Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-12 / 71. szám

2 kétségbeesett erőfeszítéssel igyekeznek az oroszok boszut állani azért a meggya­lázó ütésért, a­mely elit­seregüket érte. A mazuri hadjárat befejezése­ óta nem volt nap, a­melyen heves és rengeteg ál­dozatot követelő támadással szerencsét ne próbáltak volna, hogy a német fron­tot áttörjék és megint bejussanak Lyck vagy Johannisburg sokszor felgyújtott falai közé. A legutolsó kísérlet az orosz seregek teljes megsemmisülésével vég­ződött. A téli hadjárat a Champagne-ban nem fejeződött be, hiszen a franciák szerdán újra támadtak kétszer is, és bi­zonyára fognak még támadni, a­míg lé­legzettel bírják. De ennek a nehéz küzde­lemnek az eredménye a németekre nézve mégis biztosítva van. Ezen a fogyatkozó erővel megismételt támadások már nem fognak változtatni. Február 16-án indult meg az emberfölötti küzdelem a Beimé­től keletre meghúzódó német állások el­len. Ha ezeket sikerül elhódítani, akkor az Argonnokban hátba támadhatják a németeket ,és egyszeribe levegőbe röpül mindaz, a­mit a német szívósság és hő­siesség nyolcadfél hónapon át épített. Tízszeres erővel, háromszázezer ember­­rel rontottak a harmincezer némettől vé­dett fedezékekre. És egyetlen ponton sem boldogultak vele. Az egész háború folya­mán, a­mely valóban gazdag új alakulá­sokban, példátlan erőfeszítésekben soha és sehol ily roppant erő nem volt koncentrálva ilyen csekély kiterjedésű helyen. A támadók puszta súlya alatt össze kellett volna roppannia az ellenségnek, ha nő il a német ez az ellenség. Az irtóza­tos fizetésnek csupán a demoralizáló ha­tása megtébolyíthatta volna az ostromolt katonákat, ha agyukat tisztán, szívüket épen nem tartja a tudat, hogy hazájuk léte, becsülete forog kockán. Nem győz­tek, mert nem győzhettek. És vérük bő­ven omlott a több mint három hetes csa­tában. De dicsőségüket még a francia história is föl fogja jegyezni, mint a­hogy a német vezérkar igaz magasztalással emlékszik meg a francia támadók hadi erényeiről. Lord Charles Beresford, Portsmouth tiszteletreméltó képviselője, nem saját kérésére nyugalmazott brit admirális azt a javaslatot tette az alsóházban, hogy a búvárhajók tisztjeit és legényeit akasszák föl, ha kézre kerülnek. Indítványa meg­okolásául a­ régi tengeri haditörvényre hivatkozott. A nemes lordot béke idejé­ben nem tartották épeszűnek Angliában. Mint tűzről pattant unionista a kormány­nak legkellemetlenebb ellenfele volt, szü­netlen szította a németgyűlölet parazsát, a megpattanásig való flottafegyverkezés szószólója volt, és azért kapott Ports­mouthtól, a legnagyobb angol hadikikö­tőtől mandátumot is, hogy a West­minsterben a háború mellett izgasson. Nem vették komolyan, a háta mögött ki is nevették, Churchill mindig tüntetőn hátat fordított, ha a parlamentben föl­szólalt és dagályos, hosszadalmas, unal­mat ásító, vagy botrányokkal izgató be­szédei egyikét elmondta. A háború föl­verte az árát az öreg fenegyereknek. Most már észre sem veszik, hogy bolond. Mint Hamlet ,sírásója mondja: Angliában mindenki olyan bolond, mint Ő. Miután sok mindent indítványozott, most a bitó­­fát javasolja „régi­­ törvény alapján" a búvárhajók népe részére. Lehet, hogy el­fogadják bili­jét. Ha Lord Kitchener szé­gyenletes és embertelen concentration camp-jeit elfogadták, az állatnak is rossz fogolytábor intézményét, a­hova békés, harcra képtelen öregeket és nőket zár­nak, miért ne Lord Beresford akasztófá­ját? Hiszen van rá régi törvény. Van arra is, hogy a pontatlan adóst be­zárják az adósok börtönébe. Van arra is (Nagy Alfréd korából), hogy a tol­vajnak levágják a jobb karját, a három­ fő német hivatalos jelentés. Berlin, márc. 11. A nagy főhadiszállásról jelentik március tizenegyedikén: Serejetől nyugatra 600 oroszt el­fogtunk és három ágyút és két gép­puskát zsákmányoltunk. Az oroszoknak Augusztávtól délre megnyitott áttörési k­­érlete az abban résztvett csapatok megsemmistésével végződött, az Osztrob­nkától nyugatra ví­vott harcban a mi csapataink marad­tak győztesek. Az oroszoknak hat­ tisztje, 900 főnyi legénysége és 8 gép­puskája került a kezünkre. Prasznosztól északra és észak­nyugatra támadásunk ismét előbbre haladt. A Novomiasztótól északnyugatra vívott harcban ismét 1860 oroszt fóg­tunk el. A Kárpátokban és Galíciában. Bern, márc. 11. A Bund katonai munkatársa a keleti harc­térről a következőket írja: A Visztula-forduló­nál és a Dunajecnél áll a harc. Galíciában a fá­radhatatlan osztrák és magyar csapatok, úgy látszik, új támadásra készülnek és a Kárpátok­ban, főleg a Dukla-mélyedésben, valamint az iodénak kivágják a nyelvét. De hát ra­bolni indulnak a búvárhajók tengerészei? Nem a hazájukat védeni és a­mi ezzel egy, az ellenséget megsemmisíteni ? Én hiszem, hogy Beresford bolond. De olyan bolond még sincs, hogy az V. hajók hő­seit rablóknak tartsa. És a bitófára sok­kal méltóbb az a véres bohóc, a­ki katona létére katonák ellen ilyet javasol, mint a névtelen hősök, a­kik egy pillanatban ezerszer áldozzák föl az életüket, és a haz­zájuktól nem várnak érte semmi hálát, de az ellenségtől is megkövetelik a tisztele­tet. Nem pedig az akasztófát. BUDAPESTI HÍRLAP (71. sz.) 1915. március 12.. Sikeres harcunk az oroszokkal. — Nyugat-galiciai és orosz-lengyelországi arcvonalunkon megtörik minden ellenséges támadás. — A Kárpátokban visszavertük az ellenség több éj­szakai támadását és egy magaslat elfoglalásakor elfogtunk két tisztet és 350 főnyi legénységet. — Nad­vor­kától északra az ellenség üldözése köz­­ben 280 embert fogtunk el. — Szövetségesünk győzelmet aratott Augusz­táv és Osztrolenka környékén. — Az utóbbi helyen hat tisztet és 900 főnyi legénységet fogott el. — Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták március 11-én délben, érkezett este 6 óra 30. It­z utolsó harcokban Orosz-Len­gyelországban és a nyugat-galiciai arcvonalon Gorlice mellett és attól délre elfoglalt terepszakaszokat és magaslati vonalakat biztosan tartjuk. Az ellenség kísérlete, hogy egyes tá­masztópontokat ismét visszaszerezzen, mindenütt meghiusult Újabb erős havazás nagyon aka­dályozta a Kárpátokban a harci tevé­kenységet. A kedvezőtlen időjárás el­lenére a harcvonalna­k egyes részein a harc tovább folyt. Az egyik magas­lat elfoglalása alkalmával a több szá­zadnyi ellenséget visszavertük, 2 tisz­tet és 350 főnyi legénységet elfog­tunk. Az ellenség egyes éjszakai tá­madását a támadónak veszteséget okozva visszavertük. A Nadvornától északra levő állá­saink előtt visszavert ellenséges erők üldözése közben további 280 embert ejtettünk foglyul. Egyébként ezen az arcvonalon, valamint Bukovinában nyugalom van. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helisellese, Orava és Szan forrás vidékén dühöng a harc, a­mely meg fogja hozni a döntést az oroszok kárpáti állásának tarthatóságáról. A déli fron­ton az ellenfelek harcolnak a sztaniszlaui állá­sokért, melyeknek sztratégiai jelentőségét ismé­telten ecseteltük. Orosz jóslás, Berlin, márc. 11. (Saját tudósítónktól.) A National Zeitung jelenti az orosz határról, hogy az Armeeboate katonai munkatársa ezt írja: Hadvezetőségünk számára a mindkét szár­nyunkon nagy erőfeszítéssel kifejtett ellenséges támadás után két út kínálkozott: először a had­sereg sztratégiai visszavonulása a második ki­tűnően előre elkészített védelmi vonalra, és má­sodszor a galiciai állások erős tartása a cen­trumra és a jobbszárnyra való tekintet nélkül. Annak ellenére, hogy jobbszárnyunk jól átgmil­dolt terv alapján a második védelmi vonalra, a Nyemen—Narev—Bobr-vonalra ment vissza, a hadvezetőség a főerőt Galíciában hagyta és elhatározta, hogy itt veszi föl a döntő összeüt­közést, tekintet nélkül a hatalmas áldozatra, a­melyet ez az elhatározás követel. Hadseregünk egyes részei túlerőben lévő ellenséges csapatok elől átmenetileg Csernovicon és Szaniszlavon túlra vonultak, vissza és ezzel megrövidítették a harcvonalat. Csapatainknak fényesen meg­valósított átcsoportosítása és a várformációkból való jelentékeny tartalékok odavonása az el­lenségnek délkeleti Bukovinából való, eleinte erős támadását megállította. Ezzel szerencsésen legyőztük a helyzet bizonyos válságos stádiu­mát és Galíciában ismét helyreállítottuk az egyensúlyt. Nagyjában meg lehetett valósítani galiciai állásainknak megtartását és meg lehe­tett akadályozni a második vonalra való vissza­vonulást. Természetes, hogy a mi részünkön is rengeteg áldozatot kellett hozni, hogy hadveze­tőségünk nagy tervét a kívánt terjedelemben megvalósíthassuk. De bizonyára nagy veszteség érte az ellenséget is, mert az ellenséges csapatok nagyon is jól ismerték e harcoknak döntő fon­tosságát. Csapatainknak ügyes összevonása kö­vetkeztében megállítottuk a harcot. A döntést valószínűen újonan előre vont tartalékok és a jobb időjárás fogja meghozni. Azt nem szabad föltennünk, hogy Hindenburg most már le fog mondani ama tervéről, hogy Varsót fenyegesse. Minden látszat a mellett szól, hogy Galíciában a főharc, a­melyek bizonyára a háborúnak legvéresebb harca lesz, tavasszal, az enyhébb időjárás beálltával fog eldűlni. A varsói helyzet: Stokholm, márc. 11. ( Saját tudósítónktól.) A varsói katonai kormányzó megtiltotta a lakosságnak, hogy a város nyílt terein és a környékén tartózkodja­nak. Ez az intézkedés azért történt, m­ert arra számítanak, hogy ellenséges aviatikusok nem­sokára bombákat fognak dobni-

Next