Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-19 / 78. szám

1915. március 19 BUDAPESTI HISUP­O?& SZ.e­ senek szolgálatot. A szerbek kórházi szolgá­latra is akarnak kényszeríteni asszonyokat. A prefektus a lakosság fölháborodása folytán til­takozott ez intézkedés ellen, a katonai hatóságok azonban ragaszkodnak tervükhöz. Macedónok sanyargatása. Szófia, márc. 18­(Saját tudósítónktól.) Az Osmanischer Llyod jelenti: Macedóniában letartóztattak több embert, a­kiket az a gyanú terhel, hogy össze­esküvést szőttek Sándor trónörökös élete ellen. Ezeket az országból száműzték és birtokukat elkobozták. A letartóztatottak száma Dojranban mintegy harminc, Kocanában mintegy ötven, Isztipben hetven; valamennyien mohamedánok, a­kiket Üszkübbe szállítottak, a­hol törvényt fognak ülni rajtuk. Ugyane kerületekből több, mint háromszáz bolgárt is letartóztattak és Egripalankába vittek; ellenük is az összeeskü­vés gyanúja merült föl. Monasztirban is letar­tóztatások voltak ezzel az üggyel kapcsolatban. A letartóztatottak családtagjait vagyonuk lefog­lalása után Monasztirba szállították. A letar­tóztatott bolgárokat és mohamedáno­kat hír szerint Üszkübben és Egripalankában agyon­lőttek. Görögország. A török-görög viszony. Berlin, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) A Berl. Tybr kon­stantinápolyi jelentése szerint Venizelosz vissza­lépésének jó hatása mutatkozik a török-görög viszonyban. Az aténi török követ tegnap hosz­szabb ideig tanácskozott Gunarisszal. A követ a tanácskozás lefolyásáról nagy megelégedéssel nyilatkozott. Mindkét kormányt az a legjobb szándék vezeti, hogy barátságos viszonyt tart­son fönn a két ország között. Az ateni sajtó há­rom lap kivételével támogatja az új kormányt. A török sajtó is barátságos magatartást tanusít Görögország iránt, a­mely az állítólagos görög­török ellentétről szóló lármázást a hármas an­tant mesterkedésének ismerte föl. Miktós cár és György görög herceg. Bukarest, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) Az Universul jelenti Gá­láéból, hogy az odavaló görög kolónia előkelő tag­jainak értesülése szerint Miklós orosz cár az antant görögországi kudarca után György herceghez, Kon­stantin görög király Párisban lakó testvéréhez for­dult és arra kérte, hogy érvényesítse befolyását a görög királynál a hármas antant érdekeiben. György görög herceg még annak idején, a­mikor Miklós cár trónörökös volt, együtt utazott vele Japánországba és megmentette az orosz trónörökös életét, a­ki ellen egy fanatikus japán merényletet kísérelt meg. Románia: Az angolok kudarca. Róma, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) Dillon dr. a Daily Telegraph-nak azt táviratozza, hogy a legjobb forrásból szerzett értesülése szerint Románia és Bulgária Angliának azt a biztosítását, a­mely a Dardanellákon való szabad áthajózásra vo­natkozik, semmiképpen sem tekintik a probléma kielégítő megoldásának. Kinek volt igaza? Bukarest, márc. 18. (­Saját tudósítónktól.) A konzervatív párt hiva­talos lapja, a Steagul mai számában Olaszország, Görögország és Románia forrása összefoglaó cikke­lyében ismerteti a nemzetközi helyzetben legutóbb történt eseményeket és ezeknek alapján megállapítja, hogy azok, a­kik a monarkia és Németország ellen izgattak, már ma is teljesen magukra maradtak és az események azokat igazolták, a­kik a semlegesség fentartásában vagy a monarkia és Németország mel­lett való síkraszállásában látták az ország igazi érdekét. — Ma már az egész világ látja, —­ írja a Ste­agul — hogy a mi áradozó hazafiaink jóslásaiból és biztatásaiból semmi sem valósult meg. A parlamen­tet bezárták a nélkül, hogy Németországnak vagy Ausztria és Magyarországnak megüzente volna a háborút. Görögország, a­melynek Szerintük a koro­natanács tanácskozása után akciót kellett volna kez­denie, nemcsak semleges marad, hanem semleges­sége kedvéért föláldozta egyik kiiváló államférfiát is és végül Olaszország, a­melynek akcióját Lorrand belga politikus váltig jósolgatta Bukarestben, szin­tén semleges maradt. Mi lenne ma Romániával, ha négy hónappal ezelőtt a Lorrandoktól és másoktól háborúba engedte volna magát uszíttatni? Bulgária. Taget tábornok a királynál. Szófia, márc. 18. (Bolgár távirati iroda.) Taget angol tábor­nokot tegnap este a király audiencián fogadta. Taget ma éjjel Nisbe utazott. Munkátalanok tüntetése. Szófia, márc. 18. A bolgár távirati iroda jelenti Várnából. Tegnap délután tüntetők csoportja, a­melyben főleg az általános válság folytán kenyörtelenné vált kikötőmunkások, továbbá számos más munkátalan és kíváncsi ember volt, az elöljáró­ság és a kereskedelmi kamara elé vonult, a­hol munkát követelt. A tüntetők be akartak nyo­mulni a péküzletekbe és más üzletekbe, a­mi­ben azonban fegyveres hatalom megakadályozta őket. A tömeg baj nélkül szétoszlott. Kína szorongatást. Rotterdam, márc. 18. A Courant jelenti Washingtonból. Ideér­kezett hírek szerint Japánország a tárgyalás el­húzódása miatt most még ridegebb hangon sür­geti Kínában követeléseinek megvalósítását. Ja­pánország most 90 évre szóló kereskedelmi szerződést is követel, nyilván, hogy ily módon teljesen biztosítsa Kínában gazdasági hegemó­niáját. A japán diplomácia hangja az utóbbi időben rendkívül rideg és nyers. Pekingben nagy a kétségbeesés. Amerika tiltakozása. Milánó, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) Az Itália jelenti Newyorkból, hogy március 15-én Tokióba Észak-Amerikából második élesebb jegyzék jött a kinai-japán konfliktus dolgában. Mongol támadás Kinában. Sürik, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) A Neue Züricher Zeitung magánforrásból a következő jelentést kapta: A legutóbbi keletázsiai események ha­tása alatt Kelet-Mongolországban növekvőben van a zavargás. Pekingtől északra, Bolonova kö­zelében hirtelen mongol lovasok jelentek meg és megtámadták a kínai kaszárnyákat, a­hol ret­tenetes vérfürdőt rendeztek és azután ismét el­tűntek a Gofci-­sivatagban. 7 fi londoni élet. -r- Egy fiatal leány levele. — Lassan borul az éjjel az óriás városra. A Green Park fái között a kékes-szürke köd megsűrűsödik s benne a kopasz ágak igazán kísérteties formákat öl­tenek. Az emberek fáradhatatlanul mozognak az immár sötét utcákon. Igazi londoni nap, a­melyen a szabadban való sétálást nagyon hamar megunja az ember. Egy csésze forró tea és ezért csakhamar belépek egy jól megvilágított tea-placebe. A színhely nagyon vidám. Mindenütt elegáns hölgyeket látunk k­i­ piciny kalapjukkal s magas orosz gallérjukkal. A női öltözékek között kellemesen hat a szemre a tisz­tek és a katonák khakija. Ezeknek szólnak a szép, nem bámuló pillantásai. Arra a férfiúra, a­ki ma­napság nem bújik kh­akiba, az angol nő orrfintori­tással, sőt talán bizalmatlansággal néz. Nevetés har­sog végig a termen és az ember elfelejti, hogy túl a csatornán a kontinensen a legborzasztóbb háború tombol. A zenekar a Tipperary-bat­ játsza, a­mely után lelkiismeretesen a Marseillaise következik. Be­fejezésül egyik-másik operettnek szebb melódiáit is Hoffmann meséiből a barkarolát játszák. Az egykori német pincérek helyébe angolok, franciák és olaszok lépnek és ezek éppoly jól és pontosan végzik mun­kájukat. Fizetek és távozom és újra az utca nyüzsgé­sében vagyok. Már most egészen beéjjeledett, a­mi nem mondható éppen kelleme dolognak. Hová lett a rési London fényesen megvilágított tereinél és ut­cáinál? Még egyszer olyan magasaknak látszanak a Charing Crossnak különben is nagyon magas épü­letei. A köd kissé szétfoszlott. Majdnem élesen válik ki a Nelson-szobor a sötétségből. Vájjon mit gondol ez a derék hős az ő szülővárosáról? Nyugat­ felé a tornyok formátlan tömege emelkedik ki. Talán a Westminster vagy a parlamenti palota. Éppen most hallatszik a Binghen harangülése az éjjelen át. Foly­tonosan nyüzsög a nép a sötétségen át. Sohasem tűnt föl nekem ennyire hang­yabogolyként az egész. Mesteri kézzel irányítja a taxidriver gépét a nyüzs­gésen keresztül. Valamivel nehézkesebben dübörög­nek a bus­ok. Imitt-amott egy-egy utcai lámpás gyér világosságot vet egy szamárkocsira. Az ismeretes londoni virágos kocsik egyike, a­mely valószínűleg kissé elkésett. Jóindulatúan és türelmesen lépdel az állat a sötétségben; istállóját a sötétségben is meg fogja találni valahol Ostendben. A­mikor már valahogyan hozzászoktunk a­ sötétséghez, egyszerre valósággal megrémít ben­nünket egy óriási fényforrás. Munkába helyezett fényszóró veti ránk sugarait. Mintha gyönyörű ra­kéta vagy egy hatalmas üstökös csóvája világítana ránk. Úgy látszik, mintha sok mérföldnyire ha­tolna bele az égboltozatba. Ha Zeppelin jönne, így nagyon hamar fölfedeznék. Úgy látszik, hogy senki sem érdeklődik a dolog iránt; igazán minden­napi látványosság lett a londoniaknak. Nyugod­tan irányítja egy policeman kis szigetéről a for­galmat. Úgy látszik, mintha hatalma meggyarapo­dott volna. A kocsik robogásából énekszó hallatszik ki, katonák éneke, a­kik Kitchener jövendő had­seregében fognak szolgálni. Majdnem észrevétlenül masíroznak tovább. Csak imitt-amott néz utánuk­ egy-egy járókelő. Az angol ember nem fejezi ki érzését kendőlobogtatással és k­urvázással. De na­­gyon jól tudja, hogy fiatal polgártársai nemsokára ki lesznek téve az ellenséges golyóknak, a­me­lyek már annyit ragadtak el közülök. Szíve görcsö­sen szorul össze, miközben arcáról lelt az unalom. Az utcasarkokon az, újságrikkancsok szava hallatszik. A paperboy mindig tudatában volt fon­tosságának. De a háború kitörése óta még jobban növekedett a saját becsülésében, mert a közönség­nek egyszerűen nélkülözhetetlen lett. Óriás plaká­tok nagy brit győzelmeket hirdetnek. A közeli szivarboltból kihatoló fény mellett el tudjuk ol­vasni: Great German Cruiser funk (Nagy német cirkálóhajó elsülyedt). A járókelők hangosan kiált­ják egymásnak a nagy eseményt. „A mi derék fel-tonjaink megint jó munkát végeztek", mondja az egyik, külsejéről ítélve egy cityman, azután nyom­ban rátér egy börzetémára. A pennik csak úgy rö­pülnek a rikkancsokhoz, mert az idő pénz, mert éppen most megy le egy lift a földalattihoz. Ott lent nagyobb a világosság, a­mi a rendesen utált földalattjáró vasutat valamivel kedvesebbé teszi. A vonat tele van katonával. Mindenütt óriás pla­kátok ötlenek a szemünkbe: Join now (álljon be), vagy Your King and Country need you (a király­nak és az országnak szüksége van önre). Itt azt mondják, hogy a felhívásnak sokan engedelmes-­ kedtek, ámbár az ellenség az ellenkezőt állítja. A fin­­e-kocsiszakaszban két ladyt hallok be­szélgetni. - Mit szól a sötétséghez, kedves B.-né? Egy­szerűen ostobának találom. A németek nem tudnak eljönni Londonba, de ha mégis képesek volnának erre, akkor a sötétségben is megtalálnák azokat az épületeket, a­melyeket romba akarnak dönteni. Kor­mányunk csak a világítással akar takarékoskodni és ellenségeinknél azt a hitet kelti, hogy meg vagyunk rémülve. Igazán ostoba dolog! — De kedves A.-né! — felelte erre a másik asszony. •— én nagyon okosnak találom, hogy Lon­dont sötétségbe burkolják. Nem hallotta, hogy egy­ Zeppelin röpült el a város fölött? Hampstead Heath­ben, öt kilométernyire a Bukingham-palotától, egy bombát találtak, a­mely a Bukingham-palotának volt szánva! Ó, itt van a végállomásom. Isten önnel, kedves A--né!

Next