Budapesti Hírlap, 1914. július (34. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-02 / 154. szám
16 BUDAPESTI KilKlAP (154. sz.) 1914. július 2. Weber Artur adott ki és egy tizennyolcadik század- beli régi dalgyűjteménye, a Sziveket újító bokréta, is melyet Versényi György rendezett sajtó alá. FŐVÁROSI ÜGYEK. Közgyűlés. A törvényhatósági bizottság ma Bárczy István dr. helyettes főpolgármester elnöklete alatt tartott ülést, a múltkor félbemaradt tárgysor elintézésére. A mai ülésen a vízvezeték átszervezésének kérdésénél, a Sárosfürdő új beruházásánál és a budapesti kikötő létesítésének ügyénél fejlődött ki magvasabb vita. A folytatólagos közgyűlés első tárgya az ideiglenes állások egy részének véglegessé alakítása volt. Waigand József helyesléssel kísért beszédében elfogadta a javaslatot. Szóvá teszi azonban a műszaki tisztek dolgát, akiket nem méltányolnak képesítésük arányában. Kifogásolja, hogy ezek a tisztviselők csak a IX. fizetési osztályig juthatnak el. Indítványozza, hogy e tisztviselők egy részét a VII. és VIII. osztályba sorozzák be. Reichfeld Izor dr. az ügyészi hivatal státusrendezésével kapcsolatban szólalt föl. Az új ügyészi állások szervezését feleslegesnek tartja. Különösen kifogásolja a tiszti főügyész-helyettesi állás rendszerítését. Inkább egy ügyészi állással szaporítaná a létszámot. Polgár Károly is a műszaki elemmel szemben tanúsított méltánytalanság orvoslását kérte. Becsey Antal azt fejtegeti, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai bensőleg a közigazgatás szervezetét nem ismerik. A nagy beruházó program végrehajtása nagy felelősséget rótt a tisztviselői karra, ami megokolná tette a létszámszaporítást. A beruházást azonban végrehajtották, ilyenkor a létszám szaporítása nem elkerülhetetlenül sürgős. Megemlíti, hogy annak idején indítvány történt a vízmű vállalatszerű vezetésére. Károsnak tartja, hogy ezt az 50 milliós beruházással dolgozó házi üzemet vállalati szempontból nem reformálják. Ideje előtt nem kellene most állásokat szervezni és így prejudikálni a vállalatszerű keretek megalkotására. Azt indítványozza, hogy terjesszék elő ennek az évi öt milliókorona tiszta jövedelemmel dolgozó üzemnek a szervező szabályzatát. Ezzel orvosolva lenne az a tény, hogy ma másfél millió elévülő vízdíjhátraléka van a vízvezetéknek az inkasszálás helytelen és lassú rendszere folytán! Negyedszázados mulasztást kellene" helyrehozni. Vázsonyi Vilmos a második főügyészi helyettesi állás betöltését helyesnek tartaná. Általában ugyanis lehetővé kell tenni, hogy megfelelő külső szakerők is bejussanak a főváros szolgálatába. Azárvaszéknél és a könyvtárnál is elő kell ezt segíteni, utóbbi helyen azzal is, hogy nem ragaszkodnak a könyvtári vizsgához. Kassai Ferenc az állatorvosok helyzetét és szolgálati viszonyát sürgette megjavítani. Forbát Imre dr. Becsey Antal javaslatát tette magáévá és maga is sürgette a vízmű kereskedelmi szellemű átszervezését. Az elhangzott megjegyzésekre Marker Aladár dr. tanácsos-főjegyző adott felvilágosítást. Becsey javaslatával szemben azt fejtegette, hogy a megfelelő állásokat a vízműnél már most szervezni kell. Waigand József dr. szólalt még föl újból a 15—20 éve működő műszaki tisztviselők érdekében. Reichfeld Izor dr. azt fejtegette, hogy a tiszti ügyészség tizennyolc ügyészének vezénylésére nem kell három generális. Vázsonyi Vilmos reflexiói után Becsey Antal még egyszer megsürgette a vízvezetéknek a gázgyár példájára való reorganizációját. Rámutat a mai állapot demoralizáló voltára. A vízmű vezetése alárendelt hatáskörű és felelősségnélküli tisztviselőre van bízva, akinek munkáját évi nyolcezer koronával díjazzák. Ennek tulajdonítja, hogy 80—100 ezer koronánál több vész el évente csak kamat révén. Bárczy István dr. azt a különös álláspontot foglalta el, hogy a vízma monopóliumot élvez a közönséggel szemben, nem szükséges tehát, hogy oly eleven legyen a szervezete, mint például a gázgyáré, amelynek a világítás terén versenytársai vannak. Ami pedig a tisztviselői állásokat illeti, ezek ideiglenes jobb dotálását az üzem érdekében állónak találná. Az indítványok közül a többség Vázsonyi indítványát fogadta el. Kiss Ferenc nyugalmazott kerületi elül járó nyugdíjának az eddig élvezett fizetésen felüli kiegészítésének kérdéséhez Benedek Dezső és Hecht Ernő dr. fölszólalása után Bárczy István dr polgármester szólalt föl. A polgármester a tanács álláspontját helyeselte, a kegydíj mellőzése értelmében. Szerinte nem szabad precedenst teremteni arra nézve, hogy a nyugdíj több legyen, mint a szolgálat végén élvezett fizetés. (Taps, helyeslés.) Olyan tisztviselő, aki erre érdemet szerezne, szerinte, nincsen! A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő létesítésére vonatkozó javaslatot Vita Emil de, tanácsos ismertette, elmondva, hogy a fővárost egyelőre 5 milliós beruházás terhelné. Szemenyei Kornél dr. a Duna nemzetközi forgalmi jelentőségéről beszélt felszólalásában. Hangsúlyozta a vízi közlekedés jelentőségét a tömegforgalom lebonyolításában. Kiss Jenő örömmel üdvözli a javaslatot, amely a nagy kérdést a törvényhatóság figyelmébe idézte. Forbát Imre rámutatott beszédében a kikötő városfejlesztő jelentőségére is. A kikötő megoldaná a ferencvárosi dunapart rendezését és az új teherpályaudvar létesítését. A megoldás fokozatosan is végrehajtható és a kezdeti áldozat meghozatalától nem szabad a fővárosnak visszariadni. Havass Rezső dr., aki a kikötő kérdését állandóan napirenden tartotta, ezúttal is fölszólalt. Azt fejtegette, hogy a kikötőt ipari kikötővé is okvetetlenül ki kell építeni. Az a meggyőződése, hogy a kikötő hatalmas eszköze lesz a Balkán felé irányuló gazdasági expanziónknak. Hivatkozik a kis Romániára, amely 90 millió frankot fordított dunai kikötői fejlesztésére. Szekula Gyula azt javasolja, hogy a kikötőhöz vezető vasutat ne a főváros, hanem az állam létesítse. A tanács javaslatát elfogadták. A főváros fürdőinek a jövedelmező népfürdőkkel való kiegészítését Márkus Jenő dr. tanácsos referálta. E kérdéssel kapcsolatban több fölszólalás hangzott el, indítványozva, hogy a Sárosfürdőt is bővítsék ki népfürdővel. Az eredeti terv úgyis ez volt, de a Sárosfürdő sok milliós hiteltúllépése a népfürdő létesítését egyelőre új hitel nélkül lehetetlenné tette. Akadályozza a népfürdő létesítését az is, hogy ezt a munkát is azok a építészek követelik maguknak, akik az eddigi nyolc milliós hiteltúllépésnek az okai. Benedek Dezső feszegette ennek a hiteltúllépésnek a kényes hátterét. A fölszólalást a közgyűlés látható idegességgel fogadta, jelezve, hogy a közgyűlés számos tagja kényelmetlennek és kellemetlennek találja a rá nehezedő erkölcsi felelősséget. Benedek arra is rámutatott, hogy a sokkal kisebb Széchenyi-fürdő is 6 millió 800 ezer koronába fog kerülni az előirányozott összeggel szemben. Az Artézi-fürdő építési költsége köbméterenként a legváltozatosabb eltéréseket mutatja. Egyik része 30, másik 50, harmadik 60 korona átlagárat igényelt! Azt fejtegette Benedek, hogy ha a gyógyfürdő építésének műszaki közegeit a gyanú alól fölmentik, nem lehet mentesíteni őket a felületesség vádja alól. (A fölszólalót több közbeszólás igyekszik beszédében megzavarni.) Benedek végül azt javasolta, hogy a népfürdő létesítését egyelőre halasszák el. A Baross-téri Schlézinger-féle telek beépítésének kötelezettségével kapcsolatban Biró Henrik tette szóvá, hogy a fővárostól nem lehet méltányosságot is kívánni akkor, amikor a kötelezettséggel eladott telek ára a valódi érték felére volt megállapítva. A Károlyi Mihály grófnak eladott hétszázezerkoronás fővárosi telek visszavételébe, esetleg a gróf javára való parcellázásába a főváros hajlandó belenyugodni. A főváros hajlandó három hónapig várni Károlyi gróf válaszára. Szekula Gyula ellenzi a parcellázás megengedését, mert a magánparkokat is óvni kell a levegő szempontjából. Ha pedig mégis megengednék a parcellázást, ennek haszna a fővárosé legyen. Elég szomorú, úgymond, hogy egy ilyen históriai név viselője oly helyzetbe jutott, hogy nem tudja a telkét megtartani. Hangoztatja, hogy nem a gróf személye ellen szólal föl. Indítványozza, hogy a telket vegye vissza a főváros a szerződésben biztosított föltételek mellett. Szabó József és Biró Henrik a demokrata párt nevében a lehető méltányosságot sürgetik Károlyi gróffal szemben. A többség az utóbbi értelemben döntött. A Kálvin-téri református telekre vonatkozó telekkönyvi korlátozást a szabályozás kötelezettsége nélkül oldotta föl ma a közgyűlés. A fővárosnak a kereskedelmi szerződéssel szemben tanúsítandó magatartásáról Mittelman Bernét és Szemenyei Kornél mondtak érdemleges megjegyzéseket. Az erre vonatkozó javaslatokat elfogadták a további tárgyalás alapjául. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Bódy Tivadar dr. alpolgármester azt az érdekes kijelentést tette, hogy a főváros külön vámpolitikai szervet létesít. A Sasadi és a Németvölgyi árok rendezését a Kelenföld csatornázásával kapcsolatban Fock Ede tanácsos megnyugtató ígérettel helyezte kilátásba. A VI. kerületi tüdőgondozó-intézet létesítésére vonatkozó javaslatot Láng Géza tanácsjegyző referálta. A javaslathoz Meissels Vilmos dr. szólt hozzá, aki egy jótékony alapítvány megfelelő felhasználását sürgette meg. — A Városi vasút beruházása. A Városi vasút a Tavaszmező utcán át új vonalat épít, amelynek engedelmező tárgyalását legközelebb fogják megtartani. A vasút most bemutatta erre a vonalra, valamint az ennek létesítésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó költségelőirányzatát. A tanács legutóbb tartott ülésében tárgyalta a költségvetést és ahhoz részleteiben is hozzájárult. A létesítmények között szerepel a Száva utcai forgalmi telep kibőví- tése, új kocsik beszerzése és egyéb, a forgalom javítását célzó intézkedés. A költségvetés végső összege 7.380.000 korona. A tanács a javaslatot elfogadás és megállapítás céljából a kereskedelmi miniszterhez terjeszti föl. — A Tabán bizottsága. A tanács a Tabán szabályozására és újjáalakítására vonatkozó ügyek előkészítésére részint a középítési bizottság tagjaiból, részint az I. kerületi bizottsági tagokból ad hoc bizottságot küldött ki. Ennek tagjai Becsey Antal, ■Forbáth Imre dr., Freund Vilmos, Steinhardt Antal, Gamauf Gyula és Szebeny Antal dr. — A főváros iskolái. A főváros közoktatási ügyosztálya ötvenéves kötetben számol be a főváros kultúrájának 1913—14-iki állapotáról. A lefolyt iskolai évben 432 tanintézetet tartott fönn a főváros, 27-tel többet, mint az előző évben. Az intézetek osztályainak összes száma 3484, a tanerők száma 5396, a tanulók száma 116.071. Ezek közül fiú 65.380, leány 50.694. A tanulók száma az elmúlt évhez képest csak 1219-cel emelkedett. Az óvákba beírt kisdedek száma az 1913 —1914-ik iskolai évben 8869 volt, tehát 855 gyermekkel több járt óvóba, mint tavaly. Egyegy óvóra átlag 100 gyermek jut. Érdekes és hasznos újítás, hogy az óvónők részt vesznek az elemi iskolai tantestületek értekezletén. Ebben az évben hattal több elemi iskola volt, mint az elmúlt esztendőben. A 122 iskola 2359 helyiséget foglal magában. Tornaterme 92 iskolának, külön olvasószobája csak 3 iskolának van. Fürdője is van három iskolának. Az iskolaudvarok területe összesen 114.833 m2 volt. A tanulók létszámát és az udvarok nagyságát egybevetve azt találjuk, hogy egy tanulóra legkevesebb terület az V. kerületben jut 0.88 m2, legtöbb a X. kerületben 3.4 m2. Egy-egy iskola felszerelésének átlagos értéke 18.376 korona. Az elemi iskolákban működő 2083 tanító közül férfi volt 847, nő volt 1236. Képesítés szerint volt elemi iskolai 87 százalék, polgári iskolai 9 százalék, egyéb képesítéssel 3,5 százalék. A tanszemélyzet tagjai a közönséggel is keresték a kapcsolatot, amidőn a szülői értekezletek egész sorát tartották meg. A tanulók erkölcsi élete, sajnos, nem egészen megnyugtató. A legsúlyosabb természetű vétségek között a lopás viszi a legnagyobb szerepet. Különösen a kültelki iskolák panaszkodnak emiatt. Volt több olyan eset is, a mikor betöréses lopás történt s ezekben III—VI. osztályú tanulók vettek részt. Beigazolás szerint sok esetben a szülök voltak az orgazdák s a bűnre fölbujtók. Csavargásról, iskolakerülésről, az alkoholizmus térhódításáról, erkölcstelen olvasmányokról is sok iskola panaszkodik. A testületek mindent elkövettek a baj orvoslására, de ez nagyon nehezen sikerült mert a viszonyok nagyon alkalmasak a bűnös hajlamok felkeltésére. A tanulók közül római katolikus 62 százalék, református 9.4 százalék, izraelita 22.6 százalék, ágostai evangélikus 4.5 százalék. Magyar anyanyelvű 96.1 százalék, német 2.9 százalék, tót 0.1 százalék, egyéb 0.5 százalék. A főváros elemi iskolai tanulói tehát majdnem teljesen magyar, anyanyelvűek. A polgári fiúiskolák tanulóinak száma 8581. Katolikus 57.8 százalék, ágostai evangélikus 4.8 százalék, református 8.2 százalék, izraelita 25.6 százalék. Anyanyelv szerint: magyar 95.8 százalék, német 3.5 százalék, tót 0.3 százalék. Legtöbb német anyanyelvű a három budai kerületre esik. Tandíjmentes volt: 58.1 százalék, féltandíjmentes 19.5 százalék, tandíjat fizetett 22.3 százalék. A tanulók 70 százaléka budapesti születésű. A polgári leányiskolák tanulóinak száma 11.106, vallás szerint: katolikus 48.8 százalék, ágostai evangélikus 4.2 százalék, református 8.5 százalék, izraelita 34.1 százalék. Anyanyelv szerint: magyar 97.4 százalék, német 1.9 százalék, tót 0.1 százalék. Tandíjmentes volt 62.8 százalék, féltandíjat fizetett 12.4 százalék, tandíjat fizetett 24.6 százalék. A tanulók 70,9 százaléka budapesti születésű.Befejezést nyer az évkönyvben a székesfőváros egyesítésének évfordulójára irt történet Havas István tollából. Ez a rész 1892 óta ad tájékozást arról, hogy a népoktatásügy milyen fejlődési fokozaton ment keresztül. — Villámosok forgalma. A közúti vaspályatársaságnak június hónapban 1,702.528 korona bevétele volt az előző év június hónapjában elért 1,667.433 korona bevétellel szemben. Az összes bevétel január 1-től június 30-ig 9,358.565 korona volt a múlt év hasonló szakában elért 8,971.596 koronával szemben. A Városi vasút vonalain június hónapban összesen 923.178 korona bevételt értek el. A múlt év ugyanezen hónapjában a bevétel 856.274 koronát tett ki. Január 1-től az összes bevétel 5.457.117 koronára rúgott a múlt év ugyanez időszakában elért 5.025.018 korona bevétellel szemben. A Ferenc József földalatti villamosvasúton június hónapban összesen 76.994 korona volt a bevétel. A múlt év ugyaneme hónapjában a bevétel 73.606 koronát tett ki. Január 1-től az összes bevétel 474.167 koronára rúgott a múlt év ugyanez időszakában elért 448.248 korona bevétellel szemben. — Adókivetés. A kerületi adókivető-bizottságok csütörtökön a következő hrsz. házakban lakók harmadosztályú keresetadó-javaslatait tárgyalják: & Keresztély hírneves zongoraterem legszolidabb bevásárlási forrás Budapest* Váci körut21, ss«