Budapesti Hírlap, 1914. április (34. évfolyam, 78-102. szám)
1914-04-01 / 78. szám
1914. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP (78. sz.) szabb beszédben válaszolt és végül kijelentette, hogy a választást elfogadja. A kormányzó bejelentette, hogy a választás eredményéről a statútumok szerint jelentést fog tenni a királynak. Azután megválasztották alpolgármesterré Korosáé Ferencet és Grossich Antalt; mind a ketten kijelentették, hogy a választást elfogadják. A politikai események. Budapest, márc. 31. Van ismét uj vád Tisza István gróf ellen. Megsértette Oroszországot s ez borzasztóan föl van háborodva a magyar miniszterelnök ellen. Nosza, rávetik magukat erre az állítólagos sértésre és állítólagos elkedvetlenedésre Tisza ellenfelei, boldog reménységgel, hogy hátha ebből lehetne valami komoly kellemetlenséget felkavarni a féktelenül gyűlölt kormányférfiúnak. A fölfújt eset a következő: Tisza István a minap cikket írt az Igazmondó című népies lapban a német császár bécsi időzéséről. Ebben a cikkében fejtegette a hármas szövetség hasznát s ezt a többek között ily formán bizonyította. Ma már Németország lakosságának, tehát katonaságának mintegy háromötöd része elég arra, hogy a francia haderőt ellensúlyozza. A német hadsereg mintegy kétötöd része rendelkezésre áll arra a célra, hogy egy nagy világháború esetén Európa keleti részén léphessen sorompóba ... A mi szövetségünk biztosítja Németországot a francia és orosz birodalom kettős támadása ellen, viszont bennünket is biztosít afelől, hogy ha netalán egyszer az orosz birodalom ambíciója fenyegetne bennünket, ebben a harcban a német hadsereg majdnem felének segítségére számíthatunk. Ezt a szót, ambíció, fordították le a muszka lapok számára és állítólag a nagyravágyásnak ezt a vádját tartják bántónak Oroszországban. Erre nézveazonban megállapítható, hogy az ambíció lehet ugyan nagyravágyás is, de ez a szó Tisza cikkében nem fordul elő. Az ambíció azonban nem lehet sértő, sőt valójában a nagyravágyás sem, mert hiszen egy nagyhatalomnak természetszerű törekvése az, hogy nagy akar lenni és nagy akar maradni, sőt van akárhány olyan nagyhatalom, amely terjeszkerdem a mamától, esküvő, esetleg diszpenzáció stb. Befejezem magányos leánynaplómat s megyek megmondani a mamának, hogy zárdás lelkem szerencsésen elvégezte a kereskedlemit. Ugyanaznap, este. Nincs öröm üröm nélkül. A serdült hajadon, ime, menyasszony s szeretet atyja ugyanakkor kénytelen csődöt kérni maga ellen. Cudar egy világ, hogy még ilyesmit is kérni kell az embernek. Más szóval, tönkrementünk és sem ötvenezer, sem nyolcvanezer, hanem szegény papa nagyon fog örülni, ha egy nyűggel kevesebb lesz a nyakán. Személyembenkedni is akar és folyton is terjeszkedik, elsősorban Oroszország. Hogy mi sértő van abban ily ismert körülmények között, ha a magyar miniszterelnök fölteszi Oroszország részéről bizonyos ambíció lehetőségét, az egészen érthetetlen. Mert hiszen mit jelent például az orosz próbamozgósítás, ha nem nagyarányú ambíciónak tanúsítását? De akár igaz, akár nem igaz az oroszok érzékenykedése, az érdekes és a tanulságos e dologban az, hogy a magyar kurucok is érzékenykednek és csóválják a fejüket, hogy ez a Tisza mennyire megsértette a békeszerető Oroszországot. De egyben ujjongva óhajtják, hogy bárcsak igaz volna, a mi nem igaz, hogy Oroszország ambíciója meg van sértve s hogy Tisza István gróf ezért utazott Bécsbe, amiből csak annyi igaz, hogy a miniszterelnök Pápáról csakugyan Bécsbe ment — sokféle kormányzati ügyben, amiben az Igazmondó cikke egyáltalán nem szerepel. De csodálatraméltó az, s szinte érthetetlen, hogy a mai kurucok mennyire féltik Oroszországot! Ideiktatjuk tanulság okáértAndrássy Gyula gróf mai nyilatkozatát: — Annak a hírnek, mintha a német császár Oroszországgal bármikor is tárgyalásba bocsátkozott volna, nem adok hitelt. Az egész híresztelést mesének tartom, a mely egyenesen azzal a szándékkal lett útnak eresztve, hogy a bizalmat közöttünk és Németország között megingassa. A német császár trónralépése legelső percétől i.még sokkal határozottabb barátságot mutatott a monarkia iránt, mint Bismarck, mert szakított az Oroszországgal való viszontbiztosítási szerződéssel. Arról, aki ezt tette, föl kell tételezni, hogy most sem akar minket kicserélni és Ausztria és Magyarország helyett nem akar Oroszországgal szövetkezni. Ez teljes abszurdum lenne. Németország érdekei, úgyszintén a német császár belátása és lojalitása teljesen kizárják az ilyen politika lehetőségét.* előadói beszéde után Hegedűs Lóránt sok érdekes és figyelemreméltó kérdést intézett a miniszterhez: az államvasutak reorganizálásáról, a kiegyezésről, a szaktudósítókról és a postabélyegekről. Harkányi János báró kereskedelmi, miniszter részletesen válaszolt a fölvetett kérdésekre. Az államvasutak újjászervezésénél a fősúlyt az igazgatás egyszerűsítésére, az egyéni felelősségre és az intenzívebb helyi ellenőrzésre veti. Azt kívánja, hogy az egész intézményt üzleti szellem hassa át. A protekciónak teljességgel való mellőzésével minden helyre megfelelő alkalmas embert kíván. Reorganizálni akarja az anyag beszerzését és a kocsiintéző szolgálatot is. A budapesti pályaudvarok rendezését szintén sürgős feladatának tekinti. A kiegyezés ügyével behatóan foglalkozik a miniszter. Szólott még a szaktudósítókról, a munkásbiztosításról és az új postabélyegekről is. Október 31. Vacogok. A csőd miatt is, a nyirkos időtől is, de a valódi ok sem ez, sem az, hanem a belső elvérzés. Előfordult ugyanis, hogy valaki leesik valahonnan vagy halálos ütést kap s kívülről nem látszik rajta semmi seb, bent belső elvérzést kap és belsőleg elvérzik. Megszólalásig az én esetem. Csermely ma egész órán keresztül tüntetően nem énnekem magyarázott, hanem az osztálynak. Gondoltam: lám, ez a megkülönböztetés; most már úgyis örökre egybeforrtunk, hát nem néz rám, mert úgyis tudja, hogy nincs szükségem többé a könyvvitelre. Iskola után nem mentem előre a megszokott utunkon, mint máskor, hanem, most már én is tüntetőleg, megvártam a vőlegényemet a kapuban. Jött, én nyájasan mosolyogtam feléje, ő azonban zavartan intett nekem, hogy menjek vele s a nélkül, hogy a karját nyújtotta volna, szótlanul lépegetett mellettem mindaddig, amig csak el nem tűntünk egy mellékutcában a legyőzött vetélytársnők irigy tekintetei elöl. Engem már izgatni kezdett a A képviselőház pénzügyi bizottsága ma a honvédelmi és a kereskedelmi költségvetést intézte el. A kereskedelmi tárcánál Pap Géza báró szótlansága, de gondoltam, mint leendő jó hitves, nem kezdem mindjárt civakodással az egybeforrasztott életünket, s ennélfogva az illető mellékutcában derűs mosollyal kapaszkodtam bele a karjába. Észrevettem, hgy megrázkódik az érintésemtől. Még vagy egy percig hallgatott, azután különös és szintevisszariasztó hangon ezt mondta: — Margitka, ne karoljon belém. — Miért ne, — nevettem, de bizony már kicsit aszpikusan. — Azért, — felelte ő, miközben sötéten és mereven nézett maga elé, anélkül, hogy csak egyszer is rámpillantana — azért, Margitka, mer én sohasem vehetem el magát feleségül. Rémültemben földbe gyökeredzett a lábam és megálltam. — A csőd?! — suttogtam majdnem elhaló hangon. — Oh, Istenem! Csermely még mindig nem mert rám nézni. Vagy harminc lépésnyire előttünk egy tarka kutya szaladt víg farkcsóválással és hát ő mereven arra szögezte a szemét. Szavaim láthatóan mély hatást tettek rája. Észrevettem, hogy küzküdik magával, míg végre halkan és szaggatott szóval ezt mondta: — Nem a csőd, Margitka. Olvastam a hivatalos lapban, de nem a csőd. — Hát? — szóltam közbe reménysugárral. •— A csőd szomorú dolog, a tönkremenés is szomorú dolog, a maga jövője is nagyon kietlennek látszik előttem, szegény, szép kis Margitka (éreztem, hogy elszorul a szívem, olyan szépen beszélt), hanem azért Margitka, nem a csőd. Nem, nem. Én magát tegnap már bolond fejjel eljegyeztem magamnak, Margitka, és hát... izé... igaz, hogy maga nyolcvan vagy hány ezer korona hozományról beszélt, amire hát egy olyan nagy üzlettől, mint a maguké, különben is lehetett számítani, hanem azért, Margitka, izé... én jellemes ember vagyok és higyje meg nekem, hogy nem a csőd. — Hát akkor mi, az Istenért? — és ott a szeneskocsi mellett, ahol álltunk, összekulcsoltam a kezemet (mert a könyveimet azért mostan is ő fogta.) Mélyet fohászkodott és, mialatt én az izgalomtól félőrülten lestem a szavait, ő még mindig állhatatosan, félrefordított tekintettel, lassan, majdhogynem dünnyögve folytatta: — Hanem egészen más, Margitka. Az, hogy én ... izé ... nagybeteg vagyok, Margitka. (— Jézusom! mi baja? — csaptam össze a kezemet.) Hogy mi bajom? Izé ... szervi szívbajom van, szegény kis Margitka. (— És ezt csak ma kapta?) Nem... dehogy is ma kaptam... hanem izé ... tegnap, miután már hát jóformán vőlegénynek éreztem magamat... hát mondom, tegnap délután valami belső ösztön azt súgta nekem, Margitka, hogy: Izé, te ember, te most magadhoz akarsz láncolni egy egész életre egy . * « egy ilyen ártatlan, szép, fiatal leányt . . . hát tudod-e te ember, hogy ez mekkorra felelősséggel jár? (Bambán néztem rá, hanem ő ezt nem látta.) Hát számot vetetél-e te ember... izé ... az egészségi állapotoddal? Nincs valami bajod? Egészséges vagy-e csakugyan? Egyszóval, hogy ne nyújtsam a dolgot, Margitka, a lelkiismeretem fölvitt egy ... izé ... egy orvostanárhoz, annak megmondtam, hogy: „Uram, házasodni akarok, vizsgáljon meg alaposan, nincs-e valami bajom?“ És hát a tanár alaposan megvizsgált és megállapította, hogy igenis szervi szívbajom van, Margitka, minélfogva semmiesetre sem szabad elvennem magát, akarom mondani: megnősülnöm, mert hát a házasélet, tudja, Mar- Bosnyák politikusok Budapesten. Ma délben Szarajevóból Budapestre érkezett Mancies Nikola, a bosnyák országos kormány főnökhhelyettese. Basagics Safvet bég, a bosnyák szábor elnöke. Sunarics József, a szábor első alelnöke és Serifefendi Arnautovics, az egyesült mozlimpártok elnöke és a Vakusok vezérigazgatója. Manches dr. a Keleti Értesítő szerkesztője előtt így nyilatkozott politikai programjáról: — A leghatározottabban tiltakozom azok ellen az imputációk ellen, amelyek engem magyarellenes tendenciákkal vádolnak és hangoztatom, hogy nincs semmi ok arra a félelemre, mintha én most, mint hivatalnok, a trializmus politikáját folytatnám, ami volt pártom egyik programpontja. Felelősségteljes állásomban, amennyiben egyáltalán politizálnom lehet, csakis a közös pénzügyminiszternek és az országos kormány főnökének intenciói szerint fogok dolgozni, amely intenciók természetesen a monarkia mind a két államának kormányaitól kapják az útmutatást. Ami a Bosznia-Hercegovinában élő magyar állampolgárokat illeti, mindig boldog leszek, ha velük szemben kifejezést adhatok hálámnak azért, hogy Bosznia és Hercegovina kulturális és gazdasági emeléséhez legjobb erőikkel hozzájárultak és így nem kell félni attól, hogy velük szemben más magatartást fogok mutatni, mint az osztrák állampolgárokkal szemben. Mint a polgári kormányzás főnökének és a második legnagyobb tisztség viselőjének lesz alkalmam, hogy hálámnak a boszniai magyarokkal szemben kifejezést is adjak. Határok..... ................! 3