Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-13 / 72. szám
1915. március 11. BUDAPESTI HIRLAP (70. sz.) szólással hirdettek, nemsokára meghiusult. Hogy az ott előnyomult csapataik mit tapasztaltak, kitűnik mai jelentésűek első mondataiból. Prasznysznál csapataink az ideiglenes kitérés után ismét 4 kilométernyi távolságra állanak e várostól északi irányban Mióta e városból kivonultunk, a Visztula és Orzyc közt elterülő harcmezőn 11.460 oroszt fogtunk el Az orosz katonák lelkiismerete. Hadisajtószállás, márc. 12. (Magyar Távirati Iroda.) Az oroszok legutóbbi csernovici uralma alatt magánlakások kifosztásának a lakástulajdonosok úgy tudták elejét venni, hogy Nevecerel ügyvéd közvetítésével 400—500 koronát tettek le a városparancsnok részére, akitől azután nyomtatott és a városparancsnok, valamint a polgármester által aláírt igazolványt kaptak, amely az orosz katonáknak megtiltja, hogy a városparancsnok külön hozzájárulása nélkül az illető lakásba belépjenek. Ennek az igazolványnak, melyet az illető lakás bejáratán függesztettek ki, szövege a következő: A lakás tulajdonosának neve. Hirdetmény. La a lakás az orosz katonai parancsnok külön védelme alatt áll. Orosz katonák ebbe a lakásba csak akkor léphetnek be, ha a városparancsnok sajátkezű aláírásával ellátott engedelem birtokában vannak. Csernovic, 1914. november 14. Dreher ezredes, városparancsnok, Bocancea városi polgármester. Pecsét: Csernovic — városi igazgatás. Wennenkamp a harctéren. Berlin, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) A Baseler Nacuich-ten jelenti Pétervárról. A Brsevija Wiedomossk-ban közzétett tábori levélből kitűnik, hogy Rennenkamp tábornok ismét a lengyelországi harctérre érkezett. Pau tábornok küldetése, Berlin, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) A National Zeitung jelenti: Jól értesült pétervári körökben elterjedt ihír szerint Pau tábornok, mielőtt az orosz hadsereg nagy vezérkarához utazott, beható tanácskozást folytatott a vezető orosz államférfiakkal és a cárral. Pau tábornok Nikolaj nagyherceginek, valamint Ruszki tábornoknak francia kitüntetést adott át. A francia tábornoknak azon kívül külön küldetése is van. A főhadiszálláson főképpen informáló tevékenységet fog kifejteni. Behívás Oroszországban. Berlin, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) Orosz lapok jelentése szerint cári ukáz fölhatalmazta a hadügyminisztert, hogy azonnal katonai szolgálatra hívja be az 1915. évfolyambeli diákokat, akik halasztást kaptak a katonai szolgálat megkezdésére. Bark lemondásának hire. Berlin, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) Állítólag jól értesült pétervári forrásból kire jár, hogy Bark pénzügyminiszter állása megrendült. Alighanem már legközelebb benyújtja lemondását. Utódjául A német hivatalos jelentés. Berlin, márc. 12. - nap JU főhadiszállásról jelentik március 12-én. Két ellenséges sorhajó, amelyet néhány torpedónaszád kisért, tegnap esztendő fürdőre több mint 70 lövést tett a nélkül, hogy bárminő kárt okozott volna. Midőn ütegeink működni kezdtek, az ellenséges hajóraj eltávolodott. Az angolok, akik Neuve Chapelle-ben megvetették lábukat, ma éjjel többször előretörtek keleti irányban. Visszavertük őket. Neuve Chapelletől északra is visszavertük tegnap az angolok gyönge támadását. A harc azon a vidéken még folyik. A Champagneban általában nyugalom volt. A Vogézekben erős hófúvás miatt a harci tevékenység csak csekély volt. A champagnei harc. Genf, márc. 12. (Saját tudósítónktól.) Joffre azt hirdeti, hogy legközelebb a champagnei harc minden mozzanatáról a Joffre-féle adatok alapján jelentést fog közzétenni. Ezzel válaszolni akar arra a Kriposeint, a mostani földművelésügyi minisztert emlegetik. Bark távozásának oka küldetésének kudarca. Ezt a kudarcot Oroszországban Bark fogyatékos diplomáciai képességének tudják be. Más részről azt jelentik, hogy Bark a cár parancsára Lengyelországba utazott, hogy pénzügyi tekintetből megvizsgálja a harctéri helyzetet. Primerose lord az oroszokról, London, márc. 12. A londoni orosz egyesület megnyitásán Primerose lord úgy nyilatkozott, hogy Oroszországnak joga van területi gyarapodásra. Lehetetlen azt kívánni egy olyan országtól, melyt oly gazdag javakban, hogy megelégednek a mostani szállítási lehetőségekkel. német állításra, hogy a franciák a champagne harcban 45.000 embert vesztettek el. Az olasz önkéntesek hazabocsátása. Páris, márc. 12. Az Agence Ilavas jelenti: Minthogy az olasz kormány a tartalékosok bizonyos osztályait behívta, a hadügyminiszter elhatározta, hogy a 4. idegen ezrednek azokat az olasz önkénteseit, akik szabadságolásukat kérik, hazabocsátják. Az ezredet Avignonba küldték, hogy szabadságolásukat ezzel is megkönnyítsék. A 4. idegen ezred az Argonneokban folyt ütközetekben részt vett és ott fényesen megállotta helyét. (M. Táv. Iroda.) Angol repülők német fogságban. Rotterdam, márc. 12. A rotterdamsehe Courant jelenti Oostburgból. Egy angol repülőgép tegnap Bjervluislben kénytelen volt leszállni. A két tisztet, akik megadták magukat a németeknek, internálták. A léghajó reggel Ypernben szállt föl és a ködös időben eltévedt. Német léghajók útja, Kopenhága, márc. 12. Saját tudósítónktól.) Párisból jelentik, hogy tegnap Calais irányába egy Zeppelin re- Harc a franciákkal és az angolokkal. — A német-francia harctéren kezdenek mozgolódni az angolok. — Néhány helyen angol csapatok támadtak, de támadásukat visszaverték a németek. — A Vogézekben és a Champagneban tegnap nem történt nevezetesebb dolog. — Ellenséges hajók Wesztend fürdőt bombázzák, kárt nem tettek és a német ütegek elűzték őket. — békessége annyi, hogy érdeklődjék önös színszimfóniák vagy vonalharmóniák iránt?!... Egyéb pedig nem kell. A kérdés tehát: művészetünk a világháborúból, ebből a magunk élethalálküzdelméből mit ád? ... Ád-e ilyesmit!? ... Hogy még korai ennek művészi földolgozása!?... Szent Isten! amikor mi már nyolc hónapja áldozunk életet, vért, vagyont?! ... Egy megokolása azonban mégis lehet és van ennek a rendes tavaszi tárlatnak. Kényúr kell bizony művészeinknek, ma is. Ma is, amikor a Szeretetadományok szekerei járják már a várost és buga küirt udvarunkon, hogy küzdő hőseinknek juttassuk a hódoló hála legnemesebb alamizsnáját, — ma, amikor összeírják a lisztet és tilos a fehér kenyér, hogy legalább barna jusson mindnyájunknak, ki vásárol most képet vagy szobrot?! ... Szerencsére, zólyomi Wagner Géza, a Társulat érdemes igazgatója, s a derék helyettes titkár, Lesskó János gondoskodtak, hogy egy-egy karajka jusson árván maradt művészeinknek is: több mint hatvanezer koronát teremtettek össze s ez a summa a tárlat rendelkezésére áll, — 20.000 koronáért vásárol a király, 20.000 korona adódik sorsolásból; muzeális vásárlásokra jut 7500 korona az Andrássy-hagyaték kamataiból, 6000 a Nemzeti Képcsarnok Egyesület kamataiból s 0000 a társaság félszázados fönnállásának emlékére; 4000 a társulási díj, 1150 a Blarkányi-dij s itt vannak az arany érmek. Hálásan jegyezzük ezt föl. És nemcsak kenyér kell, ige után is sóvároghatunk ínségünkben, s hátha találunk is olyasmit, ami nutritum spiritus, lelki táplálék a magyarnak?!... Tehát: itt-e a Kárpátokon álló honvéd képe vagy szobra? .. .• Nincs itt. Nincs. Alig akad olyasmi, aminek akár külső, akár belső köze volna a mi most vívott élet-halálküzdelmünkhöz. Alg akad olyasmi, ami ennek a nagy küzdelemnek fenyegető elkövetkezését éreztetné művészeink régebbi munkájában, vagy ami ennek rettenetes megérkezését mutalná a jelen alkotásaiban, ami akár megdöbbentene, akár lelkesítene, akár vigasztalna vagy önfeláldozóbbakká avatna bennünket. Ha csak azt a fásultságot, azt a zsibbasztó közömbösséget nem fogadjuk el fatálisan jellemzőnek, ami művészeink munkáiból ásít felénk, azt a gondolai és érzésbeli tartalmatlanságot, azt a magyarságban való lelkiszegénységet, a mi munkájukat oly csüggesztően jellemezte tegnap s jellemzi bizony ma is még. De, lehet, hogy éppen talán ez a halálos lehangoltság, ez az emésztő tikkadtság, éppen ez az, ami nagy viharok kitörése előtt szokott jelentkezni és a miben már benne vagyon az eltikkadt, sivár mult katasztrófája, — és most talán majd, vihar multával, most jó el az élet, nagy tisztulással, nagy nekipezsdülés, most jön érzés, lélek, gondolat — jön a honvéd, le a Kárpátokról! Várjuk! Hiszünk benne rendületlenül, és várjuk! Addig is, iparkodjunk mi is tehát a kötelező kultúrelőkelőség nyugalmával, elnézőbb hétköznapi tárgyilagossággal szemlélni ezt a rendes tárlatot, mintha tavasz volna csakugyan, mint máskor, mintha a Kárpátokon békésen olvadna a hó. Az előcsarnokban vannak a nagyobb szobrok. Itt látjuk Horvay János nagy erejét, klaszszikus tudását, teljes érettségét és tartalmasságát a monumentálisban. Hatalmas, nagy alkotásának, az idén elkészülő Kossuth-szobornak két részlete van itt, mintha hegyből törtek volna ki két sziklát. A haldokló honvéd alakja, és az utolsó öreg honvéd mellképe, amiben a szabadságharc titánjának, Görgeynek stilizált fejére ismerünk. Olyan zordonul nagy és erős ez a két részlet, hogy így, kiszakított voltukban eleinte inkább meglepődötten állunk előttük, s idő kell, amig el tudjuk helyezni az arányok keretébe. Ünnepe lesz a magyar művészetnek is, a mikor ezt a két hatalmas részletet ott látjuk majd helyén, a leleplezett Kossuth-szobron. Itt van Ilolló Barnabás egy jellemző voltában sikerült mellszobra (Heinrich Gusztáv dr.) s itt van Istók János Csányi Lászlója, megható kis apróság Kapás Sándor Signum laudisa — egy bánatos leányka nézi a katonazubbonyon az elesett hős érdemrendjét. Azután jobbra s balra nyílik két-két terem, s a négy teremben háromszázharminckét szobrocska és kép. Ami a jelen nagy időkre vonatkozás, az inkább sekélyes, szinte szánalmasan kicsinyes, vagy pedig bántóan üres, ha ugyan nem színpadias. Boszankodik az ember, hogy ez a nagy világfölfordulás csak ilyen apró bugyborékokat vet művészetünkben . . . Mintha földrengés alkalmával a török poharak cserepeit szednék számba. Nyugodtabb kedvű ember azonban, lelhet a termekben művészi gyönyörűséget. Itt van, néhány tavalyi munkájával a hatalmas Mednyánszky. 33