­tően módosításokkal menteni, a­mi menthető. Nem úgy a közkatonák egy része. Ez a csoport abban a meggyőződésben volt, hogy a sajtóre­form elintézését ha törik, ha szakad, meg kell Szmrecsányi és a Ház elnöke. A képviselőház mai ülésén Szmrecsányi György képviselőt, mert igen szenvedelmes hangon kiálto­zott az elnök felé, Beöthy Pál elnök javaslatára a Ház a mentelmi bizottsághoz utasította Az ülés vé­gén, a­mikor már a jegyzőkönyv hitelesítéséről esett szó, Szmrecsányi György fölment az elnöki emel­vényre és azt mondotta Beöthy Pál elnöknek, ho­gy az ő közbekiáltását két munkapárti képviselő pro­vokálta, a­kik feléje kiáltoztak. Minthogy pedig az elnök csak őt­ (Szmrecsányit) utasította rendre, azokat pedig nem, azért kiáltotta az elnök fele: — A túlsó oldalról kiabálnak, azo­knak fe­leltem! Az elnök kijelentette Szmrecsányinak, hogy megnézi a gyorsírói följegyzéseket és ha azokból ki­tűnik a két közbeszólt munkapárti képviselő neve, akkor azokat is rendreutasítja. A munkapárton né­­hányan azt mondották, hogy ha Szmrecsányi György a mentelmi bizottság előtt is előadná pana­szát, akkor könnyen lehetne tisztázni az ügyet. A románok tanácskozása. Budapest, jan. 22. A román nemzetiségi komité tagjai ma folytatták és délután be is fejezték tanácskozá­sukat. Noha a bizottság túlnyomó része a bé­kés megegyezést kívánja, ma még végleges megálla­podás nem történt és a komité olyképp határo­zott, hogy a hármas bizottság útján néhány részletkérdésről, fölvilágosítást kér a miniszter­elnöktől. A hármas bizottság tagjai, nevezetesen Mihályi Tivadar dr. képviselő, Maniu Gyula dr. és Braniste Valér dr. ma délután negyed öt óra­kor a képviselőházba mentek, minthogy azon­ban a képviselőház ülése negyed hétig tartott, csak ebben az időben beszélhettek a miniszter­­elnökkel. Tisza István gróf a Ház miniszterel­nöki termében fogadta a bizottság tagjait, a­kik azután körülbelül egy óra hosszat referáltak a komité tanácskozásáról. A miniszterelnöktől visszatérő hármas bizottság jelentése alapján a komité elhatározta, hogy üléseit most berekeszti és tanácskozását a jövő■ hét elején folytatja. A románoknak a Házból való távozásuk után megkérdeztük Tisza István gróf miniszter­­elnök úrtól, hogy miképpen áll a románokkal való tárgyalás és hogy történt-e megállapodás. A miniszterelnök a következő fölvilágosítást adta: — A bizottság küldöttei némely részletkér­désről újabb fölvilágosítást kértek és minthogy most egy-két napig sok dolgom lesz, alkalma­sint csak a jövő hét elején folytathatom a tár­gyalást. A román nemzetiségi komité azután végleges határozatot hoz. Hogy a megállapodás

Next