Budapesti Hírlap, 1914. november (34. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-01 / 273. szám

4 flotta győzelmén. A német és az osztrák és ma­gyar nagykövetségek előtt hatalmas barátságos tüntetés játszódott le. A kedive az ünnepen. Konstantinápoly, okt. 31. Az egyiptomi kedive részt vett a bekram­­ünnep alkalmából megtartott fogadtatáson és a kézcsók-szertartáson. A szultán különös ked­vességgel tüntette ki a ked­vét. Három elmaradt zászló. Konstantinápoly, okt. 31. Az orosz, angol és francia nagykövetségek a szokástól eltérően a mai beiram-ünnep alkal­mából nem tűzték ki zászlójukat. Az ellenségeskedés története Az orosz-angol mesterkedés. Berlin, okt. 31. (Saját tudósítónktól.) Törökország a világháború kitörése után elsőnek jelentette ki semlegességét és a Dardanellákat minden nemzet kereskedelmi hajói számára nyitva tar­totta. Buxton angol agitátor megérkezésével változás történt, mert Angolország és Orosz­ország mindig erősebb nyomást gyakorolt Törökországra. A Dardanellákat elzárták. Ez­zel egyidőben mértékadó török körökben ismertté vált, hogy az angol tengerészeti bi­zottság Törökország kárára akarta feladatát teljesíteni. Ez a bizottság az aknazárlatot a Dardanellákban oly mélyre helyezte el, hogy minden hadihajó elhaladhatott volna fölötte. A török hajók legénységének begyakorlása bebi­zonyította, hogy komoly esetben a török hajók hiányosságot szenvedtek volna. Oroszországnak és Angolországnak azt az ajánlatát, a­mely a legszigorúbb semlegesség esetére a kapitulációk megszüntetéséről szólt, Törökország azzal felelt, hogy önállóan megszüntette a szerződéseket. A feszültség növekedett, minél nyíltabban dolgo­zott Oroszország Örményországban Törökor­szág ellen és mivel különösen a német Goeben és Breslau hajók megvásárlását a semlegesség megsértésének akarta tekinteni. Az orosz és az angol nagykövet kijelentette a portának, hogy ezt a két hajót nem fogják török hajónak te­kinteni. Ezzel egyidőben az orosz flotta a Bosz­porusz felé indult el. A kihaladó török flotta megelőzte azt az orosz szándékot, a­mely nem akarta a török flotta kifejlődését megengedni és az ezt követő harcban már két orosz hajót el­süllyesztett. A török rokonérzés. Tüntetés Berlinben. Berlin, okt. 31. Tegnap este nagy tüntetés volt itt Török­ország mellett. Este fél kilenckor a potsdami té­ren több kocsi hajtatott keresztül német és tö­rök zászlókkal díszítve. Az egyik kocsiban Jusz­­szuf­­viv bég, török rendkívüli követ ült. Ez beszédet intézett az egybegyűlt óriás közön­séghez: — Elérkezett, úgymond, az idő, hogy le­számoljanak az izlám elnyomóival. A moha­medánok még emlékeznek Vilmos császárnak Szaladin szultán sírjánál tett kijelentésére a 300 millió mohamedán iránt való baráti ér­zelmeiről. A törökök tudják, mit jelent Né­metország a kulturvilág számára és hogy mit köszönhet Törökország a németeknek kato­nai, gazdasági és társadalmi téren. Ma, a­mi­kor Németország az irigység egész világával áll küzdelemben, Törökország az oldala mellé áll. A padisah felhívását a legtávolabbi or­szágrészekben is meg fogják hallani. Beszéde végén a német és osztrák és ma­gyar hadseregeket, valamint Vilmos császárt, I. Ferenc József császárt és királyt és a török szultánt éltette. A menet azután a török nagykövetség elé vonult, a­hol Csepel követségi tanácsos megje­lent a palota erkélyén és nagy lelkesedéssel be­szélt a török-német-osztrák és magyar fegyver­­szövetségről. A menet azután a török nagykö­vetség elé vonult, a­hol Mahmud Muktar basa rövid beszédében rámutatott arra a kölcsönös szimpátiára, a­mely Törökország és Németor­szág között fennáll és kijelentette, hogy a mai budapesti Hírlap 1273 1914. november 1. tüntetés igen szíves visszhangra fog találni Tö­rökországban és még szorosabbra fogja fűzni a két állam egymáshoz való viszonyát. A nagykö­vet beszédét a tömeg nagy lelkesedéssel fogadta. Haragszik az angol. Anglia annektálja Egyiptomot. Bécs, okt. 31. A Neues Wiener Tagblatt jelenti Amszter­damból. A Courant londoni jelentése szerint angol minisztertanács szerdán minden formá­ban elhatározta, hogy Egyiptomot angol gyar­matnak jelenti ki és annektálja. Nyomban a parlament összeülése után proklamálják az an­gol szuverenitást Egyiptomon. Törökország az egyiptomi zsarnokság ellen. Konstantinápoly, okt. 31. Megbízható információk szerint az ango­lok az utóbbi napokban Egyiptomba nagyszámú angol és kanadai csapatokat hoztak. A szuezi csatorna mindkét oldalán körülbelül 14.000 em­ber van elhelyezve. Az utoljára Egyiptomba hozott indiai csapatokat visszavitték, mint nem eléggé megbízhatókat. Ezek száma egy-kétezer ember. Törökország mértékadó tényezői az Egyiptomban való angol csapatösszpontosítást a semlegesség megsértésének tekintik és élén­ken magyarázza az egész sajtó. Súlyos sérelem­nek tartják azt is, hogy a portától az angol ha­tóságok nem kértek engedelmet az egyiptomi kulturális célokra fölvett öt milliós kölcsön fo­lyósítására. Ezt a kiadást is úgy tekintik, mint Egyiptom alkotmányának megsértését. A bokharai seik-al-izlám Egyiptomban Konstantinápoly, okt. 31. A bokharai seik-ül-izlám Egyiptomba ér­kezett. Jelenlétét a panizsam mozgalommal hoz­zák összeköttetésbe. Angol fenyegetőzés. Hága, okt. 31. (Saját tudósítónktól.) A londoni Times ezt írja: Törökország, mivel elkövette azt az osto­baságot, hogy Németország tanácsára hallgatott, aláírta halálos ítéletét. Az ottomán birodalom­ból Európában nemsokára már csak az emléke f­og fönmaradni. Európa a háború befejeztével fölszabadul az európai béke két elemének fe­nyegetésétől: a porosz militarizimustól és a tö­rököktől. Sikeres Harcunk az orosz seregekkel. — A galicia-bukovinai határ közelében katonáink megvertek egy orosz hadoszlopot. — Közép-Galiciában minden elfoglalt hadállást tartanak csa­pataink. — Hiska vidékén az oroszok több támadását visszaverték csapa­taink. — Varsótól nyugatra az oroszok lassan követik az újólag csoporto­suló haderőket. — A szerb kormánykörök egy része békét kiván. — Az oroszok. Höfer vezérőrnagy jelentése. (Hivatalos jelentés. Kiadatott október 31-én délben. Érkezett délután 3 órakor.) A galíciai-bukovinai határ köze­lében Kutytól északra tegnap egy min­den fegyvernemből álló orosz hadosz­lopot megvertünk. Közép-Galiciában csapataink tart­ják a Turkától északkeletre, valamint a Sztary-Szambornál, továbbá a Prze­­mysltől keletre és az alsó Szánnál el­foglalt állásaikat. Nisko vidékén több ellenséges tá­madást visszavertünk; ott, valamint Szkopenél és Sztary-Szambornál az oroszok százait foglyul ejtettük. A hadműveletek Orosz-Lengyel­­országban tegnap is harc nélkül foly­tak le. Hofer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese, Jaroszlav teljesen kihalt és sötét. Sehol egyetlen ember, csak a pályaudvar környékén járkálnak a szuronyos őrök. Borzasztó ágyúzás hallatszik közelről, a­melybe belekattognak a gépfegyverek. Az utcán két sebesült jön. El­mondják, hogy ezerötszáz lépésnyire folyik a harc. Az oroszok szeptember 21-én jöttek Ja­roszlavba. Október 11-én távoztak el, közben pedig összevették a fakészletet, melyből a Szán keleti partján hadállásokat csináltak, hová üldö­­­zésünk elől meghúzódtak. A mi katonáink átlép­ték a Szánt és annyira megközelítették az oro­szokat, hogy a küzdő táborok között most a Szánnak csak egy holt ága fekszik. Tizenöt napja harcolnak ily közel egymás­hoz. Huszonhetedikén Zurakovnál a Szánon ot­t jöttek az oroszok, de katonáink meglepve őket, közülük sokat elfogtak, sokat pedig a folyóba szorítottak. A Szánon sok ezer orosz katona­­sapka úszott. Lezarszknál szintén átjöttek az oroszok, ott tüzérségünk szétrombolta hidjukat és a bécsi háziezred 1400 foglyot ejtett. Az orosz sereg lóállománya is nagy veszteséget szenvedett s nem tudják ágyúikat elszállítani. Állítólag ezek megmentése érdekében védekeznek oly ma­kacsul. Két napja azonban mintha gyöngült volna erejük. A Szán menti harcok. Hadisajt­ószállás, okt. 31. A harctérre kiküldött tudósítónk távirata. Bejártam az egyik tűzvonalban lévő sere­günk hadtápterületét. Örömmel állapíthatom meg, hogy lövőszer, életem­, ruhanemű beszer­zése, szállítása és a harcosokhoz való eljutta­tása mintaszerű rendben, a legnagyobb gyorsa­sággal történik. A mikor az oroszok visszavo­nultak, a hidakat fölrobbantották, a Vyslok fo­lyón Tamássy kapitány századával öt nap alatt uj hidakat épített s a vasúti közlekedés most helyreállt egészen Jaroszlauig. A személyvonat csak Prsevor­skig közlekedik, mivel a Szán túlsó feléről az oroszok a vasúti vonalat ágyúzzák. Jaroszlau irányában csak éjjel, menetrend nélkül és titokban közlekednek a vonatok. Prse­­vorsknál volt a máltai rend kórházvonatja, melynek parancsnoka Liechtenstein Ferenc herceg. Helyettese Braganza herceg. Észak­kelet felé folyt a harc. Lámpás nélkül futó loko­­motivhoz kapcsolt két, szintén ki nem világított vagyonon elmehettünk Jaroszlavba. Az ágyu­­dörgést a kerék zakatolása elnyomja, de az ágyúlövések villanása bevilágít az ablakon. A német hivatalos jelentés, Berlin, okt. 31. A nagy főhadiszállás jelenti október 31-én. Az északkeleti harctéren a harcok még nem vezettek döntéshez. Varsótól nyugatra az oroszok lassan követik újólag csoportosuló haderőnket. Hatalmas harc, heves támadás. Pét­er­vár, okt. 31. (Rómán át érkezett.) Orosz hivatalos jelentés szerint a Szán folyó partján és Przemysltől délre az ütközetek olyan hallatlan hevességgel folynak, mint soha. Az erősen támadó ellenséges haderő legnagyobb része magyar, a­kiknek bátor harca az orosz balszárnya ellen irányul.

Next