Budapesti Hírlap, 1914. március (34. évfolyam, 52-77. szám)
1914-03-08 / 58. szám
38 / BUDAPESTI HÍRLAP (58. sz.) 1914. március 8. taünk előtt, közgazdaságunk érvényesülése, nemzeti vagyonosodásunk gyarapítása érdekében. Szerbia, melynek területe eddig 48.300 négyzetkilométer volt, a legutóbbi háború után területileg csaknem megkétszereződött, amennyiben 45.000 négyzetkilométert hódított meg az európai Törökország testéből. A folyton fejlődő régi Szerbia fokozódó igénye, az új hódított területtel való megnagyobbodása újból csak Szerbia felé kell, hogy terelje figyelmünket. Eddig a fent vázolt kivitelünk Szerbiába túlnyomólag az ipari termékekre vonatkozott, mezőgazdasági és mezőgazdasági ipari cikkeikből a múltban még kevés bevitelre szorult. A mezőgazdasági termelés fejlődésével s a finomabb élelmi cikkek fogyasztásának a városi élet fejlődésével lépést tartó gyarapodásával azonban a szorosan mezőgazdasági jellegű beviteli szükséglet is gyarapodni fog s e gyarapodás részünkről, mint területileg szomszédos állam részéről, különös figyelmet érdemel, pláne, ha számba vesszük, hogy az újonnan hódított 45.000 négyzetkilométernyi terület mezőgazdasági és közgazdasági viszonyai anniyira elmaradottak, hogy ennek gyümölcseit Szerbia egy emberöltőn át sem fogja élvezni, illetőleg fokozódó kulturigényeivel nem fog lépést tarthatni mezőgazdasága és ipara, kénytelen lesz tehát a jövőben mindinkább behozatalra szorulni s jól résen legyünk, hogy ezt a bevitelt mi lássuk el s a piacot ne engedjük át a német és angol exportnak, mely a nagy távolság miatt a mi árainkkal úgyis nehezen konkurrálhat. Áttérve a könyv ismertetésére, örömmel konstatáljuk, hogy elsősorban is mentes minden politizálástól, tisztán objektív, szakszerű, részletes gazdasági monográfia, mindazonáltal nem száraz statisztikai adathalmaz, hanem élvezetes nyelven megírt tudományos mű, melyet minden közgazdászunknak őszintén figyelmébe ajánlunk. A könyv elején a szerző ismerteti Szerbia területi, fekvés, éghajlati, hegy- és vízrajzi viszonyait, népességét. A régi Szerbia lakosságának összes száma 2.922.058, az 1910. népszámlálás szerint. Ebben persze nem foglaltatik benne az újonnan hódított terület népessége, mint ahogy általában a könyv csak a régi Szerbiáról szól, mert a régi terület és új hódítás között kulturális és közgazdasági tekintetben oly nagy különbség van, hogy azok együttesen még sohá nem lesznek tárgyalhatók, már csak azért sem, mert a Törökbirodalomból kihasított területről megbízható gazdasági statisztikai adat alig van még. Ezzel az új hódított területtel a könyv függeléke foglalkozik, a nagyjában megszerezhető adatok alapján. Érdekes, hogy tekintettel a szerb királyság régi és új területei között levő jelentékeny különbségre, a szerb kormány és törvényhozás az utóbbiakat átmeneti állapotba helyezte, vagyis egyelőre nem terjesztette ki rájuk az összes szerb alkotmányos és egyéb közintézményeket, törvényeket és szabályokat. Ez az átmeneti idő tíz évre van tervezve. A régi Szerbia 2.922.058 lakosa túlnyomólag mezőgazdálkodással foglalkozik és érdekes a birtokmegoszlás. Elmondhatjuk, hogy Szerbia a kisgazdák országa, mert a birtokosok 55 százaléka öt hektáron aluli kisbirtokos és csak 0,001 százalék, vagyis az összes lakosságból három gazdálkodik 300 hektáron felüli birtokon. Szerbia egyébként az egyetlen európai állam, amelyben az amerikai mintájú homestead meg van valósítva. Szerbia összes 4.830.260 hektár területéből, — kataszteri fölmérés nem lévén, megközelítőleg — 73 százalék termő, 27 százalék terméketlen. A közigazgatás, közoktatás után ismerteti szerző a közlekedést, melyből megtudjuk, hogy főbb műutai 9,379.717 kilométert tesznek ki, rendes vágányu államvasúti vonala tarifálisan 574 kilométer, keskenyvágányu államvasútja 263 kilométeren van. Ezenkívül egy belföldi hajóstársaság a 900 összes lóerejű 10 darab gőzhajóval bonyolítja le a forgalmat a Dunán és Száván. Szerbia mezőgazdaságáról szól a munka a továbbiakban részletesen. A talajhasználat a következő: a síkságok és széles völgyek szántóföldül, elsősorban a kukorica, mely legfontosabb terményük és kalászosok termelésére, a nedves, mélyebb részek kaszálókat használtatnak. A hegyvidéken terülnek el rétjeik és legelőik. A földek megnövelése nagyon primitív. Bár lassan, de terjed a vaseke, legnagyobbrészt azonban még mindig az ősi faeke dívik. Az aratás eredménye, bár a talaj és csapadékviszonyok jók, ilyen gazdálkodó mód mellett természetesen nem lehet nagy, ehhez járul még primitív, talajzsaroló gazdálkodásuk is, mert trágyát legfeljebb a kukorica kap tejtrágyául. A többi növény termelésének részletes ismertetéséből kiemelendő, hogy a burgonya termelése feltűnően jelentéktelen. Általában a gazdálkodás csak most, és nagyon lassan kezd nagyobb színvonalra emelkedni. A gazdasági gépek terjednek. A műtrágyázás eddig ismeretlen fogalom volt. A folyók szabályozatlanok, mi az árvizek alkalmával szintén nagy kárára van a mezőgazdálkodásnak. Az állattenyésztés Szerbiának fő gazdasági ága, amiből gazdák, iparosok, kereskedők a legtöbb jövedelmet húzzák. Legjelentékenyebb a sertéstenyésztés, utána a juhászat. Újabban javul és emelkedik a szarvasmarha tenyésztés. Lótenyésztés jelentéktelen és nehezen fejlődik. A szarvasmarha tenyésztésnél meg kell állatnunk egy pillanatra. Van olyan tábor hazánkban és Ausztriában, mely folyton a szerb élőállat behozatalt sürgeti, a sorompók megnyitása mellett agitál. Nos, hogy ennek nem sok értelme lenne, hanem csak örökös rettegésben tartana bennünket afelől, hogy miféle pusztító járvány kerül majd be az élőállattal, mely megtizedelné és tönkre tenné a mi állományunkat is, azt talán ez a tábor is elismeri, ha megtudja, hogy a szerbiai szarvasmarha-állomány túlnyomólag a magyar fajtával azonos eredetű szerb szürkemarha, csakhogy az abszolút extenzív, teljesen istálló nélküli tenyésztésnél elsatnyul, eltörpül, igénytelen ugyan, de a gyenge táplálás folytán lassú fejlődésű, kis testű, szűk tejelésű, a mi riskánknál is rosszabb húsállat. Ennek a húsával ugyan nem sokra menne közfogyasztásunk, mert ennek a nem hizékony marhának húsa felette száraz és eres. Átlagsúlya mindössze 3—4 méter mázsa. Elégedjünk meg azzal, hogy leölt állapotban friss húst engedünk be, mégpedig kereskedelmi szerződésünk szerint évente 15.000 darab szarvasmarhát és 50.000 darab sertést. Ez a leölt állapotban hozzánk kerülő marhahús ugyanis, melyet a belgrádi export-vágóhídon készítenek ki, 5—6 mázsás, némileg príma áru legalább, melyből azonban még igen kevés van Szerbiában. Csak az utóbbi éveken importálnak szimmenizált és különösen berni anyagot, az állomány följavítására, elsősorban tőlünk Magyarországból. Leggondozottabb tenyésztési ág Szerbiában a sertéstenyésztés. Az állam tizenkét sertéstenyésztő állomást tart fönn. A sertésállomány túlnyomólag mangalica jellegű zsírsertés. Szépen fejlődik utóbbi években a baromfi-tenyésztés is. Az állategészségügyi szolgálatot közvetlen a közgazdasági minisztériumban levő állatorvosi főnök intézi. Minden megyének van állami állatorvosa s ezeken kívül a határállomásokon és nagyobb vágóhidakon külön is vannak diplomás (magyar, osztrák, német és francia képesítésű) állatorvosok. Mindazáltal az állategészségügy Szerbiában igen gyönge lábon áll, mert a nép bizalmatlan és tudatlan, az állatorvos is kevés. A jelenleg Bulgáriában grasszáló keleti marhavésztől ugyan még mentes Szerbia, — hivatalosan, — de hiszen Bulgáriába is az új hódítású török földről hurcolták be a járványt és Szerbia ugyanazon területből 45.000 négyzetkilométert hódított, nagyon félő tehát, hogy Szerbiában is baj lesz — ha ugyan a rejtett hegyekben máris nincsen és azért a legmesszebbmenő óvintézkedéseket tegyük meg idejében! A gyümölcstermelés ismertetésénél kimutatja a szerző, hogy különösen a szilva jövedelmező terménye és kiviteli cikke Szerbiának s a gyümölcsészetre nagy gondot fordít az állam is. A mezőgazdasági iparágak között első helyet foglal el a malomipar, melynek elegendő nyersanyaga van; azután az államilag erősen támogatott vágóhidak, melyek a nyugati államok felé irányuló élőállat forgalom megakadályozása folytán, a vágómarhát húsipari cikké dolgozzák föl. A sörgyártás is szépen fejlődésnek indult a nyolc szerb sörgyárban, úgyszintén a cukorgyártás is kezd emelkedni a belgrádi és a paratyini gyárakban. A bőrgyártás, szeszgyártás kezdetleges, a fafűrész-művek a kellő út és vasút hiánya miatt sok nehézséggel küzdenek. A könyv második része a forgalommal foglal-.,kozik. Részletesen ismerteti a tarifális, szerződési és egyéb forgalmi intézkedéseket, a szerb autonóm vámtarifa mezőgazdasági vonatkozású tételeit, a határszéli forgalom kedvezéseit, az állatokkal, állati nyersanyagokkal és termékekkel való forgalom szabályozását teljes terjedelemben közli. Itt megtudjuk, hogy a hozzánk behozatalra kerülő akár friss, vagy sózott hús, vagy élő baromfi, a legnagyobb állategészségügyi vizsgálatnak van alávetve, a vágóhidakon és határállomásokon, még élő, leölés előtti és leölt feldolgozás előtti állapotban. Szerbia a parafálási jegyzőkönyvbe foglalt fontosabb forgalmi és állategészségügyi megállapodások szerint, a ragadós állati betegségről nyolc naponként kimutatást közöl Magyarországgal és Ausztriávall, a marhavész felléptéről pedig távirati értesítést ad. A mezőgazdasági és mezőgazdasági ipari terményekből kivitele van Szerbiának a gabonaneműekből, különösen Németország felé. Mihozzánk csak zab kerül, ha van fölöslegük. A búzaliszt kivitele Törökország felé irányul, a korpa, határaink megnyitása óta majd mind hozzánk kerül. A len és kender egyik legfontosabb kereskedelmi (ipari) növénye Szerbiának. Nagyban termelik is, de feldolgozni már nem igen tudják s a termelt len és kender mihozánk kerül kidolgozásra. Az állattenyésztés termékei közül élő állatkivitel úgyszólván csakis juh és kecskéből van Törökország felé. Lőkivitele teljesen jelentéktelen. Csakis az élő baromfi kivitele öltött óriási méreteket, mert az exportőrök előtt megnyílt magyar és osztrák piac lehetővé teszi a baromfi exportot Angliába és a német piacokra is. A baromfi-kivitel 1910-ről 1911-re értésében és súlyra ötvenszerte nagyobb lett (82.636 frk.-ról 3.435.939 frk.-ra emelkedett). A sertés és szarvasmarha, mint már említettük volt, határunk megnyitása óta, csakis leölt állapotban jut kivitelre s igy nincsen is szükségük az élőállatexportra, arra nem is törekszenek. Az állati termékekből különösen neves tojásexportja van Szerbiának, főpiaca Németország. A bor piaca Ausztria, Magyarország és Németország. A bevitelt illetőleg, kalászosokból nincsen behozatala, hiszen ezek, különösen a búza és kukorica a fő kiviteli terménye. De e cikkek termelésének javítása legalább egy emberöltőn át, bevitelt tesz szükségessé vetőmag alakjában. Évi vetőmagszükséglete 2.300.000 métermázsa, ennek 10—20 százaléka évenként exportálható lenne, ha nálunk a vetőmag termelése föllendülne. Az O. M. G. E. és a szakirodalom nem hiába agitál a vetőmag termesztés és vetőmag nemesítés mellett. Gazdáinkon múlik, hogy itt is szép jövedelmű forrásra tegyenek szert. Szép exportunk van máris malátából a fejlődő sörgyárak részére. Élőállatok közül a remonta ló kivételével, Szerbiának csak tenyészanyagra van beviteli szüksége, mégpedig sok ezer darabra lesz szüksége, hogy megjavíthassa állatállományát s itt elsősorban a mi fejlettebb állattenyésztésünk érvényesülhetne. Keressük tehát mindenképpen az összeköttetést a szerb tenyésztőkkel. A mezőgazdasági ipari cikkekből tőlünk szerzi be Szerbia a búzaliszt, repce, makk, fa, gyapotmag, szezám, len, kender és ricinusolajból való szükségletét. A nyers répacukor bevitele mitőlünk 1910- ről 1911-re 2008 métermázsáról 827.000 métermázsára emelkedett. Szép bevitelünk van mezőgazdasági génekből is az utóbbi két évben. A többi közül kiemelendő még, hogy hírneves magyar ásványvizeinkből alig egy-kettő kapható a drogériákban, leginkább a német és osztrák vizek vannak elterjedve. Szomorú és ásványvízkereskedelmünk ügyefogyottságát jellemző tényként kell ezt konstatálnunk azon reményben, hogy ezen a téren is javítani fogunk a jövőben. Ismétlem, földrajzi szomszédságunk folytán, Szerbiával a kölcsönös forgalom újból való folytonos gyarapítására közgazdaságunk érdekében mindent meg kell tennünk, s ez irányú, a jövőben Reuma, köszvény, ishias, elhízás, hűtések stb. csakis a hő rendszeres alkalmazásával gyógyíthatók. Ezen betegségek ideális kezelési módja, hőlégfürdő a „Sanitas" készülékben, mely 8 napi próbára is kapható. Az «Egészség útmutatója» című könyv, mely betegek és egészségeseknek értékes tanácsokkal szolgál, ingyen és bérmentve. Förstner Aladár „Lanktas“ nobiUMnyár Budapest, VII., alsóerdfaor 30/6., Paris 80 rne de Bondy.