Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)
1914-02-01 / 28. szám
Budapest, 1914. XXXIV. évfolyam, 28. szám, február 1.^ Budapesti Hír Iáé Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fll. Egyes szám ára Helyben és vidéken 10 UL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIII. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József-körút 5. sz. Telefon: Előfizetés: József 05. Elárusítás: József 9-29. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés: József 53. Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató: József 9-38« Ő megy vagy ön? Budapest, jan. 31. Érdekes és nem izgalom nélkül való volt az a parlamenti dialog, a mely ma a képviselőháziban Bethlen István gróf és Tisza István gróf között folyt le. Bethlen gróf meginterpellálha a miniszterelnököt egy beszélgetés dolgában, amelyet Czernin gróf bukaresti követ folytatott egy magyar hírlapíróval, a ki azután e beszélgetést közzétette a lapjában. Ezt az egész dialógot alább megtalálja az olvasó. Bethlen gróf azt kérdezte Tiszától: Van-e tudomása a beszélgetésről, mely szerint Románia jó viszonya a monarkiához attól függ, hogy kibékíti-e Tisza a hazai románokat vagy sem; azonosítja-e magát Tisza a bukaresti követ nyilatkozataival, s ha nem, hajlandó-e a külügyi kormánytól teljes reparációt szerezni; hajlandó-e végül Tisza a román politikusokkal való tárgyalását megszakítani és felfüggeszteni addig, amíg monarkiánk viszonya Romániához nem tisztáztatik? Tisza azt feleli, hogy helytelennek tartja, ha egy aktív diplomata ilyen, beszélgetésbe bocsátkozik, még akkor is, ha amit mond, az ő felfogásával egyez; kétszeresen helytelennek, ha, mint a jelen esetben, nem egyez. Az ő tárgyalásai csak eszmecserék, melyekből, ha sikerülnek is, paktum nem lesz. És ez eszmecserék a külpolitikával semmi összefüggésben nincsenek, mert hiszen ő ez eszmecseréket már a tavasszal folytatta, holott az az elkedvetlenedés Románia részéről, amelyet ezzel akarnának reparálni, csak augusztusban következett el. Képtelenség, hogy valaki májusban gyógyítson valakit egy betegség ellen, amely az illetőn csak augusztusban vesz erőt. Czernin arra nézve pedig, személyes érintkezés és levelezés útján, e diplomata saját nyilatkozataiból és cselekedeteiből arról győződött meg, hogy teljesen korrektül képviseli a monarkiát és épp úgy tartja és vallja magát Magyarország mint Ausztria követének, vagy mint Tisza mondta, szolgájának. Ezt a beszélgetést elhibázta, de nem ez a beszélgetés dönti el a mi belső politikánkat. Tisza keresi a békét a román politikusokkal, keresi már húsz éve, de azon az áron, hogy bármely idegen befolyás — és ezalatt, úgymond, nem csak idegen nemzetek politikusait érti (hanem Czernint is), igazgassa belső politikánkat, erről a békéről is lemond, mert van hál’ Isten még más mód is arra, hogy Magyarország a maga nemzeti érdekeinek az érvényesítését biztosítsa. * így ment igazán szépen, előkelően mind az interpelláló, mind az interpellált miniszter részéről a jelenet, amikor végigharsan a Házon ez a közbekiáltás: „Ő megy, vagy ön£. Akik eddig gyönyörködtünk e szép párbajban, egyszerre lerántott bennünket ez a közbekiáltás a mi keserves pártviszályunk alantas nívójára. Megszólalt benne az az indulat, amely nem csengett ki sem Bethlen gróf előkelő kérdezősködéséből, sem a miniszterelnök válaszából. Ezek komolyan a dologhoz szóltak. Ezeket az ország dolga, az ország joga, az ország méltósága, az ország érdeke izgatta. A közbeszólás azé a szellemé volt, a melyre nézve mindez közömbös, mindez semmi, amelyre nézve csak egy dolog bír fontossággal, ez: le lehet-e Czernin gróffal ütni Tisza grófot, vagy legalább Tisza gróffal Czernin grófot. Alkalmas fegyver-e valamely válság felidézésére a Czernin gróf elszólása vagy nem? így természetesen elesik a kérdésnek komoly érdeme. Elesik komoly méltatása annak, hogy a bukaresti követ tájékozatlan fontoskodása több-e fontoskodásnál vagy vigyázatlanságnál, több-e járatlanságnál a neki szokatlan diplomáciai szolgálatban, avagy hitelesek-e Tisza István gróf értesülései Czernin gróf személyéről, magatartásáról, tehetségéről és jelleméről, amelyek kizárják azt, hogy szolgálatából bármely kár vagy csorba érhesse Magyarország érdekét vagy presztízsét. Mert hiszen való az, hogy a követ gavallér módon fölajánlja, hogy levonja magára nézve tévedése konzekvenciáit. Ezzel a dolog egy jelentékeny személyes üggyé zsugorodik össze, s Tiszára és a külügyminiszterre nézve lesz megfontolás tárgya, hogy szaván kell-e fogni Czernin grófot, vagy tanácsosabb-e őt egy ilyen tapasztalással gazdagabban meghagyni bukaresti állásában. Mert egy dologban nincsen különbség Bethlen gróf és Tisza gróf és minden magyarok között: egyhangú, országos tiltakozás és felháborodás fogadna minden kísérletet, amely a monarkia és Románia jó viszonyának az árát a mi bőrünkből akarná kihasítani. Hogy ez nem csak vérig való sértés, hanem valóságos ostobaság is volna, azt igen röviden kimutatta Bethlen gróf, a midőn arra utalt, hogy hiszen ezt csak el kellene kezdeni, az első paktumot csakhamar követné a második és a harmadik és így tovább. Azt ugyan, hogy román politikusok ilyen gondolatokat és vágyakat tápláljanak, megakadályozni nem lehet. De, hogy ez mindaddig, amíg — mint Tisza mondotta — a monarkia érintetlen ereje megvan s mi gondoskodni fogunk róla, úgymond, hogy meg is legyen ezentúl is mindaddig ez egy képtelen ábránd. Akármit beszél intervjúban egy követ, akár amire izgatják esetleg romániai politikusok a mi romáin nemzetiségi vezéralakjainkat, az e nemzet egy fiát sem tántoríthatja el attól, hogy Magyarországot csak a magyar nemzet szempontja szerint lehet és kell igazgatni. És ez nem csak a magyar nemzetnek az érdeke, hanem, mint ma a Dunántúli Közművelődési Egyesület igazgatósági ülésében Széll Kálmán hatalmasan kifejtette: ez maguknak a magyarországi románoknak, sőt Oláhországnak magának is életérdeke. E fölfogásban itt az országban egymástól nem különbözünk, és ennek a felfogásnak diadalmaskodnia kell. Ha lehet, barátságos eszmecsere útján való jobb belátás útján, vagy mint Tisza mondotta, más eszközökkel, mert hál’ Isten, nem csak lovagiassággal, nem csak türelemmel, nem csak barátsággal rendelkezünk. Vannak nemzeti arzenálunkban zordabb fegyverek is. A Ház mai üléséről tudósításunk a következő: tisd számunk 60 oldal. A miniszterelnök Czernin grófról. — A képviselőhöz ülése. — Az ijonnan választott horvát képviselőknek a képviselőhöz bizottságaiba való beosztásán s a horvát pénzügyi kiegyezés előkészítésére hivatott regnikoláris bizottság megválasztásán kívül csak egy tárgya volt a Ház mai ülésének: Bethlen István gróf interpellációja a miniszterelnökhöz Czernin gróf bukaresti követnek a románokkal folytatott tárgyalásra vonatkozó nyilatkozata ügyeiben. Az ellenzék már kedden elhatározta, hogy erre az alkalomra ismét bemegy a Házba. Bethlen István gróf azonban ma reggel még negyed tizenegykor is csak egyedül sétálgatott a Házban az ellenzék folyosóján és a mikor Beöthy Pál elnök háromnegyed tizenegy után megnyitotta az ülést, az ellenzéki pártokból együttvéve, sem voltak jelen tizen se. A bizottsági tag választások azonban nagyon sokáig húzódtak, a névszerinti szavazás egy óra hosszáig tartott és háromnegyed tizenkettőig, a mikor Bethlen István gróf szóhoz juthatott, mégis összeverődött körülbelül harminc ellenzéki képviselő. A munkapártból azonban több mint kétszázan voltak jelen, Bethlen István gróf interpellációja félóra hosszáig tartott. Az interpelláló az ellenzék szempontjából rendkívül hálás témát nagyon ügyesen dolgozta föl és igyekezett a helyzet minden előnyét kihasználni. Egyfelől a románokkal folytatott tárgyalásnak befejezetlensége, másrészt a kérdésnek az aktuális külső politikába való belenyúlása fölötte megnehezíti minden támadással szemben a védekezést. Bethlen István gróf ezt a szituációt teljesen átérezte és ki is használta, úgy formulázva meg kérdéseit, hogy azokra minden válasz, akár igent mond a miniszterelnök, akár nemet, alkalmas volna arra, hogy kényessé tegye a helyzetet. Tisza István gróf miniszterelnök a lehető legnagyobb higgadtsággal válaszolt az interpellációnaknem megformulázott kérdéseire, hanem a lényegére. Magát azt a tényt, hogy bukaresti követünk egy esti lapban nyilatkozott a miniszterelnöknek a románokkal folytatott tárgyalásairól, sajnálatos dolognak nyilvánította. Czernin gróf intenciójának helyességét azonban