Budapesti Hírlap, 1914. március (34. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-08 / 58. szám

38 / BUDAPESTI HÍRLAP (58. sz.) 1914. március 8. taünk előtt, közgazdaságunk érvényesülése, nemzeti vagyonosodásunk gyarapítása érdekében. Szerbia, melynek területe eddig 48.300 négyzet­­kilométer volt, a legutóbbi háború után területileg csaknem megkétszereződött, a­mennyiben 45.000 négyzetkilométert hódított meg az európai Török­ország testéből. A folyton fejlődő régi Szerbia foko­zódó igénye, az új hódított területtel való megna­gyobbodása újból csak Szerbia felé kell, hogy terelje figyelmünket. Eddig a fent vázolt kivitelünk Szer­biába túlnyomólag az ipari termékekre vonatkozott, mezőgazdasági és mezőgazdasági ipari cikkeikből a múltban még kevés bevitelre szorult. A mezőgazda­­sági termelés fejlődésével s a finomabb élelmi cikkek fogyasztásának a városi élet fejlődésével lépést tartó gyarapodásával azonban a szorosan mezőgazdasági jellegű beviteli szükséglet is gyarapodni fog s e gya­rapodás részünkről, mint területileg szomszédos állam részéről, különös figyelmet érdemel, pláne, ha számba vesszük, hogy az újonnan hódított 45.000 négyzetkilométernyi terület mezőgazdasági és köz­­gazdasági viszonyai anniyira elmaradottak, hogy ennek gyümölcseit Szerbia egy emberöltőn át sem fogja élvezni, illetőleg fokozódó kultur­igényeivel nem fog lépést tarthatni mezőgazdasága és ipara, kénytelen lesz tehát a jövőben mindinkább behoza­talra szorulni s jól résen legyünk, hogy ezt a be­vitelt mi lássuk el s a piacot ne engedjük át a német és angol exportnak, mely a nagy távolság miatt a mi árainkkal úgyis nehezen konkurrálhat. Áttérve a könyv ismertetésére, örömmel kon­statáljuk, hogy elsősorban is mentes minden poli­tizálástól, tisztán objektív, szakszerű, részletes gaz­dasági monográfia, mindazonáltal nem száraz sta­tisztikai adathalmaz, hanem élvezetes nyelven meg­írt tudományos mű, melyet minden közgazdászunk­nak őszintén figyelmébe ajánlunk. A könyv elején a szerző ismerteti Szerbia te­rületi, fekvés, éghajlati, hegy- és vízrajzi viszonyait, népességét. A régi Szerbia lakosságának összes száma 2.922.058, az 1910. népszámlálás szerint. Ebben persze nem foglaltatik benne az újonnan hódított terület népessége, mint a­hogy általában a könyv csak a régi Szerbiáról szól, mert a régi terület és új hódítás között kulturális és közgazdasági tekintetben oly nagy különbség van, hogy azok együttesen még sohá nem lesznek tárgyalhatók, már csak azért sem, mert a Törökbirodalomból kihasított területről meg­bízható gazdasági statisztikai adat alig van még. Ezzel az új hódított területtel a könyv függeléke foglalkozik, a nagyjában megszerezhető adatok alap­ján. Érdekes, hogy tekintettel a szerb királyság régi és új területei között levő jelentékeny különbségre, a szerb kormány és törvényhozás az utóbbiakat át­meneti állapotba helyezte, vagyis egyelőre nem ter­jesztette ki rájuk az összes szerb alkotmányos és egyéb közintézményeket, törvényeket és szabályokat. Ez az átmeneti idő tíz évre van tervezve. A régi Szerbia 2.922.058 lakosa túlnyomólag mezőgazdálkodással foglalkozik és érdekes a birtok­megoszlás. Elmondhatjuk, hogy Szerbia a kisgazdák országa, mert a birtokosok 55 százaléka öt hektáron aluli kisbirtokos és csak 0,001 százalék, vagyis az összes lakosságból három gazdálkodik 300 hektáron felüli birtokon. Szerbia egyébként az egyetlen európai állam, a­melyben az amerikai mintájú homestead meg van valósítva. Szerbia összes 4.830.260 hektár területéből, — kataszteri fölmérés nem lévén, megközelítőleg — 73 százalék termő, 27 százalék terméketlen. A közigazgatás, közoktatás után ismerteti szerző a közlekedést, melyből megtudjuk, hogy főbb műutai 9,379.717 kilométert tesznek ki, rendes vá­­gányu államvasúti vonala tarifálisan 574 kilométer, keskenyvágányu államvasútja 263 kilométeren van. Ezenkívül egy belföldi hajóstársaság a 900 összes ló­­erejű 10 darab gőzhajóval bonyolítja le a forgalmat a Dunán és Száván. Szerbia mezőgazdaságáról szól a munka a to­vábbiakban részletesen. A talajhasználat a követ­kező: a síkságok és széles völgyek szántóföldül, első­sorban a kukorica, mely legfontosabb terményük és kalászosok termelésére, a nedves, mélyebb részek ka­szálókat használtatnak. A hegyvidéken terülnek el rétjeik és legelőik. A földek megnövelése nagyon primitív. Bár lassan, de terjed a vaseke, legnagyobb­részt azonban még mindig az ősi faeke dívik. Az aratás eredménye, bár a talaj és csapadék­viszonyok jók, ilyen gazdálkodó mód mellett természetesen nem lehet nagy, ehhez járul még primitív, talajzsa­roló gazdálkodásuk is, mert trágyát legfeljebb a ku­korica kap tejtrágyául. A többi növény termelésének részletes ismertetéséből kiemelendő, hogy a bur­gonya termelése feltűnően jelentéktelen. Általában a gazdálkodás csak most, és nagyon lassan kezd na­gyobb színvonalra emelkedni. A gazdasági gépek terjednek. A műtrágyázás eddig ismeretlen fogalom volt. A folyók szabályozatlanok, mi az árvizek al­kalmával szintén nagy kárára van a mezőgazdál­kodásnak. Az állattenyésztés Szerbiának fő gazdasági ága, a­miből gazdák, iparosok, kereskedők a legtöbb jö­vedelmet húzzák. Legjelentékenyebb a sertéstenyész­tés, utána a juhászat. Újabban javul és emelkedik a szarvasmarha tenyésztés. Lótenyésztés jelentékte­len és nehezen fejlődik. A szarvasmarha tenyésztésnél meg kell állatnunk egy pillanatra. Van olyan tábor hazánkban és Auszt­riában, mely folyton a szerb élőállat behozatalt sürgeti, a sorompók megnyitása mellett agitál. Nos, hogy ennek nem sok értelme lenne, hanem csak örökös rettegésben tartana bennünket a­felől, hogy miféle pusztító járvány kerül majd be az élőállattal, mely megtizedelné és tönkre tenné a mi állományun­kat is, azt talán ez a tábor is elismeri, ha megtudja, hogy a szerbiai szarvasmarha-állomány túlnyomólag a magyar fajtával azonos eredetű szerb szürke­­marha, csakhogy az abszolút extenzív, teljesen istálló nélküli tenyésztésnél elsatnyul, eltörpül, igénytelen ugyan, de a gyenge táplálás folytán lassú fejlődésű, kis testű, szűk tejelésű, a mi riskánknál is rosszabb húsállat. Ennek a húsával ugyan nem sokra menne közfogyasztásunk, mert ennek a nem hizékony marhának húsa felette száraz és eres. Át­lag­súlya mindössze 3—4 méter mázsa. Elégedjünk meg azzal, hogy leölt állapotban friss húst engedünk be, még­pedig kereskedelmi szerződésünk szerint évente 15.000 darab szarvasmarhát és 50.000 darab sertést. Ez a leölt állapotban hozzánk kerülő marha­hús ugyanis, melyet a belgrádi export-vágóhídon készítenek ki, 5—6 mázsás, némileg príma áru leg­alább, melyből azonban még igen kevés van Szer­biában. Csak az utóbbi éveken importálnak szim­­menizált és különösen berni anyagot, az állomány följavítására, elsősorban tőlünk Magyarországból. Leggondozottabb tenyésztési ág Szerbiában a sertéstenyésztés. Az állam tizenkét sertéstenyésztő állomást tart fönn. A sertésállomány túlnyomólag mangalica jellegű zsírsertés. Szépen fejlődik utóbbi években a baromfi-tenyésztés is. Az állategészségügyi szolgálatot közvetlen a közgazdasági minisztériumban levő állatorvosi főnök intézi. Minden megyének van állami állatorvosa s ezeken kívül a határállomásokon és nagyobb vágó­­hidakon külön is vannak diplomás (magyar, osztrák, német és francia képesítésű) állatorvosok. Mindazáltal az állategészségügy Szerbiában igen gyönge lábon áll, mert a nép bizalmatlan és tudatlan, az állatorvos is kevés. A jelenleg Bulgáriá­ban grasszáló keleti marhavésztől ugyan még mentes Szerbia, — hivatalosan, — de hiszen Bulgáriába is az új hódítású török földről hurcolták be a jár­ványt és Szerbia ugyanazon területből 45.000 négy­zet­kilométert hódított, nagyon félő tehát, hogy Szerbiában is baj lesz — ha ugyan a rejtett hegyek­ben máris nincsen és azért a legmesszebbmenő óvintézkedéseket tegyük meg idejében! A gyümölcstermelés ismertetésénél kimutatja a szerző, hogy különösen a szilva jövedelmező ter­ménye és kiviteli cikke Szerbiának s a gyümölcsé­­szetre nagy gondot fordít az állam is. A mezőgazdasági iparágak között első helyet foglal el a malom­ipar, melynek elegendő nyers­anyaga van; azután az államilag erősen támogatott vágóhidak, melyek a nyugati államok felé irányuló élőállat forgalom megakadályozása folytán, a vágó­marhát húsipari cikké dolgozzák föl. A sörgyártás is szépen fejlődésnek indult a nyolc szerb sörgyár­ban, úgyszintén a cukorgyártás is kezd emelkedni a belgrádi és a paratyini gyárakban. A bőrgyártás, szeszgyártás kezdetleges, a fafűrész-művek a kellő út és vasút hiánya miatt sok nehézséggel küzdenek. A könyv második része a forgalommal foglal-.,­kozik. Részletesen ismerteti a tarifális, szerződési és egyéb forgalmi intézkedéseket, a szerb autonóm vámtarifa mezőgazdasági vonatkozású tételeit, a ha­társzéli forgalom kedvezéseit, az állatokkal, állati nyersanyagokkal és termékekkel való forgalom sza­bályozását teljes terjedelemben közli. Itt megtudjuk, hogy a hozzánk behozatalra kerülő akár friss, vagy sózott hús, vagy élő baromfi, a legnagyobb állategész­ségügyi vizsgálatnak van alávetve, a vágóhidakon és határállomásokon, még élő, leölés előtti és leölt feldolgozás előtti állapotban. Szerbia a parafálási jegyzőkönyvbe foglalt fontosabb forgalmi és állat­egészségügyi megállapodások szerint, a ragadós állati betegségről nyolc naponként kimutatást közöl Ma­gyarországgal és Ausztriávall, a marhavész felléptéről pedig távirati értesítést ad. A mezőgazdasági és mezőgazdasági ipari ter­ményekből kivitele van Szerbiának a gabonaneműek­­ből, különösen Németország felé. Mihozzánk csak zab kerül, ha van fölöslegük. A búzaliszt kivitele Törökország felé irányul, a korpa, határaink meg­nyitása óta majd mind hozzánk kerül. A len és ken­der egyik legfontosabb kereskedelmi (ipari) növénye Szerbiának. Nagyban termelik is, de feldolgozni már nem igen tudják s a termelt len és kender mihozánk kerül kidolgozásra. Az állattenyésztés termékei közül élő állat­­kivitel úgyszólván csakis juh és kecskéből van Tö­rökország felé. Lőkivitele teljesen jelentéktelen. Csakis az élő baromfi kivitele öltött óriási mérete­ket, mert az exportőrök előtt megnyílt magyar és osztrák piac lehetővé teszi a baromfi exportot Angliába és a német piacokra is. A baromfi-kivitel 1910-ről 1911-re értésében és súlyra ötvenszerte na­gyobb lett (82.636 frk.-ról 3.435.939 frk.-ra emelke­dett). A sertés és szarvasmarha, mint már említettük volt, határunk megnyitása óta, csakis leölt állapot­ban jut kivitelre s igy nincsen is szükségük az élő­állatexportra, arra nem is törekszenek. Az állati termékekből különösen neves tojás­­exportja van Szerbiának, főpiaca Németország. A bor piaca Ausztria, Magyarország és Németország. A bevitelt illetőleg, kalászosokból nincsen be­hozatala, hiszen ezek, különösen a búza és kukorica a fő kiviteli terménye. De e cikkek termelésének ja­vítása legalább egy emberöltőn át, bevitelt tesz szük­ségessé vetőmag alakjában. Évi vetőmagszükséglete 2.300.000 métermázsa, ennek 10—20 százaléka éven­ként exportálható lenne, ha nálunk a vetőmag ter­melése föllendülne. Az O. M. G. E. és a szakirodalom nem hiába agitál a vetőmag termesztés és vetőmag nemesítés mellett. Gazdáinkon múlik, hogy itt is szép jöve­delmű forrásra tegyenek szert. Szép exportunk van máris malátából a fejlődő sörgyárak részére. Élőállatok közül a remonta ló kivételével, Szer­biának csak tenyészanyagra van beviteli szüksége, még­pedig sok ezer darabra lesz szüksége, hogy megjavíthassa állatállományát s itt elsősorban a mi fejlettebb állattenyésztésünk érvényesülhetne. Ke­ressük tehát mindenképpen az összeköttetést a szerb tenyésztőkkel. A mezőgazdasági ipari cikkekből tőlünk szerzi be Szerbia a búzaliszt, repce, makk, fa, gyapotmag, szezám, len, kender és ricinusolajból való szük­ségletét. A nyers répacukor bevitele mitő­lünk 1910- ről 1911-re 2008 métermázsáról 827.000 métermá­zsára emelkedett. Szép bevitelünk van mezőgazdasági génekből is az utóbbi két évben. A többi közül ki­emelendő még, hogy hírneves magyar ásvány­vizeinkből alig egy-kettő kapható a drogériákban, leginkább a német és osztrák vizek vannak elter­jedve. Szomorú és ásványvízkereskedelmünk ügye­­fogyottságát jellemző tényként kell ezt konstatál­nunk azon reményben, hogy ezen a téren is javítani fogunk a jövőben. Ismétlem, földrajzi szomszédságunk folytán, Szerbiával a kölcsönös forgalom újból való foly­tonos gyarapítására közgazdaságunk érdekében mindent meg kell tennünk, s ez irányú, a jövőben Reuma, köszvény, ishias, elhízás, hűtések stb. csakis a hő rendszeres alkalmazásával gyógyíthatók. Ezen betegségek ideális kezelési módja, hőlégfürdő a „Sanitas" készülékben, mely 8 napi próbára is kapható. Az «Egészség útmutatója» című könyv, mely betegek és egész­ségeseknek értékes tanácsokkal szolgál, ingyen és bérmentve. Förstner Aladár „Lanktas“ nobiUMn­yár Budapest, VII., alsóerdfaor 30/6., Paris 80 rne de Bondy.

Next