Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-13 / 72. szám

1915. március 11. BUDAPESTI HIRLAP (70. sz.) szólással hirdettek, nemsokára meg­hiusult. Hogy az ott előnyomult csa­pataik mit tapasztaltak, kitűnik mai jelentésűek első mondataiból. Prasz­nysznál csapataink az ideiglenes ki­térés után ismét 4 kilométernyi távol­­ságra állanak e várostól északi irány­ban Mióta e városból kivonultunk, a Visztula és Orzyc közt elterülő harc­mezőn 11.460 oroszt fogtunk el Az orosz katonák lelkiismerete. Hadisajtószállás, márc. 12. (Magyar Távirati Iroda.) Az oroszok leg­utóbbi csernovici uralma alatt magánlakások ki­fosztásának a lakástulajdonosok úgy tudták ele­jét venni, hogy Nevecerel ügyvéd közvetítésével 400—500 koronát tettek le a városparancsnok részére, a­kitől azután nyomtatott és a várospa­rancsnok, valamint a polgármester által aláírt igazolványt kaptak, a­mely az orosz katonák­nak megtiltja, hogy a városparancsnok külön hozzájárulása nélkül az illető lakásba belépje­nek. Ennek az igazolványnak, melyet az illető lakás bejáratán függesztettek ki, szövege a kö­vetkező: A lakás tulajdonosának neve. Hirdetmény. L­a a lakás az orosz katonai parancsnok külön védelme alatt áll. Orosz katonák ebbe a lakásba csak akkor léphetnek be, ha a városparancsnok sajátkezű aláírásával ellátott engedelem birto­kában vannak. Csernovic, 1914. november 14. Dreher ezredes, városparancsnok, Bocancea vá­rosi polgármester. Pecsét: Csernovic — városi igazgatás. Wennenkamp a harctéren. Berlin, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) A Baseler Nac­uich-ten jelenti Pétervárról. A Brsevija Wiedomossk­-ban közzétett tábori levélből kitűnik, hogy Rennenkamp tábornok ismét a lengyelországi harctérre érkezett. Pau tábornok küldetése, Berlin, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) A National Zeitung jelenti: Jól értesült pétervári körökben elterjedt ihír szerint Pau tábornok, mielőtt az orosz had­sereg nagy vezérkarához utazott, beható tanács­ko­zást folytatott a vezető orosz államférfiakkal és a cárral. Pau tábornok Nikolaj nagyherceg­inek, valamint Ruszki tábornoknak francia ki­tüntetést adott át. A francia tábornoknak azon­ kívül külön küldetése is van. A főhadiszálláson főképpen informáló tevékenységet fog kifejteni. Behívás Oroszországban. Berlin, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) Orosz lapok jelen­tése szerint cári ukáz fölhatalmazta a hadügy­minisztert, hogy azonnal katonai szolgálatra hívja be az 1915. évfolyambeli diákokat, a­kik halasztást kaptak a katonai szolgálat megkez­désére. Bark lemondásának hire. Berlin, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) Állítólag jól értesült pétervári forrásból kire jár, hogy Bark pénz­ügyminiszter állása megrendült. Alighanem már legközelebb benyújtja lemondását. Utódjául A német hivatalos jelentés. Berlin, márc. 12. -­ nap JU főhadiszállásról jelentik március 12-én. Két ellenséges sorhajó, a­melyet néhány torpedónaszád kisért, tegnap esztendő fürdőre több mint 70 lövést tett a nélkül, hogy bárminő kárt oko­zott volna. Midőn ütegeink működni kezdtek, az ellenséges hajóraj eltá­­volodott. Az angolok, a­kik Neuve Cha­pelle-ben megvetették lábukat, ma éj­jel többször előretörtek keleti irány­ban. Visszavertük őket. Neuve Cha­pelletől északra is visszavertük teg­nap az angolok gyönge támadását. A harc azon a vidéken még folyik. A Champagneban általában nyu­galom volt. A Vogézekben erős hófúvás miatt a harci tevékenység csak csekély volt. A champagnei harc. Genf, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) Joffre azt hirdeti, hogy legközelebb a champagnei harc minden mozzanatáról a Joffre-féle adatok alapján jelen­tést fog közzétenni. Ezzel válaszolni akar arra a Kriposeint, a mostani földművelésügyi minisz­tert emlegetik. Bark távozásának oka küldetésé­nek kudarca. Ezt a kudarcot Oroszországban Bark fogyatékos diplomáciai képességének tud­ják be. Más részről azt jelentik, hogy Bark a cár parancsára Lengyelországba utazott, hogy pénzügyi tekintetből megvizsgálja a harctéri helyzetet. Primerose lord az oroszokról, London, márc. 12. A londoni orosz egyesület megnyitásán Primerose lord úgy nyilatkozott, hogy Orosz­országnak joga van területi gyarapodásra. Le­hetetlen azt kívánni egy olyan országtól, melyt oly gazdag javakban, hogy megelégednek a mos­tani szállítási lehetőségekkel. német állításra, hogy a franciák a champagne­ harcban 45.000 embert vesztettek el. Az olasz önkéntesek hazabocsátása. Páris, m­árc. 12. Az Agence Ilavas jelenti: Minthogy az olasz kormány a tartalékosok bizonyos osztályait be­hívta, a hadügyminiszter elhatározta, hogy a 4. idegen ezrednek azokat az olasz önkénteseit, a­kik szabadságolásukat kérik, hazabocsátják. Az ezredet Avignonba küldték, hogy szabadságolá­sukat ezzel is megkönnyítsék. A 4. idegen ezred az Argonneokban folyt ütközetekben részt vett és ott fényesen megállotta helyét. (M. Táv. Iroda.) Angol repülők német fogságban. Rotterdam, márc. 12. A r­otterdamsehe Courant jelenti Oost­burgból. Egy angol repülőgép tegnap Bjervluisl­ben kénytelen volt leszállni. A két tisztet, a­kik megadták magukat a németeknek, internálták. A léghajó reggel Ypernben szállt föl és a ködös időben eltévedt. Német léghajók útja, Kopenhága, márc. 12. Saját tudósítónktól.) Párisból jelentik, hogy tegnap Calais irányába egy Zeppelin re- Harc a franciákkal és az angolokkal. — A német-francia harctéren kezdenek mozgolódni az angolok. — Néhány helyen angol csapatok támadtak, de támadásukat visszaverték a németek. — A Vogézekben és a Champagneban tegnap nem történt nevezetesebb dolog. — Ellenséges hajók Wesztend fürdőt bombázzák, kárt nem tettek és a német ütegek elűzték őket. — békessége annyi, hogy érdeklődjék önös szín­szimfóniák vagy vonalharmóniák iránt?!... Egyéb pedig nem kell. A kérdés tehát: művésze­tünk a világháborúból, ebből a magunk élet­halálküzdelméből mit ád? ... Ád-e ilyesmit!? ... Hogy még korai ennek művészi földolgozása!?... Szent Isten! a­mikor mi már nyolc hónapja ál­dozunk életet, vért, vagyont?! ... Egy megokolása azonban mégis lehet és van ennek a rendes tavaszi tárlatnak. Kényúr kell bizony művészeinknek, ma is. Ma is, a­mi­kor a Szeretetadományok szekerei járják már a v­árost és bug­a küirt udvarunkon, hogy küzdő hőseinknek juttassuk a hódoló hála legneme­sebb alamizsnáját, — ma, a­mikor összeírják a lisztet és tilos a fehér kenyér, hogy legalább barna jusson mindnyájunknak, ki vásárol most képet vagy szobrot?! ... Szerencsére, zólyomi Wagner Géza, a Tár­sulat érdemes igazgatója, s a derék helyettes tit­kár, Lesskó János gondoskodtak, hogy egy-egy karajka jusson árván maradt művészeinknek is: több mint hatvanezer koronát teremtettek össze s ez a summa a tárlat rendelkezésére áll, — 20.000 koronáért vásárol a király, 20.000 ko­rona adódik sorsolásból; muzeális vásárlásokra jut 7500 korona az Andrássy-hagyaték kama­taiból, 6000 a Nemzeti Képcsarnok Egyesület kamataiból s 0000 a társaság félszázados fönn­állásának emlékére; 4000 a társulási díj, 1150 a Blarkányi-dij s itt vannak az arany érmek. Hálásan jegyezzük ezt föl. És nemcsak kenyér kell, ige után is sóvároghatunk ínségünkben, s hátha találunk is olyasmit, a­mi nutritum spi­ritus, lelki táplálék a magyarnak?!... Tehát: itt-e a Kárpátokon álló honvéd képe vagy szobra? .. .• Nincs itt. Nincs. Alig akad olyasmi, a­minek akár külső, akár belső köze volna a mi most vívott élet-halálküzdelmünkhöz. Alg akad olyasmi, a­mi ennek a nagy küzdelemnek fenyegető elkö­vetkezését éreztetné művészeink régebbi mun­kájában, vagy a­mi ennek rettenetes megérke­zését mutalná a jelen alkotásaiban,­­ a­mi akár megdöbbentene, akár lelkesítene, akár vigasz­talna vagy önfeláldozóbbakká avatna bennün­ket. Ha csak azt a fásultságot, azt a zsibbasztó közömbösséget nem fogadjuk el fatálisan jel­lemzőnek, a­mi művészeink munkáiból ásít felénk, azt a gondolai és érzésbeli tartalm­atlan­ságot, azt a magyarságban v­aló lelkiszegénysé­get, a mi munkájukat oly csüggesztően­ jelle­mezte tegnap s jellemzi bizony ma is még. De, lehet, hogy éppen talán ez a halálos lehangoltság, ez az emésztő tikkadtság, éppen ez az, a­mi nagy viharok kitörése előtt szokott jelentkezni és a miben már benne vagyon az el­tikkadt, sivár mult katasztrófája, — és most talán majd, vihar multával, most jó el az élet, nagy tisztulással, nagy nekipezsdü­lés, most jön érzés, lélek, gondolat — jön a honvéd, le a Kár­pátokról! Várjuk! Hiszünk benne rendületlenül, és várjuk! Addig is, iparkodjunk mi is tehát a köte­lező kultúrelőkelőség nyugalmával, elnézőbb hétköznapi tárgyilagossággal szemlélni ezt a rendes tárlatot, mintha tavasz volna csak­ugyan, mint máskor, mintha a Kárpátokon békésen olvadna a hó. Az előcsarnokban vannak a nagyobb szobrok. Itt látjuk Horvay János nagy erejét, klasz­szikus tudását, teljes érettségét és tartal­masságát a monumentálisban. Hatalmas, nagy alkotásának, az idén elkészülő Kossuth-szo­bornak két részlete van itt, minth­a hegyből törtek volna ki két sziklát. A haldokló honvéd alakja, és az utolsó öreg honvéd mellképe, a­miben a szabadságharc titánjának, Görgeynek stilizált fejére ismerünk. Olyan zordonul nagy és erős ez a két részlet, hogy így, ki­szakított voltukban eleinte inkább meglepő­dötten állunk előttük, s idő kell, a­mig el tud­juk helyezni az arányok keretébe. Ünnepe lesz a magyar művészetnek is, a mikor ezt a két hatalmas részletet ott látjuk majd helyén, a leleplezett Kossuth-szobron. Itt van Ilolló Barnabás egy jellemző vol­tában sikerült mellszobra (Heinrich Gusztáv dr.) s itt van Istók János Csányi Lászlója, megható kis apróság Kapás Sándor Signum laudisa — egy bánatos leányka nézi a katona­zubbonyon az elesett hős érdemrendjét. Azután jobbra s balra nyílik két-két te­rem, s a négy teremben háromszázharminckét szobrocska és kép. A­mi a jelen nagy időkre vonatkozás, az inkább sekélyes, szinte szánalmasan kicsinyes, vagy pedig bántóan üres, ha ugyan nem szín­padias. Boszankodik az ember, hogy ez a nagy világfölfordulás csak ilyen apró bugyborékokat vet művészetünkben . . . Mintha földrengés alkalmával a török­ poharak cserepeit szednék számba. Nyugodtabb kedvű ember azonban, lelhet a termekben művészi gyönyörűséget. Itt van, néhány tavalyi munkájával a hatalmas Mednyánszky. 33

Next