Budapesti Hírlap, 1914. augusztus (34. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-01 / 181. szám

Budapest, 1914. XXXIV. évfolyam, 181. szám., fiú , Szombat, augusztus 1 Budapesti Hírlap megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 32 kor., félévre 16 kor­, negyedévre 8 kor, egy hónapra 2 kor. 80 fil. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József-körút 5. sz. Telefon: Előfizetés: József 95. Elálsítás: József 9-29. Apróhirdetés: József 95. Hirdetés: József 53. Könyvkiadó: József 9 29. Igazgató: József 9­ 38. Európa mozgósít. Budapest, júl. 31. Az erkölcsi lehetetlenség ezekben a feszült és izgalmas pillanatokban lehet­ségesnek látszik. Az orosz cár, a­kinek elődjét bomba szaggatta szét a saját fő­városában, a szerajevói bomba értelmi szerzőjét, a szerb királyságot makacsul oltalmazza Ferenc József király ellen, kinek utódát szép feleségével együtt a pétervári bomba törvényes utódja vette űzőbe Szerajevóban. Oroszország kö­tött marsrutával akarja Ausztriát és Magyarországot háborúba bocsátani Szerbia ellen. Ez azt jelenti, hogy akár­­mily fényesen, akármily áldozat árán találunk is győzni, a béke föltételeit a harc után ne a győztes diktálja, hanem egy harmadik. Ha Ausztria és Magyarország ilyen­be belemenne, azzal maga­ magát so­rozná be a balkáni államnak. De még a balkáni országok színvonala alá sü­­lyesztené magát. Mert hiszen láttuk, hogy Európa, az összes Európa határoz­hatott, a­mit akart, a statuszkvó antetól egész Albánia fölállításáig: a Balkán­államok azt tették, a­mi nekik tetszett, Európa pedig nem tett semmit, hanem újból határozott — utólag. Ez a mi háborúnk pedig kettős célú hadjárat: boszóló, vagy igazságosabban büntető hadjárat egy szervezett gyilkos banda ellen, a­mely e birodalmak trón­örökösét orvul elpusztította. Azután pe­dig önvédelmi harc olyan részben nyílt, részben rejtett törekvések ellen, a­me­lyeknek letörése a magyar birodalomnak is, az osztráknak is életbevágó érdeke. E hadjárat nagy és világraszóló célja, hogy belátható időre lehetetlenné tegye azt a helyzetet, melybe ez a monarkia külső ellenségeink vakmerő mahinációi és a belső politikai viszonyok züllöttsége foly­tán is jutott. Ezt a belső züllést Magyar­­országon szerencsére meg tudta az utolsó órában állítani egy államférfin, a­kire még a fegyvert is rásütötték az erkölcsi romlásban vergődő, parlamentben, a­ki­nek azonban jövőbe látó nagysága ma különös és impozáns fényben ragyog át a komor helyzet sötétségén. Ausztriában talán a háború tisztító tüze fogja meg­állítani a züllést. Mert a mai fordulatból, a­mely sze­rint Oroszország elrendelte a mozgósí­tást, mindannak, a­mi itt a Balkánon fél­száz éve történt, világos lett a célja. A Balkán csak a muszka cár sakktáblája. Nem a keresztények fölszabadítása a tö­rök járom alól; nem a szerb császárság, ne­m­ a többi fejedelemség a cél. Mindez csak eszköz az orosz törekvések ember­telen kezében. És most az orosz meg van rettenve a gondolattól, hogy a ma­gyar és osztrák hadsereg elpusztítja sakkhúzásaik minden következményét, leveri titkos építkezéseiket, megsemmi­­síti jól elhelyezett aknáikat, és egy száz­éves munkájuk eredménye kárbavész. Mert az orosz azért szabadítja föl, azért pártolja, azért hizlalja föl a Balkán-népe­ket, hogy mikor majd maga Konstantiná­­polyba beült, fölfalja őket, ha általuk si­került ezt a monarkiát megrontani, szét­vettetni a benne fejlesztett mérges gőzök által. Akkor, a­mit ma ábrándozó nemzet­­töredékek: szerb, bolgár, montenegrói, horvát és egyéb elvakult néptörmelék, nagy-szláv egységnek nevez, elveti álor­cáját és mint muszka-egység fog Európa szeme közé röhögni. E barbár, sötétvilágu sors ellen megy hadba a magyar. Megint Árpád népe védi Európa nyugatjának a civilizá­cióját a muszka autokrácia, a­z ortodox babona és sötétség ellen. Szerbia csak egy kard, — de nem is kard, hanem csalfa tőr a muszka kezében. S mikor ezt a tőrt akarjuk ártalmatlanná tenni, imé, akkor mozgósít — Oroszország. Nem hiszünk benne az utolsó pilla­natig. Nem is tehetjük meg neki a szíves­­séget, hogy megijedjünk tőle. Mert hi­szen, ha hadat is üzen, még akkor sem ijedünk meg. Az igazság, a becsület, az erkölcs, az emberiesség a mi részünkön van. Fegyverünk jó, katonánk vitéz, nemze­tünk áldozatra kész, mitől ijednénk meg? Németország a hadi szükség állapo­tát hirdeti ki, a­mi szintén mozgósítást jelent: ezzel felel, mint szövetségesünk Oroszország fenyegetőzésére. Francia­­országot hurcolhatja magával az orosz, de Franciaországban közelebb állanak a polgárháborúhoz, mint ahhoz a lelkese­déshez, a­mely nélkül idegenre hadat vinni nem lehet. Talán a gondviselés munkája, hogy aknamunkáját veszedelmeztetve látván, elveszti önuralmát és tisztánlátását az orosz és provokálja az európai háborút. Irtóztató explózió lesz, de az évtizedekig tartó rémes feszültség fel fog tőle szaba­dulni. Uj élet, uj jövő, uj munka, uj ös­vény, új célok kitűzése, Európa újjászü­letése következhetik ebből. Oly Európáé, a­melyben a muszka zsarnokságnak, a bizantinus szellemnek, a félbarbár bal­káni türelmetlenségnek és erőszakosság­nak nem leszen helye. És ez a nagy for­dulat, ez a megújhodás, ez a szebb és ne­mesebb világ a magyar fegyverek diada­lának, a magyar nemzet önfeláldozó lel­kesedésének lesz a millióktól áldott gyü­mölcse. Valamikor mint a keresztény­ség hősére és oltalmazójára tekintett Európa Magyarországra és vitézeire. Most mint a humanizmus, mint a becsü­let, mint az európai felsőbb rendű civili­záció hősére és oltalmazójára fog a ma­gyar vitézségre tekinteni, mely nevün­ket és kardunkat meghordozza diadalma­san a magyar nemzetnek régi, már-már feledségbe ment csatamezőin. Mi általános utolgésitás. — Az orosz mozgósítás. — Németország ellenintézkedései. — Az egész osztrák és magyar haderő mozgósítása. — Hars a szerb határon. — Anglia békeakciója. — Budapesti júl. 31. A helyzet tisztázása, a­mi alatt min­dig Oroszország igazi szándékának eláru­lását kellett érteni, megkezdődött: Orosz­ország egész hadierejének általános moz­gósítását rendelte el. Németországban erre megtették a megfelelő ellenintézke­dést: a német császár elrendelte a ,,Hábo­rús veszedelem állapotát“, a­mi magába foglalja a szükséges katonai intézkedése­ket és az ostromállapot kihirdetését Po­roszországban. Az orosz és a német ka­tonai intézkedés következtében nálunk is elrendelték az általános mozgósítást. Lépésről-lépésre, szigorú következe­tességgel követik egymást az események. Tegnap délután kihallgatáson volt a ki­rálynál a külügyminiszter, a hadügymi­niszter és a vezérkar főnöke; ma délelőtt Tisza István grófot fogadta kihallgatód'­­son a király. Nyilvánvaló, hogy úgy a tegnapi, mint a mai kihallgatás a külpo­litikai eseményekkel és nevezetesen Oroszország magatartásával függött össze, a melynek kétes volta és huzavo­nája állandó izgatottságban tartotta Európát. Egészen bizonyos, hogy a ret­tenetes feszültség most engedni fog és bízva igazunkban, bízva erőnkben, bízva szövetségesünkben, bátran nézünk a jövő elé. Az általános mozgósítás, mint a hi­vatalos jelentés mondja, nem támadó célzatú, de az orosz szárazföldi és tengeri hadierő mozgósításra óvatosságból foga­natosított intézkedés a monarkia vé­delme céljából. Nekünk Szerbiában van dolgunk, ott akarunk és fogunk ellensé­günkkel végezni. Meg kell várni, mit akar. Oroszország a nagy mozgósítással és ha ez nem csak kísérlet arra, hogy szerb pártfogolja érdekében így próbáljon va- Diiai számunk 16 oldal

Next