Budapesti Hírlap, 1914. január (34. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-23 / 20. szám

1914 január 23. BUDAPESTI HÍRLAP 20 sz.) elnök figyelmeztette, hogy ezt nem teheti meg. Polónyi rögtön igazolta, hogy magáról a cím­­ről is tudna beszélni akár fél napig is, neveze­tesen a címmel kapcsolatban szóba lehet hoz­nia azt, hogy a régebbi törvények mely szaka­szait módosítja az új törvény. —• Szabad-e kifejtenem, — kérdezte az elnöktől — hogy a javaslat mennyiben módo­sítja a kereskedelmi és ipari törvényt? — Nem, — válaszolt az elnök. — Akkor nincs mit beszélnem, — felelt Polónyi. — Öregember vagyok, de sohase aka­dékoskodtam. Sohase értek tetten, hogy eltér­tem volna a tárgytól. — Csak beszélj, — biztatta Platthy György! — öreg ember vagyok, — válaszolt Po­lónyi — nem hagyom magam innen másodszor is kidobatni! És abba is hagyta a beszédét. Mivel hat óra már el is múlt, a javaslat címének megvita­tását, Balogh miniszter rövid felszólalása után, holnapra halasztották. A holnapi napirend megállapítása körül ismét izgalmas vita keletkezett. A­ndrássy Gyula gróf szóvátette a minisz­terelnöknek Désyre vonatkozó kijelentését: Désynek el kellene tűnnie a tisztességes embe­rek szeme elől. Désynél tisztességesebb ember a Házban nincs, — mondotta Andrássy. — Mindenkire, a miniszterelnökre nézve is meg­tisztelő, ha Désy szóba áll vele. T­isza István gróf ezzel szemben arra hi­vatkozott, hogy ha az ellenzék folyton panamát s panamistákat emleget,­­ belőle is kitörhet a fölháborodás. S­zmrecsányi György szintén a Désy-pert hozta szóba, majd egy estilapnak a margitszi­geti botrányos ügyre vonatkozó leleplezését akarta szóvá tenni, de e közben az elnök meg­vonta tőle a szót. T­isza István gróf azonban azonnal nyi­latkozott erről a legújabb ügyről is: elmon­dotta, hogy a játékbank tervezői részéről Har­degg gróf átadott neki egy listát, melyen sok név szerepel, melynek eredményét mindazokra nézve, a kiknek neve szerepel a játékbankosok listáján, a nyilvánosság elé fogja bocsájtani. Ezután az elnök napirendi indítványának elfogadásával véget ért az izgalmas ülés. A képviselőház ülése. Elnök: Beöthy Pál, később: Szász Károly. Az elnöki irományok előterjesztése után napi­renden van a sajtójavaslat tárgyalásának folytatása. Sümegi Vilmos, főként a hírlapok postai szál­lításának kérdésével foglalkozik, majd egyes lapok­nak a vasúti pályaudvarokról való kitiltását hozza szóba. Azokat, a­kik a vasúton vesznek újságot, nem kell attól félteni, hogy félre fogják vezetni őket az újságok. Balkáni dolog, hogy a politikai ellenfelet a vagyonában és a keresetében támadják meg. Urmánczy Nándor azzal kezdi beszédét, hogy érdeklődését három nap óta nem az itt folyó tár­gyalás köti le. A főváros egyik kávéházának külön­termében tárgyal a román komité, a­melyet Hie­­ronymi Károly föloszlatott. Ez a komité tanácsko­zik most a magyar állam egysége fölött. (Igaz! ügy van­ a baloldalon.) Az elkeseredése oly nagy fokú ezen, hogy alig tud magán uralkodni. Szmrecsányi György: Így vagyunk vala­mennyien. Urmánczy Nándor: Egy kijelentést kiván tenni. Ebben a Házban a legsúlyosabb házszabály­sértést 1912. június 4-én Tisza István követte el. Azért rendőrök nem dobták ki ebből a teremből. Ezért a házszabálysértésért nem tiltották ki a kép­viselőháziból. A bölcs mentelmi bizottság nem tett javaslatot. Mindaddig, míg Tisza István gróf urat ezért büntetés nem éri, a szóló se respektálja ezeket a házszabályokat. (Helyeslés a baloldalon, zaj a jobboldalon.) Szász Károly elnök rendreutasítja s figyel­mezteti, hogy respektálja a Ház szabályait s térjen a tárgyra. Urmánczy Nándor: Tiszteli az elnök meggyő­ződését, de a maga meggyőződését követi. Azt kel­lene mondania, ha fölszólal, hogy tisztelt század, hogy tisztelt zászlóalj! Mert ez nem magyar parla­ment, hanem kaszárnya! (Zajos helyeslés a balol­dalon.) Ha az elnök úr férfias ember, akkor nem fogja tagadni, hogy itt kaszárnyát rendeztek be államköltségen. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Az elnök másodszor is rendreutasítja. Fölkiáltások a baloldalon: Tagadják az igazságot! Ezt rendreutasítással nem lehet letagadni! Urmánczy Nándor: Igenis, itt vannak legény­ségi szobák, tiszti szobák s itt előttünk az üvegajtó előtt katonai fölváltás történik. (Igazi ügy van­ a baloldalon.) A múlt héten idebent az ülésteremben is katonai gyakorlatok folyta­k le. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez valóságos komédia. (Taps a balol­dalon, zaj jobbról.) Az elnök másodszor is figyelmezteti, hogy tér­jen a napirendre. Ha fölhívásának foganatja nem lesz, a házszabályok értelmében megvonja tőle a szót, sport még ennyiben sem divat. Igaz, hogy után­zás útján is terjed, mint a divat, de hiszen így terjed minden, a­mi tömegjelenséggé válik. A sportról már egyszer hosszabban szóltam, nem akarom az ott mondottakat ismételni. De ta­nulságos a divattal összehasonlítani. Tehát nem a megjelenés szépségét célozza, hanem az erő kifejtését, tehát maximumra vitelét. Tehát ál­talánosságban a férfiak dolga. De minthogy az erőhöz tartozik az ügyesség és a kitartás, sőt a grácia is szívesen látott vendég az erő mun­kássága alkalmával: a nő is választhat bizonyos sportok közül. Sőt a sport egyes ágaiban női befolyás nagyon elkelnie. Mert a sport is bizo­nyos kiszemelésen alapszik, mint a divat, bi­zonyos erőkifejtést kiemel és mindent, a­mit ennek szolgálatába állíthat, műveli, a többit mellőzi, ámde a divat új harmóniákat keres, a sport pedig új egyoldalúságokat. A divat min­dig tekintettel van az egész megjelenésre, a sport mindig csak egyes oldalakra. A sport majdnem mindig egyoldalú és azért könnyen válik rattá, visszataszítóvá. A sport is, a divat is hajlik a professzionalizmus felé, de a sport inkább mint a divat. Mindenáron tetszeni akarni és mindenkinek, nem a divat következ­ménye szokott lenni, ellenkezően inkább oko­zója, míg a sport egyetlenegy erőkifejtés mű­velésével ezt oly kizárólagossá teszi, hogy majd­nem élethivatássá lesz. Kellenek professzio­­nálók, mint kellenek táncmesterek, de a társa­ságban nem táncolnak velük, ha csak nem ta­nulás céljából. Hogy mily rettenetes eldurvulás jár az egyoldalú sportütéssel, mutatják a fut­­bal-botrányok, melyek gyakran oly gyászosan végződnek. De hogy e sport mennyire bevette magát életünkbe, mutatja az, hogy a sport­­kibicek száma is óriás és hogy a botrány nem öli meg a botrányrendezőket. Nyilván óriás szükségünk van a sportra, melynek erejét folyó Fölkiáltások a baloldalon. Mindjárt gon­doltuk. Urmánczy Nándor: Másfél év óta nemcsak­ a pártok, hanem egyesek is annyi kellemetlenségnek voltunk kitéve a rendőrök, palotaőrök részéről, hogy nem csodálkozom, ha türelmük fogytán van. (Igaz! Úgy van­ a baloldalon.) Én eddig csak a munka­pártot támadtam, hogy bátorságukkal visszavonulnak a szuronyok mögé. (Zajos taps a baloldalon.) Most már magunkat is gyávasággal vádolom. (Taps balról.) Fölkiáltások balról: Igazad van! Urmánczy Nándor: Én ezennel kijelentem, elnök úr, hogy ha úgy tetszik. Szász Károly úr . • • (Taps a baloldalon. Zaj jobbról.) Az elnök figyelmezteti, hogy az elnökkel ilyen­ hangon beszélni nem szabad. (Zaj.) Urmánczy Nándor: Ezennel kijelentem, hogy jövőre az ellenem irányuló bármiféle elnöki erősza­koskodást személyem ellen irányuló inzultusnak te­kintek. (Zajos taps a baloldalon.) Fölkiáltások jobbról: Ohó! Ohó! (Zaj a balo oldalon.) Az elnök: Kénytelen vagyok ezért a képviselő urat rendreutasítani. Egy hang jobbról: Szemtelenség! (Óriás zaj a Ház minden oldalán.) Sartos János: Ki mondta, hogy szemtelen? Urmánczy Nándor: Ki volt az? Csáky Gusztáv gróf föláll. Az elnök: Csakugyan mondotta a képviselő úr ezt a kifejezést? Csáky Gusztáv gróf: Azt mondtam: Szemte­lenség! . Az elnök a parlament méltóságát sértő kifeje­zésért Csáky grófot rendreutasítja. (Zaj mindenfelől.). Zajos jelenetek. Urmánczy Nándor: Ilyen körülményeik között mernek még sajtószabadságról beszélni. Én úgy képzelem, mintha az elnöki székben nem is elnök, hanem valóságos őrmester ülne. (Zajos taps a bal­oldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Az elnök: A képviselő úr sértést sértésre hal­moz s mivel nem volt foganatja fölhívásomnak, hogy szóljon a tárgyhoz, megvonom tőle a szót. (Nagy zaj a baloldalon.) Urmánczy Nándor: Én folytatom beszédemet. Az elnök :Megvontam a szót. Andrássy Gyula gróf urat illeti meg a szó. (Nagy zaj.) Urmánczy Nándor folytatja beszédét (Taps a baloldalon.) Az elnök: Másodszor is figyelmeztetem a kép­viselő urat, hogy megvontam a szót. (Nagy zaj a baloldalon.) Urmánczy Nándor: Én nem respektálom az elnök úr házszabályait. (Zajos taps a baloldalon. Zaj jobbról.) Az elnök: A képviselő úr súlyos sértést köve­tett el az elnökség ellen, kívánja-e a Ház a képviselő 5-3 vagy meglátja vagy a más által meglátottat be­fogadja, megszereti, így forog a divat kereke, mindig egyazon tengelye körül, de a végtelenbe terjedő utón. Ezen az utón maradandó vívmá­nyok is vannak, gálaruha, díszruha, katona­ruha, papi köntös, stb., a­melyek nem igen változnak. A divat mostani gyors változásait pedig talán abból magyarázhatjuk, hogy a di­vat hasznot húz a közlekedés gyorsaságából, gyorsabban terjed, de gyorsabban avul is, to­vábbá, hogy részt vesz a kor demokratizmusá­ban, gazdasági föllendülésében, ipari fejlődésé­ben és szabad életformáiban. Nincsenek ren­dek, nincsenek oly társadalmi válaszfalak, me­lyek a divat körét szűkítenék. A­kinek pénze van, oly drága, előkelő, ízléses, divatos ruhát hordhat, a­milyet akar. Ennek nincsen se ma­teriális, se erkölcsi akadálya. A pénzgazdaság mindenkinek lehetővé teszi, hogy a divat sze­rint öltözköd­jék, az olcsó ipar, a gyár pedig elég ügyesen utánozza a drága holmit, olcsóbbá teszi a divat szeszélyeit. A fődolog azonban az életformák lazulása, az élet mindinkább növe­kedő féktelensége. Ma a nyugaton sokkal na­gyobb a száma azoknak a nőknek, kik semmi egyéb dolgot nem találnak az életben, mint magukat fölcifrázná, mint bármikor azelőtt; egész nap az utcán vannak, hogy lássák őket; mindenkinek akarnak tetszeni, nem tudnak betelni a számmal. Ily körülmények közt hév­vel kell dolgozni a megunás ellen és hévvel kell új izgató szereket, azaz új divatot keresni, ezt a divatot, pedig mind érzékibbé tenni. Ez üzleti szempontból is fontos. Tombol a divat, jobban mint valaha. A sportnak e tekintetben semmi viszonya a divathoz, csak azt mondjuk, hogy a sport is divat, a divat fogalmából csak az egyetemessé­get és változékonyságot véve kölcsön. De a­zon nevelni kellene, míg a divatot jó volna in­kább fékezni. A divat túlságai megtámadják a nő becsületét és a férfi zsebét; a sport kicsa­pongásai csak durvák és csunnyák. Valamivel több esztétikát kérünk a sport számára. A sport is az egészet nézze, az egész testet, annak egész erejét. És mert itt Tátralomuicon írom e sorokat, nem csodálkozhatom eléggé, hogy ná­lunk mily kevéssé művelik a téli sportokat, melyek a legkevésbbé egyoldalinak, melyek leg­inkább edzik az embert is. Esztézis tekinteté­ben elsősorban állanak. A ródlizást, sielést, korcsolyázást mindenki széppé is akarja tenni, sőt nem lehet ügyesen és mégis nem­ szépen ródlizni, sielni, korcsolyázni, stb. Azután ez az egyetlen vidám sport, legalább más nem jut eszembe; legföb­bie a tenniszre gondolhatnánk, de a tenniszben az elegancia túltesz a vidám­ságon. A téli sport nyilván a lelket is üdíti; az ember a legteljesebben embernek érzi magát Tudatában van testi erejének; az egész test föl­­frissü­l és az egész lélek. Mily vidámság van a találkozó helyeken! Még a professziónál ők is kedvesek, kellemesek. Igaz, hogy a sebesség láza veszedelmesen fűszerezi a téli sportot, de itt is haladást venni észre. Néhány évvel ezelőtt még annyira gondosan és veszélytelenekké el­készített pályákon is, mint a lomnici, elég nagy volt a balesetek száma. Az idén alig volt csak egy is. A sporthoz is kell igazi nevelés, ránevelés, hogy semmiféle láz el ne kapja a sportolót, legkevésbbé az erővel való durva kérkedés. A sportokat váltogatni kell, bölcs turnusban, évszak, alkalom és szükséglet sze­rint, mindig az egész test kifejtését tartva szem előtt, hogy az a férfias, akarni és cselekedni tudó egyéniségnek föltétlenül rendelkezésére álljon és ez által magát az akarást és cselekvésit is gyönyörűséggé tegye. "

Next