Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)

1914-02-01 / 28. szám

Budapest, 1914. XXXIV. évfolyam, 28. szám, február 1.^ Budapesti Hír Iáé Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fll. Egyes szám ára Helyben és vidéken 10 UL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIII. ker., Bükk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József-körút 5. sz. Telefon: Előfizetés: József 05. Elárusítás: József 9-29. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés: József 53. Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató: József 9-38« Ő megy vagy ön? Budapest, jan­. 31. Érdekes és nem izgalom nélkül való volt az a parlamenti dialog, a mely ma a képviselőháziban Bethlen István gróf és Tisza István gróf között folyt le. Bethlen gróf meginterpellálha­ a miniszterelnököt egy beszélgetés dolgában, a­melyet Czernin gróf bukaresti követ folytatott egy magyar hírlapíróval, a ki azután e beszélgetést közzétette a lapjában. Ezt az egész dialógot alább megtalálja az ol­vasó. Bethlen gróf azt kérdezte Tiszától: Van-e tudomása a beszélgetésről, mely szerint Románia jó viszonya a monarkiá­­hoz attól függ, hogy kibékíti-e Tisza a hazai románokat vagy sem; azonosít­ja-e magát Tisza a bukaresti követ nyilatko­zataival, s ha nem, hajlandó-e a külügyi kormánytól teljes reparációt szerezni; hajlandó-e végül Tisza a román politiku­sokkal való tárgyalását megszakítani és felfüggeszteni addig, a­míg monarkiánk viszonya Romániához nem tisztáz­­tatik? Tisza azt feleli, hogy helytelennek tartja, ha egy aktív diplomata ilyen, be­szélgetésbe bocsátkozik, még akkor is, ha a­mit mond, az ő felfogásával egyez; kétszeresen helytelennek, ha, mint a je­len esetben, nem egyez. Az ő tárgyalásai csak eszmecserék, melyekből, ha sikerül­nek is, paktum nem lesz. És ez eszmecse­rék a külpolitikával semmi összefüggés­ben nincsenek, mert hiszen ő ez eszme­cseréket már a tavasszal folytatta, holott az az elkedvetlenedés Románia részéről, a­melyet ezzel akarnának reparálni, csak augusztusban következett el. Képtelen­ség, hogy valaki májusban gyógyítson valakit egy betegség ellen, a­mely az ille­tőn csak augusztusban vesz erőt. Czernin arra nézve pedig, személyes érintkezés és levelezés útján, e diplomata saját nyilat­kozataiból és cselekedeteiből arról győ­ződött meg, hogy teljesen korrektül kép­viseli a monarkiát és épp úgy tartja és vallja magát Magyarország mint Ausz­tria követének, vagy mint Tisza mondta, szolgájának. Ezt a beszélgetést elhibázta, de nem ez a beszélgetés dönti el a mi belső politikánkat. Tisza keresi a békét a román politikusokkal, keresi már húsz éve, de azon az áron, hogy bármely ide­gen befolyás — és ezalatt, úgymond, nem csak idegen nemzetek politikusait érti (hanem Czernint is),­­ igazgassa belső politikánkat, erről a békéről is le­mond, mert van hál’ Isten még más mód is arra, hogy Magyarország a maga nem­zeti érdekeinek az érvényesítését bizto­sítsa. * így ment igazán szépen, előkelően mind az interpelláló, mind az interpellált miniszter részéről a jelenet, a­mikor vé­gigharsan a Házon ez a közbekiáltás: „Ő megy, vagy ön£. A­kik eddig gyönyörködtünk e szép párbajban, egyszerre lerántott bennün­ket ez a közbekiáltás a mi keserves párt­­viszályunk alantas nívójára. Megszólalt benne az az indulat, a­mely nem csengett ki sem Bethlen gróf előkelő kérdezőskö­­déséből, sem a miniszterelnök válaszából. Ezek komolyan a dologhoz szóltak. Eze­ket az ország dolga, az ország joga, az ország méltósága, az ország érdeke iz­gatta. A közbeszólás azé a szellemé volt, a melyre nézve mindez közömbös, mindez semmi, a­melyre nézve csak egy dolog bír fontossággal, ez: le lehet-e Czernin gróff­al ütni Tisza grófot, vagy legalább Tisza gróffal Czernin grófot. Alkalmas fegyver-e valamely válság felidézésére a Czernin gróf elszólása vagy nem? így természetesen elesik a kérdés­nek komoly érdeme. Elesik komoly mél­tatása annak, hogy a bukaresti követ tá­jékozatlan fontoskodása több-e fontos­kodásnál vagy vigyázatlanságnál, több-e járatlanságnál a neki szokatlan diplomá­ciai szolgálatban, avagy hitelesek-e Tisza István gróf értesülései Czernin gróf sze­mélyéről, magatartásáról, tehetségéről és jelleméről, a­­melyek kizárják azt, hogy szolgálatából bármely kár vagy csorba érhesse Magyarország érdekét vagy presztízsét. Mert hiszen való az, hogy a követ gavallér módon fölajánlja, hogy le­vonja magára nézve tévedése konzekven­ciáit. Ezzel a dolog egy jelentékeny sze­mélyes üggyé­ zsugorodik össze, s Tiszára és a külügyminiszterre nézve lesz meg­fontolás tárgya, hogy szaván kell-e fogni Czernin grófot, vagy tanácsosabb-e őt egy ilyen tapasztalással gazdagabban meghagyni bukaresti állásában. Mert egy dologban­ nincsen különb­ség Bethlen gróf és Tisza gróf és minden magyarok között: egyhangú, országos tiltakozás és felháborodás fogadna min­den kísérletet, a­mely a monarkia és Ro­mánia jó viszonyának az árát a mi bő­rünkből akarná kihasítani. Hogy ez nem csak vérig való sértés, hanem valóságos ostobaság is volna, azt igen röviden ki­mutatta Bethlen gróf, a midőn arra utalt, hogy hiszen ezt csak el kellene kez­deni, az első paktumot csakhamar kö­vetné a második és a harmadik és így tovább. Azt ugyan, hogy román politikusok ilyen gondolatokat és vágyakat táplálja­nak, megakadályozni nem lehet. De, hogy ez mindaddig, a­míg — mint Tisza mon­dotta — a monarkia érintetlen ereje meg­van s mi gondoskodni fogunk róla, úgy­mond, hogy meg is legyen ezentúl is mindaddig ez egy képtelen ábránd. Akár­mit beszél intervjúban egy követ, akár a­mire izgatják esetleg romániai politiku­sok a mi romáin nemzetiségi vezéralak­jainkat, az e nemzet egy fiát sem tánto­ríthatja el attól, hogy Magyarországot csak a magyar nemzet szempontja szerint lehet és kell igazgatni. És ez nem csak a magyar nemzetnek az érdeke, hanem, mint ma a Dunántúli Közművelődési Egyesület igazgatósági ülésében Széll Kálmán hat­almasan kifejtette: ez ma­guknak a magyarországi románoknak, sőt Oláhországnak magának is élet­ér­deke. E fölfogásban itt az országban egy­mástól nem különbözünk, és ennek a fel­fogásnak diadalmaskodnia kell. Ha lehet, barátságos eszmecsere útján való jobb belátás útján, vagy mint Tisza mondotta, más eszközökkel, mert hál’ Isten, nem csak lovagiassággal, nem csak türelem­mel, nem csak barátsággal rendelkezünk. Vannak nemzeti arzenálunkban zordabb fegyverek is. A Ház mai üléséről tudósításunk a következő: tisd­ számunk 60 oldal. A miniszterelnök Czernin grófról. — A képviselőhöz ülése. — Az i­jonnan választott horvát képviselők­nek a képviselőhöz bizottságaiba való beosztá­sán s a horvát pénzügyi kiegyezés előkészíté­sére hivatott regnikoláris­ bizottság megválasz­tásán kívül csak egy tárgya volt a Ház mai ülésének: Bethlen István gróf interpellációja a miniszterelnökhöz Czernin gróf bukaresti kö­vetnek a románokkal folytatott tárgyalásra vo­natkozó nyilatkozata ügyeiben. Az ellenzék már kedden elhatározta, hogy erre az alkalomra ismét bemegy a Házba. Bethlen István gróf azonban ma reggel még negyed tizenegykor is csak egyedül sétálgatott a Házban az ellenzék folyosóján és a mikor Beöthy Pál elnök háromnegyed tizenegy után megnyitotta az ülést, az ellenzéki pártokból együttvéve, sem voltak jelen tizen se. A bizott­sági tag választ­ások azonban nagyon sokáig hú­zódtak, a névszerinti szavazás egy óra hosszáig tartott és háromnegyed tizenkettőig, a mikor Bethlen István gróf szóhoz juthatott, mégis összeverődött körülbelül harminc ellenzéki kép­­viselő. A munkapártból azonban több mint két­százan voltak jelen, Bethlen István gróf interpellációja félóra hosszáig tartott. Az interpelláló az ellenzék­ szempontjából rendkívül hálás témát nagyon ügyesen dolgozta föl és igyekezett a helyzet minden előnyét kihasználni. Egyfelől a romá­nokkal folytatott tárgyalásnak befejezetle­nsége, másrészt a kérdésnek az aktuális külső politi­kába való belenyúlása fölötte megnehezíti min­den támadással szemben­ a védekezést. Bethlen István gróf ezt a szituációt teljesen átérezte és ki is használta, úgy formulázva meg kérdéseit, hogy­ azokra minden válasz, akár igent mond a m­­iniszterelnök, akár nemet, alkalmas volna arra, hogy kényessé tegye a helyzetet. Tisza István gróf miniszterelnök a lehető legnagyobb higgadtsággal válaszolt az interpel­lációnak­­nem megformulázott kérdéseire, ha­nem a lényegére. Magát azt a tényt, hogy bu­karesti követünk egy esti lapban nyilatkozott a miniszterelnöknek a románokkal folytatott tár­gyalásairól, sajnálatos dolognak nyilvánította. Czernin gróf intenciójának helyességét azonban

Next