Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-18 / 77. szám

k ugyan, de francia csatahajók, a­miből azt kö­vetkeztetik, hogy az angol csatahajók pihenésre vannak kényszerítve. A török-görög viszony. Feleset a célzatos hírre. Konstantinápoly, márc­ 17. AZ az Aténben elterjedt és nyilván a hármas antanthoz közelálló forrásból származó célzatos hír, a­mely szerint Konstantinápolyban számos görög személyiséget letartóztattak, telje­sen valótlan. E híreszteléssel nyilván meg akar­ják zavarni a török-görög viszonyt, de szembe­kerülnek a tényekkel, a­mennyiben nemcsak görög személyiségeket nem tartóztattak le, ha­nem több, az alsóbb osztályokhoz tartozó gö­rögöt, a­kit előzetes letartóztatásba helyeztek volt, szabadon bocsátottak. Összeegyeztethető érdekek. Konstantinápoly, márc. 17. (Saját tudósítónktól.) A Tasviri Efkiar a görög kormányváltozással kapcsolatban a többi közt ezt írja: Bármilyen is a kedv ebben a pilla­natban Görögországban, az az igazság minden időre szól, hogy Görögország érdeke összeegyez­tethető Törökországéval. Ezt az igazságot be fogják látni Aténben is, majd ha a higgadtság ismét fölülkerekedik, Igylgázia. Az angol mesterkedés ellen. Szóva, márc. 17. Sir Edward Grey legutóbb az angol parle­mentben megrendelt interpellációra, melyben azt a kérdést vetették föl, várjon Szerbiát arra akarják-e késztetni, hogy területet engedjen át Bulgáriának, azt a választ adta, hogy a három antant-hatalom kormányai készek volnának tá­mogatni a Balkán-kérdés minden állandó jel­legű rendezését és erre minden alkalmat meg­ragadnának­. Grey államtitkárnak e jól előké­szített, egy papírlapról leolvasott válaszát na­cionalista körökben otromba csapdának tekin­tik. Ma egyik lap azt írja, hogy az antant ezzel csak tévútra akarja vezetni Bulgáriát, hogy az antant-hatalmak, főleg pedig Oroszország vak eszközének adja oda magát Ha elérnék e célju­kat, Bulgária újabb nemzeti katasztrófa előtt állana. De a bolgár népnek elég energiája van ahhoz, hogy az antant új félrevezetéseit vissza­utasítsa és nemzeti egysége érdekében maga munkálkodjék. Bolgár politikus Romániáról Bukarest, márc­ .17. (Saját tudósítónktól.) Genadiev volt bol­gár miniszternek, a sztambulovista­ párt vezéré­nek Bukarestben való látogatása a román pub­­likai körökben nagy érdeklődést keltett. Fo­kozta az érdeklődést az a körülmény is, hogy Genadiev a bukaresti bolgár követ, Radev kí­séretében hosszabban tanácskozott Szefa bég török követtel. Genadiev ma visszautazott Szófiába, de néhány nap múlva ismét visszakér s ez alkalom­mal több román politikussal is tanácskozni fog. Elutazása előtt Genadiev fogadta az Universul munkatársát, a­kinek a többi között a követ­kezőket mondotta­: Már a bukaresti béke megkötésének első napja óta hirdettem annak a szükségét, hogy Bul­gária lehetően szoros baráti viszonyt tartson fönn Romániával s meg voltam győződve róla, hogy az idő el fogja felejttetni a mult ellentéteit. Ebben a szellemiben dolgoztam miniszterségem idejében is. Tárgyalást kezdtem dunai hid megépítése céljából s ez a hid egyben erkölcsi hid is lett volna. Nem is említíüte, hogy ez a híd helyreállította volna a gazda­sági viszonyt a szomszédos államokkal s a kereske­delmi élet intenzív fejlődését is elősegítette volna, még az a nagy haszna is lett volna, hogy a nyugatra utazó bolgárok kiszálltak volna Romániában, a­me­lyet igy mindjobban és mind közelebbről megismer­tek volna. A viszonyok arra kényszeritettek bennün­­­et, hogy ezt a megvalósuláshoz már közel volt esz­mét elejtsük. BUDAFESTI HÍRLAP (78. 62.) — Ez azonban semmiképp sem gyöngítette meg az­t a meggyőződésemet, hogy Románia és Bul­gária között a legjobb viszonynak kell fennállania. Annyival inkább mondhatom ezt, mert a utaló idő­vel a mult félreértései is el fognak tűnni. Ha az em­ber arculatán meg is maradnak az idő emlékei, a nemzetek mindig fiatalok maradnak s a mult epi­zódjai nem hagynak nyomot maguk után. Kifosztott gabonaraktár. Szófia, márc. 17. (Saját tudósítónktól.) Várnában mintegy kétezer főből álló tömeg megrohanta a gabona­raktárakat és kifosztotta a vasúti kocsikat. Ka­tonaság lépett közbe, a­mely számos embert le­tartóztatott. A helyzet Perzsiában. Az új kormány bemutatkozása. Teherán, márc. 17. A kormány lemondásával új kormány ala­kítása vált szükségessé. Az új kormányban a miniszterelnökséget és a hadügyi tárcát Tesir ed Dauleh, a külügyi tárcát Muavin ed Dauleh, a belügyi tárcát Mustasar ed Dauleh, az igazság­ügyit Soka el Mulk, a pénzügyit Musarof es Saltaneh, a közoktatásügyit Rakim el Mulk, a postaügyit Nasr el Mulk vállalta. Az új kor­mány ma mutatkozik be a parlamentben. Shina veszedelme. A Japán csapatszál­­tás. London, márc. 17. A Times pekingi jelentése szerint Kíná­ban a nyugtalanságot nagy mértékben fokozta az a hír, hogy Japánországból nagyobb csapat­szállítmány indult Kínába, mely szállítmányt hadihajók kísérik. Hir szerint Dalnyból egy hadosztály indult el, hogy a rendes mandzsu­országi hovíicsi ló -,Visn. Azt a dandárt, a­mely most Csingtaut tartja megszállva, egy másik dandár fogja fölváltani. A semleges országon a Dácia védi jogait. Kopenhágia, márc. 17. A foliketingben a költségvetés harmadik olvasásánál Wulff konzervatív képviselő több radikális képviselő nyilatkozata alkalmából megjegyezte, hogy nem hiszi ugyan, hogy a kor­mány osztja a radikálisok részéről elhangzott nyilatkozatokban megnyilvánuló fölfogást, kí­vánatosnak tartaná azonban, ha a kormány nyi­latkozatot tenne, a­mely alkalmas volna a lelkek megnyugtatására és a külföld nézőpontjából is fontos volna. Mund­ dr. honvédelmi miniszter az egész kormány nevében kijelentette, hogy a kormány és a törvényhozó testület egyöntetű óhaja az, hogy Dánia föltétlen és pártatlan semlegesség szem előtt tartásával irányítsa politikáját. Arra nézve sincs kétség, hogy az ország valamennyi pártja a megingathatatlan semlegességi politikát óhajtja és kívánja, hogy ily módon Dánia és valamenyi többi állam között a béke föntart­ható legyen. Kivételesen kifejezésre jutó más nézeteket valamennyi párt helytelenít. A jelen háború alatt Dániának készen kell tartania ka­tonai eszközeit, hogy adott esetben jogait meg­védhesse és kötelességét teljesíthesse, a­mely kötelesség rá, mint semleges államra hárul. Ebből a nézőpontból történtek a különböző ka­tonai intézkedések. Ha a kormány nem ebből a nézőpontból indult volna ki, akkor a lakos­ságra és az államra nem hántott volna ilyen nagy terheket és feladatokat. A katonai kérdé­sekről különbözők ugyan a nézetek, de mégis okos és hazafias eljárás, ha a háború alatt min­dig el vagyunk készülve a legnagyobb feladat és cél megvédésére, arra, hogy Dánia szabadon és károsodás nélkül élje túl a háborút és békés, jó viszonyt tartson fönn a hatalmakkal. Eddig si­került a pártatlan semlegességet föntartanunk, a kormány ez irányú törekvéseit az egész tör­vényhozás helyeselte. A kormány folytatja ebbeli törekvéseit és reméli, hogy a jövőben is számíthat a törvényhozás támogatására. A költségvetést erre mind a nyolcvan sza­vazattal elfogadták. 1915. március 19. A spanyol választás, Lyon, márc. 17. A Nouvelliste madridi jelentése szerint a spanyolországi tegnapi választáson a kormány­párt tagjai jöttek be többséggel. Az eredmény még ismeretlen. Barcelonában a republikánusok és jaimisták között összeütközésre került a do­log. Bilbaóban jelentéktelen incidensek voltak. Egyébként nyugalom van. Madrid, márc. 17. A mai választáson megválasztottak 232­­kormánypártit, 143 liberálist, 44 demokratát, 8 Maura-pártit, 12 jaimistát, 11 függetlenségit, 11 reformáltat, 37 köztársaságit és 9 különböző pártállású képviselőt. Marokkó, Madrid, március. Mindezideig a marokkói eseményekről nagyon kevés hír érkezett ide. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy Spanyolország közvetetlenül érdekelve van és mégis rosszul van informálva, el lehet képzelni, hogy a többi Európa milyen állapotokról értesült. Újab­ban azonban szinte meglepő sokasággal érkezik ide a különféle hír és mindannyiuk győzelmekről szá­mol be. Spanyolországban nem igen szívesen beszélnek általában a marokkói kérdésről. Úgy beszélnek róla, mint egy olyan kalandról, a­melynek semmi értelme sincs és tisztán azért történt, mivel Franciaország igy akarta. Hogy ez a hangulat mennyire általános, arra nézve jellemző, hogy az élclapok csaknem min­den héten hoznak ilyen tárgyú képeket és abba­n Spanyolország úgy van ábrázolva, mint Franciaor­szág cselédje és hasonlók. A háttérből nem igen szo­kott hiányozni a vigan és gúnyosan nevetgélő marokkói. A szent háború kihirdetésének következménye, hogy még azok a törzseik is, a­melyeket nagy nehe­zen pacifikálni lehetett, föllázadtaik és az európaiak uralmáról mit sem akarta­k tudni. A franciák hely­zete igen nyugtalanító volt és maga a főváros. Fez is veszedelemben volt és a parancsnokló tábornok­kormányzó Lyautey kénytelen volt visszavonulni és csak helyőrséget hagyott hátra, a­mely rendeltetésé­nek megfelelni nem tudott, mivel a nagy túlerővel megküzdeni nem bírt és kénytelen volt a tengerpart felé visszahúzódni. E közben a visszavonulás közben nevezetes dolog történt, tudniillik hogy a francia csapatot Mellilla felé vonultak, azaz a spanyol zó­nán át. A spanyol kormány nem szívesen látta ezt, mivel ha ez a spanyol uralom lényegét nem i­s érin­tette, mindenesetre bizonyította, hogy a franciák a spanyol területeket úgy tekintik, mint sajátjukat. A visszavonuló sereg parancsnokát rögtön át is helyez­ték a flandriai csatatérre. Az idegenlégiók éppen úgy dolgosak, mint an­nak előtte és a marokkói helyőrségek egyáltalában nem tudtak arról, hogy világháború van. Az a hir tehát, a­mely azt vélte tudni, hogy az idegen légiók­ban szolgáló németeket, osztrákokat és magyaroka­t hadifogságba vetették, alaptalan volt. Új francia csapatok jelentek meg és előkészítik most a küzdel­met, a­melynek sikerében nagyon is lehet kételkedni. (Meg kell jegyezni, hogy a spanyolok helyzete any­nyiban könnyebb, a­mennyiben az ő birtokaik a ten­gerpart mellett vannak, illetve nem húzódnak na­gyon mélyen bele a kontinensbe Általános­ az a vélemény, hogy a­míg Marokkót pacifikálni fogják, addig nagyon is nagy véráldozatot kell hozni. A szultánt, Muley Hafidt az arabok letet­­ték és helyette most Marokkó városban egy új szul­tán van Abu Juszuf, a­ki megkezdette küzdelmét az ellen-szultán ellen. Nagyon fontosak a franciákra nézve a marokkói események, mivel a szomszédos Algir nagyon is reagál a francia­ellenes tü­ntetésekre és tudott dolog, hogy a francia uralom soha olyan veszélyben nem volt, mint most egész Afrikában. A papok mind a franciák ellen beszélnek és ha el is visznek seregszámra algíri benszalott katonaságot, azt a hivatalos kommünikék elfelejtik megírni, hogy milyen nagy európai helyőrséget kénytelenek ott tartani. Éppen így nagy az izgatottság a franciák ellen a Szudánban is, a­hol a nagy mohamedán metr­­­­opólis "Timbuktu állandóan forrong

Next