Budapesti Hírlap, 1914. május (34. évfolyam, 103-127. szám)

1914-05-01 / 103. szám

h­alványképü munkások, ha selyemrongy helyett rongy selyemben járunk is. Ezen a napon minden élő emberi lénynek föl kellene kerekednie s egy nagy fekete me­netben el kellene kezdődnie egyik világ­saroktól a másikig az emberiség nagy bűnbánó járásának, vezeklő menésének, imádságos utjának. Nagy mementó sar­kallná mind, a ki csak van, véres kálvá­riák emléke borzongatta végig rongyoso­kon és milliomosokon s a világszabadság csinált napjából lenne a világlelkiismeret lelkekből lelkedzett órája. Mennénk mind­annyian és föltekintenénk a májusi ég tengerek kékjében pompázó boltozatára s imádkoznánk a nagy gyárigazgatóhoz, ki onnan felülről a világok kicsiny műhe­lyeit és gyáróriásait, egyes emberek tö­rékeny lelkét és egy tömegbe verődött milliók zabolátlan indulatait kormá­nyozza, hogy szűnjenek meg a szenvedé­sek, a nyomor halálos bánatai, a télvíz­­idők éhező kenyértelenségei, a szomja­­zók szaharai szomjúságai. Mennénk mindannyian — és csalódnánk millió­nyian. Mert éhezés és nyomor, munkát­­lanság és reménytelenség soha el nem fognak maradni. Mi az a nyomor, a­mit egy gyárigazgató, egy rossz munkástör­vény, egy gazul megcsinált munkabér vagy gazul megcsinált munka zudit reá az emberiségre. Mi ez azokhoz a nagy nyomorúságokhoz, miket ismeretlen ha­talmak zuditanak reánk, egy földrengés, egy tengeráramlás, egy-két hétig tartó húszfokos hideg. Mi ez az egynapos csata, melyet földi emberek szertelensé­gei, bűnei, fösvénysége és kapzsisága el­len vív a munkásvilág, ahhoz az örökös háborúhoz képest, a­mit az ismeretlen­ség trónoló erőivel vivunk. De azért csak hadd járjanak a fe­kete mementók körülöttünk s hadd le­gyen minden nappal eggyel kevesebb éhező és béna ember. A május elseje előbb volt az evangélistáé, mint a forra­dalmáré s nem Marx és Lassalle mon­dotta ki először, hogy a munkás kapja meg az ő bérét. Azért mondom, ez a nap nem a szociáldemokratáké, ez mindany­­nyiunké s ezt az egynapi napsugarat nem lehet kisajátítani a tavasz mind­­annyiunkra meleget, reményt hintő verő­­fényéből. A képviselőház munkarendje. A képviselőház holnap folytatja a költségvetés tárgyalását. Elsőbben a fölmivelésügyi és az­után a kultusztárca költségvetését tárgyalja. Szombaton is lesz ülés, ellenben a jövő héten a delegáció albizottságainak tárgyalása miatt csü­törtökig, esetleg péntekig szünetet tart a felőház. A munkapárt értekezlete. Az országgyűlési nemzeti munkapárt ma este kilenc órakor Héder­­váry Károly gróf, később Telegdi József elnöklésé­­vel értekezletet tartott. A jegyzőkönyvet Szász Pál írta, Sléderváry Károly gróf elnök megnyitó beszé­dében megemlékezett arról, hogy a munkapárt m­a tartja első értekezletét az uj közhelyiségében. Eb­ből az alkalomból köszönetet mond mindazoknak, a­kik az uj helyiségek berendezése körül fáradoz­tak, első­sorban Lukács László igazgatónak (Zajos éljenzés­), valamint annak a kiküldött bizottságnak, a­mely neki segédkezett. Ez a bizottság gondosko­dott arról, hogy az új helyiség igazán kellemessé és otthonossá váljék. Azután Kenedi Géza részvéttel emlékezett meg a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének eredetileg kijelölt előadóiról, a betegen fekvő­­ham­­merer Ernőről és K. Jónás Ödönről. Helyettük ő ismertette behatóan a vallás- és közoktatásügyi tárca költségelőirányzatát. Az értekezlet úgy ezt, mint a honvédelmi tárca költségvetését, a­melyet Münnich Kálmán ismertetett részletesen, egyhangúlag elfo­gadta, mire az értekezlet véget ért. A külügyi expozé hatása­ Berlinből jelen­tik: Berchtold gróf expozéja az itteni hivatalos he­lyeken rendkívül szimpatikus fogadásra talált. Az általános helyzet nyugodt fölfogása tekintetében itt is teljesen azonos a nézet. Azt hiszik, hogy a nemzetközi viszonyok értékelése, a­mint ez az ex­pozéból kitűnik, minden irányban hozzá fog já­rulni a feszü­ltség­ csökkenéséhez és a nyugalmat je­lentékenyen fokozta. Különös melegséggel emlé­keznek meg arról a szívós hangról, a­melyen az expozé a monarkiának a hármas­ szövetséghez való­ viszonyáról szól. Londonból jelentik: A lapok megelégedéssel reprodukálják azokat az elismerő szavakat, melyek­kel Berchtold gróf expozéjában az angol politikát Megnyugodott volna, magát nem sajnálta többé, de a szivének, a­mit a legnagyobb érzé­sek és sorscsapások sem tudtak idáig megresz­­keltetni, ez egyszer csodálatosképpen nem ha­gyott békét beteg cselédje minduntalan megújuló görcsös köhögése. Buta, tompa fájdalom zsibon­gott a keblében. — Ne köhögj János. Miért köhögsz? — Jaj, muszáj, muszáj ... ■—• Hát itthagysz?­­ , ■— I-i-ihitt. — És ezt csak így mondod? — Ihi-ihi-ihihihigen. Gyakolni szeretnék, — tette hozzá a halódó egy nyugodtabb per­cében. Lator Péter megigazította rajta a takarót és a párnát is a feje alatt. Keményítsd meg magadat, addig ne köhögj, míg vissza nem jövök. Megyek orvosért, papért. Sűrü vérhullám szökött a Lator-nemzetség holtig hű jobbágyának sárga pergamen arcába. Egész óriás értéke szerint meg tudta becsülni az áldozatot, a­mit az ő embergyűlölő ura érette hozni akart. — Nagyságos uram! — No! , — Ilajuljon le.­­ — Minek? — Csak bajuljon le ... A vén Petur bán lehajolt, Rendes János­­nak kinyílt a reszkető karja s az ura nyakába fonódott.­­—­ Csókoljon meg! — Ne bolondozz, János, nem vagyunk, se gyerekek, se vénasszonyok. — Csak csókoljon meg, itt érzem Isten! az ágyamnál, ő örülni fog. Lator Péter eleget tett cselédje kivánságá-­­ nak. Bár úgy szégyelte magát, hogy elpirult, mint egy leány. Nemcsak pirult, könyezett is. Ezek voltak nyolcvan éves életének első könyei... Félórán belül fölhajtotta a doktort és a papot... Az orvos megvizsgálta a beteget. — Végelgyöngülés, egy-két napig fia él... Lator egy értékes ezüstszelencével hono­rálta. — Pénzem nincs, fogja ezt a pikszist, száz forintot megér. A papnak, miután meggyóntatta a hal­doklót, odaadta minden élő ingóbingóját, lovát, két hízóját és kutyáit, Kasztort és Polluxot. A becsületes plébános sokallta a köny­­nyelmű ajándékot. —­ A hízókra szüksége lesz nagyságodnak... — Nem lesz, holnapután én is meghalok.­­ A lelkipásztor csak mosolygott. Jó . •— Még húsz évig is elél a nagyságos úr. — Élhetnék, ha akarnék, de nem akarok.. Most már nem mosolygott a lelkipásztor. Lator Péter szava aranyabb a körmöd arany­nál, akarata a kardvasnál vasabb. Táviratozott a gyermekeinek. Másnap reggelre megérkeztek mind a ket­ten, magukkal hozták gyermekeiket is: három délceg, felnőtt fiút és két gyönyörű, viruló leányt. Eljöttek a vő és a meny is. Egészsége­sek, boldogok voltak mindannyian, friss, buja hajtásai a Latorok ezeréves családfájának... Rendes János még élt, mikor az udvarba hajtottak, Péter az ágya mellett pipázott egy karosszékben és meleg téglát rakosgatott betege talpa alá. _ — Érzed a halált, vén csont? \ —, Érzem. \ ^ — Hát csakugyan nem akarsz élni?) , — Nem akarok, ha lehetne seCsafeak­kor akarnék, ha a nagyságos úr ... ! A betegnek lélekzetével együtt elfogyott szava. ] — Mikor akarnál élni? . .s Beszélj. Meg­ , teszem, ha lehet. — Nem teszi meg — pedig lehet. —­ Megteszem, a te kedvedért megteszem..’ bármi legyen is. — Béküljön ki a gyerekeivel, mert együtt­ szeretnék lenni magával a mennyországban, ott­ is magát akarom szolgálni, öreg Péter, testvérem! az Urban, egyetlen cimborám. A Halál hírnöke, a nagy feketeruhás, fe­­h­érszárnyu gyászangyal kiegyenlítette ur és cse-i léd között a rangbeli különbözetét, aztán csen­,­desen befogta a búcsúzó cimbora szemét, szár-­­nyára vette a lelkét s az irdatlan magasságokba elröpült vele. — Élsz még, vén csont? , v -A Semmi válasz. ‘ f — Meghaltál? Itth­agytál?' Be se vártad 'SK válaszomat. " 1 - 7 Megrázta a Halottját. !-”:T ^ „ — Halljad!... Mozdulj hát és halljad . Ne siess, hiszen jót akarok mondani..* Ide vi­gyázz. Megbocsátok a gyermekeimnek, hogy a­ mennyországban együtt legyek veled, vén csont, öreg, hűséges, igavonó szamár. . . Hallottad, Ja­j­nos? Mondd, hogy hallottad! . . “.r ; «•;'••••** '­ Csoda történt, legalább annak látszott. 'A h­alott megmozdult (tehát csaló tetszhalott lehe­tett) fölült ágyában és mosolygott — Hallottam, — mondta érces hangon,­ aztán hanyat dőlt a párnáján és meghalt örökre,­ végérvényesen. . . - Ebben a pillanatban,­ lépett a szobába a .­­ BUDAPESTI HÍRLAP (103 sz.) 1914. május 1., illette. A Daily Graphic azt írja, hogy az Angliával szemben kifejezett elismerés, melyet nem lehet ér­­demetlennek mondani, ebben az országban jóleső­ érzést fog kelteni, mely még erősíteni fogja a min­­­denkor szíves osztrák-magyar-angol viszonyt.­­ Parisból jelentik: Berchtold gróf külügymi­niszter expozéját az egész sajtó behatóan tárgyalja.. A Temps szerint, az expozé általában megnyugtató. Az a része, a mely a monarkiának a hármas antant hatalmaihoz való viszonyáról szól, szimpatikus visszhangot fog kelteni. — A Liberté szerint előzé­keny megelégedéssel kell üdvözölni azt a szeretetre­méltó nyomatékot, a mellyel Berchfeld gróf az Ausztria és Magyarország és Franciaország közötti rokonérzés fejlesztéséről szólott.­­ A Radical, a la France, a Journal és más lapok is megelégedés­sel szólanak az expozénak Franciaországra vonat­kozó részéről. Az alkotmánypártból. Több heti délvidéki tartózkodás után m­a reggel érkezett meg Budapestre,­­Andrássy Gyula gróf a feleségével és Klári leányá­val. Az alkotmánypárt vezére betegen utazott el Brioniba s onnan Korfuba. Az enyhe éghajlat igen­ jó hatással­­ volt rá, úgy hogy a legteljesebb egész­ségben érkezett haza. Az alkotmánypárt tegnap költözött át uj helyi­ségébe, a Mária Valéria­ utca 10. számú házba, a­hol a megnyitásra a pártnak igen sok tagja gyűlt össze. A párttagok a körből a rendes szerda esti va­csorára gyűltek össze a Hungária-szálló fehér ter­mében. A cibakházi alkotmánypárt, a­mely most ala­kult meg, üdvözlő távirattal kereste föl a pártot és Andrássy Gyula grófot. Az üdvözlésre Andrássy Gyula gróf táviratban válaszolt Hontmeg­ye a román tárgyalásról. "Ipoly­ságról jelentik: Hont vármegye törvényhatósági bi­zottsága m­a tartotta közgyűlését Ivánka István el­­nöklésével. A közgyűlés Pest vármegyének a román tárgyalás ügyében küldött átiratán napirendre tért és a kormánynak bizalmat szavazott. Az ellenzék ré­széről Csermák Ernő képviselő, Tölgyessy Ferenc ügyvéd, a munkapárt részéről Konkoly-Thege Sándor szólaltak föl. Fodeszta-jelölés Fiuméban. Fiuméból je­­lentik. Az autonóm párth­oz tartozó 55 városi kép­viselőtestületi tag ma este Zanella Rikárd elnöklésé - n­ypj értekezletet tartottak, a­melyen negyvennyolcan, jelentek­ meg, hogy a podeszta-­jelölést elvégezzék, minthogy a felség Zanella megválasztását nem­ erő­sítette meg. Zanella hosszabb beszédben ismertette, a helyzetet és taktikai szempontból azt javasolta,, hogy a párt most más férfiút jelöljön a podeszlai méltóságra, minthogy ő a jelölteket nem fogadja el.­ Az autonóm párt ebben az értelemben határozott

Next