Budapesti Hírlap, 1914. augusztus (34. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-28 / 208. szám
1914. augusztus 28. BUDAPESTI HÍRLAP (208. sz.) vonuló katonaság részére engedte át, állandóan 5—600 katona lakik benne, kiknek a grófné maga főzet, ellátja minden jóval, mig férje, Széchenyi László gróf már rég a harctéren van. Őrmezőn és Remete-Vasgyáron levő két kastélyukban hasonló támogatásban részesülnek a hadbavonulók. Harctéren vannak Andrássy Géza és Sándor grófok, úgyszintén Windisch-Graetz Lajos herceg, Sárospatak ura, aki álruhában pár évvel ezelőtt beutazta egész Szerbiát és a legutóbbi Balkán-háborúban, a vitéz bolgárok között részt vett több nagy ütközetben, s Windisch-Graetz Lajos herceg is rengeteg sok adományt tett, a háború kitörése óta ismét, de a nyilvánosság elé ez nem került. Németországban 400 millió márka vagyona van Tiessen Gusztávnak, II. Vilmos császár bizalmas jó barátjának. Thiessen gyáros, 55.000 munkásának nagyrészét behívták, valamennyiről gondoskodik, méltó fia a teljesen magyarrá lett Thyssen Henrik, a ki bárói rangot és Bornemissza nevet kapott s most Thyssen-Bornemissza báró kettős nevet viseli. Megvette a rohonci uradalmat és az óriás kastélyt s állandóan Rohoncon lakik.Követi Batthyány gróf példáját mindenben. Sógora, Berg Miksa báró, Thyssen leányát vette feleségül, röjtöki hatalmas birtokán gondoskodik a hadbavonultak családjáról, nagy összegeket áldozott, sőt a múlt héten egy remek, óriás, 60.000 korona értékű, 60 lóerős új automobilt ajándékozott a Magyar Vörös Keresztnek. Magas Tátra ura, a magyarrá lett Hohenlohe Kraft Krisztián herceg, kit a magyar lapok folyton elcseréltek egy másik Hohenloheval, akinek volt valami befektetése a berlini Wolf-Wertheim áruházban, ezzel ellentétben a mi Hohenlohe hercegünk megvette az óriási somogyszobbi és vasmegyei acsádi birtokokat húsz millió koronáért, kastélyokkal s mindenben méltóan sorakozik a már föntemlitett főurainkhoz, mert jótékonysága éppen olyan méretű. Schönborn-Buckheim Frigyes gróf beregmegyei kastélyát kórháznak rendeztette be, hol a betegek, sebesültek állandó gondozásban részesülnek a gróf költségén , miután ez a kastély (mint Széchényi László grófé is) fönt a határon fekszik, tehát nagyon értékes e támogatás. Erdődy Gyula gróf csodaszép vörösvári kastélyából intézi már hetek óta óriás uradalmaiból bevonultaknak és hátrahagyott családjaiknak nagyméretű segítését. Vitéz fia, a fiatal Erdődy Tamás gróf, Ferenc József Károly trónörökösünk legjobb barátja, a harctéren tüntette ki magát, meg is sebesült, de már a javulás utján van. Erdődy Sándor gróf gyönyörű vépi, Erdődy Imre gróf híres galgóci várkastélyaiban és Festetics Kálmán gróf nagyszerű baráti kastélyaiban szintén hatalmas méretekben áldoztak már eddig is a hazáért, hadbamenőkért és családjaikért. A borostyáni fellegvárban Almásiék éppen így járnak el. Körmenden Batthyány-Strattmann herceg bájos felesége, a polgári származású bécsi ifjú hercegné, a legnagyobb kaszárnyánál is nagyobb remek kastélyát rendezte be és segít mindenkin. Vas megyének valamennyi kastélyaiban egyöntetűen járnak el a tulajdonos főurak s áldozatkészségük szinte példátlan. Pozsonyi Pálffy Béláné grófné 1100 darab szép imakönyvet ajándékozott a hadbavonulóknak, kik csak a remek könyvek fölbontásánál vették észre, hogy mindegyikbe egy-egy nagyobb bankó is volt betéve. Ehhez járul Pálffy Béla gróf, a ki kastélyát kórháznak rendezte be s nagy pénzadományt tett. Pálffy grófi családnak hét tagja küzd ma a csatatéren. Stefánia kir. hercegnő és férje, Lónyay Elemér gróf Oroszváron lévő pompás kastélyukat rendezték be kórháznak és az összes átutazó katonákat , állandóan fényesen megvendégelik, ellátják minden jóval. Csak azokról a főurakról írtam, kiket személyesen ismerek, kiknek nagy jótékonyságát magam láttam, de meg vagyok győződve, hogy többi főuraink és főpapjaink is hasonlóan járnak el és egy sem marad el adományával, ha nem is jut mind a nyilvánosságra. Sz. Gy. NAPIHIREK. A honvédhuszárok. A háború vastag kortinája, arra a bukovinai orosz határ felé, egy percre föllebbent és mintha a nap millió aranynyila zúdullna át a sötétségen, világosság halad elénk. Látunk egy habzó, gyors folyót a határon, egy roppant síkot bugacsiga formájú templomtányokkal és az utjain, mezein hatezer lovast, amint megeresztett kantárszárral repül abba a nagy, komor, ormótlan és szinte határtalan birodalomba, melynek Oroszország a neve. Megrázkódik e látványba lelkünk és testünk. Ni, hiszen ezek a honvédhuszárok! . . . Dicsőséges színpad és dicsőséges koríma-felvonás ez. A függöny zsinórját a történelem fogja kezében és csak a halhatatlanság jeleneteinek húzza föl. Halhatatlan sikernek és halhatatlan bukásnak, halhatatlan dicsőségnek és halhatatlan halálnak. A színjáték ugyan szakadatlanul folyik, szünet nélkül, éjjel és nappal. Lihegve tódulnak be szuffitái közül százezrek és milliók, de a kérlelhetetlen korfinalkozó csak a legdicsőbb és a legborzalmasabb jeleneteket mutatja meg a világnak. E kiválasztott scénák és hősök mellett százezrek esnek elés győznek ismeretlenül. A tömeg, a füst, a por, a színpad és a játék grandiózus volta elnyel és elszürkít mindent. És, ime, most a nagy kritikus kortinahúzó felvonta a függönyt és jelt adott a világnak, hogy nézzen a színpadra, melyen akkor száguldott át a honvédhuszárság. A hivatalos jelentés páratlan bravúrnak mondja azt a felderítő utat, voltaképpen folytonos rohamot és verekedést kozákkal és gyalogsági csapatokkal, melyet az ötödik honvéd lovashadosztály Kuzmin orosz városig megtett, sikerrel, hősiesen, bár vérezve, teljesítvén feladatát. És mi, a nézők, ujjongva tapsolunk a nagy dráma e jelenetének, mert nekünk kétfelől üti meg szívünket. Megdobbantja a huszár név és még egyszer akkorát koppant rajta a honvéd név. Az előbbi név ezer esztendős, az utóbbi hatvanhat. Az előbbi megjárta Európa minden csataterét és kard jegyezte fel minden nép emlékezetébe. Minden nép megtanulta ezt a nevet, sőt a maga hadseregére is átiratta. Az utóbbi 11év eddigelé itthon maradt (noha a jegyét nem egy, immár jórészt porladozó, muszka vitte haza), de jó helyen: a szívek legmélyebb redőibe szállásolva és a nemzeti remények csillagos homloka, aranyszőrű paripáira ültetve. Ez a két név: a honvéd és a huszár együtt most jelent meg a külföld csatamezőin és mindjárt melegében orosz földet gázolva. Boldogok vagyunk, hogy a világháború nagy recenzora kénytelen volt azonnal megtanulni ,és kitüntető megbecsülésben részesitni ezt a két nevet, ezt a két szárnyat, mellyel a magyarság repül, melynek egyike akkor nőtt, mikor nemzetünk már csak félszárnnyal vergődött a népek hírnevének utján. Most rajta van harci erényeivel, hagyományaival, fegyvereivel és kettős kegyelet szárnyán repül előtte — ott az orosz síkon, a bugacsiga formájú templomtornyok közt — a honvédhuszár. Deli honvédhuszárok, ti régi kegyelettel és friss vérrel meg dicsőséggel koszorúzott őrei legfényesebb hagyományainknak, köszönet nektek, hogy azt a két nevet, melyet viseltek, ily, fénnyel vittétek a nagy világba. Köszönet, hogy azt, amit ez a két név jelentett: a vitézséget és hajlálmegvetést, kardotok villámával irtatok a világ háborújának egére, halt. Az elhunyt herceg Rupprecht trónörökös fia, volt és torokgyuladásban halt meg. (Londoni nagykövetünk a királynál.) Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósítónak: Meusdorff-Pouilly-Dietrichstein Albert gróf, Londonból visszahívott nagykövetünk, a ki szerdán tért vissza (Bécsbe, ma délelőtt hosszabb magánkihallgatáson jelent meg a királynál. .. (Egyetemi tanárok kinevezése.) A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Csarada János dr., Idagyary Géza dr. és Kövesligethy Radó dr. budapesti tudományegyetemi nyilvános rendes tanárokat e minőségükben az V. fizetési osztályba, Buchböck Gusztáv dr.-t pedig a budapesti tudományegyetemen a kémia nyilvános rendes tanárává kinevezte. . . (Változás a diplomáciai karban.) rA Budapesti Tudósító jelenti: Pejacsevich Elemér grófot, a ki eddig londoni nagykövetségünkhöz voltmint attasé beosztva, krrináli nagykövetségünkhöz osztották be. Pejacsevich Elemér gróf már, meg is érkezett Rómába. (Az anyanyelv oktatása a népiskolában.) A közoktatásügyi miniszter rendelet kíséretében utasítást adott ki arra nézve, hogy a nem magyar ajkú iskolás gyermekeket miképpen kezeljék anyanyelvükre vonatkozóan az iskolában. A kormány programja, amely a rendeletben végrehajtást nyer s amely voltaképpen akkor lett ismeretessé, amikor Tisza István a románokkal tárgyalt, tudvalévően az, hogy minden tanítónak kötelessége az első és második, osztályokban, amennyiben bizonyos számú ta- nuló van, aki nem magyar anyanyelvű, ezek- nek az anyanyelvét használni segítőeszközül is, magyar tanításban. Ellenben a felsőbb elemi osztályokban arról gondoskodik a rendelet és az utasítás, hogy bizonyos számon túl lévő nem magyar anyanyelvűek saját anyanyelvükön is megtanulhassanak írni és olvasni s nyelvük esetleg — szüleik és gyámjuk kérésére — külön órában, külön tantárgyként tanulassék. Ezeket a kérdéseket rendezi a rendelet és utasítás, amelytől a kormány a nemzetiségek nagy megnyugvását várja. Mi részünkről azt hisszük, hogy a háború szerencsés eseményei járulnak leghatalmasabban a nemzetiségi kérdés békés és tisztességes megoldásához, mert máris látjuk, hogy azok a román izgatók, a kik eddig magyar- gyűlöletet tanítottak, megtértek és röpiratokban, arra oktatják a román népet, hogy nem a ma- ' gyar az ellenségük, hanem az orosz. _j __ (Gyászrólse a pápa lelkitdvéért.) X. Pilis pápa lelkiüdvéért halála fordulójának nyolcad-, napján, csütörtökön délelőtt tíz órakor hivatalos gyászistentisztelet volt a budavári koronázó Mátyás-templomban. A templomi előtt díszruhás rend-őrök voltak, míg a templom főhajójában Kubinyi őrnagy és Halász százados vezetésével a korona- őrök álltak sorfalat. A templom főszentélye előtt állott a díszes ravatal, melyet a pápai jelvények ékesítettek. A feketével bevont főszentély padsorai,ban ültek a kormány, tagjai, katonai s társadalmi előkelőségek, az egyetem s Pestmegye s a főváros, képviselői és előkelő hölgyek gyönyörű sora. Tizi órakor érkezett a templomba Várady E. Árpád dr. kalocsai érsek, akit a papság élén agyászünnep rendezője, NemesAntal dr. címzetes püspök, budavári apátplébános fogadott. Az érsek Erzsébet kiirályné milleniumi gyászruhájából készült egyházi ornátusban mondta a rekviemet. — A. Pius pápa lelki üdvéért az esztergomi főszékesegyházban csü-törtökön reggel volt az ünnepi gyászmise, amelyet I Rajner Lajos dr. püspök mondott. — Budapesten a Szent István Bazilikában, szombaton, augusztus 29-én reggel kilenc órakor lesz a rekviem. Rómából jelentik: A Szent Péter-bazilikában ma volt az utolsó rekviem, a pápa lelki üdvéért. Délelőtt tíz órakor a bíborosok aVatikánban rendes napi kongregációjukra gyűltek egybe. Ma bontották föl A. Pius pápa sajátkezű végrendeletét, amely, a szentszék víznyomású dinerével ellátott fehér papirosára van három oldalon át kaligrafikus betűkkel írva. A pápa a Szent Szűzhöz fohászkodva a Mindenhatónak ajánlja lelkét, azután utódjához intézett ajánlás formájában néhány hagyományt állapít meg. A végrendeletet, mint az elhunyt pápa teljes önzetlenségét bizonyító okmányt, közzé fogják tenni. — Macchiafava dr., az elhunyt (Adakozás.) Mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: MagyarVörös Kereszt Egyesület részére Szegelethy Ilona állami tanítónő Ungvár 50 korona, Barbat Jeanne Budapest 10 korona, Fekete Mihály Tardos 10 korona, III. kerületi magyar királyi állami főgimnázium igazgatóságaBudapest 10 korona, Auguszta-alap részére Bagi Ferenc csendőr őrmester Lábas 6 korona, Ingyen Tej részére Charitas Erzsébet Budapest 10 korona. Osztrák és magyar jótékonysági egyesület züriki segítő- bizottsága részére Péterfy Kálmánná Budapest osztrák bélyegben 85 fillér. (Elhunyt bajor herceg.) Münchenből jelentik: Buitpold bajor örökös herceg 111 a délelőtt Kerhlensgadenben tizenhárom éves korában meg 11