Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-12 / 71. szám
2 kétségbeesett erőfeszítéssel igyekeznek az oroszok boszut állani azért a meggyalázó ütésért, amely elitseregüket érte. A mazuri hadjárat befejezése óta nem volt nap, amelyen heves és rengeteg áldozatot követelő támadással szerencsét ne próbáltak volna, hogy a német frontot áttörjék és megint bejussanak Lyck vagy Johannisburg sokszor felgyújtott falai közé. A legutolsó kísérlet az orosz seregek teljes megsemmisülésével végződött. A téli hadjárat a Champagne-ban nem fejeződött be, hiszen a franciák szerdán újra támadtak kétszer is, és bizonyára fognak még támadni, amíg lélegzettel bírják. De ennek a nehéz küzdelemnek az eredménye a németekre nézve mégis biztosítva van. Ezen a fogyatkozó erővel megismételt támadások már nem fognak változtatni. Február 16-án indult meg az emberfölötti küzdelem a Beimétől keletre meghúzódó német állások ellen. Ha ezeket sikerül elhódítani, akkor az Argonnokban hátba támadhatják a németeket ,és egyszeribe levegőbe röpül mindaz, amit a német szívósság és hősiesség nyolcadfél hónapon át épített. Tízszeres erővel, háromszázezer emberrel rontottak a harmincezer némettől védett fedezékekre. És egyetlen ponton sem boldogultak vele. Az egész háború folyamán, amely valóban gazdag új alakulásokban, példátlan erőfeszítésekben soha és sehol ily roppant erő nem volt koncentrálva ilyen csekély kiterjedésű helyen. A támadók puszta súlya alatt össze kellett volna roppannia az ellenségnek, ha nő il a német ez az ellenség. Az irtózatos fizetésnek csupán a demoralizáló hatása megtébolyíthatta volna az ostromolt katonákat, ha agyukat tisztán, szívüket épen nem tartja a tudat, hogy hazájuk léte, becsülete forog kockán. Nem győztek, mert nem győzhettek. És vérük bőven omlott a több mint három hetes csatában. De dicsőségüket még a francia história is föl fogja jegyezni, mint ahogy a német vezérkar igaz magasztalással emlékszik meg a francia támadók hadi erényeiről. Lord Charles Beresford, Portsmouth tiszteletreméltó képviselője, nem saját kérésére nyugalmazott brit admirális azt a javaslatot tette az alsóházban, hogy a búvárhajók tisztjeit és legényeit akasszák föl, ha kézre kerülnek. Indítványa megokolásául a régi tengeri haditörvényre hivatkozott. A nemes lordot béke idejében nem tartották épeszűnek Angliában. Mint tűzről pattant unionista a kormánynak legkellemetlenebb ellenfele volt, szünetlen szította a németgyűlölet parazsát, a megpattanásig való flottafegyverkezés szószólója volt, és azért kapott Portsmouthtól, a legnagyobb angol hadikikötőtől mandátumot is, hogy a Westminsterben a háború mellett izgasson. Nem vették komolyan, a háta mögött ki is nevették, Churchill mindig tüntetőn hátat fordított, ha a parlamentben fölszólalt és dagályos, hosszadalmas, unalmat ásító, vagy botrányokkal izgató beszédei egyikét elmondta. A háború fölverte az árát az öreg fenegyereknek. Most már észre sem veszik, hogy bolond. Mint Hamlet ,sírásója mondja: Angliában mindenki olyan bolond, mint Ő. Miután sok mindent indítványozott, most a bitófát javasolja „régi törvény alapján" a búvárhajók népe részére. Lehet, hogy elfogadják bilijét. Ha Lord Kitchener szégyenletes és embertelen concentration camp-jeit elfogadták, az állatnak is rossz fogolytábor intézményét, ahova békés, harcra képtelen öregeket és nőket zárnak, miért ne Lord Beresford akasztófáját? Hiszen van rá régi törvény. Van arra is, hogy a pontatlan adóst bezárják az adósok börtönébe. Van arra is (Nagy Alfréd korából), hogy a tolvajnak levágják a jobb karját, a három fő német hivatalos jelentés. Berlin, márc. 11. A nagy főhadiszállásról jelentik március tizenegyedikén: Serejetől nyugatra 600 oroszt elfogtunk és három ágyút és két géppuskát zsákmányoltunk. Az oroszoknak Augusztávtól délre megnyitott áttörési kérlete az abban résztvett csapatok megsemmistésével végződött, az Osztrobnkától nyugatra vívott harcban a mi csapataink maradtak győztesek. Az oroszoknak hat tisztje, 900 főnyi legénysége és 8 géppuskája került a kezünkre. Prasznosztól északra és északnyugatra támadásunk ismét előbbre haladt. A Novomiasztótól északnyugatra vívott harcban ismét 1860 oroszt fógtunk el. A Kárpátokban és Galíciában. Bern, márc. 11. A Bund katonai munkatársa a keleti harctérről a következőket írja: A Visztula-fordulónál és a Dunajecnél áll a harc. Galíciában a fáradhatatlan osztrák és magyar csapatok, úgy látszik, új támadásra készülnek és a Kárpátokban, főleg a Dukla-mélyedésben, valamint az iodénak kivágják a nyelvét. De hát rabolni indulnak a búvárhajók tengerészei? Nem a hazájukat védeni és ami ezzel egy, az ellenséget megsemmisíteni ? Én hiszem, hogy Beresford bolond. De olyan bolond még sincs, hogy az V. hajók hőseit rablóknak tartsa. És a bitófára sokkal méltóbb az a véres bohóc, aki katona létére katonák ellen ilyet javasol, mint a névtelen hősök, akik egy pillanatban ezerszer áldozzák föl az életüket, és a hazzájuktól nem várnak érte semmi hálát, de az ellenségtől is megkövetelik a tiszteletet. Nem pedig az akasztófát. BUDAPESTI HÍRLAP (71. sz.) 1915. március 12.. Sikeres harcunk az oroszokkal. — Nyugat-galiciai és orosz-lengyelországi arcvonalunkon megtörik minden ellenséges támadás. — A Kárpátokban visszavertük az ellenség több éjszakai támadását és egy magaslat elfoglalásakor elfogtunk két tisztet és 350 főnyi legénységet. — Nadvorkától északra az ellenség üldözése közben 280 embert fogtunk el. — Szövetségesünk győzelmet aratott Augusztáv és Osztrolenka környékén. — Az utóbbi helyen hat tisztet és 900 főnyi legénységet fogott el. — Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták március 11-én délben, érkezett este 6 óra 30. Itz utolsó harcokban Orosz-Lengyelországban és a nyugat-galiciai arcvonalon Gorlice mellett és attól délre elfoglalt terepszakaszokat és magaslati vonalakat biztosan tartjuk. Az ellenség kísérlete, hogy egyes támasztópontokat ismét visszaszerezzen, mindenütt meghiusult Újabb erős havazás nagyon akadályozta a Kárpátokban a harci tevékenységet. A kedvezőtlen időjárás ellenére a harcvonalnak egyes részein a harc tovább folyt. Az egyik magaslat elfoglalása alkalmával a több századnyi ellenséget visszavertük, 2 tisztet és 350 főnyi legénységet elfogtunk. Az ellenség egyes éjszakai támadását a támadónak veszteséget okozva visszavertük. A Nadvornától északra levő állásaink előtt visszavert ellenséges erők üldözése közben további 280 embert ejtettünk foglyul. Egyébként ezen az arcvonalon, valamint Bukovinában nyugalom van. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helisellese, Orava és Szan forrás vidékén dühöng a harc, amely meg fogja hozni a döntést az oroszok kárpáti állásának tarthatóságáról. A déli fronton az ellenfelek harcolnak a sztaniszlaui állásokért, melyeknek sztratégiai jelentőségét ismételten ecseteltük. Orosz jóslás, Berlin, márc. 11. (Saját tudósítónktól.) A National Zeitung jelenti az orosz határról, hogy az Armeeboate katonai munkatársa ezt írja: Hadvezetőségünk számára a mindkét szárnyunkon nagy erőfeszítéssel kifejtett ellenséges támadás után két út kínálkozott: először a hadsereg sztratégiai visszavonulása a második kitűnően előre elkészített védelmi vonalra, és másodszor a galiciai állások erős tartása a centrumra és a jobbszárnyra való tekintet nélkül. Annak ellenére, hogy jobbszárnyunk jól átgmildolt terv alapján a második védelmi vonalra, a Nyemen—Narev—Bobr-vonalra ment vissza, a hadvezetőség a főerőt Galíciában hagyta és elhatározta, hogy itt veszi föl a döntő összeütközést, tekintet nélkül a hatalmas áldozatra, amelyet ez az elhatározás követel. Hadseregünk egyes részei túlerőben lévő ellenséges csapatok elől átmenetileg Csernovicon és Szaniszlavon túlra vonultak, vissza és ezzel megrövidítették a harcvonalat. Csapatainknak fényesen megvalósított átcsoportosítása és a várformációkból való jelentékeny tartalékok odavonása az ellenségnek délkeleti Bukovinából való, eleinte erős támadását megállította. Ezzel szerencsésen legyőztük a helyzet bizonyos válságos stádiumát és Galíciában ismét helyreállítottuk az egyensúlyt. Nagyjában meg lehetett valósítani galiciai állásainknak megtartását és meg lehetett akadályozni a második vonalra való visszavonulást. Természetes, hogy a mi részünkön is rengeteg áldozatot kellett hozni, hogy hadvezetőségünk nagy tervét a kívánt terjedelemben megvalósíthassuk. De bizonyára nagy veszteség érte az ellenséget is, mert az ellenséges csapatok nagyon is jól ismerték e harcoknak döntő fontosságát. Csapatainknak ügyes összevonása következtében megállítottuk a harcot. A döntést valószínűen újonan előre vont tartalékok és a jobb időjárás fogja meghozni. Azt nem szabad föltennünk, hogy Hindenburg most már le fog mondani ama tervéről, hogy Varsót fenyegesse. Minden látszat a mellett szól, hogy Galíciában a főharc, amelyek bizonyára a háborúnak legvéresebb harca lesz, tavasszal, az enyhébb időjárás beálltával fog eldűlni. A varsói helyzet: Stokholm, márc. 11. ( Saját tudósítónktól.) A varsói katonai kormányzó megtiltotta a lakosságnak, hogy a város nyílt terein és a környékén tartózkodjanak. Ez az intézkedés azért történt, mert arra számítanak, hogy ellenséges aviatikusok nemsokára bombákat fognak dobni-